Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-26 / 43. szám
Fero Spéci! felvétele Batta György: K öves udvar. A mester előbb egy szekérkereket, majd egy hordót pántol. A kis ablakban pirosakat lobban a muskátli, fénye úgy zuhog' ránk, akár a napszél. Az abroncs nem képez szabályos kört: olyan, mint a palóc „a“, melyeket majdnem „o“-vá kalapáltak a századok. Ezeket a szemkarika-görbe „o“-kat hordom születésem óta magammal; nézem, hogy szállnak fel az ajkakról- sombokorról a lepkék -, hogy hullnak szelíden kimondva a hóra: holdkomp-puhán, hogy ragyog fel az anyanyelv gyerekeink foga-fehérén, gyémántból kovácsoltan. Őrizd meg, idő, ezeket az abroncs „o“-kat is, mint itt ezt az útszéli piros árvacsalánt. A MEGBÉKÉLÉS NAPJÁN írta: A. Nagy László, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke A Szlovák Nemzeti Tanács 1990. augusztus 28-i ülésén úgy döntött, hogy 1990. november elsejét a Megbékélés napjává, a politikai erőszak áldozatainak emléknapjává nyilvánítja. Országunk, de nemcsak a mi országunk, hanem az egész kelet- közép-európai térség népeinek történetében is ez egyedülálló és előzmény nélküli. Figyelemreméltó, hogy a szlovákiai törvényhozóknak sikerült elvonatkoztatniuk politikai pártállásuktól, szőkébb csoportérdekeiktől és egységesen november elsejét államilag is elismert emléknappá emelték. A törvény szövege szerint az emléknap megnevezése két elemből áll. Az első az emberek közti megbékélés és megértés jelentőségét emeli ki. Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt több mint 70 esztendő alatt hányszor cserélődtek eszmék és ideológiák, társadalmi rendszerek és hatalmak, amelyek egymást váltva szinte kivétel nélkül az előző rend képviselőinek csaknem teljes politikai, társadalmi, gazdasági és sokszor fizikai likvidálását valósították meg, akkor a megbékélés eszméjének az elfogadását rendkívülinek kell tekintenünk. A megbékélés, a kiegyezés, a megértés és együttműködés helyett az elmúlt évtizedek vezéreszméi mások voltak. így a harc! Vagyis az osztályharc, a szocializmus győzelméért vívott harc, a másképpen gondolkodók ellen. Aztán a csaták! A kenyér- csata, a széncsata, az emberek szocialista tudatáért folytatott csata. És aztán következtek a nagyszerű győzelmek!... Persze mindennek hátterében a kizárólagosság húzódott meg: így az egyetlen kizárólagos igazság, az egyetlen haladó társadalmi osztály, az egyetlen teljhatalmú párt, az egyetlen faj, az egyetlen nemzet és az egyetlen nyelv. Az emléknapról szóló törvény megfogalmazói a törvényt augusztusban a szlovák törvényhozásban így indokolták: „Tekintettel a mai csehszlovákiai és külföldi politikai helyzetre a Szlovák Nemzeti Tanács küldetésének tekinti, hogy az emberiség leghumánusabb gondolatainak szellemében a Szlovák Köztársaság valamennyi polgára számára segítséget nyújtson az egymáshoz vezető út megkereséséhez.“ Ma, amikor ismét fellángoltak Szlovákiában a szenvedélyek, teljesen indokolt, hogy a törvényhozók maguk is küldetésüknek tekintsék az emberek közti megbékélés és megértés szorgalmazását. Az emléknap megnevezésének második eleme arra utal, hogy a törvényhozó visszautasítja a politikai erőszakot. Ha az áldozatok szemszögéből nézzük, nincs különbség a kommunista, a fasiszta vagy más diktatúrák között. A Gulág szigetek, a Katini erdő, Oswiecim és Buchenwald ugyanazt jelenti: merénylet az emberiesség és emberiség ellen. De ugyanazt jelenti a németek és magyarok második világháború utáni és a szlovákok második világháború előtti délszlovákiai elűzetése otthonukból, a málenkij robot áldozatainak Szibériáig kígyózó sora is. A novemberi gyengéd forradalom'egyik fő eszméje az erőszak elleni ellenszenv volt. Ennek lényege, hogy megengedhetetlennek tartja az emberi szabadság elnyomásának valamennyi formáját. Ez az eszme egyben kifejezője annak a meggyőződésnek is, hogy a politikai erőszak legkülönbözőbb formáinak megélése, megtapasztalása és elszenvedése ennek az országnak népét nemcsak elválasztja egymástól, hanem össze is köti. Ennek a közös felismerésnek a lényege, hogy Szlovákia integritását csak a szlovákok és az itt élő nemzeti kisebbségek megbékélése biztosíthatja. November elsejének, mint a megbékélésnek és a politikai erőszak áldozatai emléknapjának jelentéstartalmát hatásosan felerősíti, hogy ez a nap halottak napjának előestéje, amikor is emberemlékezet óta minden ember halottaira emlékezik. Az életre és a halálra gondolunk, miközben az emlékezet fényei az életet a legnagyobb emberi értékként világítják meg. Ezért november elsején a megbékélés és a politikai erőszak áldozatainak emléknapján gondoljunk arra, hogy senkinek sincs joga mások életére tömi. Gondoljunk arra, hogy vannak általános emberi jogok, amelyek minden embert megilletnek. Gondoljunk arra, hogy a politikában a kizárólagosságra való törekvés eddig a történelem során mindig csak politikai erőszakhoz vezetett■ és áldozatokat szedett. Teremtsük meg a feltételeit annak önmagunkban, hogy ez az emléknap a megértést és az egymással való megbékélés akaratát erősítse bennünk.
