Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-11-16 / 46. szám
\ FÖLDRÉSZÜNK ESÉLYEI VÁLTOZÓ VILÁGUNKBAN A * i / i / pi r magara talalo Europa öreg kontinensünk ismét a világ figyelmének középpontjában áll: az új Európára számos elképzelés van forgalomban, a jövő formálásából senki sem akar kimaradni. Kicsi vagy nagy lesz földrészünk? Ki fér bele és ki lesz a meghatározó? George Bush „egységes és szabad Európát“ szeretne, Mihail Gorbacsov „közös európai ház“ felépítését szorgalmazza, Francois Mitterrand „széles konföderációról“ beszél, Jacques Delors, a Közös Piac bizottságának elnöke pedig „három koncentrikus kört“ emleget. Az 1989-es esztendő sorsfordító eseményei Kelet-Európábán hihetetlen távlatokat, de kérdéseket is felvetettek. Hányán is leszünk az európai házban: tizenketten, tizennyolcán, vagy huszonnégyen? Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) tizenkét tagállama 1993-tól gazdaságilag egyesül; ehhez idővel csatlakozhat az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) hat tagja, s végül a későbbiek során fokozatosan kapcsolódnának hozzájuk a volt szovjet tömb országai Jugoszláviával együtt, így létrehozva az európai gazdasági térséget. Ennek magvát a Közös Piac országai alkotják majd, amelyekben 1993-tól megvalósul az árak, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő áramlásának piaca. Ez a majd 340 millió lakosú térség óriási vonzerejű mind az európai, mind az amerikai és japán nagybefektetők számára, hatása pedig szétsugárzik Európa más régióiba is. Pontok helyett hálózatok A magával ragadó távlatok sem feledtethetnek el bizonyos ellentéteket. Konkrétan arra gondolok, hogy a beköszönő új reneszánsz nem érinti kontinensünk minden térségét. Lesznek övezetek, amelyek rendkívüli módon profitálnak majd az egyesülő Európa összes előnyéből, más vidékek, országrészek pedig ugyanúgy a háttérbe szorulnak, mint eddig. A fejlődés legdinamikusabban a gazdasági erővonalak mentén zajlik. A nagy fogyasztópiacok és szellemi központok kialakulása óriási anyag-, energia-, termék-, munkaerő-, tőke-, információ- és egyéb áramlatokat idéz elő. E gócok a dinamikus húzóiparágak (mikroelektronika, biotechnológia, repülögép- és űripar stb.) melegágyai, amelyek a tudományos-technikai forradalom legújabb vívmányait viszik át a termelésbe. A növekedési pólusok további ismérve, hogy jelentős információs, döntési, hatalmi központok is. Az iménti elméleti jellemzés nélkül is nyilvánvaló a nagy nyugateurópai országok fővárosainak, illetve nagyvárosainak meghatározó súlya a jövő Európájában. Változik viszont pontszerű elhelyezkedésük szerepe, az imént említett gazdasági erővonalak az államhatárok,, légiessé“ válása folytán összekötik őket, egy nagy átfogó, integrált rendszerré változtatva kontinensünket. A helyi regionális és nemzeti piacok felfűzése jelentős energiákat szabadít fel, felszámolva Európa „felparcellázásából“ eredő hátrányait. „A hagyományos gazdasági szerkezetek gyökeres átalakulásának nézünk elébe, amelyek az európai koordináta-rendszereket is megváltoztatják“ - állítja Manfred Sinz német területrendező. Ennek nem mond ellent az a tény, hogy elsőként a négy nagy (Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia) legfejlettebb övezetei fogják kihasználni az új lehetőségeket, egy minőségileg magasabb szinten összekapcsolódva, lebontva a köztük álló határokat. Lássuk, melyek is a most formálódó legfontosabb gazdasági erővonalak! Ahol földrészünk a legerősebb... Nyugat-Eurépában két dinamikusan fejlődő gazdasági sáv húzódik végig. Az első az ún. „banánöv“ (alakja szerint), amely London központtal Dél-Angliában kezdődik, folytatódik a Benelux államokon keresztül Brüsszel, Rotterdam és Amszterdam székhelyekkel, végighúzódik Németország nyugati felén Ruhr-vidék, Majna-Frankfurt, Stuttgart, München gócokkal, majd Svájcon (Zürich, Genf) keresztül Észak- Olaszországban az olasz csizma gazdasági háromszögében (Milánó, Torino, Genova) ér véget. Ez egyben Európa legfejlettebb és legsűrűbben lakott területe. E sávtól kissé szigetszerűen elkülönül Párizs, Hamburg és Berlin, de csak látszólag, mert a köztük fennálló gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és egyéb kapcsolatok már áthidalták a viszonylag kis távolságokat. A másik sáv, a ,,napfényövezet“ ott kezdődik, ahol az előző véget ért, tehát Észak-Olaszországban. Tosz- kána, Piemont és Lombardia tartományok szorosan kapcsolódnak é francia Lyon-Alpok-Cote d’Azur vidékéhez (Lyon, Marseille. Toulon). Ez a terület fokozatosan Franciaország második legfontosabb (Párizs után) körzetévé nőtte ki magát. A gazdasági erővonal átnyúlik Spanyolországba, magába foglalva Katalániát (Barcelona székhellyel), Valenciát és a Ba/eár-szigeteket. A Földközi-tenger mentén húzódó övezethez Róma és térsége kötődik szorosan. Kontinensünk tehát az imént vázolt övezetekben a „legizmosabb“. A fentiekben ismertetett két sáv rohamos fejlődése még a nemrégiben hanyatló vidékeket is magával ragadta. Ennek ékes példája a Ruhr-vidék, a 19. és a 20. század ipari civilizációjának egyik szimbóluma. A nehéziparban, bányászatban bekövetkezett hanyatlás Németország „beteg“ tartományává tette. A fordulat a nyolcvanas évek közepe táján következett be, amikor is a térség felemelkedésében érdekelt városok, vállalatok, intézetek, de maga az állam is intenzíven keresni kezdték a kiutat. Merre vezet ez az út? Az intenzív ipari termeléstől kimerült területek átalakítása, rekultivációja, az iparszerkezet átalakítása kevésbé energiaigényes, modern vállalatok hálózatává, technológiai parkok és kutatóintézetek idecsábitása, ami magával hozza a jövő iparágainak betelepülését és a korszerű infrastruktúra, valamint üdülőkörzetek, zöld szigetek létrehozása adja a megoldást. Természetesen ez rengeteg pénzt igényel, de ott ez nem igazán akadály. Tanulságos a francia Lyon-Alpok-Cote d’Azur térségének fel- emelkedése is. E vidék leginkább az idegenforgalom révén volt ismert. Bár ez is jelentős bevételeket hoz, mégis veszélyes lehet a túlzott „egy lábon állás". Mára már erről szó sincs; a fő húzóágazatok az előbbi mellett az űripar, az elektronika, a szolgáltatások hihetetlenül széles skálája - beleértve az ún. kongresz- szusipar is, tehát nagy összejövetelek, konferenciák szervezését -, továbbá a fejlett mezőgazdaság és petrolkémia. A városok is keresik helyüket Az európai integráció új lehetőségekkel szolgál a városfejlesztésben is, nagyon sok múlik majd azon, milyen mértékben lesznek képesek a települések kamatoztatni az ebből adódó előnyöket. „Már az elmúlt 15 év során is gyorsabban fejlődtek azok a városok, amelyek kedvezőbb területen fekszenek, és így jól ki tudják használni a Közös Piac kínálta lehetőségeket" - írja a The Economist. A francia területfejlesztési miniszter számára készített „Az európai városok“ című nyolcvan oldalas tanulmányban összehasonlították a városok nemzetközi tekintélyét, dinamizmusát, 16 kritérium alapján (egyebek közt figyelembe vették a nemzetközi cégek számát, hány tudós dolgozik az egyetemeiken és kutatóintézeteikben, milyen forgalmat bonyolít le a város repülőtere) Ezek szerint Európa városainak „Top tizes listája” így néz ki: London, Párizs az elsők, majd Milánó, Madrid, München, Frankfurt, Róma, Brüsszel, Barcelona és Amszterdam következik. A felsorolás végén olyan települések találhatók, mint Cardiff, Liverpool, Cagliari, Grenada; ezek ugyan elég nagy lélekszámúak, de vagy hanyatló körzetekben találhatók, vagy nagyon elszigeteltek, távol kontinensünk fő akcióközpontjaitól. Brüsszel különösen látványos fejlődésen ment keresztül Egyesek már az egyesülő Európa fővárosának tekintik, nem csoda, hiszen itt található a NATO, az EGK székhelye, továbbá több mint ezer nemzetközi szervezet képviselete, pénzügyi téren pedig lekörözte Zürichet is. ...és ahol a leggyengébb A változások kihatnak a vállalatok döntéseire, követendő stratégiájukra is. A helytelen telephelyválasztás, távol a fő felvevő piacoktól nem egy céget csődbe ránthat; ezért jut majd egyre komolyabban szerephez az egyes területek gazdasági potenciáljának olyan mutatók alapján történő feltérképezése, mint például az infrastruktúra fejlettsége (közlekedés, energia, távközlés), a munkaerő kínálata és képzettsége, egyetemek, kutatóintézetek száma és színvonala, lakáshelyzet és még folytathatnánk a sort. „Az új, modern technológiát hordozó vállalatok, amelyek az EGK piacán fognak működni, oda kell, hogy települjenek, ahol a gazdasági növekedéshez a legerősebb impulzusokat kapják“ - állítja Horst C. Schuster, a Jones Lang Wooton beruházási tanácsadó cég vezető szakértője. Ezt a szükségszerűséget már egyre több vállalkozó tudatosítja. A változásokból nem profitál Európa egész területe, így felvetődik a kérdés: melyek hát a továbbra is stagnáló, vagy lassan fejlődő országok, területek? Elsősorban azon vidékeket sújtja ez, melyek távol fekszenek földrészünk leginkább gyarapodó övezeteitől. Ide tartozik az egész ír-sziget, Nagy-Britannia északi része, Portugália, a Madridtól dél-dél-nyugatra fekvő provinciák, a francia Bretagne-félsziget és Korzika, Olaszország Rómától délre eső része (mezzogiorno), továbbá Szardínia, Szicília és gyakorlatilag az egész Görögország. Velünk mi lesz? A Kelet-Európábán végbément fordulat nemcsak az ott élők számára nyit új távlatokat, hanem egész Európának Szükségszerűen bekövetkezik a két ,, félkontinens“ egymásra találása, a köztük levő kapcsolatok szorosabbá válása, így öreg földrészünk gazdasági súlypontja kissé keletre tolódik, ami még inkább megerősíti Németország pozícióit az egész térségben. „A gazdasági együttműködésben óvakodni kell a túlzott egyensúlytévesztéstöl Nyugat és Kelet között: Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia stb. szélsőségesen ingatag helyzetbe kerülnének, ha fejlődésük megkésne. . ez kihatna a Kelet- és Nyugat közti kapcsolatokra, ami a sovinizmus felszításával és a nemzetek közti versengéssel járna együtt“ - írja a Le Monde Diplomatique. A bizonytalan helyzetnek, a pillanatnyilag légüres térnek útját kell állni, s ebben nagy szerepet játszhatnak a szorosabb gazdasági kapcsolatok, ha a dinamikus erőterekből felénk is nyúlna egy-egy csáp. Erre van is lehetőség, a keleti fővárosokban már építik hídfőállásaikat a, nyugati beruházók. A megváltozott helyzetben Szlovákia földrajzi, gazdasági és szociális adottságai is új megvilágításba kerülnek. Köztársaságunk földrajzi fekvése kedvező, ami jó rajthelyzetet biztosit számunkra Nyugat-Szlovákia és különösen Pozsony pozíciója attraktív a gazdasági együttműködés számára (Duna-összekö- tö folyó Németországtól Romániáig, Bécs és Budapest közelsége, tranzitutak kereszteződése), Szlovákia, mint egész, utat nyújt a legnagyobb keleti piac, a Szovjetunió felé, továbbá Magyarország és Lengyel- ország szomszédsága sem elhanyagolható. A kedvező fekvés önmagában csupán fontos adottság, de ezt ki is kell használni, jól szervezett irányító munkával, a helyi, regionális kezdeményezések kiaknázásával, bekapcsolva vérkeringésünkbe az eddig szunnyadó emberi, tőke- és természeti forrásokat. Ugyanez érvényes egész Eu7ó- pára is; ha sikerül kihasználnia a történelem nyújtotta lehetőségeket, eredményesen szembeszállhat a japán és amerikai kihívással. Ha megvalósul földrészünk nyugati és keleti felének gazdasági egyesülése, elmondhatjuk, Európa ismét magára talált. Sidó H. Zoltán 1990. XI. 16. 0 Vasárnap
