Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-26 / 43. szám

„Külföldi edzőket és játékosokat várunk“ ILAN GOMBOS (Berenhaut Róbert felvétele) Beszelgetes ILAN GOMBOSSAL, az Izraeli Vízilabda-szövetség elnökségi tagjával A csehszlovák-izraeli sportkapcsolatok még a közelmúltban is a nullával voltak egyenlők. A novemberi rendszerváltást követően e téren is változás törtéht. A sportban sincsenek már tabutémák, mindenki játszhat mindenkivel, nem kell tartani a mindenható pártvezérek utasításaitól. Egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen dolog volt, hogy egy honi pólócsapat a zsidó államban portyázzon. Egy hónappal ezelőtt ez is megtörtént: a Slávia UK Bratislava egy nagyszabású hírverő tornán vett részt Izraelben, és az előkelő második helyen végzett, meg­előzve a budapesti KSI gárdáját. A Csehszlovák és az Izraeli Pólószövetség közti kapcsolatfelvételre augusztus végén, Kas­sán került sor, ahol a BEK B-csoportjának küzdelmeit rendez­ték. Az egyik résztvevő az izraeli bajnok Hapoel Givat együttese volt, melynek vezetőjével, lián Gombossal a kassai fedett uszo­dában - magyarul - beszélgettünk. • Mikor telepedett le Izra­elben?- Apám 1947-ben vándorolt ki, én már Izraelben születtem. Tizenhat éves koromig egy szót sem tudtam magyarul, ugyanis az édesapám pólózott is, meg edzősködött is, így csak nagy ritkán láttam őt. Amikor én is a vízilabda mellett döntöttem, nap nap után magyarul beszél­tünk a medence partján. Nagy előszeretettel olvastam a hazul­ról hozott könyveit. Egy éven belül már levelet is írtam a buda­pesti nagymamámnak, termé­szetesén - magyarul. • Milyen eredményeket ért el a medencében?- Az apu ismert úszó volt Ma­gyarországon, többször nyert ifi­bajnokságot. Én nem dicseked­hetek ilyen eredményekkel. Vol­tam ugyan izraeli válogatott pó­lóban, ám ez, nemzetközi vi­szonylatban nem egy nagy eset. Á három év katonaság alatt nem vízilabdázhattam, nálunk ugyanis a hadseregnél senki sem űzhet versenysportot. Ez a regula olyannyira szigorú, hogy senkinek sem adnak kivé­telt. A hatalmas lemaradást nem tudtam behozni, ezért búcsút mondtam a medencének; 1978- ban elvégeztem az edzői és a bírói tanfolyamot. A sportág­hoz tehát továbbra is hű marad­tam. Három évig edzősködtem, majd csak a játékvezetéssel foglalkoztam. • Miért kelt fel végleg a kis- padról?- Sokat utaztam, s a munka­helyi elfoglaltságok miatt elég gyakran kerültem időzavarba. Félmunkát nem akartam vé­gezni ... • Csehszlovákiában szinte semmit se hallottunk az izraeli sportról, vízilabdázásról. Az utóbbiról mondana egy-két érdekességet?- Ez a sportág teljesen ama­tőr alapon küszködik. Mind a ve­zetők, mind pedig a játékosok egy fillért sem kapnak. i • De azért valamiből meg kell élniük...- Saját magunk fizetjük az utazást és a szállást, a bajnoki meccsekért még egy vacsora sem jár. Valamennyien kedvte­lésből, szórakozásból csináljuk. Az élvonalbeli bajnokságban (alacsonyabb osztályú nincs!) kilenc csapat van, és ezeknek az együtteseknek az évi költ­ségvetése összesen nem tesz ki annyit, mint egy II. ligás focicsa­paté. Ebből is látni a két sportág közti különbséget. • Es mégis megszületett a nagy szenzáció a kassai fe­dett uszodában: a vízilabda BEK újonca legyőzte a házi­gazdákat!- Hihetetlen bravúrt könyvel­hetett el a Hapoel Givat, amely első ízben rajtolhatott a nemzet­közi kupasorozatban. Az volt a célunk, hogy ne legyünk utol­sók. Már ennek is örültünk vol­na. A harmadik hely - öt csapat közül - párját ritkító siker. • Mégis, hogyan juthattak el Kassára? Ki fizette az utat?