Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-11-16 / 46. szám

1990, november 16. XXIII. évfolyam Ára 3 korona 46 GRENDEL LAJOS TŰNŐDÉS EGY ÉV MÚLTÁN Minden forradalom katarzis, még az olyan „csöndes, gyengéd, bársonyos“ forradalom is, amilyennek a miénket nevezte el tavaly a világ. Aztán lehull a függöny, a közönség hazamegy, a szereplők (színészek) pezsgőt bontanak, civilbe öltöznek, és ők is hazamennek. Jót alszunk a katarzisra, holnap új nap kezdődik, mégsem marad minden a régiben. Egy évvel ezelőtt legújabb kori történelmünk legálszentebb, legkorruptabb rendszerének áldozott le a napja, remélhetőleg mindö­rökre. Egy évvel ezelőtt a csehszlovákiai magyarság sorsa is újabb fordulóponthoz érkezett. Sorsuk drámai fordulatokban, tragédiákban, vérben és keserűségben mindig is bővelkedett. Aki csehszlovákiai magyarnak született és sorsa elől nem futamodott meg, már fiatal korában fölkészülhetett rá, hogy nem fogja elkényeztetni az államhatalom. A kitaszítottság, a fenyegetettség érzése sosem volt ismeretlen a számunkra. A múlt évi forradalom fölcsillantotta egy pillanatra a reményt, hogy mindez megváltozhat, hogy lehetséges a hőn áhított és mind a két nemzet érdekében álló magyar-szlovák konszenzus. Amikor egy évvel ezelőtt (két alkalommal is) Pozsony főterén fölolvastam a Független Magyar Kezdeményezés nyilatkozatát, s amikor szavaimat nem füttykoncert, hanem lelkes ováció fogadta, én is elhittem egy pillanatra, hogy nemzeteink kapcsolataiban új fejezet kezdődik. Mondhatnám erre ma: hol van már a tavalyi hó, meg hogy sok víz lefolyt azóta a Dunán, s néhány rossz politikusunk - mind a két oldalon - tett arról, hogy ez a konszenzus távolabbinak tűnjön napjainkban, mint bármikor korábban. Az is igaz azonban, hogy a szlovák oldalon igazi barátokra találtunk, s számuk nem kevés, jóllehet csöndes hangjuk gyakran elvész Móric úr és pártjának ricsajos-handabandázásában. Alig néhány hét telt el azóta*, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács ún. nyelvtörvényt fogadott el. Ennek a törvénynek a kierőszakolása nem más, mint a közvélemény figyelmének elterelése azokról a súlyos gazdasági gondokról, amelyeknek a megol­dása az új kormány elsőrendű feladata lenne. A Matica slovenská nyelvtörvény­javaslata egy tőről fakad a hírhedt náci nürnbergi törvényekkel, s nem rajtunk, magyarokon múlott, hogy a parlament végül is nem fogadta el. Amit elfogadott, abban sincs sok köszönet, s nem visz sokkal közelebb az áhított igazi szlovák-magyar megbékéléshez. Újra csapdába kerültünk. A nagyobb és a kisebb rossz között választhattunk. Tudathasadásunkra mi sem jellemzőbb, mint hogy a magyar parla­menti képviselők egy része nem a kisebb rosszat szavazta meg, hanem együt voksolt a Szlovák Nemzeti Párttal és a kommunistákkal. Sovány'vigasz, hogy a nacionalista politizálásnak a mai Európában nincs jövője. A Szlovák Nemzeti Párt puccskísérlete, úgy tűnik, ezúttal kudarcba fulladt. A megve­szekedett, magyargyűlölő soviniszták védekező hadállásokba szorultak. De nem egy távlatos koncepció, hanem a politikai pragmatizmus győzedelmeskedett fölöttük. Attól félek, ideiglenesen. Már hónapok óta a mi bőrünkre megy a játék. Megint. Ám van szabadon választott parlamentünk és szabad kormányunk. Aki ebben a válságos helyzetben nem támogatja a parlamentet és Meciar úr kormányát, akarva-akaratlan a káosznak, az anarchiának és egy szélsőjobboldali puccsnak csinál szállást. (Meny­nyire hiányzik most egy erős, szociáldemokrata szellemű baloldal!) Aki kétségbe vonja ennek a kormánynak a legitimitását, az kétségbe vonja a parlament legitimitá­sát is, és végső soron bohózatnak tekinti a tavaly novemberi forradalmat. A mai Szlovákiában fennáll a veszélye annak, hogy a hatalom politikai kalandorok kezébe csúszik át. És akkor jaj nekünk! Akinek a magyarság jövője fontos, ma a koalíciós pártok képviselte - nagyon törékeny - demokrácia oldalán áll. Minél nagyobb feszültség halmozódik föl a társadalomban, politikusainknak annál nagyobb megfon­toltságot kell tanúsítaniuk. Aki ma nem képes érzelmeit és indulatait alárendelni a szlovákiai magyarság érdekeinek, jobban teszi, ha elhagyja a politikai küzdelmek porondját. Van vesztenivalónk! A múlt évi forradalom előtt a demokratikus magyar és szlovák értelmiség között csak laza kapcsolat állt fenn. Ebben a tekintetben némileg módosult a helyzet mára, de még mindig nem úgy, hogy elégedettek lehetnénk. Ez a mi hibánk is. A forradal­mat sikerrel megvívtuk, de a következményeire igazán jól nem készültünk fel. Az itteni magyarságnak a jelenlegi helyzetben két politikai stratégiája van: az FMK és az Együttélésé. A kettő összeegyeztethetetlennek látszik. Talán az is: összeegyeztethe­tetlen. A nyelvtörvény körüli csetepaté újra bebizonyította, hogy jövőnk a demokrá­cia megőrzésén és megerősítésén múlik. A nacionalista puccskísérletre a demokrácia megvédése lehet az egyetlen válasz. « Az ország egykori legnagyobb községe, Guta, amely ma ipari és mezőgazdasági város, a közelgő választásokra készül. Ami­kor 1965-ben, az árvíz miatt kilencszáz épület dőlt itt össze, 1400 pedig megrongálódott, kevesen hitték, hogy a település újra talpra áll, hogy két évtized múltán szebb és korszerűbb lesz, mint valaha is volt, s hogy megkapja a városi címet is. Ma már több mint tizenegyezer ember él itt, mintegy nyolcvan százalék vallja magát magyar nemzetiségűnek. A lakosok többsége lokálpat­rióta, büszke arra, hogy ezt a várost mondhatja magáénak. Néhány hét múlva a szavazatra jogosultak 107 jelölt közül megválasztják a huszonhét tagú helyi önkormányzatot, öt jelölt közül pedig a polgármestert. A polgármesterjelölteket terveikről, elképzeléseikről a tennivalókról kérdeztem. Polgármesterjelöltek Gútán 43 éves, nős, két gyermek édesapja. Gután született, a múlt év végéig a Jednota járási fo­gyasztási szövetkezetben dolgo­zott, legutóbb szakszervezeti el­nökként. Január 19-e óta a városi nemzeti bizottság elnöke. A hely- hatósági választásokon független jelöltként indul.- Az elmúlt tíz hónap alatt sok nehézséggel kellett szembenézni, beszűkültek az anyagi eszközeink. Ennek ellenére optimista vagyok a város fejlesztésével kapcsolatban. Elsődleges feladatnak a lakáskér­dés megoldását, a probléma enyhí­tését tartom, és persze lehetőség szerint annak elérését, hogy a ro­(Folytatás a 2. oldalon) Prikler László felvétele I

Next

/
Thumbnails
Contents