Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-10-19 / 42. szám

Vasárnap Id ősek mártíromsaga 1989 decemberében, az or- sayi (Essonne) kórház ügyeletes orvosai felvettek egy nyolcvané­ves, félig kómás állapotban levő, koponyasérülés nyomait viselő beteget. Az Alzheimer-kórban szenvedő beteget - egy nagy repülőgépgyár volt igazgatóját - néhány nappal korábban he­lyezték el egy magángyógyinté­zetben, amely, szerződéssel, ál­landó ápolást biztosított szá­mára. A megindított vizsgálat sze­rint, a kétségtelenül kissé nyug­talan öregúrral durván bánt az egyik éjjeli ápoló, teletömte nyugtátokkal, hogy lerázza nya­káról. A család panaszt tett a megye szociális ügyeinek igaz­gatóságán. Azok a tisztviselők, akik az idősek ügyeivel foglalkoznak, sok más, hasonlóan botrányos ügyről beszélhetnének. De in­kább hallgatnak. Valaki azon­ban, és nem akárki, megszólalt: Robert Hugonot professzor, a grenoble-i egyetemi kórház­központ gerontológiai klinikájá­nak osztályos főorvosa, a párizsi Orvostudományi Társaság előtt elmondott beszédében. ,,Az idős emberek csaknem 20 százaléka pszichológiai kegyetlenkedések­nek van kitéve saját családján belül, 2-5 százalékuk fizikai erő­szaktól is szenved. Az intézmé­nyekben a megfelelő számada­tok nem ismeretesek, de a ke­gyetlenkedések teljes skálája előfordulhat.“ A professzor szerint, az öre­gek elleni, családban elkövetett agressziók különböző természe­tűek. A gyakorló orvosok tapasz­talják, hogy egyes betegeiket fi­zikailag bántalmazzák. Találkoz­tak egyszerű zúzódásokkal, táp­lálékmegvonással, sőt szexuális kegyetlenkedésekkel is egészen a törésekig. A leggyakoribbak azonban a morális kegyetlenkedések. Le­hetnek pszichológiaiak, amilye­nek a sértegetések és a bezá­rás. Ismerjük a pénzügyi kizsák­mányolásnak és a javak eltulaj- donsításának a példáit. És van­nak egyszerű hanyagságok, ami­lyen az egészségügyi gondozás elmulasztása. Mi történik a menhelyeken és az öregek otthonaiban? „A hall­gatás fala gyakran áthághatat­lan. Kényes megállapítani a té­nyek valódiságát, mert gyana­kodni kell az öregeknél gyakori, üldözési mániával járó lelki zava­rokra. Azonban a botránykrónika tárgyát képező ügyek eléggé gyakoriak ahhoz, hogy a jelensé­get ne vonjuk kétségbe. A ke­gyetlenkedéseket néha a kielé­gíthetetlen öregektől agyonter­helt ápolók és a szolgálati sze­mélyzet tagjai követik el, néha egyenesen könyörületből, ami odáig is terjedhet, hogy lerövidí­tik az ágyon sínylődő öreg nap­jait.“ Ezek a leleplezések tehát nem fogják meglepni mindazokat, aki­ket hivatásuk érintkezésbe hoz az idős emberekkel, akár egy családban, akár egy intézmény­ben. A „veszélyeztetett“ népes­ség az, amelyet évei súlya már megfosztott autonómiája egy ré­szétől. Ezek közül a függőnek neve­zett személyek közül legalább kétszázötvenezer szenved a szörnyű, eddig gyógyíthatatlan Alzheimer-kórban. Ezek a bete­gek a családok és az ápoló sze­mélyzet számára lidércnyomás­ként jelentkeznek, mert egy pilla­natra sem hagyhatják magukra őket, kivéve ha rákötözik őket egy székre. Ám