Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
„Külföldi edzőket és játékosokat várunk“ ILAN GOMBOS (Berenhaut Róbert felvétele) Beszelgetes ILAN GOMBOSSAL, az Izraeli Vízilabda-szövetség elnökségi tagjával A csehszlovák-izraeli sportkapcsolatok még a közelmúltban is a nullával voltak egyenlők. A novemberi rendszerváltást követően e téren is változás törtéht. A sportban sincsenek már tabutémák, mindenki játszhat mindenkivel, nem kell tartani a mindenható pártvezérek utasításaitól. Egy évvel ezelőtt még elképzelhetetlen dolog volt, hogy egy honi pólócsapat a zsidó államban portyázzon. Egy hónappal ezelőtt ez is megtörtént: a Slávia UK Bratislava egy nagyszabású hírverő tornán vett részt Izraelben, és az előkelő második helyen végzett, megelőzve a budapesti KSI gárdáját. A Csehszlovák és az Izraeli Pólószövetség közti kapcsolatfelvételre augusztus végén, Kassán került sor, ahol a BEK B-csoportjának küzdelmeit rendezték. Az egyik résztvevő az izraeli bajnok Hapoel Givat együttese volt, melynek vezetőjével, lián Gombossal a kassai fedett uszodában - magyarul - beszélgettünk. • Mikor telepedett le Izraelben?- Apám 1947-ben vándorolt ki, én már Izraelben születtem. Tizenhat éves koromig egy szót sem tudtam magyarul, ugyanis az édesapám pólózott is, meg edzősködött is, így csak nagy ritkán láttam őt. Amikor én is a vízilabda mellett döntöttem, nap nap után magyarul beszéltünk a medence partján. Nagy előszeretettel olvastam a hazulról hozott könyveit. Egy éven belül már levelet is írtam a budapesti nagymamámnak, természetesén - magyarul. • Milyen eredményeket ért el a medencében?- Az apu ismert úszó volt Magyarországon, többször nyert ifibajnokságot. Én nem dicsekedhetek ilyen eredményekkel. Voltam ugyan izraeli válogatott pólóban, ám ez, nemzetközi viszonylatban nem egy nagy eset. Á három év katonaság alatt nem vízilabdázhattam, nálunk ugyanis a hadseregnél senki sem űzhet versenysportot. Ez a regula olyannyira szigorú, hogy senkinek sem adnak kivételt. A hatalmas lemaradást nem tudtam behozni, ezért búcsút mondtam a medencének; 1978- ban elvégeztem az edzői és a bírói tanfolyamot. A sportághoz tehát továbbra is hű maradtam. Három évig edzősködtem, majd csak a játékvezetéssel foglalkoztam. • Miért kelt fel végleg a kis- padról?- Sokat utaztam, s a munkahelyi elfoglaltságok miatt elég gyakran kerültem időzavarba. Félmunkát nem akartam végezni ... • Csehszlovákiában szinte semmit se hallottunk az izraeli sportról, vízilabdázásról. Az utóbbiról mondana egy-két érdekességet?- Ez a sportág teljesen amatőr alapon küszködik. Mind a vezetők, mind pedig a játékosok egy fillért sem kapnak. i • De azért valamiből meg kell élniük...- Saját magunk fizetjük az utazást és a szállást, a bajnoki meccsekért még egy vacsora sem jár. Valamennyien kedvtelésből, szórakozásból csináljuk. Az élvonalbeli bajnokságban (alacsonyabb osztályú nincs!) kilenc csapat van, és ezeknek az együtteseknek az évi költségvetése összesen nem tesz ki annyit, mint egy II. ligás focicsapaté. Ebből is látni a két sportág közti különbséget. • Es mégis megszületett a nagy szenzáció a kassai fedett uszodában: a vízilabda BEK újonca legyőzte a házigazdákat!- Hihetetlen bravúrt könyvelhetett el a Hapoel Givat, amely első ízben rajtolhatott a nemzetközi kupasorozatban. Az volt a célunk, hogy ne legyünk utolsók. Már ennek is örültünk volna. A harmadik hely - öt csapat közül - párját ritkító siker. • Mégis, hogyan juthattak el Kassára? Ki fizette az utat?