Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-13 / 28. szám

i/asárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: 210/4453 Főszerkesztői titkárság 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrúd: 210/4460 és Zsilka László: 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, 210/3659 és 551-83, Havi előfizetési díj a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz ilace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. törekvő csapatok pedig ráfizettek szándékuk­ra. Itáliában a szakvezetők a játék taktikai elemeinek tökéletsítésére mozgósították az erőket, valósággal bilincset raktak még azok­ra a nagyobb tudású futballistákra is, akik színt, szépséget, érdekességei vihettek volna a játékba. Legalább 8-9 labdarúgónak kötött feladata volt. Ha azt állítjuk, a vasárnap befejeződött világbajnokságon megrekedt a sportág fejlő­dése, túl szerények vagyunk. Ugyanis a kivá­rásos labdarúgás előretörése, már-már hiva­talos tudomásulvétele következtében, a cél- futball minden áron való praktizálásával tulaj­donképpen hanyatlik a labdarúgás. Minden edző azt keresi, melyik futballista fut többet. (Erre mondta Rivera, az egykori olasz csillag: jól edzett atléták versengenek a gyepszőnye­gen, s ezek a gladiátor-sportolók kiölik a fut- ballból a fantáziát.) Majd ha azt nézik, ki cselez jobban, visszatér a játék. No de hát vannak most is egyéniségek. Igen, vannak. Ám a kiegészítő emberek, az ún. vízhordók elszürkülése és a klasszisok csökkenő száma okozza, hogy a meglévő sztárok dolga embertelenül nehézzé vált. Egyéniségüket háttérbe szorítja a kegyetle­nül szigorú, reguláris hadrend. Egyszerűen nincs hol és mikor játszani. Az erőnlét és a gyorsaság következtében mintha rövid és keskeny lenne a pálya, kis területre szorulnak az események. No és itt lehet szabálytalankodni. Ki mennyit bír és akar. Ha a csatár átlépi a felezővonalat, már kap is egyet. Ha ez nem elég, még hármat, ötöt. Lásd Maradonát. Ezért állítják fiem ke­vesen: meg kell változtatni a lest. Szerintük úgy, hogy egy újabb vonal kerülne a 16-os és a félpálya közé, s csak attól számítana les­helyzetnek a csatár próbálkozása. A FIFA már lépett is: az egyvonal nem les! Rossz lépés. Ember legyen a talpán, aki majd meg­Ha jobban belegondolunk, nem is olyan rossz dolog játékvezetőnek lenni. (Csak úgy eszünkbe jutott egy nemrégi eset; kirabolták az egyik honi bírót és lakásából több család vagyonával felérő elektronikát, kemény valu­tából álló készpénzt vittek el a jól informáló­dott hívatlan vendégek). A pálya korlátlan urai. Csak a nekik és feletteseiknek tetsző gólokat érvényesítették, akkor intettek vagy nem intettek lest, amikor aka^ak vagy amikor azt a jó előre kidolgozott forgatókönyv megkí­vánta. A FIFA megvédte őket. Sőt, meg is dicsérte. Maga Havelange elnök mondta: „Az ellenőrök csalásnak a jelét sem fedezték fel, tehát komoly gond szerintem nincsen. A bírák osztályzatának átlaga 8,5, s ez igen-igen magas érték“. Szóval így. De kik voltak az ellenőrök? Természetesen a FIFA-tagok. Vi­lágos. A döntő. A németeket nem bénította meg az erősen tartalékos argentinok „égi helytar­tója" a földön, nem kötöttek Maradona cipő­fűzőjéhez embert. Viszonylag hagyták léle­gezni. Tudták, a vb első meccsétől sérült, bokája olyan mint egy sárgadinnye, speciáli­san készített cipőben játszott. Játszott? Ez túlzás. Éppen az a momentum (is) a 24-es mezőny tagjai fölé emelte a Beckenbauer- legénységet, hogy Maradona még meg sem tudott villanni ellenük. Előtte például felgom­bolyította a