- Egy biztos: drága mulatság volt! Éppen ezért igyekeztek a fi­úk, s talán ez volt az oka annak, hogy önmagukat múlták felül. Három forrásból is kaptuk a pénzt az útra. „Beszállt“ az Izraeli Sportcentrum, a klubszö­vetség és a játékosszövetség. Repülővel Budapestre utaztunk' majd innen busszal Kassára. Summa summárum: 15 000 dol­lárba került a Hapoel Givatnak a BEK-premier. • Az első komoly nemzet­közi siker után, egészen biz­tos, lesznek új szponzorok...- Ezt megelőzően már volt egy diadalunk, amikor négy év­vel ezelőtt az izraeli válogatott legyőzte a svéd együttest. Ha lesz pénzügyi támogatás, akkor rövid időn belül ismét hallatunk majd magunkról. A heti három edzés több, mint kevés! • Külföldi edzők és játéko­sok nem kacsingatnak Izrael felé?- De igen. Mi szívesen fogad­nánk őket, egyelőre azonban nem tudjuk megfizetni a profikat. Sajnos! Ennek ellenére tőlük várjuk a megváltást, s reméljük, rövid időn belül változik a hely­zet. Európából, főleg a Szovjet­unióból többen is jönnének. Mi Stoffan Rudolffal is tárgyaltunk már, szívesen látnánk őt Iz­raelben. A neves szakember még nem mondott igent, ám vissza sem utasította az aján­latot. • Úgy hírlik, az első fecs­kék már meg is jelentek önöknél?- Igen, de csak rövid időre. Két magyar edző, Kiss Egon, valamint Gohr István is kétszer egy-egy hetet töltött nálunk, a szövetség vendégeként. So­kat köszönhetünk nekik, önzet­len segítségük aranyat ért« • Most látogatott először Kelet-Európába?- Nem. Négy hónappal ez­előtt meghívtak Budapestre, egy nemzetközi tornára. Egyben én voltam az izraeliek tolmácsa is, ugyanúgy, mint most, Kassán. • Milyennek látja az izraeli vízilabdasport jövőjét?- Én mindig derűlátó vagyok. Ha lesz szponzorunk és Euró­pából sikerül igazolnunk három­négy játékost és edzőt, akkor gyakoriak lesznek a kassaihoz hasonló izraeli pólószenzációk. Zsigárdi László siSISi! r -*-v Eugen Vojtíáek felvétele) Kelet-Európábán kudarcba fulladt. Amikor úgy két évvel ezelőtt, valamikor január táján először rendeztek pankrációt a Budapest Sportcsarnokban, a nézők szin­te az első perctől kezdve tütyültek, fújoltak, rothadt narancsokkal dobálták a hájas verekedőket. Kamu az egész, volt az általános vélemény. Kelet-európai em­bernek nem kell pankráció... Nem úgy az amerikainak. Az Egyesült Államokban a pankráció, vagy ahogy ők hívják, a „cathing“ tetszési indexe még a baseballénál vagy az amerikai futballnál is magasabb. Elárasztják vele az országukat, a tévé­PANKRÁCIÓ csatornákon keresztül pedig az egész világot, beleért­ve Csehszlovákiát is. 93 173 - majdnem százezer - néző tombolt, őrjön­gött a michigani Superdome lelátóin, amikor síppal, dobbal, nádihegedűvel bevonult Hulk Hogan és ellen­fele. Hogan, a két méter magas és 300 font súlyú kolosszus a világ legismertebb és legnépszerűbb pankrátora. De vajon mitől ilyen népszerű? Hihetetlen ugyanis, de ha Hogan mérkőzését közvetíti valamelyik televíziós csatorna, becslések szerint negyvenmilliós ember ragad le a képernyők elé. Kétszáz helyi állomás naponta sugároz pankrációt, de a tévéóriás NBC is rájött, csak nyerhet a közvetítéssel. Elvégre nincs még egy sportág, amely ekkora show-t kínál. Itt a színészi képességek jóval többet nyomnák a latban, mint maga a sportteljesítmény, üavid b. i-einstein pszicnologus szerint a pankráció titka a tökéletes illúziókeltés A harc kezdetén a „hős“ a koreográfiának megfelelően általá­ban szorongatott helyzetbe kerül, a nézők szinte már- már az életéért aggódnak, majd pontosan úgy, ahogy az a mesében lenni szokott, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. A harcosok egyébként jó színészhez méltóan önma­gukat adják a ringben. Valamennyien kialakítottak maguk körül egyfajta image-t, valahogy úgy, mint Breki és társai a Muppet show-ban. A nézők pedig - nincs rá megfelelőbb szó - egyenesen zabálják az ismétlődő bemondásokat, megjegyzéseket, mozdulatokat. Hihetetlen, de a WWF (World Wrestling Federation), a nemzetközi pankráió szövetség szupersztárjai olyannyira népszerűek, hogy egy egész ipari üzemet képesek „eltartani". Elsősorban a már említett, floridai Hulk Hogan tört be a reklámpiacra. Hulk-ingek, Hulk- homlokpántok, Hulk-dzsekik, Hulk-babák, Hulk-dísz- párnák, Hulk-sapkák és kalapok. Hulk-táskák és ter­mészetesen Hulk Hogan alakját megformázó plüss- mackók minden méretben a néhány centistől egészen az életnagysaguig, ami ha felidézzük Hogan kétméte­res termetét, nem kis dolog. ízlés dolga. Mindenesetre a németeknek is tetszik a dolog. A pankráció az immár egyesült Németország­ba is begyűrűzött. Az RTL plus nevű magántelevízió például minden hétfőn 45 perc pankrációt sugároz éjjel 23 és 0 óra között. A felmérések szerint 300-400 ezer ember képes ezért a késői órán is fennmaradni Rágják a körmüket, szurkolnak a kedvenceknek, negyvenöt percig elhiszik azt, amiről egyébként ők maguk is tudják: pusztán mese, színjáték az egész. Lehet, hogy egyszer mi is megszeretjük? (S) A BALSZERENCSE NEM MENTSÉG Semmi sem tükrözi hívebben egy futballnagyhatalom válságát, mint amikor az egymást követő szövetség gi kapitányok mind azzal kezdik be­mutatkozásukat: „A nulláról indu­lunk, új csapatot építünk, és kilába­lunk a hullámvölgyből“. Brazíliában most Falcao kapott lehetőséget arra, hogy feledtesse a vb-kudarcot. Bár hozzá kell tenni, a dél-amerikai or­szágban már az ezüstérem is óriási csalódást jelentett volna. A csapat idő előtti búcsúját Se- bastiao Lazaroni szövetségi kapitány nyakába varrták, aki azzal adta át utódjának a stafétát: ,, Vigyázz, mert Brazíliában megbocsáthatatlan bűn­nek számit a vereség. A balszeren­csére ne hivatkozz, mert az nem mentség...“ Falcao helyzete talán annyival könnyebb elődjénél, hogy benne még mindig tisztelik az egykori sztárt, míg Lazaroni csak egy másod- osztályú csapat kapusa volt, így semmilyen nyomot nem hagyott a szurkolókban. Az új szakvezető nagy lelkesedéssel látott munkához, bátran bevetette a fiatal, ámde nem­zetközileg tapasztalatlan tehetsége­ket is, de hamar megkapta az első pofont: a „Carioca“ Spanyolország­ban 3:0-ás vereséget szenvedett.- Lehet, hogy sokan legyintenek, de számomra másodlagos az ered­mény - hangzott Falcao első ma­gyarázkodása. - A közös felkészü­lés idején több ifjú reménység is felhívta magára a figyelmet, és a jö­vőben rájuk szeretnék épiteni. Ha nem ez lett volna a célom, akkor inkább az idősebb, a vébén levitéz- lett játékosokat állítottam volna csata­sorba. De nem kellett sok idő ahhoz, hogy Falcao is tapasztalja: a mellé­fogásokat nehezen tolerálják “hazá­jában ...- A hibáktól én sem lehetek men­tes, nem vagyok földöntúli lény... Mindent megteszek azért, hogy vé­delmünket megerősítsem, mivel ma már nem lehet sikereket elérni, ha a középső és hátsó alakzatok nem zárnak biztonságosan. A spanyolok elleni eredmény is­meretében még valóban van mit tanulniuk a futball egykori művé­szeinek... . Vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: ® 210/4453 Főszerkesztői titkárság « 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: a 210/4460 és Zsilka László: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: a 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: * 506-39, gazdasági ügyek: * 210/4425 és 4426. Táviró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 81918 Bratislava, Jiráskova 5. ® 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 81918 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, ® 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaée, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents