Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-23 / 47. szám
r °ZSVald Arpád Törékeny vállait •• ’ "uruké, 0/„ä ' » 4gnw "*'■*'*-«552? ■ Könözsi István felvétele T Tgy tűnik, vihar előtti L/ a csend. Méghozzá olyan vihart előz meg, amelyet mindenki „vár“, amelytől mindenki fél, s amelyről mindenki tudja, hogy elkerülhetetlen. Legalábbis mindaddig, amíg a sokkterápia lesz beteg gazdaságunkra a gyógymód. Egyelőre csak néhány apró dolog jelzi a vihart. Például a takarék- pénztárak csökkenő betétállománya, az ellenőrizhetetlenné vált külkereskedelemben a deviza- számlák zárolása, a korona előrehozott devalválása, az egyre gyorsabb ütemben növekvő infláció és munkanélküliség, a reálbérek csökkenése, a fokozódó bizonytalanság, az újabb benzináremelésről szóló pletykák (?!) ...És még sorolhatnánk. De minek. Az óhajtott és a sokszor egekig magasztalt piac- gazdaság következményei elkerülhetetlenek még akkor is, ha adott helyzetünkben a túlélés, s a majdani előrelépés a piaci mechanizmus nélkül elképzelhetetlen. S az, hogy az eddig még meg nem valósított piacgazdaság folyik a vízcsapból is, mit sem változtat a dolgokon. Hiszen az illetékes helyekről legtöbbször csak az indoklást halljuk. Mosolyogva magyaráz- gatják mit, előreláthatólag mikor, milyen mértékben és miért kell elviselnünk. S ezek csak a hivatalos információk! De vajon milyen lesz a valóság? Ez utóbbi kérdésre nyilván azután kapjuk meg a választ, amikor végérvényesen és visszavonhatatlanul eldől: ki, miben kompetens. Mert addig, ugye, nem olyan egyszerű a dolog. Ha nem tudjuk kinek mit kell csinálnia, legjobb, ha senki nem tesz semmit. Abból nem lehet baj. Nyilván ebből indult ki szövetségi munka- és szociálisügyi miniszterünk is, amikor az illetékes helyekre eljuttatta a gazdasági reform szociális következményeit enyhítő intézkedésekről szóló dokumentumot. Egyszerűbben fogalmazva, a szociális védőháló tervezetét, ami bizony túl sokáig készült és meglehetősen ritka szövésűre sikeredett. Hogy mi bajom a tervezett szociális hálóval? Hát egyrészt az, hogy már rég készen kellene lennie, miközben még nem tudni, mikor kerül megvitatásra, másrészt meg kicsit kisebb lyukúra kellett volna szőni. Ami az első elvárást illeti, nyilván sokan egyetértenek velem abban, hogy idáig csak a gazdasági reform gyors és radikális következményeiről hallottunk, s az oly sokat vitatott 140 koronán kívül nem sok szó esett a szociálpolitikáról. Pedig többet kellett volna róla beszélni és még többet kellett volna tenni már eddig is ezen a területen. S tulajdonképpen ez a másik gondom. Vagyis pontosabban az, hogy az illetékes miniszter úr nemrég egyik napilapunknak adott nyilatkozatában meglehetősen hézagosán, ha úgy tetszik, ködösítve beszélt a megvitatásra váró szociális hálóról. Részletekbe menően szólt a kialakult kedvezőtlen gazdasági helyzetről, utalva szomorú örökségünkre, s azt is aprólékosan elmagyarázta, mit kell tenni akkor, ha 10 százalék alatt lesz az infláció (ma már 14 százalék felett van!) s mi a teendő 10 százalékot meghaladó infláció esetében. Arról viszont már jóval kevesebbet beszélt, hogy minisztériuma miként képzeli el a fiatalok jövőjét, a nyugdíjasok támogatását, az utcára került emberek, a kisgyermekes családok felkarolását. .. Vajon miért szólt a miniszter úr (is) inkább a múltról, mint a jövőről? Talán nem tudta, kompetens-e az adott területen? Vagy egyelőre még inkább titokként kezeli a szociális védőháló tervezetét, esetleg maga sem tartja legjobbnak minisztériuma elképzelését? Netán nem érzi, hogy közeleg a vihar, vagy azt reméli, nyomtalanul eltűnnek a viharfelhők? De mi lesz, ha mégis kitör a vihar? Kovács Edit mmmm ma m*.‘~*.'E3St
