Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-16 / 46. szám

lilasárnap I * a HAVEL ELNÖK VASARUTON JÁRT 3 1990. XI. 1& Néhány kiválasztott termelő- szövetkezeten, illetve kirakatfa­lun kívül az elmúlt néhány évti­zed alatt nem sok község lakos­ságának adatott meg, hogy a sa­ját szemével láthassa köztársasá­gi elnökét. A fennállásának rövi­desen 750. évfordulóját ünneplő Vásárét (Dunaszerdahelyi járás) polgáraival is csak az idén for­dult elő első ízben: Václav Havel nemrég ebben a nagyrészt ma­gyarok lakta faluban járt. Tudták, hogy jön, azt is sejt­hették, hogy mire kíváncsi első­sorban. Mindezek ellenére sem állítottak fehér ruhás szüzeket a falu határába, nem állták el az útját kenyérrel, sóval, nem fes­tették élénkzöldre az egyre in­kább fakóbarnába hajló aszott fűcsomókat, nem „ varázsolták“ újjá a lombjukvesztett fákat, a falu apraját sem vezényelték ki az utcákra, hogy egyenruhákba bújva előre megszabott jelszava­kat skandáljanak - „spontán“. Sejthették, hogy mire kíváncsi elsősorban, hogy a helyszínen akar meggyőződni arról, mi igaz a déli járásainkban uralkodó „tarthatatlan“ helyzetről, a ma­gyar elnyomásról, az itt élő szlo­vák lakosság erőszakos asszimi­lációjáról szóló híresztelésekből, van-e valóságalapja az olvasókat ilyen hírekkel traktáló, a nyelv- törvényviszály kicsúcsosodása idején jócskán megszaporodott újságcikkeknek. Emelt fővel álltak a megmé­rettetés elébe, nyílt tekintettel válaszoltak a köztársasági elnök fürkész pillantásaira. Nem pró­bálták semmilyen módon „be­tömni“ a falu összlakosságának körülbelül egy-két százalékát ki­tevő szlovák nemzetiségűek szá­ját, hogy ne mondhassák el, ami a szívüket nyomja. A falu veze­tői a magyar lakosságot sem kö­telezték gyorstalpaló szlovák, il­letve cseh nyelvtanfolyamok lá­togatására, nem kényszerítettek a szájukba hangzatos, ám annál üresebben kongó szólamokat. - minderre nem volt semmi szükség, aki akart, ott lehetett a községháza előtt az elnök ér­kezésekor, megszoríthatta ke­zét, elmondhatta minden gond- ját-baját. Václav Havel mindenkit meg­hallgatott, a község tanácselnö­két éppúgy, mint az utcán köréje seregi őket. Irreden ta-soviniszta transzparensek, jelszavaik he­lyett a saját fülével, az itt élők szájából hallhatta: itt akarunk élni, ahol születtünk, ezt az or­szágot, a hazánkat akarjuk épí­teni, nemzetiségétől függetlenül akarunk békességben élni - min­denkivel. Hogy szavaik mögött őszinte szándék, s nem képmu­tatás rejlik, arról a Csallóközön keresztülhajtva közvetlenül is meggyőződhetett: láthatta a gondosan megművelt földeket, az ország legszebbjei közé bát­ran sorolható falvakat, városo­kat... Mi másról tanúskodhat mindez, mint a vidék lakosainak a szülőföld, a haza iránt érzett szeretetéről? Nem sok időt, alig egy órát töltött Vásárúton, ennyi is elég volt azonban, hogy személyesen tapasztalhassa: Szlovákia dén részén nyugalom honol, az en­nek ellenkezőjét állító újságírók, szónokok alighanem íróasztala­iknál ülve gyártották „objektív“ tudósításaikat, gyújtó hangú be­szédeiket. Néhány szál virággal és egy öklömnyi aranysárga almával a kezében hagyta el a falu hatá­rát. Az almát látva jutottak eszembe kedvenc középiskolai tanárom néhány évvel ezelőtt elhangzott szavai: végy két szemre egyforma növénymagot és ültesd el egyszerre mindket­tőt. Utána válassz ki közülük egyet és azt - szeresd. Állj meg cserepe előtt naponta többször is és simogasd végig, melengesd a tekinteteddel. Ne kivételezz vele, kapja ugyanazt a tápanya­got, ugyanazt a gondoskodást, mint a másik. Csak: szeresd. A földet is, amelybe ültetted, a vizet is, mellyel itatod. Meglá­tod, a kiválasztott növénypa- rány gyorsabban fejlődik majd, s szebb termést hoz, mint az, amelyiket csak megszokásból, az esetleges haszonra várva látsz el mindennel... Az alma, melyet Václav Havel Vásárútról magá­val vitt, külleme és nagysága alapján egy szeretettel nevelt magnak a gyümölcse vplt - nem helyi sajátosság, nem is külön a köztársasági elnöknek ter­mesztették. Bárki kaphat ilyet, aki őszinte szándékkal, tiszta szívvel érkezik Dél-Szlová- kiába. Kluka József AZ ALMÁÉRT CSERÉBE - KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÜNK KÉZJEGYE A KÖZSÉG KRÓNIKÁJÁBAN (Méry Gábor felvétele) X

Next

/
Thumbnails
Contents