Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-23 / 47. szám
fOOJtt Vasárnap 1990. november 25. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.59, nyugszik 15.52 Kőzép-Szlovákia: 07.06, nyugszik 15.59 Nyugat-Szlovákia: 07.12, nyugszik 16.05 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 12.12, nyugszik 23.29 Közép-Szlovákia: 12.19, nyugszik 23.36 Nyugat-Szlovákia: 12.25, nyugszik 23.42 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KATALIN - KATARINA nevű kedves olvasóinkat! A VASÁRNAP következő számának tartalmából ■ A LELKI ÖSSZHANG JELENTŐSÉGE Nagy Jenó visszaemlékezése Selye János professzorra BÓJÁSOK Ordódy Vilmos írása LELKI ÉS SZELLEMI MEGERŐSÖDÉST Balázs F. Attila beszélgetése Csoóri Sándorral CSALÁDI NYELVTÖRVÉNY Ouba Gyula szatírája PÁRATLAN BELÉPŐVEL Szabó G. László írása Kaszás Gergő színművészről Állandó rovataink GYERMEKVILÁG LÁNYOK, ASSZONYOK HÁZUNK TÁJA POPBAZÁR HUMOR I . WBm ■ Fero Spécii felvétele AZT HISZED, HOGY FÉLEK TŐLED? ^evete/^r Átutalással megrendelhető Nagyon meglepett, amikor megkaptam a Postai Hírlapszolgálat lapterjesztési és behozatali részlegének a Magyarországról behozott sajtótermékek jövő évre szóló árjegyzékét. A jegyzék alapján például a Magyar Nők Lapja hetilap egyéves előfizetési díja 696 forint, nálunk január 1-jétöl 1144 korona, az Ez a Divat című divatlap pedig 690 forint, ami 960 koronáért rendelhető meg - tehát az eredeti ár többszöröse. Nem tudom, hogy más nyelvű külföldi újságok ára is hasonlóan változott-e, vagy ez csak egy újabb lépés kulturális és nyelvi kapcsolatunk megszakítására az anyaországgal. Ezt a véleményemet támasztja alá az a tény, hogy az óvodások által megkedvelt MISA orosz gyermeklapnak a Magyar Posta által forgalmazott magyar nyelvű változatát a helyi posta ez év júliásától nem szállítja, annak ellenére, hogy decemberig elő van fizetve. A lapkézbesítés elmaradására a komáromi posta nem tudott magyarázatot adni, csak az előfizetési díj visszafizetését ajánlotta fel. A magyar újságok megrendelését a Postai Hírlapszolgálat igazgatósága tovább nehezíti azzal, hogy eddig az újságokat elő lehetett fizetni a helyi kirendeltségein, az 1991-es rendelést viszont már csak a pozsonyi központ fogadja el. Szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét, hogy az összes magyarországi újság megrendelhető átutalással a következő címen: HELIR Budapest XIII. Lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215- 96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Ugyancsak előfizethető bármely hírlapkézbesítö postahivatalban, illetve a posta hírlapüzleteiben Magyarországon. Ebben az esetben minimális többletköltséggel a Magyar Posta elküldi a lapot, s elfogadható áron hozzájuthatunk az évek óta megkedvelt újságainkhoz. Szkukálek Márta, Komárom Miért nincs, ha van? Tette fel a kérdést Csenkey Rezső vághosszúfa- lusi olvasónk lllésházán tett látogatása után. Levelében leírja, hogy az említett községben találkozott egy-két jó ismerőssel, volt iskolatárssal. Beszélgettek az egyre jobban ránk nehezedő életkörülményekről. A valamikor virágzó helyi Csehszlovák -Mongol Barátság Efsz ma már nem olyan virágzó, panaszolták neki, mivel lassan már nem tud miből fizetni. Az élőhús: sertések, tehenek, borjak az istállókban állnak, mivel a hús nem kell az államnak, hiába a szerződés. Útközben nézelődve látta, hogy új épületben kapott helyet az élelmiszer- és hentesüzlet. Az üvegajtón át betekintve a henteshez, megdöbbenve látta, hogy a hús és hentesáru hiányzik. A hentesüzlet nem üzemel. Az ajtajára kiragasztva az állt: „Orvoshoz mentem.