Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-09-14 / 37. szám
Uasárnap LÉGI FELVÉTEL A 215 HEKTÁROS KIÁLLÍTÁSI TERÜLETRŐL, AHOL MÁR ÉLÉNK ÉPÍTKEZÉS FOLYIK. NEVÉT A XV. SZÁZADBÓL SZÁRMAZÓ „LA CARTUJA" KARTHAUSI KOLOSTOR UTÁN KAPTA. ÉPÜLETE AZ IDŐK FOLYAMÁN TELJESEN TÖNKREMENT, A VILÁGKIÁLLÍTÁSRA AZONBAN NAGYVONALÚAN FELÚJÍTJÁK, KIRÁLYI- ÉS KORMÁNY PAVILON LESZ beszélgetés Miroslav Galuskával a világkiállítás csehszlovák főbiztosával 3 1990. IX. 14. 1992-ben lesz ötszáz éve annak, hogy Kolumbus Kristóf felfedezte Amerikát. Ennek a máig is legjelentősebb, az újkor kezdetét hirdető évfordulónak köszönheti Spanyolország és egyik legszebb városa, Sevilla, hogy a következő, az „EXPO ’92“ világkiállítás ott kerül megrendezésre. Kapuit április 20-án nyitja és fél év múlva, október 12-én zárja. A fél évezreddel ezelőtti korszakalkotó felfedezés nyomdokaiban haladva „A felfedezések korszaka“ lett a világkiállítás központi témája. Ez alkalmat nyújt arra, hogy áttekintést nyerjünk a világ fejlődéséről az ezred végéig. Csehszlovákia hagyományaihoz híven természetesen ott lesz a kiállítók között. Montreal és Osaca után a sevillai képviseletünk főbiztosi tisztségével ismét Miroslav Galuskát bízták meg. Tőle kértem tájékoztatást az előkészületekről, a részvételünkről. Mielőtt még a hallottakat tolmácsolnám, szeretném bemutatni Miroslav Galuskát. Sorsának alakulása iskolapéldája annak, hogyan bántaka,,nor- malizátorok“ kimagaslóan tehetséges személyiségekkel, ha azok nem adták be derekukat. Jómagam még újságíró kollégaként ismertem meg őt, kiváló tolla, nyelvtudása, műveltsége, széles körű kulturális képzettsége előkelő helyet biztosított számára az újságíró társadalomban. A hatvanas évek elején Nagy-Britannia csehszlovák nagykövete lett, 1967-ben tette át székhelyét a «kanadai Montrealba, mint a világkiállítás csehszlovák pavilonjának főbiztosa. A Prágai Tavasz idején a cseh kulturális minisztérium élére került. A megszállás után menesztették és miután hamarjában nem találtak alkalmas személyt, még kiküldték Japánba az osacai világkiállításra. Ez volt karrierjének utolsó állomása. A következő húsz esztendő alatt a hatalom birtokosai éberen ügyeltek arra, mivel foglalkozik. Jó néhány teljesen jelentéktelen helyen próbálkozott, de bizonyos idő után „felsőbb utasításra“ eltanácsolták. Közben többször volt állás nélkül. Végül a rokkantak szövetkezetében, a Métában kötött ki. • A novemberi forradalom az Ön életében is fordulatot hozott. Beszélhetne erről?- Nem akarok kitérni arra az alapvető és mindnyájunkat felszabadító rendszerváltozásra, amely hazánkban végbement. Közvetlen és felejthetetlen élményem, hogy életemben először meghívottként a színházak színpadán ültem és nem a nézőtéren, így lehetőségem volt a színházak sztrájkja alatt mint vendég a színész- -néző dialógusokban részt venni. A közéletbe egyáltalán nem szándékoztam visszatérni. Megkedveltem a fordítói szakmát, van néhány tanítványom is, akiket most sem akarok cserben hagyni, de végül is a dolgok másképp alakultak. Már tavaly decemberben, majd az év elején sorra jelentkeztek a régi kollégák, és én nem tudtam nemet mondani. Akkoriban kezdődtek a rehabilitációk. A világkiállítás munkatársainak ilyen irányú kérvényeit együtt véleményeztük a jelenlegi szlovák igazságügyminiszterrel, dr. Ladislav Koáfával, aki annak idején Osacában a helyettesem volt. Ezek után már nem utasíthattam vissza a kulturális minisztérium rehabilitációs bizottságának elnöki tisztségét sem, hiszen 68-ban a minisztere voltam. Végül is volt munkatársaim rábeszélésére elvállaltam a főbiztosi megbízatást is. HOL TARTANAK AZ ELŐKÉSZÜLETEK? • Eljutottunk tehát beszélgetésünk fő témájához. Mondotta, hogy az előkészületek tulajdonképpen már 1988 végén megkezdődtek. Hol tartunk most?- Ugyanott, ahol két éve. A pályadíjas forgatókönyv és a pavilon építészeti terve éles kritikákat kapott, az előkészületekre a kor rányomta bélyegét. Sokan a megkezdett munka folytatása mellett szálltak síkra, én is közéjük tartoztam. De az ellenállás egyre erősödött s végül perdöntő volt, hogy az eredeti terv szerzői nem tartották be a feltételeket és túllépték a pénzügyi keretet. Az engedélyezett 60 millió korona helyett, mar amikor én átvettem a megbízatást, a költségvetés meghaladta a 140 milliót. Márpedig a pénzügyminisztérium könyörtelen, úgyhogy ennek a tervnek a kivitelezése nem volt reális. • Tehát mindent elölről kellett kezdeni?- Pontosan. Új, nyílt és anonim, mindenki számára elérhető, komplex jellegű pályázatot írtunk ki, ami azt jelenti, hogy a pályázóknak a tartalmi és az építészeti elemeket egy tervben kellett kidolgozniuk. Dacára a rövid határidőnek (március végén hirdettük meg és május végéig kellett benyújtani), 62 terv futott be. A zsűri az első díjat nem ítélte oda, a két második díjazottból az egyiket kivitelezésre javasolta. A szerzői Martin Némec cseh és Ján Stempel szlovák építőművészek, a forgatókönyv elkészítésében Petr Rezek filozófus működött közre. Nem titok, hogy a díjnyertes tervet a szakemberek és a laikusok meglehetősen kritizálták, mivel a harmincas évek építészeti stílusából a funkcionalizmusból indul ki. Sőt, a szerzők még plágium gyanújába is keveredtek, mert tervük feltűnően hasonlít az 1937-es párizsi világkiállítás pavilonjához. Szakvéleményezést végeztettünk, természetesen szó sincs plágiumról, a szerzők egyszerűen a funkcionalizmus hívei. MILYEN LESZ A PAVILONUNK? • Olyasmit hallottam, hogy a forgatókönyv fogadtatása sem volt egyértelműen pozitív.- Ez tény. Azon a gondolaton alapul, hogy a társadalmunk az új korszaknak megfelelően nulla pontról indul, teljesen új szemszögből, helyzetből reagál a múltra, jelenre és a jövőre is. Az eszközök azonban, amelyekkel ezeket az elképzeléseket ki akarják fejezni, nem mindig a legszerencsésebbek. Mint érdekes színfolt a falakon a múlt híres cseh és szlovák személyiségeinek fényképei mellett a Csehszlovákiában naponta világra jövő újszülöttek nevének és képeinek vetítését tervezik, mintha Csehszlovákia és Sevilla között egy jelképes híd létezne. Természetesen mind az építészeti, mind a belső megoldáson a szakemberek tovább dolgoznak. Bízom benne, hogy a pavilonunk végül is érdekes, vonzó és sikeres lesz. • Úgy tudom, Ön járt a helyszínen. Mennyi helyet kaptunk?- Ez lesz a legnagyobb világkiállítás, amióta csak világkiállításokat rendeznek. 104 ország, 22 nemzetközi szervezet és 21 nemzetközi vállalat jelentette be részvételét. Nagyon jó helyet kaptunk a svájci és az izraeli pavilon szomszédságában, az egyik nagy szórakoztató központ mellett. A rendelkezésünkre álló térség közepes nagyságú, 2400 m2, de nem is akartunk nagyobbat, különben AZ IGAZGATÓSÁGI ÉPÜLET MODELLJE. ITT LESZ A SAJTÓKÖZPONT ÉS A BUSINESS KÖZPONT IS (Tecnifoto) kevés lenne a költségvetés. Az egész kiállítás 215 hektáron terül el, ebből 40 hektár a résztvevők parcellái, a többi kertek, tavak, szolgáltatások, kommunikáció, vízi és légi kikötő, kulturális, szórakoztató és sportközpontok, különféle látványosságok, üzletek, éttermek, kávéházak stb. Az éttermeink és ételkínálataink mindig nagy sikert arattak, ezért természetesen most is tervezünk. Az egyik a szlovák konyha specialitásait fogja kínálni. MILYEN KULTURÁLIS PROGRAMOT KÍNÁLUNK A VILÁGKIÁLLÍTÁS LÁTOGATÓINAK? • Milyen kulturális programokra készülnek? Brüsszelben a Laterna Magicával, Montrealban és Kinoautomatával leptük meg a világot. Most is lesz meglepetés?- A kérdés kicsit korai, valamit majd igyekszünk kitalálni. Az audiovizuális eszközök területén lemaradtunk, a világ előbbre lépett, itt nincs sok esélyünk. A kiállítási színvonal ma többnyire olyan magas, hogy nincsenek nagy különbségek az országok között. És ahol még nincsenek hagyományok, ott egyszerűen máshonnan szerződtetnek szakembereket. A jó, eredeti ötlet az, ami a világkiállításokon a sikert jelenti. Feladatunk, hogy igyekezzünk jó ötleteket kitalálni. Ami a kulturális programokat illeti, magában a pavilonban valószínűleg nem lesz. De a kiállításon számtalan kulturális és szórakoztató programmal számolnak, és ezekbe mi is bekapcsolódunk A spanyol rendezőknek átadtunk egy listát, amelyben felsoroltuk ajánlatainkat. Azóta már volt itt is, Szlovákiában is megbízottjuk, várjuk az értesítést, mi felel meg a koncepciójuknak. • Azt hiszem, bátran állíthatjuk, hogy valaha a kiállítási szakmában nagyhatalom voltunk. Érvényes ez ma is?- Ebben nem vagyok biztos. Húsz éven át nem foglalkoztam ezzel a területtel, amint hallottam, nem a legró- zsásabb a jelenlegi helyzetünk. Ez azért nem jelenti azt, hogy ne lennének tehetséges és jól felkészült szakembereink, akik helytállnak ilyen nagyszabású rendezvényeken is. Kis Éva