brazil védelmet, mint nagyanyó az orsóra? a fonalat, a kétségbeesés szélére kergette az olaszokat. Vasárnap érezni lehe­tett és látszott is: nélküle az argentin váloga­tott „súlytalan“. Ugyan remekül védekezett, de mást nem igen tudott. Az agyonkoptatott és elavult 4-5-1-es altatófutballt játszotta. Gólt nem kapni, és bizzunk Maradonában Azúrkék ég alatt - felhős játék RUGGERI (SÖTÉT MEZBEN) ÉS VÖLLER. UGYAN MIT CSINÁLNÁK? FUTBAL­LOZNAK? TULAJDONKÉPPEN ÍGY NÉZETT KI A NYUGATNEMET-ARGEN- T!N MÉRKŐZÉS A VILÁGBAJNOKI CÍMÉRT. V asárnap este sok családban felsóhajtott" a ház asszonya: végre vége! Felsza­badult a televízió! Éppen elég volt egy hónap a labdarúgásból. Hogy mit lehet ezen ennyit nézni?! Csakugyan, mit láthattunk a 14. világ- bajnokság 52 mérkőzésén? Mindenki más­más élményt őriz. Kamerun, tizenegyesrúgá­sok, oktondi bírói tévedések, sárga és piros lapok, óvatos játék, unalom, szerencsés to­vábbjutások és balszerencsés kiesések; a bohóc kapus Higuita, a fogatlan oroszlán Milla, a zseniális Maradona, a gályarab kiné­zetű Schillaci... Látvány? Akadt. Színvonal? Fehér holló. Meglepetés? Bőven. Még sokáig beszédtéma lesz a Mondiale... ■ Már a nyitómérkőzésen robbant a bomba: a Szelídíthetetlen Oroszlánok eltáncolták az argentin tangót, és legyőzték a címvédőt. Két A KAMERUNI CYRILL MAKANA- KY NEMCSAK HAJVISELETÉVEL Sta fel magara A FI­GYELMEirD/uhopo/szky karikatúra^ piros lap és sok-sok sárga. Mi lesz itt később? Szerencséjük volt a kameruniaknak - mond­ták. Makanakyék azonnal cáfolnak, és meg sem állnak a negyeddöntőig. Nyolc perc vá­lasztja el őket az elődöntőtől. Éremért játsz­hatnának. De mintha fejükbe szállt volna a sok dicséret. Fölényeskedni kezdenek, cifrázzák a játékot. Kulturáltan teszik-veszik a labdát, és amikor félig már „felfalták“ az angolokat, elfáradnak, és színre lép Lineker. Az idomár. Anglia egyenlít. A hosszabbítás­ban már nincs erejük. Hiába volt ott Milla, az öreg oroszlán. Korábban kétszer becserélték, és négy gólt lőtt. Most csak kettőt - készített elő. Milla harmincnyolc esztendős. A 475 ezer négyzetkilométer kiterjedésű és tízmillió lako­sú Kamerunban a férfiak átlagéletkora 43,5 esztendő. Hány év van még hátra a futballis­táknak? Talán hogy ne legyenek, anyagi gondjaik, 15 ezer dollárt kaptak a világbajnok skalpjáért. A későbbiek során? Nem tudni. Otthon mindnyájukat egy-egy villa kulcsa vár­ta. Állítólag ehhez dukál még egy vadonatúj személygépkocsi. Szegény ország ide, sze­gény ország oda, ha a futballról van szó, a pénz nem akadály. A labdarúgás Kamerun­ban egyenlő az életörömmel. A kameruniak belopták magukat a nézők szívébe. Emberi volt a játékuk és emberi benne minden hibájuk. Ettől jók. Ezt azonban nehéz megtanulni. Csak elfelejteni lehet. Ha Kamerun nyeri a világbajnokságot, ez egyen­lő lett volna egy forradalommal. És injekciót ad az egész labdarúgásnak. Ugyanis amíg az európai egy helyben topog, addig az ún. fejlődő országok nagy lépésekkel haladnak előre. Mit is láttunk a hosszú egy hónap alatt? Azt, hogy a csapatok nem a látványért játsza­nak. Hanem az eredményért. (Milyen naivak is vagyunk, igaz?) Az eredmény szüli a pénzt, az eredményesség a zsíros szerződéseket. Hogy a nézők unatkoznak? Hogy bosszan­kodnak. az öklüket rázzák vagy jobb esetben hullámozva kollektív légzőgyakorlatokat vé­geznek? Az élet fontosabb területein sincs ez másképpen. Az ember vagy a közönségnek játszik, vagy a bukszájának. Csak kevesen tudják egyszerre a kettőt. Az sem igaz már, hogy a labda gömbölyű. Csak formára. Semmi újat nem mondunk: az eredménycentrikus tétmérkőzések lassan kiölik a labdarúgásból a játékot. Nehéz már rendszerről is beszélni. A Mondialén minden­ki megszállta a középpályát, és azon fárado­zott, hogy ne kapjon g^lt. A látványos futballra DIEGO MARADONA, A MAGÁ­NYOS FUTBALLZSENI (A ÓSTK felvételei) állapítja, egyvonal vagy nem egyvonal. Egy centi ide vagy oda? Mit számít. A kamerát nem lehet figyelembe venni. Kész a káosz, a zűrzavar Lehetőség az újabb vitadélutánokra és -estékre. Természe­tesen a mindenható bírák és a játékosok szenvedélyes részvételével. Tehát a játék fekete ruhás őrangyalai! A Mondiale ördögei voltak, szégyenletesen bíráskodtak: Ennyit tévedni szemrebbenés nélkül?! Büntetendő. Állítólag felsőbb utasítá­sokra tették. így már értjük. A FIFA tulajdon­képpen csalásra uszította a játékvezetőket. Ennek és ennek a válogatottnak ezen és ezen a helyen kell továbbjutnia csoportjából, hogy itt és itt játszhassa meccseit, mert oda özönlenek majd a szurkolók. És hozzak a pénzt. A szovjet Szpirin ezt szóvá is tette egyik interjújában. A FIFA nem vett róla tudomást. Szpirin kollégái sem. Miért? Talán azért a 4500 dollárért és az ingyenes ellátá­sért? Vagy a jövőjüket tartották szem előtt? Valószínű. Hallgatni arany.-gondolták Brazília dél-amerikai „tartalékai“. De hiába. A zseniális Maradona elfáradt, túlságosan magára maradt. Csak küszködött. Elmúlt az időszak, amikor könnyebb volt kézenjárva feljutni a Himalájára, mint az egymegmozdulásos hőstől elvenni a labdát. Hogy gyenge volt a döntő és kevésbé látványos? A jó játékhoz két csapat szüksé­ges. Rómában csak eg/volt. A nyugatnémet. O akart futballozni, az ellenfél nem. Győzött az igazság. És beigazolódott Beckenbauer nagyképünek tűnő, de csak tűnő nyilatkozata, miszerint a nyugatnémet válogatott annyira jó, hogy csak a nyugatnémet válogatott ver­heti rIVeg. Honnan vette a bátorságot ehhez a merész kijelentéshez a mindig mértéktartó és intelli­gens csapatfőnök? Talán ért egy kicsit a lab­darúgáshoz. Minden szempontból a nyugat­német válogatott yolt a legegységesebb, Bec­kenbauer csak muszájból változtatott, míg a legnagyobb ellenfelek szakmai bizonyta­lanságból. Mattháusékat hatalmas autóhoz hasonlították, amelyet csak hátulról szemlél­het az ellenfél; csupán akkor marad esélye az előzésre, ha a jármű „defekter kap. De hát mi jellemezte ezt az automobilt? Erő, egyéni improvizáció, lendület, gyors és pontos összjáték, váratlan ritmusváltás. Nem kivárásra futballoztak, egyértelműen a győze­lemre. Iramot diktáltak. Korábban a gyugatné- * rhetek elsősorban fizikai felkészültségüknek köszönhették sikereiket, most viszont techni­kailag is felvették a versenyt bármelyik ve- télytársukkal. De csak ők voltak képesek lendületből alkalmazni a technikát. Ezért szol­gálhattak látványos megoldásokkal is. Egyszóval megmutatták az európai labdarú­gás jövőjét. Lesz-e követőjük? Ez megfelelő játékosa­nyagot, kreatív és intelligens szakvezetőket igényel. A 45 éves Ferencz Császár alias Franz Beckenbauer távozik. Rómában véget ért a császárkor. Jó lenne viszont, ha elkez­dődne a futball reneszánsza, amely szem előtt tartaná a világbajnok fellépését. Mert, ha a játékból eltűnik a kockázatvállalás, eltűnik a látvány, eltűnnek a gólok, nem lesz kö­zönség. Sok minden eladható az embereknek nap­jaink zűrzavaros világában. De az unalom nem. Főleg a futballpályán. Tomi Vince-:T: •• • • ••. • : •- :: : • • . . ;y;‘...... x . x'yXy . Egy-kétperces impressziók a Mond faléról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents