Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-10-19 / 42. szám
A kocsmárosné csak nézi, nézi a férjeura színes fényképét, mely ott lóg a kanapé fölött, és könnyes szemmel panaszkodik:- Mártír a mi apusunk, nézzék csak meg, szakasztott olyan, mint egy ártatlan ember, akit belerángattak a disznóságba! Sose bocsátom meg azoknak a gazfickóknak, hogy az én apusomat ekkora bajba keverték.-Tondát ide ne eressze nekem - mondja Soucek úr az tett keresztbe annak a szerencsétlen kocs- márosnak is. Nekem asztán igazán tiszta a lelkiismeretem, én csak any- nyit hozok, amennyit meg is eszek. Nincs nekem abból semmi hasznom, csak az a két kiló karaj fejenként, meg az a kis nyesedék. A műszakból hazafelé menet délután a mészáros mindkét kezében lezárt bödönt visz. Csoszog nagy gumicsizmájában, miközben két kezét szépen eltartja magától, hogy a bödönök ne nyomódjanak a lábikrájába. Soucek úr, amint hazaér, az egyik bödönt mindig a mosókonyhába viszi, hogy legyen a kutyának tartaléka, ezt ki is nyitja, hogy szellőzzön. A másik bödön tartalmát szétszórja az udvaron, kapnak rajta a tyúkok, s odadöcögnek a nehéz testű pulykák is, amelyek olyan komótosan húznak át az udvaron, mint régimódi tengerjáró hajók. A világon semmi sem bűzlik úgy, mint a nyesedék.- Ez a hátránya - állapítja meg tárgyilagosan Soucek úr -, nyáron befülled, télen meg odafagy. De a lényeg azért benne van, jól tojnak tőle a tyúkok. A tyúk, ha észt eszi, télen is naponta tojik, de két év alatt ki is tojja magát, akkor asztán le köll vágni. Jó büdös van itt, de mivel nincs szomszédom, megengedhetem magamnak. A takarmány háromszázba is belekerül, honnan venném a rávalót? Fölépíthettem a házat, most még kocsit köll vennem öreg napjaimra, hogy el tuggyunk menni a gyerekekhez a mamával, jó mesz- szire laknak. Régebben vót mindenféle mellékesem, tenyésztettem csincsillát, erről oklevelem is van, oszt neveltem pulykát meg nutriát is. Eleinte jól fizetett, de aztán leszállították a fölvásárlási árat, erre begurultam, és mind egy szálig kikergettem a nutriákat meg a csincsillákat a ketrecből. Egy darabig a patak körül tanyáztak, a kutya hol egy csincsillát, hol egy nutriát hurcolászott a foga között. A víz magasra csap fel a halastó gátja fölé. Két lány ül a parton, hosszú hajuk két vékony copfocská- ba van összefogva. Lábukon teniszcipő, piszkos, szűk farmer feszül rajtuk. Melltartójuk olyan csúcsos, mint a búcsúban kapható templomtorony. Cigarettáznak, beszélgetnek, hajukat egészen a szemközti nádasig repíti a szél.- Elmentünk moziba, leülünk, hát alighogy sötét lett, már mászik is rám. Tudod, ez is mészáros. Ciki volt, mer anyám otthon megkérdezte, miről szólt a film, hát öregem, nekem aztán lila gőzöm sem volt róla.- Az ember könnyen rászokik, hogy többet lopjon, mint amennyire szüksége van. Fölhúzza a viskót, kocsit vesz, aztán kap öt-hat évet. Legalább öt ilyen eset van minden évben.- Szóval nem tanítónő vagy? - kérdi csalódottan Tonda, és néz rám a tengerkék szemével. - Hát akkor dunsztom sincs róla, mi lehetsz. Hogy én mi leszek? Lehet, hogy mészáros, vagy az is lehet, hogy motozni fogom a mészárosokat, mint apu, hogy ne sokat lopjanak. Figyelj, megmutassam, hogy tud úszni a kutyám? NB I-es lesz, majd meglátod! És Tonda fogja a kutyát, és a nyakörvénél fogva maga után húzza a halastóba. Hihetetlenül sokáig bírja a vízben, mivel kövér. A kutyát viszont félóra múlva már rázza a hideg, és alig bír kepeszteni a mancsával.- Engedd már el azt a kutyát - szólalok meg -, még megfullad.- Ez nem kutya, ez egy úszóbajnok - mondja Tonda, és kiköp egy kis vizet.- Azonnal engedd el azt a kutyát. Miért kínzód?- Az én kutyám - közli Tonda. A városka felett kezd lassan alkonyulni, a nap már úgyszólván teljesítette napi kötelességét. Az árnyék lassan felkúszik a templomtoronyra, és hamarosan elnyeli a nap utolsó, kisvárosnak küldött üdvözletét, a templom tornyán ragyogó keresztény keresztet is. A mészárosok megetették a nyulakat, ellátták a baromfit, s most a kocsmába készülnek. Ott üldögélnek minden vasárnap este, és eszükbe sem jut a szerencsétlen kocsmáros. Tonda nem fojtotta vízbe a kutyát, az utolsó pillanatban kiránci- gálta. Felhúzta nagy, piros melegítőjét, hasán meg vizes trikó feszül. Tonda már kész férfi, pedig még csak tízéves. Az embernek az az érzése, hogy az elkövetkező húsz évben semmit sem fog változni. Legfeljebb annyit, hogy eljár majd a kocsmába, míg most csak korsóból issza a sört, és a maradékot vízzel tölti fel. Tonda késői, véletlen gyerek. Elszámítottuk magunkat, mondja az anyja, a családban senki sem ér rá foglalkozni vele. A kölyök csavarog, időnként jól elveri valaki, de a legnagyobb pechje, hogy anyukája is, apukája is spicli.- Legjobban a borjúmájat szeretem - jelenti ki egy kövér mészáros a kocsmában. - Tudják, hogy a legjobb a borjúmáj? Először is, a szép kis májszeleteket megspékeljük mandulával, aztán fűszerezzük, majd az egészet beletekerjük pergamenbe. Libazsírt olvasztunk, ebbe mártjuk bele a pergamanbe csomagolt májat.- Jónak jó a máj — erősíti meg egy nyugdíjas mészáros -, de azért a kutyának nyomába se érhet.- Az már egyszer biztos - bólogat a többi: egy se mondja, hogy tud valami ennél is jobbat. - Maguk még ■nem ettek kutyát? Hát akkor nem is tudják, mi a jó. - Hogy hogyan a legjobb elkészíteni a kutyát, nem tudtuk meg, mert a helyiségbe hirtelen betoppant Maíenka, a kurca, és leült egy székre az asztal végén.- Egy matrózfröccsöt Mafenká- nak, Lojza - mondja a kövér mészáros. A nő elvigyorodik, nagy, tésztás arcából elővillanak ezüstfogai, és ravaszul kacsint. A haja apró loknikba van csavarva, melyek úgy izegnek- mozognak a fején, mint a hernyók. Sárga blúz van rajta, ami a mellén piszkos, mintha koszos kézzel tapogatta volna valaki. Hát a lába? A sarka olyan repedt, hogy kilátszik az élő húsa, a lába szárán meg, rögtön a boka fölött, kidagadnak a csomós erek. Alig áll a lábán, de amint leül, máris vigyorog. Maíenka igen szeret nevetni.- Fiatal kutyát - mondja az ifjabb Soucek - nem való fölhajtani. Az öreg kutya viszont olyan, mint az öreg nő, kemény és csontos.- Én még nem is vagyok olyan öreg - tiltakozik Maíenka.- Ne mondd már, mikor fekszel, olyan löttyedt vagy, mint a lukas tejeszacskó.- Pont te pofázol, te nyavalyás, neked még föl se áll - vág vissza Maíenka.- Mutasd - biztatják reménykedve a fiatal srácok -, mutasd, mid van. A szajha erre méltóságteljesen föláll, kikászálódik a blúzából, majd a pamutingét is leveti, és körbemutatja öreg, lógó, kékeres mellét. Soucek úr nem jár a kocsmába, és a gyereket sem engedi, csak éppen azt nem tudja, hogy az hazudik neki. Az ifjabb Soucek azt mondja, hogy a moziba megy, azzal hipp-hopp, már ott is van a kocsmában. Hazafelé menet aztán szakít egy szál zellert, annak a keserű szárát rágcsálja, hogy ne érezzék meg rajta az italt. Az ifjabb Soucek igen kedveli a kocsmát, s már alig várja a behívóját.- Hozok maguknak kóstolót apám konzervjéből - ajánlkozik lelkesen.- Az öregem télen fogott valahol egy kutyát, és összedolgozta disznóhússal. A kutya magába véve édeskés egy kicsit, de disznóhússal, majd meglátják! - azzal az ifjabb Soucek feláll, és indul haza a konzervért.- Majd elkapja az öreg, jósolják a mészárosok, de a fiú csodálatosképpen alig húsz perc múlva újra megjelenik. Kinyitja a kilós, házi készítésű konzervet, és körbeadja. Mindannyian végigkóstolják, kaptak egy darabot a nyaralóvendégek is, ők is megették. * A sajátját az embernek nem aka- ródzik leölnie, s a szomszédjával sem szúrhat ki. Nem csoda hát, hogy kutyaínség van. A kisváros mészárosai kóbor kutyákra vadásznak. Tíz kilométeres körzetben nincs egyetlen kutya sem, amelyik ne lenne szépen odakötve a házához, vagy ne pórázon vezetné a gazdája. Akinek kutyája van, az vigyáz rá.- Mindennek a zaba az oka - lamentált a tanítókisasszony. - Egyik a másikat gyanúsítgatja, hogy melyik zabáit többet. Én mondom maguknak, a gyerekeik pont ugyanolyanok, csak a zabáláson jár az eszük, a tananyag meg nem megy a fejükbe. Minek tanulnának, mondják, amikor úgyis a Húsgyárban fogunk dolgozni. Vasárnap este van, Soucek úr leölte és elfogyasztotta galambocskáit, és a gyengéd, fehér galambok is megették fönt a kicsi, szürkés színű tojásokat. Soucek úr beburkolta karaj- és oldalasadagját, megette a virslit, és most, miután vége a tévéműsornak, még nekilátott a vadkacsának, amit ajándékba kapott valakitől, de nem ízlett neki. Otthagyta hát, és befeküdt a felesége mellé a puha, széles ágyba. A falról egy rózsaszín, húsos angyalka néz le rá.- Hol lehet ez a gyerek? - gondolja Soucek úr negyed tizenkettő van, és a gyerek sehol. Még csak az kéne, hogy úgy járjon, mint a szomszéd fia. Soucek urat kiveri a verejték, ahogy eszébe jut a szomszéd gyerek. Forgolódik, izzad és sóhajtozik.-Te, mama - hördül fel - hol a fenébe van a gyerek?- Mit tudom én - mondja Soucek- né -, majd meggyün, rendes gyerek az.- Jusson csak eszedbe a Láda - mondja a volt maszek mészáros, aki az üldözés elől menekült ide, amikor szülővárosában bezáratták vele a boltját. Itt, ebben a Szibériában épített házat, amit most nagyon bán, mert immár haláláig itt kell maradnia. A szomszéd fia is furtonfurt kedves volt, rendes volt, mígnem egyszer átesett a ló másik oldalára, azóta aztán ki tudja, hányadik nőt erőszakolja meg.- Még csak az köll, hogy a gyerek elkapjon valamit - ijedezik Soucek úr.- Aluggy má - mondja Soucekné- megin telezabáltad magad.- Muszáj vót megennem őket- védekezik Soucek úr -, máskülönbé kiröpültek vóna, aztán hogy fogom meg őket? Az a nyavalyás kutya egyfolytába szűköl a pincébe, még a végin beköp bennünket. Nincs a világon még egy ember, akinek olyan pechje vóna a kutyákkal, mint nekem. Ennek a Tondának meg megmondtam, ide ne gyüjjön többet. Éjfél után végre megzörren a kulcs a zárban, hazajött a gyerek. Ledobja magát a konyhában a díványra, és már alszik is.. Végre az öreg is elszenderedik. A fekete felhő lassacskán kivilágosodik a kisváros felett, egyre kékebb. Már olyan, mint a végtelen tenger mélye a fodros, fehér csipkés felhőkkel. A kakas díszlépésben kivonul a tyúkól elé, és rekedt hangon jelenti a reggelt. A galambok is kinyitják korallszemüket, megtomáz- tatják szárnyacskáikat, majd nagy lendülettel kirepülnek. Cupp, cupp, cupp, jó volna egy ilyen légycsapó. A világoskék félhomályban munkába indulnak a mészárosok. Cipelik nagy hátsójukat, meg a bödönöket a nyesedéknek. A domb fölött lassan kopaszkodik fölfelé a reggeli, vörös napkorong. Kukucs, hát mit fogtok ma csinálni, emberek, csak nem fogtok ma is ugyanúgy lopni, mint eddig? A sekrestyés meghúzza a kötelet, és megkondul a harang. A rét fölött már sűrűsödik a köd, azt mondják, negyven nap múlva leesik az első hó. Bimm-bamm, szól a harang, korábban keltem fel, hogy megelőzzem a szirénát és keresztény módra köszöntsem a napot. Sss-sz, ss-sz, dolgozik a szomszéd fűrésze, s máris lehull a fadarab. Hétfő lévén, Soucek úr a disznósajtnál van. Szeret disznósajtot készíteni, ezért, másokkal ellentétben a hétfőt is szereti. Disznósajtkészítés közben Soucek úr mindig szépen megmossa a kezét. A nagy keze, a belee- vődött piszokkal és a megfeketedett körmökkel disznósajtkészítés közben szépen kifehéredik és megpuhul, szinte olyan lesz, mint valami kisasz- szony kacsója. A legjobb szappan se tisztítja úgy a kezet, mint a fehér disznósajt. A kocsmárosné főz magának egy csésze kávét, leül a kötőgéphez, és új kesztyű készítésébe fog. Mi lehet szegény apussal. Tonda mindjárt indul az iskolába, ahova már négy éve jár, de még mindig nem tud folyékonyan olvasni. A tanítókisasszony előkészítette a tolltartót a szépen kihegyezett ceruzákkal, megivott egy pohár tejet, és a maival együtt az összes elkövetkező napról is lemondott. Maíenka, a szajha, aki az éjszaka negyven koronát keresett, nyitott szájjal alszik, kliensei viszont reggel azonnal bedobtak egy fél vodkát vagy pálinkát, aszerint, hogy mit ittak este, majd leöblítették sörrel, hogy ne fájjon annyira a fejük. Ha a férfiembernek ötven után reggel fölkelve semmije se fáj, akkor csakis hótt lehet, véli Soucek úr, és tovább dagasztja a disznósajtot. Soucekné a templomba megy, ma ugyanis délutános. Szedett a kertben egy nagy csokor kardvirágot, fogja a kiskannát meg a gereblyét és a temető felé csoszog. Mielőtt bemegy a templomba, megáll a jobb oldali falon lógó üveges vitrinnél. Itt vannak mindazoknak a fényképei, akik az utóbbi húsz évben haltak meg, csupa mészáros meg mészárosné. A vitrin fölött felirat: Voltunk, amik ti, lesztek, amik mi. Soucekné tüzetesen végignézi a halottak képeit: mindőjüket ismeri, hiszen maga is itt született. Figyelmesen nézi őket, mintha valami nagy titkot akarna kiolvasni az arcokból. Csak ezután fordul be a templomba, rögtön a bejáratnál térdre esik, keresztet vet, és ima helyett kétségbeesett kérdéssel fordul a Magasságoshoz:- Istenem, mér engedted, hogy hét egész kilót foggyak, mér büntetsz azzal, hogy nem ízlik már úgy az étel, mint régebben? (1973) Balogh Magdolna fordítása PICASSO rajza OZSVALD ÁRPÁD Elhagyott házak balladája Ki veri be az elhagyott házak ablakait? Hulló vakolat alól előkerülnek a régi bűnös firkák, egyre erőtlenebbek a házfalak. Porlik a vályog, dől, akár a részeg, félrebillennek, behorpadnak a háztetők. Ki veri be éjjelente a magukra maradt házak ablakait? Ki veri le cserepeit? Ki tépi le a rozsdás bádogereszt? Pókhálós padlásán léha koboldok járják a boszorkánytáncot. Leszakítva az utcaajtó, az udvaron derékig ér a gaz, fonnyad az alma, hamvaskék szilva hullik a lósóskára. Nem szedi fel már senki. Bogarak, pókok, hangyák serege végzi a honfoglalást. Ecetfa bokrok kukucskálnak a kamra kiszakított rácsai közül. Egyre halkabban dohog az öreg ház meggyötört szíve és egy deres hajnalon maga alá temeti ki nem mondhatott, tiszta álmait.