“ Kérdésére, vajon itt minden család önellátó-e húsból, megtudta, hogy az élelmiszerüzletben veszik meg a csirkét, a többit ki Nagymagyaron, ki Jókán, vagy Pozsonyban vásárolja meg. Érthetetlen, hogy egy nagy falu hentesüzlet nélkül van, habár ott áll üresen a bolt, amit a főváros egyes kerületei is megirigyelhetnének. De hát mit ér, ha üres. Ma, amikor a vállalkozások korát éljük, az illésházi szövetkezetnek nem jut az eszébe, hogy az üzletet bérbe vegye és ellássa azt saját készletéből. Hiszen a szövetkezeti istállók tele vannak olyan sertésekkel, borjakkal, melyek már megértek a levágásra. Amelyekkel feletetik a jövő évre szánt takarmányt. Dunaszerdahelyen már több mint húsz éve sikeresen üzemel a hodosi szövetkezet üzlete. Ott mindig kapható friss hús és finomabbnál finomabb hentesáru, s persze mindig van vásárló is. Nekik megéri? Az illésházinak nem érné meg? Olvasónk észrevételével kapcsolatban az illetékesek, az lllésházi Hnb és a Csehszlovák-Mongol Barátság Efsz elnökének állásfoglalását kértük. Egyenes Gáspár hnb-elnök válaszában belátja, hogy a levélíró valós problémát vetett fel, ami számukra nem újkeletű. Hasonló helyzet alakult ki már tavaly ősszel is, amikor az előző hentes az alacsony bevétel miatt távozott. Márciusig pótmegoldásokkal sikerült az ellátást biztosítaniuk. Az új hentes belépésével a gondok végleges megoldását remélték, de javulás csak az első 3-4 hónapban mutatkozott. A felmerült problémákról tájékoztatták az üzemeltető és egyben tulajdonos Jednota fogyasztási szövetkezet illetékeseit. A végleges megoldást a vállalkozásban, az üzlethelyiség bérbeadásában látják. A hnb az üzletet nem adhatja bérbe, csak közvetíthet. Ilyen lépések már történtek. Addig a húsellátást a helyi vegyesbolt árukészletének bővítésével - nyolcfajta felvágott, fagyasztott baromfi, csomagolt marhahús - próbálják meqoldani. Ha ez a megoldás a lakosság szükségleteit nem tudja kielégíteni, az üzlet helyzetének végleges megoldásáig mozgó hentesboltot fognak igényelni. Pajger Tibor, a szövetkezet elnöke nem küldte el állásfoglalását, de talán a cikk megjelenése után reagál a témára. Hisz, ha a hús árát csökkentenék, kilónként egypár koronával, biztos, hogy naponta sorakoznának érte. A szövetkezet is jól járna, mert megszabadulna a feleslegesen etetett állatállománytól, több takarmány jutna továbbnevelésre, s a falu lakossága is jól járna, a gazdasszonyoknak nem kellene húsbeszerzö útra indulniuk más községekbe. Véleményünk szerint csak egy kis ügyességen, jó szervezésen múlik, hogy bő választékkal legyen tele a hentesüzlet. Ne legyen kérdés: Miért nincs, ha van? -tgáBevásárló buszsofőr A minap a Dunaszerdahely-Pozsony között autó- buszjáraton két kiskorú gyermekemmel orvostól jövet utaztam. Jegyváltás közben megkérdeztem a sofőrtől, hogy megáll-e Nagyabonyban, a felső faluvégi megállónál. Hűvösen jelentette ki: ott már nincs megálló. A szabály az szabály, nem vitatkoztam, de kissé bosszúsan ültem le. Menet közben azon töprengtem, hogyan fogom az egy kilométeres távolságot lázas gyermekemmel gyalog megtenni. Töprengésem nem tartott soká, mivel Hódosba érve kiderült az eltörölt buszmegálló rejtélye. Ugyanis a maszek pékség előtt a sofőr leállította a buszt és bement kenyeret vásárolni. Ezalatt a buszról leszálltak az odautazók, sőt felszálló is akadt. A meglepetéstől szóhoz sem jutottam, de nem fogtam könyörgöre a dolgot, nem álltam le vitatkozni, ahogy azt utastársaim tanácsolták. Magamban azzal zártam az ügyet, munkaidő alatti bevásárlásból jelesre vizsgázott, de emberségből megbukott a sofőr. Vagy csak azért nem állt meg, mert Pozsonyig még akadt egyéb vásárolnivalója is és az időveszteséget valahol be kellett hozni? K. Márta, Nagyabony XXX Továbbra is helyet adunk olvasóink észrevételeinek, bírálatainak. Mint már többször megírtuk, a kritikának akkor lehet foganatja, ha konkrét. Ebben az esetben jó lett volna, ha olvasónk megírja a sofőr nevét, mikor, hányas számú járaton történt az eset, hogy munkaadója is tudomást szerezzen az ilyen „kitérőkről“, s megfelelő szankciókat foganatosítson beosztottjával szemben. a népszavazásról A nyelvtörvény körűi lezajlott politikai csetepatéból méltóan kivette részét a szabad sajtó is. „Mindent szabad“ alapon szélsőséges nacionalista cikkecskék magyaráz- gatták a felvonulók magyar- és csehellenes transzparenseinek jogos követeléseit. Ezt ügyesen meglovagolták az önálló Szlovák Államért tülekedő Szlovák Nemzeti Párt vezetői és „a nép nevében“ a nép többsége által választott parlament kinevezte kormányt szerették volna megbuktatni. Ez azonban nem sikerült. A parlament által elfogadott nyelvtörvény nem csillapította le a hatalomra vágyók kedvét. Csupán taktikát változtattak. Jöttek a magyarázkodások, személyes bírálatok, mellébeszélések, sajtóértekezletek. A Matica nyelvtörvénytervezetét nem vették le a napirendről. Sót, népszavazást követelnek. Állítólag a szlovákok többsége ezt akarja. A legutóbbi felmérések szerint Szlovákia lakosságának főleg az a része, amelyik nem vegyesen lakott járásokban él. Ők aztán igazán tudják, mennyire elnyomják a szlovákokat a magyarok... A népszavazás demokratikus dolog. Ha az ország lakosságának véleménye egy alapvető kérdésben megoszlik, ha a szabad választásokból kikerült parlament képtelen megoldani egy kérdést, annak rendje-módja szerint népszavazást lehet rendezni. Négy évtizede figyelemmel követem a világeseményeket, arra azonban nem emlékszem, hogy ilyen nemzetiségi-nyelvi kérdésben valahol, valaha már rendeztek volna népszavazást. Ráadásul nálunk, pont az érintett feleknek, a magyaroknak és többi nemzetiségnek gyakorlatilag nem lenne beleszólása a népszavazásba. Itt a szlovákok egyik része a szlovákok másik részével akarja konfrontálói nézeteit, hogy rá- kényszerítsék a Matica nyelvtörvényét a kisebbségre. Az országban levő húsz százaléknyi különféle nemzetiség semmiképp sem nyerheti meg a népszavazást, csupán az elutasítók számát növelheti. De milyen az a népszavazás, amely egy népcsoport jogainak megnyirbálására szólítja lel az ország lakosságát? Nem más, mint a demokratikus lehetőségeket meggyalázó nacionalizmus, ugyanolyan képtelenség, mintha csak a vegyesen lakott járásokban rendeznének népszavazást a Matica nyelvtörvényjavaslatáról. Az eredmény itt is előre biztos lenne. Ez a népszavazási ötlet is a most folyó politikai hatalmi harc eszköze. Követelői azt hiszik, hogy mozgósítani tudják a „hallgató többséget“ és a végső cél az önálló nagy szlovák állam lehet, amely idővel a Szovjetuniótól is visszaszerezhetné Kárpátalját, Naponta tucatnyi szlovák újságot, folyóiratot olvasok. Már meg se lep, bogy a magyarellenes irományok, bölcselkedések alatt mindig ugyanaz a néhány név szerepel. Mondanom sem kell, hogy nem épp a szlovák zsurnalisztika elitje. Ók azok, akik találnak mindig egy-egy megbántott, sértett szószólót a magyarlakta vidékről. Ők azok, akik ezerszer is hivatkoznak egy-egy magyar politikus kétértelműnek minősített kijelentésére, no meg a Pesten nyomtatott Nagy-Magyarország térképre. Azt a primitív érvet ismételgetik, bogy Amerikában mindenki megtanul angolul stb. Ez a kis csoport szinte naponta élesztgeti a nacionalizmus tüzét. A rendszerváltással, gazdasági nehézségekkel küzdő Magyarországról pedig többnyire csak negatív híreket traktál- nak a szlovák olvasóknak. Mire jó mindez a gazdasági átalakítással, megrázkódtatásokkal, inflációval küzdő hazánkban? Bizonyára azt hiszik, hogy egy nacionalista töltetű népszavazás közelebb sodorná őket a hatalomhoz? Ha kierőszakolják, lehetséges. Én azonban remélem, hogy a „hallgatag többség“ Európa felé tart és nem támogatja az elszigetelődés híveit. Jó érzéssel tölt el, hogy mi csehszlovákiai magyarok büszkén visszautasítjuk a szélsőségeket, nem vettük fel az alattomos szándékokkal felénk dobott kesztyűt. Nem vonultunk az utcára tüntetni, nem követeltünk határrevíziót, nem áhítozzuk vissza a levi- tézlett fasiszta rendszert. Egyszóval demokratikus együttélést és nem konfrontációt akarunk. Ez a mi népszavazásunk. Szűcs Béla
