Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-19 / 42. szám

ft A sportpályákon időről időre olyan nevek is fel­bukkannak, melyek az idő­sebb és középnemzedékhez tartozó szurkolók fülének is­merősen csengenek. Számos példát lehetne felsorolni, ami­kor a gyerekek híres szüleik nyomdokában haladnak. A ke­rékpározóknál elég megemlí­teni Schur vagy Amplér nevét. Nemrég ezen az oldalon az egyik legismertebb magyar súlyemelő, Földi Imre lánya, Csilla nyilatkozott. Hazai ber­kekben is akad jó néhány pél­da. A hajdani válogatott labda­rúgók, Weiss és Vencel fiai nemcsak apáik sportjához, de a klub színeihez is hűek ma­radtak, sőt az ifjabb Vencel ugyanazon a poszton játszik, ahol hajdanában édesapja. Megemlíthetném még több­szörös birkózóbajnokunkat, László Karcit, illetve fiát, és még számos olyan sportolót, akikre érvényes a közmondás: az alma nem esett messze a fá­jától. Az alábbiakban Móder Lász­ló kézilabdázó személyében egy olyan fiatalembert szólal­tatunk meg, akinél módosítani kell az említett közmondást. Az ő esetében ugyanis az a bi­zonyos gyümölcs kissé távo­labbra gurult. Laci édesapja, mint arra bizonyára sokan em­lékeznek, a Slovan Bratislava csatára volt, s abban a hí­res gárdában játszott, mely 1969-ben az emlékezetes bá­zeli KEK-döntőben legyőzte a félelmetes Barcelonát. Öcs- cse, Móder József (a kassai Lokomotíva edzője) pedig tag­ja volt az 1976-ban Európa- bajnokságot nyert csehszlo­vák labdarúgó-válogatottnak. Miként történhetett, hogy a fé­nyes családi példa sem bizonyult eléggé vonzónak az ifjabb Móder László számára, akinek ráadásul a Slovan stadionban ringott a böl­csője, s első lépéseit a híres pálya zöld gyepén tette. (Móderék né­hány évig a lelátó alatt laktak.)- Kicsi koromban én is a futball- labda bűvkörében éltem, és hat­hét évesen minden szabad időmet focizással töltöttem. Amikor Po­zsonyból Újvárba költöztünk, a helyi Elektrosvit csapatának lettem tagja. Egy alkalommal Nyitrára utaztunk, s életem első labdarúgótornáját nagy izgalommal vártam. Ekkor ke­serű csalódás ért. Nem kerültem a kiválasztottak, de még csak a tar­talékok közé sem. Edzőnk döntését annyira igazságtalannak tartottam és annyira lesújtott, hogy elhatároz­tam: mindörökre végzek a focival. Makacs voltam, és álltam szavamat. Vajon mit mondott a most 22 éves, 193 cm magas fia elhamar­kodott lépésére az apa?- Leszögezte, nem akar befolyá­solni és döntéseimbe sem fog bele­szólni. Csak annyit akart tőlem, hogy sportoljak. Akkoriban már a zöld gyepet a téli stadionok jege váltotta fel. A hoki korábban is vonzott, azért nem bánkódtam túlságosan a futball után. Különösen azóta, hogy diák­csapatunk a kerületi bajnokságban jól szerepelt és nekem is ment a játék. Ennek ellenére hűtlen lettél a jégkoronghoz is...- Igen, mert közben a kézilabdá­ba is belekóstoltam, sőt volt egy időszak, amikor versenyszerűen úsztam. Három sportág egyszerre tűi soknak bizonyult. Éreztem, dön­tenem kell. Miért választottad pont a kézi­labdát?- A kollektív sportokhoz, a labda­játékokhoz vonzódtam leginkább, főleg azokhoz, ahol sok gól esik. Elhatározásomban termetem is sze­repet játszott. Amikor jégkorongozni kezdtem, 168 cm magas voltam. Rövid időb belül alaposan megnyűl­nulásra sem tudtam kellőképpen összpontosítani. Végül is meggyógyultál. A sze­rencse azonban továbbra sem fo­gadott kegyeibe...- Rengeteget dolgoztam, hogy visszanyerjem hajdani erőnlétemet, ruganyosságomat, hogy a felugrá­soknál és betöréseknél elmúljék fé­lelemérzetem. Amikor úgy tűnt, is­mét formába lendülök, jöttek az újabb sérülések. Szerencsére ezút­tal „csak“ a vállam ficamodott ki. Kétszer egymás után. Ifjúsági játékosként a „nagyok“ közé kerültél. Az SKP Bratislava összeállításában azonban nemi­gen találkoztunk a Móder névvel. Miért?- Egyszerű oknál fogva. Hatalcík edzővel nem tudtam közös nevező­re jutni, és függetlenül attól, milyen formában voltam, a B csapatban, vagyis az SNL-ben játszottam. Sze­rencsémre az említett tréner már Ausztriában dolgozik. Utódja Ku- kumberg lett, akivel jól kijövök. Ezek szerint már csak rajtad múlik, visszakerülsz-e a legjob­bak közé. De ahogy elnézem be­pólyázott lábadat, erre már csak legfeljebb jövőre kerülhet sor. Me­gint megsérültél?- Sajnos. Úgy látszik, a balsze­Az alma kissé távolabbra gurult... tam, de a súlyom nem sokat válto­zott. Úgy gondoltam, cingár alka­tommal több esélyem lesz a kézilab­dázók között. Arra is rájöttem, az úszóedzések túlságosan egyhan­gúak. Csak a legkitartóbbak és a nagy akaraterővel rendelkezők bír­ják ki a faltól falig tartó monoton távokat. De tehetség híján az emlí­tett tulajdonságok sem garantálják, hogy az ember viszi is valamire. És én sem különösebben tehetséges­nek, sem kitartónak nem éreztem magam. Ezért döntöttem végül is a kézilabda mellett. Ezt a sportot már komolyan vet­főiskolás lettél - közbeszólt a bal- szerencse ...- Pedig minden olyan ígéretesen kezdődött. Vidéki, zöldfülű srác lé­temre egy nemzetközileg is elismert kiub tagja lettem. A fiúk befogadtak, és Jan Hianík edző is bízott ben­nem. Hogy behozzam erőnléti lema­radásom, órákat súlyzóztam, kilo­métereket futottam és úsztam. Kez­detben ugyan többnyire a tartalékok kenyerét ettem, de hamarosan be­kerültem a csapatba, sőt a széle­sebb válogatott keret tagjaként két­hetes edzőtáborba utazhattam Ces- ké Budéjovicére. A 18 év alattiak nemzetközi tornájára készültünk. Szovjet, kubai, magyar, lengyel és bolgár csapatokkal kellett volna mér­kőznünk. Az egyik edzésen olyan szerencsétlenül estem, hogy lábtö­rést szenvedtem. Megműtötték. So­káig nyomtam a kórházi ágyat. Álla­potom nagyon lassan javult, sokáig csak mankókkal tudtam közlekedni. Nagyon rosszul viseltem ezt az álla­potot, depressziós lettem. Nem bíz­tam benne, hogy teljesen rendbe jövök. Érettségi előtt álltam, de’a ta­rencse tartósan mellém szegődött. Két napja hagytam el a kórházat. Nemrég Vágbesztercén játszottunk és a mérkőzés elején ismét olyan szerencsétlenül estem, hogy bo­kái nszalag-szakadást szenvedtem. Több tucat belső öltéssel varrták össze. Mindent kezdhetek elölről. Három éve egyik beszélgeté­sünk során a címeres mezt 'is említetted. Azok után, amin át­mentéi, reálisnak tartod a váloga­tottságot?- Inkább vágynak. A konkurencia nagy, és annak, hogy az ember a legjobbak közé kerüljön, nagy az ára. Ismerem magam, ha kell, tudok „gürizni“, de nem tartozom azok közé, akik képesek mindent aláren­delni a sportnak. Miért tagadnám, érdeklődési köröm sokrétű, és kép­telen vagyok elviselni az egyhangú­ságot. Úgy érzem, csak a sportnak élni túl nagy áldozat lenne számom­ra. Szeretem a jó társaságot, haveri összejöveteleket, szívesen járok moziba, megyek kirándulni. Az olva­sás és a zene is leköt. Van egy menyasszonyjelöltem... Lehet egy ilyen ember válogatott? Nem tudom... Ordódy Vilmos ted? Nem állt fenn annak a veszé­lye, hogy ismét faképnéi hagyod a csapatot, ha az edző egy fontos mérkőzésen netán kihagy az együttesből?- Ez többször is előfordult, gyak­ran ültem a kispadon, és ezt termé­szetesnek vettem. Ha viszont ját­szottam, igyekeztem olyan teljesít­ményt nyújtani, hogy legközelebb a kezdő csapatba kerüljek. Abban az időben az újvári ifi együttes ép­pen hogy csak elkerülte a kiesést, de egy év múlva már a negyedik helyen végeztünk. Akkoriban elsős gimnazista voltam. A középiskolát viszont már Po­zsonyban fejezted be...- Igen. Az egyik sportiskola diák­jaként érettségiztem, és a CH szí­neiben játszottam. Új klubom veze­tői egy tapolcsányi tornán fedeztek fel. Jó feltételeket kínáltak, és én éltem az adott lehetőséggel. Ifjúsági csapatunknak akkoriban nagyon ment a játék. Két éven belül bajno­kok lettünk, és én bekerültem a válo­gatottba. Még álomnak is szép volt. Már ötödik esztendeje vagy a szlovák fővárosban. Pályafutá­sod azonban nem volt töretlen, és nem ívelt - mint arra az eddig elmondottakból következtetni le­hetne - egyenletesen felfelé. A biztató kezdet után - közben MÓDER LÁSZLÓ KAPURA LŐ (Archív felvétel) FOCISZTÁR A FILMVÁSZNON? Andreas Brehme az Internazionale és a német váloga­tott középpályása a futballpályán igazi sztár. Lehet, hogy hamarosan a filmvásznon is az lesz? Nemrég ugyanis barátja Búd Spencer, az olasz-amerikai westernhös meglepő ajánlattal állt elő. „Együtt kellene egy filmet csinálnunk. Te, Terence Hill és én. Ez lenne az álomtrió". Olyan meggyőzően mondta mindezt a filmsztár, hogy a kitűnő játékos gondolkodóba esett... NYEPOMNYASCSIJ JÓL ÉRZI MAGÁT. Jól érzi magát Kamerunban Valerij Nyepom- nyascsij, a vb-n nagy sikert aratott fekete­afrikai válogatott szovjet szövetségi kapitá­nya. A szibériai mester nemrégiben közölte: amennyiben továbbra is igényt tartanak munkájára, a jövőben is szívesen szelídíte­né az oroszlánokat. BELANOV MEHET. Mönchengladbachnak elege van Belanovból. Az utóbbi időben legin­kább az áruházi lopás miatt került szóba a ne­ve. Ezt még megbocsátották neki, de a soroza­tos rossz játék már megbocsáthatatlan vétek. Igor Belanov, 36-szoros szovjet válogatott, A Hamburg és a Frankfurt elleni mérkőzésen is nagy csalódást okozott. Az egyik játékos szerint Igor egyszerűen nem képes már többre. Nem bízik már Belanovban sem a csapat, sem az edző, sem a menedzser. Rüssmann szerint az egyetlen jó megoldás Belanov eladása lenne. Szerinte a játékosnak is jót tenne egy kis levegőváltozás. ZICO, A MINISZTER. Még mindig csak becenevén, Zicóként emlegetik a régi brazil futballsztárt, holott Artur Antunes Coimbra úr ma már a sportminiszteri bársonyszék tulajdonosa. Az egykori világklasszis kissé elszakadt a labdarúgó pályáktól: most azon munkálkodik, hogy Brazília minél sikereseb­ben pályázzon az ezredforduló olimpiai játé­kaira. EGY SVÉD MAGYAR A SZIGETEN. Anders Limpar, azaz Limpár András azoknak a futbal­listáknak a sorát gyarapítja, akik idő előtt kerül­tek a világ legerősebb bajnokságába, s Olasz­országban kudarcot vallottak. A magyar szülők gyermekeként svéd földön született játékos nemrég állt tovább a Cremonese csapatától, s új otthonában szinte pillanatok alatt a sztárok közé emelkedett. Andris korábban, mind egye­sületében, mind a svéd válogatottban középpá­lyást játszott, ez a szerepkör viszont nem volt igazán kedvére való. Most a londoni Ágyúsok, az Arsenal nehézbombázója: rendkívül hasz­nos játékával, fontos góljaival nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy csapata kitűnő rajtot vett. Teljesítményével kivívta George Graham menedzser elismerését is: - Félelmetes tehet­ség, ,, Andrew" akár egyedüUs eldönthet mér­kőzéseket. Fogalmam sincs, hogyan eshetett ki a Cremonese az olasz első ligából, amikor ilyen képességű labdarúgókkal rendelkezett. ilasámap HÉTVÉGI MAGAZIN Index 48097 Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: ® 210/4453 Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: 210/4460 és Zsilka László: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, sportrovat: 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviéova 25, ® 586-07. Fényszedéssel készül a Danublaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 81918 Bratislava, Jiráskova 5. ® 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közieteknek: 81918 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, ® 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Futballvilág ’90 1986-ban Európa legjobb labdarúgója, csoma­golhat. Nemrég kétórás beszélgetést folytatott vele tolmács útján von Bruch edző és Rolf Rüss­mann menedzser, hogy a helyzet súlyosságát megvilágítsa. Megpróbáltak a lelkére beszélni, bizalmukról biztosítani, de nem használt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents