Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
Vasárnap 1990. október 28. kei - Kelet-Szlovákia: „0.17 nyugszik 16.27 Kőnyugszik: 16.34 Nyugat- Sztovákia: 06.30 nyugszik: 16.40 órakor AHOLD kel - Ketet-Szlovátar* Slovakia: 13.57 <: - Nyugat-Szlo- a: 14.03 nyugszik: órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük SIMON, SZIMONETTA nevű kedves olvasóinkat • 1918 - A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG MEGALAKULÁSA • 1968 - A CSEHSZLOVÁK FÖDERÁCiÓ-ról szóló törvény jóváhagyása • 1930-ban született DOBOS László csehszlovákiai magyar író. A VASÁRNAP következő számának tartalmából SZLOVÁKOK MAGYARORSZÁGON - MILYEN MA A BÉKÉSCSABAI NEMZETISÉGI SZIGET? Ozorai Katalin riportja KINEK ÁRTOTTAM? Egy leányanya vallomását lejegyezte Kamoncza Márta SZERZŐDÉSEKBE FOGLALT NYELVI JOGOK Popéty Gyula Írása az első világháború utáni nemzetközi kisebbségvédelemről IRODALMI MORZSÁK Sándor László jegyzetei KÉT LÁBBAL A FÖLDÖN Szabó G. László beszélgetése Jifi Menzeile! WLODZIEK ÉS ÉN Vajkai Miklós novellája Már huszonöt éve hogy a dunaszerdahelyi Postai Hírlapszolgálat Fő utcai 1-es számú boltjában beállt a pult mögé. A negyedszázad alatt az újságért, dohányáruért betérők megszokták mindig kedves mosolyát, a készséges, udvarias kiszolgálást.- Manapság nem könnyű eligazodni a több mint 130 féle sajtótermék között, mégis, a többletmunka ellenére, örülök a bő kínálatnak. Legfőképp annak, hogy elegendő napilapot kapunk. Az Új Szóból naponta 400 példányt adok el. Az 500 Vasárnap péntekenként szinte azonnal elfogy. Keresett a kormány- és a szakszervezeti lap is, hiszen egyre többen kiváncsiak arra, miről, hogyan írnak a szlovák lapok. A baj csupán az, hogy egyre ingerültebbek, idegesebbek a vásárlók, s ha nem kapják meg a kívánt terméket, velünk gorombáskodnak - vallotta kissé szomorúan Csélfalvay Mária, de amint új vevő érkezett, derűje ismét visszatért. -erfMéry Gábor felvétele A VASÁRNAP külön is megrendelhető Nagy Ibolya ipolynyéki (Vinica) olvasónk levelét szinte megdöbbenéssel olvassuk, hogy a posta a Vasárnap előfizetését csak a napilap megrendelésével együtt hajlandó intézni. Tévedés! Kiadóvállalatunknak szerződése van a Postai Hírlapszolgálattal, hogy a Vasárnap külön is megrendelhető. Az ilyen hozzáállás pedig szerződésszegés! Hisz a szerkesztőségnek az ilyenfajta hanyagságból pótolhatatlan anyagi kára származik, ami kártérítési igénnyel jár... Tisztában van ezzel a Postai Hírlapszolgálat vezetősége? További panaszt Pavlík Józsefné kassai olvasónktól kaptuk (Palárikova u. 7, VII/56), aki szomorúan közli, hogy az ÚJ Szót három hónappal ezelőtt megrendelte (!), mire azt mondták neki, hogy megrendelését csak akkor intézhetik, ha közben valaki a lapot lemondja... A Postai Hírlaposzolgálat saját törvényt szab? Lapunk példányszáma nem korlátozott, papírunk van, tehát mindennemű korlátozás indokolatlan. A Postai Hírlapszolgálat illetékeseitől elvárjuk, hogy a fenti eseteket jóvátegyék, és erről szerkesztőségünket is tájékoztassák. Egyben kérjük olvasóinkat, hogy hasonló kellemetlen tapasztalataikat közöjjék szerkesztőségünkkel, hogy a lapunk példányszámának növelését akadályozókat felelősségre vonhassuk. (zs. I.) m [Demokrácia... Szókincsünk egy új, felkapott kifejezéssel gyarapodott. Demokrácia - a definíció szerint - az a politikai rendszer, ahol népuralom van, az embernek el van ismerve a joga és nincs korlátozva szabadsága, egyenjogúsága. Ezt akartuk. Csakhogy sokan rosszul értelmezik e szó jelentését, sőt visszaélnek vele. Gondolok itt az országos méretben megnövekedett bűncselekményekre, melyeket nap nap után elképedve veszünk tudomásul a rádióból, sajtóból. Még sohasem voltam olyan gondterhelt, mint az idén nyáron, amikor gyermekem ifjúsági táborban nyaralt. Éppen akkor terjedt a hír, hogy Toporcany mellett az autókempingben éjszaka nem hagyták pihenni a sátorozókat a rendbontók. Ö is éppen ott volt. Nagyon aggódtam, nem történik-e valami baja. Bevallom, akkor is idegeskedtem, amikor augusztusban elutaztunk nyári szabadságra. Rettegtem, nem törik-e fel lakásunkat, mint ahogy az a szomszédos háztömbben megtörtént. Lépten- nyomon sokan panaszkodnak és félnek. Az egyik ismerősöm arról számolt be, hogy a 18 éves fia éjjel hazafelé tartott a szabadtéri moziból, amikor három vele egykorú fiú megtámadta. Ő önszántából odaadta zsebpénzét, de nekik ez nem volt elég, meg is verték. Nemrégiben ellopták az ajtónk elöl a lelakatolt kempingbiciklimet. A minap barátnőm azzal fogadott, hogy neki is eltűnt a kerékpárja. A szomszéd bácsi, aki éjjeliőr az üdülőközpontban, arról panaszkodott, hogy még nem találkozott olyan pimasz, brutális fiatalokkal, mint a nyáron, amikor a kakastaréjosok esténként ittas állapotban randalíroztak. Nemrég külföldi vendégeim voltak, s a város nevezetességeivel ismerkedtünk. Közben készítettem egy-két fényképfelvételt is. Amikor odaértünk a Rozália-templomhoz, a fiam távolabbról fényképezett minket. Ahogy pózoltunk a templom lépcsőjén, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a templom melletti kis utcából öt romagyerek jön. Gondolták, hogy fiam csak egyedül van, és el akarták venni tőle a fényképezőgépet. Ahogy odarohantunk, csak civakodás árán sikerült azt visszaszerezni. Hát igen! Sokan tévesen úgy gondolják, hogy ez a demokrácia, hogy mindent szabad - pedig ha így haladnak a dolgok, anarchia, zűrzavaros közállapot alakulhat ki. Hostina Irén, Komárom Csak borravaló árán? Gázfűtést szereltettünk családi házunkba még a nyáron. A szerelési és egyéb munkálatok kisebb- nagyobb zökkenővel megtörténtek, ám az utolsó két dolog sehogy sem tud összejönni. Az egyik: hiányzik a kéményseprőmester ellenőrzése, illetve a kéménybe helyezett azbesztcementcső minősítése, hogy a kémény megfelel az építészeti és tűzbiztonsági előírásoknak. A szolgáltató vállalattól Soós úr ugyanis Dunaszerdahelyről csak úgy hajlandó kijönni Bősre, ha valaki elhozza autóval. Hát itt a bökkenő. Nekünk nincs autónk. Van viszont autóbuszunk, mely Dunaszerdahelyről a 19-es megállóról pontosan 10 órakor indul Bősre. Bízom abban, hogy a kéményseprőmester is olvassa lapjukat, gondol egyet, és elutazik hozzánk kivételesen busszal. ígérem, fáradságát és útiköltségét fedezem. A másik nehéz eset a gázóra. Hiánycikk. Ezt eddig nm tudtam, de a gázmüvektől Bénes László, akinek feladata a gázóra bebiztosítása, felvilágosított. Hogy hogyan biztosítja be? Hitegetéssel, félrevezetéssel. Egyszer azt mondja, csak lakótömbökbe való kisteljesítményű van, máskor azt mondja, hogy már elfogyott. S ha van, akkor nem munkaidőben viszi házhoz, hanem estére, jól becsomagolva, nehogy a szomszéd meglássa és bosszankodjon, ugyan mit, vagy mennyit adhattak neki, hogy oda már hozott és bekötötte. Bénes úrnak is szeretném üzenni, hogy ne feledkezzen meg az otthon fagyos- kodó, kisgyermekes anyákról.'Szerezzen nekik is gázórát, mert főzni és melegedni szeretnének. Nem akarom egyik urat sem alaptalanul rágalmazni. Szavaim hihetőségét több utcabeli lakótárssal tudom bizonyítani, bár az a meggyőződésem, hogy mindenki busásan megfizet neki, csak legyen végre gáz. Én viszont nem vagyok hajlandó két- háromszáz korona borravalót adni azért, amit kötelessége megtenni. Husvéth Veronika, Bős fOOJd1 az anyanyelvről Tizenhat éves voltam. Egyik nap azzal jött haza apám, hogy elbocsájtották állásából, mivel magyar. Még hivatalszolga sem lehet.- Előveszem megint az ácsszerszámot, valahogy csak megélünk, de veled mi lesz, fiam? - mondta elkeseredetten. - Nem vesznek fel az iskolába. Apámnál igaza lett. írogattam összevisz- sza, de a válasz mindig ugyanaz volt: A felvételhez mellékelni kell az állampolgársági bizonyítványt, amit csak szlovákok kaptak. Akkoriban pedig Királyhelmec tucatnyi család kivételével színmagyar volt. Teltek múltak a hónapok, közben folyt a lakosságcserének szépített kitelepítés, előbb Magyarországra, majd Csehországba. Én pedig polgári iskolai végzettséggel magyarként munkát nem találtam, de tovább sem tanulhattam. Egy szép napon aztán apám kicsit boros hangulatban tért haza, és örömmel újságolta, hogy hamarosan megoldódik minden, mert „reszlovakizálunk“, vagyis „kiállunk“ a magyarságunkból és felvesszük a szlovák nemzetiséget. Utána már lesz munka, lesz iskola. Ennyi év után nem szégyellem bevallani, hogy nagyfiú létemre elsírtam magam és jó anyámnak is könnyes lett a szeme. De szegény apám csak ismételgette á magáét: Lesz munka, lesz iskola. Egy hétig folyt a családi vita a reszlovaki- zálásról. Közben én elhatároztam, hogy Magyarországra szököm, továbbtanulni. Apám reszlovakizálása után elhatározásomat tett követte. Az anyanyelvről költők, írók, politikusok, nyelvészek talán már mindent elmondtak, azonban az én számomra az anyanyelvhez ragaszkodás akkor azt jelentette, hogy nekivágok egyedül az ismeretlennek, vállalom az otthont, a szülők elhagyását, a bizonytalanságot. A véres világháború után a csehszlovákiai magyarságnak nacionalista üldözést hozott a béke. A magyar nyelv megőrzésének a vágya, a továbbtanulás reménye sokezer fiatalt kényszerített a szülőföld elhagyására. Nem ildomod dolog ma ezt a sötét korszakot felidézni. Nekem mégis ez jut eszembe az anyanyelv használatáról folyó viták idején. Tudom, hogy sok forog kockán, hogy súlyos méltánytalanságok érhetik a csehszlovákiai magyarságot. Azt azonban csak az elvakult, sőt ostoba nacionalisták képzelhetik el, hogy bármilyen törvénnyel, rendelkezéssel, területi átszervezéssel, közéleti magyartalanítással, a hivatalok, intézmények vezető funkcióban szlovákokkal való betöltésével, halálra ítélhetik anyanyelvűnket. A több tízezer reszlovakizált magyar egyikeként is kijelentem: Soha! Azoknak, akik jóváhagyják a nyeltörvényt, akik a magyarellenes hangulatot keltik, tudniuk kell, hogy a csehszlovákiai magyarok ugyanúgy szeretik anyanyelvűket, mint a szlovákok és ugyanúgy óhajtják ápolni azt. Minél nagyobb lesz a nyomás, a korlátozás, annál jobban fogunk ragaszkodni hozzá, annál jobban fogjuk becsülni nemzeti kultúránkat, annál figyelmesebben fogjuk az anyanyelv szeretetére nevelni gyerekeinket. Ez nem jelenti azt, hogy elzárkózunk a szlovák, a cseh és más nyelvek tanulásától. Erre azonban senki sem kényszeríthet bennünket. Színmagyar településeken is lesznek tízezerszámra magyarok, akik soha nem tanulnak meg szlovákul, mert erre semmi szükségük nem lesz. A nyitott európai határok mellett pedig semmi akadálya nem lehet annak, hogy a sajtó, a könyv, a színház, a zene magyar nyelven is eljusson a legtávolabbi magyarlakta falvakba is. A csehszlovákiai magyarok nemzeti történelme, kultúrája nem Csehszlovákia megalakulásával kezdődött. Ami azóta történt, az egy velünk együttélö baráti nép történelme, amelyet becsülünk és tisztelünk. Nemrég megfogott Nádim Gürsel emigráns török író szép mondata: „Az én hazám az anyanyelvem. Egy író nem valamely országban, városban él, hanem nyelvében. A nyelvet nem lehet úgy válogatni,1mint az asszonyokat.“ Ezt csak azzal szeretném kiegészíteni, hogy talán a nemzeti kisebbségek igazi hazája is az anyanyelv. Szűcs Béla 1990. X. 26. Q ilasírnap