- Egy biztos: drága mulatság volt! Éppen ezért igyekeztek a fiúk, s talán ez volt az oka annak, hogy önmagukat múlták felül. Három forrásból is kaptuk a pénzt az útra. „Beszállt“ az Izraeli Sportcentrum, a klubszövetség és a játékosszövetség. Repülővel Budapestre utaztunk' majd innen busszal Kassára. Summa summárum: 15 000 dollárba került a Hapoel Givatnak a BEK-premier. • Az első komoly nemzetközi siker után, egészen biztos, lesznek új szponzorok...- Ezt megelőzően már volt egy diadalunk, amikor négy évvel ezelőtt az izraeli válogatott legyőzte a svéd együttest. Ha lesz pénzügyi támogatás, akkor rövid időn belül ismét hallatunk majd magunkról. A heti három edzés több, mint kevés! • Külföldi edzők és játékosok nem kacsingatnak Izrael felé?- De igen. Mi szívesen fogadnánk őket, egyelőre azonban nem tudjuk megfizetni a profikat. Sajnos! Ennek ellenére tőlük várjuk a megváltást, s reméljük, rövid időn belül változik a helyzet. Európából, főleg a Szovjetunióból többen is jönnének. Mi Stoffan Rudolffal is tárgyaltunk már, szívesen látnánk őt Izraelben. A neves szakember még nem mondott igent, ám vissza sem utasította az ajánlatot. • Úgy hírlik, az első fecskék már meg is jelentek önöknél?- Igen, de csak rövid időre. Két magyar edző, Kiss Egon, valamint Gohr István is kétszer egy-egy hetet töltött nálunk, a szövetség vendégeként. Sokat köszönhetünk nekik, önzetlen segítségük aranyat ért« • Most látogatott először Kelet-Európába?- Nem. Négy hónappal ezelőtt meghívtak Budapestre, egy nemzetközi tornára. Egyben én voltam az izraeliek tolmácsa is, ugyanúgy, mint most, Kassán. • Milyennek látja az izraeli vízilabdasport jövőjét?- Én mindig derűlátó vagyok. Ha lesz szponzorunk és Európából sikerül igazolnunk háromnégy játékost és edzőt, akkor gyakoriak lesznek a kassaihoz hasonló izraeli pólószenzációk. Zsigárdi László siSISi! r -*-v Eugen Vojtíáek felvétele) Kelet-Európábán kudarcba fulladt. Amikor úgy két évvel ezelőtt, valamikor január táján először rendeztek pankrációt a Budapest Sportcsarnokban, a nézők szinte az első perctől kezdve tütyültek, fújoltak, rothadt narancsokkal dobálták a hájas verekedőket. Kamu az egész, volt az általános vélemény. Kelet-európai embernek nem kell pankráció... Nem úgy az amerikainak. Az Egyesült Államokban a pankráció, vagy ahogy ők hívják, a „cathing“ tetszési indexe még a baseballénál vagy az amerikai futballnál is magasabb. Elárasztják vele az országukat, a tévéPANKRÁCIÓ csatornákon keresztül pedig az egész világot, beleértve Csehszlovákiát is. 93 173 - majdnem százezer - néző tombolt, őrjöngött a michigani Superdome lelátóin, amikor síppal, dobbal, nádihegedűvel bevonult Hulk Hogan és ellenfele. Hogan, a két méter magas és 300 font súlyú kolosszus a világ legismertebb és legnépszerűbb pankrátora. De vajon mitől ilyen népszerű? Hihetetlen ugyanis, de ha Hogan mérkőzését közvetíti valamelyik televíziós csatorna, becslések szerint negyvenmilliós ember ragad le a képernyők elé. Kétszáz helyi állomás naponta sugároz pankrációt, de a tévéóriás NBC is rájött, csak nyerhet a közvetítéssel. Elvégre nincs még egy sportág, amely ekkora show-t kínál. Itt a színészi képességek jóval többet nyomnák a latban, mint maga a sportteljesítmény, üavid b. i-einstein pszicnologus szerint a pankráció titka a tökéletes illúziókeltés A harc kezdetén a „hős“ a koreográfiának megfelelően általában szorongatott helyzetbe kerül, a nézők szinte már- már az életéért aggódnak, majd pontosan úgy, ahogy az a mesében lenni szokott, a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. A harcosok egyébként jó színészhez méltóan önmagukat adják a ringben. Valamennyien kialakítottak maguk körül egyfajta image-t, valahogy úgy, mint Breki és társai a Muppet show-ban. A nézők pedig - nincs rá megfelelőbb szó - egyenesen zabálják az ismétlődő bemondásokat, megjegyzéseket, mozdulatokat. Hihetetlen, de a WWF (World Wrestling Federation), a nemzetközi pankráió szövetség szupersztárjai olyannyira népszerűek, hogy egy egész ipari üzemet képesek „eltartani". Elsősorban a már említett, floridai Hulk Hogan tört be a reklámpiacra. Hulk-ingek, Hulk- homlokpántok, Hulk-dzsekik, Hulk-babák, Hulk-dísz- párnák, Hulk-sapkák és kalapok. Hulk-táskák és természetesen Hulk Hogan alakját megformázó plüss- mackók minden méretben a néhány centistől egészen az életnagysaguig, ami ha felidézzük Hogan kétméteres termetét, nem kis dolog. ízlés dolga. Mindenesetre a németeknek is tetszik a dolog. A pankráció az immár egyesült Németországba is begyűrűzött. Az RTL plus nevű magántelevízió például minden hétfőn 45 perc pankrációt sugároz éjjel 23 és 0 óra között. A felmérések szerint 300-400 ezer ember képes ezért a késői órán is fennmaradni Rágják a körmüket, szurkolnak a kedvenceknek, negyvenöt percig elhiszik azt, amiről egyébként ők maguk is tudják: pusztán mese, színjáték az egész. Lehet, hogy egyszer mi is megszeretjük? (S) A BALSZERENCSE NEM MENTSÉG Semmi sem tükrözi hívebben egy futballnagyhatalom válságát, mint amikor az egymást követő szövetség gi kapitányok mind azzal kezdik bemutatkozásukat: „A nulláról indulunk, új csapatot építünk, és kilábalunk a hullámvölgyből“. Brazíliában most Falcao kapott lehetőséget arra, hogy feledtesse a vb-kudarcot. Bár hozzá kell tenni, a dél-amerikai országban már az ezüstérem is óriási csalódást jelentett volna. A csapat idő előtti búcsúját Se- bastiao Lazaroni szövetségi kapitány nyakába varrták, aki azzal adta át utódjának a stafétát: ,, Vigyázz, mert Brazíliában megbocsáthatatlan bűnnek számit a vereség. A balszerencsére ne hivatkozz, mert az nem mentség...“ Falcao helyzete talán annyival könnyebb elődjénél, hogy benne még mindig tisztelik az egykori sztárt, míg Lazaroni csak egy másod- osztályú csapat kapusa volt, így semmilyen nyomot nem hagyott a szurkolókban. Az új szakvezető nagy lelkesedéssel látott munkához, bátran bevetette a fiatal, ámde nemzetközileg tapasztalatlan tehetségeket is, de hamar megkapta az első pofont: a „Carioca“ Spanyolországban 3:0-ás vereséget szenvedett.- Lehet, hogy sokan legyintenek, de számomra másodlagos az eredmény - hangzott Falcao első magyarázkodása. - A közös felkészülés idején több ifjú reménység is felhívta magára a figyelmet, és a jövőben rájuk szeretnék épiteni. Ha nem ez lett volna a célom, akkor inkább az idősebb, a vébén levitéz- lett játékosokat állítottam volna csatasorba. De nem kellett sok idő ahhoz, hogy Falcao is tapasztalja: a melléfogásokat nehezen tolerálják “hazájában ...- A hibáktól én sem lehetek mentes, nem vagyok földöntúli lény... Mindent megteszek azért, hogy védelmünket megerősítsem, mivel ma már nem lehet sikereket elérni, ha a középső és hátsó alakzatok nem zárnak biztonságosan. A spanyolok elleni eredmény ismeretében még valóban van mit tanulniuk a futball egykori művészeinek... . Vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: ® 210/4453 Főszerkesztői titkárság « 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: a 210/4460 és Zsilka László: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: a 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: * 506-39, gazdasági ügyek: * 210/4425 és 4426. Táviró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, ® 586-07. Fényszedéssel készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviéova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 81918 Bratislava, Jiráskova 5. ® 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 81918 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, ® 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaée, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.