mikortól válik ez a megkötözés kegyetlenke­déssé? A professzor meghallgatása után, az Orvostudományi Társa­ság azonnal létrehozott egy ad hoc bizottságot. Feladata, hogy a rossz bánásmód megelőzésé­re irányuló intézkedéseket java­soljon. (LE MONDE) Mit tegyünk a komputer ártalmai ellen? Azt gondolná az ember, nincs kellemesebb, kényelmesebb, egész­ségileg biztonságosabb munkahely a komputerrel dolgozó intéz­ményeknél. Ha ezt gondolja, téved. A munkaegészségüggyel foglal­kozók szerint az effajta munkahely semmivel sem kevésbé ártalmas az elavult gyáraknál. Az amerikai statisztika szerint 1988-ban az összes munkahelyi eredetű betegségek fele a terminálokkal dolgozó­kat sújtotta. A megbetegedés veszélye a munka természetéből következik. Aki naphosszat a terminál előtt ülve dolgozik, annak előbb-utóbb „kiké- szül" csuklója, nyaka, háta. Ha nem fordul időben orvoshoz, s nem kezelteti magát, életre szóló bajt szerezhet, s esetleg még munkaké­pességét is elveszti. Az ergonómia szakemberei, akik az ésszerű erőkifejtés módozatait vizsgálják, úgy vélik, némi módosítással jelentősen csökkenthetők az efféle munkahelyi ártalmak. Mindenekelőtt: úgy kell elhelyezni az állítható asztalon a terminált, hogy képernyőjének teteje egy szintbe kerüljön a dolgozó szemével. A támlás széken ülő helyezze talpát a földre, s könyökét 90 fokba meghajlítva végezze munkáját úgy, hogy ujjai kényelmesen elérjék a billentyűket. Az ablakon behatoló természetes fényt vagy a mesterséges világítást a szüksé­ges mértékre kell korlátozni a szem kímélése végett. Tanácsos munka közben több, rövid szünetet tartani, s óránként néhány percig nyújtógyakorlatokat végezni a karral. (ORSZÁG-VILÁG) Kozmetika az ókorban Nincs új a nap alatt - ezt a mondást igazolja a Jeruzsá­lemben megrendezett Illatszerek és kozmetika az ókorban elneve­zésű kiállítás, mely mintegy négy évezrednyi időszakot tekint át. A kozmetikai szerek használa­tát kezdetben az életkörülmé­nyek, valamint a vallási szoká­sok tették indokolttá. Például a Közel-Kelet igen meleg és szá­raz éghajlata rákényszerítette az ott élőket a krémek használatá­ra. A festett szemhéj az éles napsugaraktól, az illatos nö­vénydarabkákból ragasztott mű- szempílla pedig a rovarok csípé­sétől védte a szemet. Az arckikészítésről legtöbb is­meretünk az egyiptomiaktól származik. Főleg a rabszolgák voltak e művelet mesterei. Az egyiptomiak készítették az első díszszekrényt kozmetiku­mok tárolására. Általában kőből vagy gipszből faragták a szekré­nyeket, hogy a tartalmukat véd­jék a melegtől. Az ókori római és görög nők fanatikus figyelmet szenteltek az arcuknak. Órákig ápolták a bőrü­ket, tésztamaszkokat raktak az arcukra, az ajkukat élénk piros­ra, szemhéjukat feketére festet­ték. Bőrük fehérítésére ólmot használtak, annak ellenére, hogy a görögök tudták, az ólom ártalmas az egészségre. A római nők még a krokodilürülék alkal­mazásától sem riadtak vissza. Pompea, Nero császár felesé­ge minden nap szamártejben fürdött. Amikor Rómából szám­űzték, ötven szamarat vihetett magával, hogy a fürdőkről ne kelljen lemondania. Az elengedhetetlen szemhéj- festéket az ókorban bronzból, csontból vagy fából készült, egyik végükön vastagabb, mási­kon kiskanál-alakúra faragott ru­dacskákkal kenték a szemhéjra. Ilyen „ecseteket“ találtak az í. e. 4. évezredből származó sí­rokban. (CYPRUS TIMES) „HA SZERETI A FÓKÁKAT, SEGÍTSEN MEGMENTENI ŐKET!" - A DRÁMAI HANGÚ FELHÍVÁS ELŐSZÖR 1969 TELÉN HANG­ZOTT EL ÉS JELENT MEG EGY ÚJSÁGBAN. A FELHÍVÁST EGY HUSZONNYOLC ÉVES POSTA-TISZTVISELŐNŐ, A HOLLAND LENIE HART TETTE KÖZZÉ, AKI AKKORIBAN EGY MADARÁSZ EGYESÜLET TAGJAKÉNT ELSŐSORBAN A SIRÁLYOKKAL ÉS ALBATROSZOKKAL FOGLALKOZOTT. RÉVÜKÖN TALÁLKO­ZOTT A FÓKÁKKAL ÉS FÓKABÉBIK TÖMEGES PUSZTULÁSÁ­VAL. ELHATÁROZTA, HOGY A FÓKABÉBIK MEGMENTÉSÉVEL IS TÖRŐDIK. ÍGY SZÜLETETT MEG A VILÁG ALIGHANEM EGYETLEN ILYEN KÜLÖNLEGES INTÉZMÉNYE, A FÓKAKÓR­HÁZ ÉS -ÓVODA A HOLLANDIAI PIETERBUREN HALÁSZVÁ­ROSKÁBAN. LENIE HART ÉS MADARÁSZ BARÁTAI 1970-TŐL FOGLAL­KOZNAK E FÓKAFAJTA MEGMENTÉSÉVEL. A MAJOMFÓKÁK­BÓL 1950-BEN MÉG HÁROMEZRET SZÁMLÁLTAK, 1960-BAN MÁR CSAK EZRET. 1962-BEN HIVATALOSAN IS BETILTOTTÁK A MAJOMFÓKÁK VADÁSZATÁT. 1970-RE A HELYZET ANNYIRA ROMLOTT, HOGY A WADDEN ZEE PARTJAIN ÉVENTE 80-100 FÓKABÉBI TETEMÉRE BUKKANTAK. LENIE HART EKKOR HOZTA LÉTRE FÓKAÓVODÁJÁT. KÓRHÁZÁBAN ÉS ÓVODÁJÁ­BAN ÉVENTE SZÁZ FÓKABÉBIT LÁTNAK EL, S KÖZÜLÜK NYOLCVANÖT MEGMARAD, ÍGY A KORÁBBI PUSZTULÁST SIKERÜL T ÉRDEML EG ESEN LECSÖKKENTENIE. AZ INTÉZMÉNY KÖLTSÉGEINEK 94 SZÁZALÉKÁT ÁLLATBA­RÁTOK ÉS ALAPÍTVÁNYOK FEDEZIK, AKIK LENIE HART EGYKORI (DE SAJNOS MA IS AKTUÁLIS) FELHÍVÁSA SZELLE­MÉBEN „SEGÍTENEK MEGMENTENI“ A FÓKÁKAT... FOTO: GAMMA EXTRA Tilos a „törpehajítás“ New York állam kormányzója, Mario Cuomo törvényt ír alá, amely betiltja az úgynevezett törpehajítást és a törpebowlingot. A Cuomo által „elképesztő időtöltésnek“ nevezett „sportág“ New York bárjai­ban terjedt el, és lényege, hogy kis termetű embereket - akik védőöltözetet és szíjakat viselnek - hajítanak el egy cél irányába. Ennek alfaja a törpebowling, ahol gördeszkára kötözött liliputiakat használnak kugligolyó gyanánt. A rendelkezés indoklásában olvasható, hogy ez a „bizarr játék“ megalázza és sérti a kis növésű személyeket és szégyen az emberiségre nézve. Ezzel szemben a törpehajító versenyek egyik rendezője úgy nyilatkozott, hogy a törvény a cenzúra határát súrolja. Versenyeit „művészi előadásoknak“ tekinti, amellyel „az átlag ameri­kai értékrendszerét figurázzák ki szatirikus formában“. A törpehajítás eredetileg Ausztráliából származik, és öt évvel ezelőtt honosodott meg Amerikában. A New York-i törvény nem helyez kilátásba semmiféle büntetést azok számára, akik efféle versenyeken vesznek részt. Azokat a loká­lokat azonban, ahol ezt a „sportágat“ űzik, az alkoholárusítási engedély megvonása fenyegeti. (FRANKFURTER RUNDSCHAU) Állati monogámia? Ó, romantika. Az üdvözlőlapipar nagy sajná­latára a biológusok újabban fölfe­dezték, hogy az állatvilágban szin­te kizárt a monogámia. Az állati pároséletről dédelgetett sok elkép­zelésünket leromboló tanulmá­nyok egész seregében számolnak be a kutatók arról, hogy még azok­nak a fajoknak a körében is, me­lyekről feltételezték, hogy erős párkapcsolatra van szükségük az utódneveléshez, dühöng a hűt­lenség. A biológusok sokáig azt hitték, hogy a madárfajok akár 94 száza­léka is monogám. Most, miután fejlett technikát al­kalmaznak az utódok apjának meg­állapítására, a biológusok kiderí­tették, hogy fészkekben a fiókák legalább 30 százalékát nem a fé­szekben lakó hím nemzette. A ku­tatók valójában nehezen találnak olyan madárfajt, amely nem hajla­mos a félrelépésre. „Ez igen kényes téma - mondja a Cornell Egyetem egyik biológu­sa. - Az ember szinte nem talál madártani szaklapoknak olyan számát, amely megint ne olyan, feltételezetten monogám fajról számolna be, amely nem az. Ez forradalmat idéz elő a madárbioló­giában.“ Az idevágó tanulmányok során a kutatók úgy vélik, hogy a már poligámnak ismert állatok még hűtlenebbek, mint ahogy korábban feltételezték. És sok hagyományos etológus meglepetésére - talán bánatára is - az erköcstelenség nagyrészt a nőstényektől indul ki. Megállapították például, hogy a,nőstény nyulak, jávorszarvasok és ürgék adott napon számos hím­mel párzanak, amikor is a sperma nagy részét kilökik magukból, hogy helyet csináljanak az új pár­záshoz. A szakértők azt az elméle­tet állították föl, hogy a nőstények különféle spermákat tárolnak, ta­lán azért, hogy a különböző pete­sejteket különböző sperma termé­kenyítse meg és így biztosítsák az utódok genetikai változatosságát. Valamennyi közül talán a méhki- rálynő a leghatásosabban energi­kus, amely egyetlen, a kasból való kirajzáskor 25 könnyelmű, de ha­lálra ítélt herével párosodik. A kutatóknak adataik vannak ar­ra, hogy a hímek időnként megpró­bálják megakadályozni a nősté­nyek hűtlenségét. Az idahói ürgék­nél a hím el nem mozdul a nőstény mellől, valahányszor az termé­keny, néha bekergeti a lyukba és ott ül a kijáratnál, hogy elejét ve­gye a vetélytársaival való hetyepe- tyének. Más ürgék afféle erényö- vet alkalmaznak - ejakulációjuk után még egy gumiszerű anyagot küldenek, ami dugó módjára mű­ködik. Az emlősök is, melyek sosem voltak az erény mintaképei, még a vártnál is rosszabbnak bizonyul­tak; a szakemberek a hűséges emlősfajok amúgy is csekély 40 százalékos arányát még tovább korrigálják lefelé, 2 százalékra. A tudósok szerint a párosodás- sal kapcsolatos új ismeretek és a hűtlenség szinte-egytemessége átalakítja az állati magatartásra és a különböző állati társadalmi rend­szerek dinamikájára vonatkozó nézeteket. A kutatások alapján ar­ra lehet következtetni, hogy sok állati társadalmi rendszer talán ép­pen azért alakult ki olyanná, ami­lyen, hogy lehetővé tegye a sze­lektív csalást. Feltételezik, hogy az állatok közti kapcsolatok „modern házasságok“ - mindkét félnek elég stabilitást nyújtanak, hogy fel­neveljék az utódokat, de adnak egy kis szabadságot is alkalmi enyelgésre. (INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE) 1990. X. 19.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents