Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-14 / 37. szám

Vasárnap 1990. szeptember 16. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.16. nyugszik 18.50 Közép-Szlovákia: 06.23, nyugszik 18.57 Nyugat- Szlovákia: 06.29, nyug­szik 19.03 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 03.06, nyugszik 17.36 Közép-Szlovákia: 03.13. nyugszik 17.43 Nyugat- Szlovákia: 03.19. nyug­szik 17.49 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EDIT - LUDMILA nevű kedves olvasóinkat • 1905-ben született Vladimír HOLAN cseh költő, nemzeti művész (f 1980) A VASÁRNAP következő számának tartalmából AZ EURÓPAI KISEBBSÉGVÉDELEM Frantiáek Braxator cikkének második része BORISZ JELCIN: FENEGYEREK VAGY CÁR? Görföl Zsuzsa írása AZ EPERJESI KOLLÉGIUM HÍRES DIÁKJAI Kónya Imre cikke SZÍNÉSZEK CÉRNASZÁLON Szabó G. László riportja a budai színészkarneválról „SZABADOK CSAK AKKOR LEHETÜNK” Jan Werich az antiszemitizmusról JELES NAP Csurka István novellája SEBES TIBOR RIPORTJA ÚJ-ZÉLAND ŐSLAKÓINAK MAI UTÓDAIRÓL MIKLÓS MÁRIA, SOMORJA, 1. SZÁMÚ ÚJSÁGKIOSZK ,, Huszonöt évet dolgoztam a postán, most nyolcadik éve vagyok ezen a helyen. Ma sokkal izgalmasabb a munka, mint november 17.-e előtt, színesebb a kínálatunk és több a vevőnk, annak ellenére, hogy bizony egyes folyóiratok ára borsos. Nálunk a napilapok közül leginkább az Új Szót vásárolják az emberek, reggelenként 272 darabot, szombaton 310 darabot kapok, ami egy-két órán belül el is fogy. Vasárnapból 358 példányt adok el. Mindkettőből jóval több fogyna el, naponta néhányszor el kell ismételnem: már nincs, ilyenkor az érdeklődők más napilapot, vagy folyóiratot vesznek. Az Új Szó és a Vasárnap városunkban a legkedveltebb Olvasnivaló. (Marian Márton felvétele) HIÁBA RENDELÜNK... Képes-e a Postai Hírlapszolgálat a megnövekedett feladatok teljesítésére? Az utóbbi hónapokban szinte he­tente jelennek meg új lapok, folyói­ratok, ami újabb követelményeket támaszt a Postai Hírlapszolgálat ed­dig is nehézkes munkájával szem­ben. A tapasztalatok azt mutatják, ez az egyelőre monopolhelyzetű vál­lalat a kereslet kielégítésére se ké­pes, akkor hogyan törődhetne a ter­jesztéssel. Pedig a szerkesztőségek e vállalat szolgálataiért a lap árából származó bevételnek teljes egyne­gyedét fizetik! S mit mondjunk az ilyen számunk­ra drága szolgáltatásokról, amikor naponta érkeznek szerkesztősé­günkbe a panaszok? Csalfa János nagykaposi olvasónk telefonon, majd levélben is közli, hogy a városban a kioszkok 40-50 Új Szót kapnak, de 9 óra tájban már nem kapható. Kérték a példányszám emelését, de semmi se történt... Miért? A pozsonyi Partizánska utcai kór­házból szívműtétre készülő Szabó Miklós ipolysági olvasónk közölte: korán kell kelnie, ha az ottani kioszkban Új Szót akar vásárolni. Később már hiába keresi... Miért? Nagy Jenő nyugdíjas kollégánk hetente többször is felkeres, hogy a szlovák főváros peremnegyedei­ben is hiába keresi az Új Szót. Nincs kórházak közelében, nincs a pá­lyaudvarokon. Miért? A nyári hónapokban (amikor vi­dékről és Magyarországról is több a fővárosunkba látogató) sok helyen, (többek között a Safárik téren, a ki­oszkok munkaerőhiány miatt zárva voltak. Miért? Évekkel ezelőtt a nyá­ri időszakra számtalan elárusító akadt. Az idén miért nem? Kiadóvállalatunk augusztus folya­mán felmérést készített a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás több kioszkjában. S az eredmény? A Dunaszerdahelyi járás 12 kioszkjában 0,72 százalék a visszáru (remittenda), míg a kioszkok 88,99 százalékában egyáltalán nem marad újság. A Komáromi járás 4 kioszkjában az eladatlan újság százalékaránya 0,08! Holott a nemzetközi és a hazai tapasztalatok alapján a 3 százalékos remittenda a normális (így feltehe­tően minden érdeklődés kielégíthe­tő, számolva bizonyos időjárástól és más tényezőtől befolyásolt kilengé­sekre is). A kiadóvállalat és a terjesz­tővállalat közötti megállapodás sze­rint az eladatlan újságok ellenérté­két fele-fele alapon térítik. A jövőben olvasóink segítségével egész Dél-Szlovákia területén figye­lemmel kísérjük, kapható-e lapunk a kioszkokban. (zs.l)-I Levelek Vélemények Adni is öröm, nemcsak kapni Ha azt mondjuk: nyár, mindenekelőtt a szabadság­ra, az utazásra, kikapcsolódásra, pihenésre, vidám­ságra gondolunk. Néhány éve azonban már nálunk is kezd meghonosodni az a szemlélet, hogy nem elég passzívan élvezni a pihenést, aktívvá kell tenni. Adni is öröm, nemcsak kapni. Ausztriában sok olyan város és falu található, amelynek lakossága a Csehszlovákiából érkező me­nekülteket befogadta az elmúlt évtizedekben. Ezek között található Saxen is. Cseheket, szlovákokat és szlovákiai magyarokat istápoltak éveken át, míg új hazát találtak, illetve meg tudták alapozni az életüket, a jövőjüket. A komáromi Concordia vegyes kar immár négy éve kísérletezik egy olyan tevékenységgel, amely túllép az énekkarok megszokott szerepén: ének-zenei kísérettel gazdagítja a szentmisét. Az Együttélés Politikai Mozgalom komáromi városi szervezetének vezetősége úgy döntött, összekötik a kellemeset a hasznossal. A nyári szabadságok idején felvették a kapcsolatot a saxeni elöljárósággal. Ajánlatuk a következő volt: megköszönnék mindazt az istápolást, amelyet a tájainkról érkező menekültek érdekében tettek. Így került sor koncertjükre. A saxeni- ek meleg fogadtatásban részesítették a Concordia vegyes karból erre az alkalomra alakult kamaraegyüt­test. A vendéglátók szinte a tenyerükön hordták a komá­romiakat, hiszen nekik is teljesen újszerű élményben volt részük. A saxeni templomban először volt ének­zenei kísérettel mise. Ennek keretében dr. Sebők Zoltán, az Együttélés Politikai Mozgalom komáromi városi elnöke néhány mondattal vázolta a csehszlová­kiai eseményeket, szólt az itt élő magyarságról, Komá­rom városáról, s végezetül megköszönte az önzetlen segítséget, melyet a saxeniek a tájainkról menekültek­kel szemben tanúsítottak az elmúlt években. Az elnök egyben üzenetet hozott a saxeniektöl a komáromi polgármester, Pásztor István mérnök szá­mára is. Ennek lényege: keressék a hivatalos kapcso­latfelvétel lehetőségét is a két település vezetői, hiszen a vendéglátók részéről nyújtott eddigi ,,hasznosat“ ezentúl kölcsönösen is „kellemessé“ tehetik. Kmeczkó Mihály Hol itt a logika? Keserűen bár, de tudomásul vettük az élelmiszer- árak emelését. A békát igazán akkor nyeltem le, amikor az átárazás után betértem az élelmiszerüzlet­be. Azt még megértettem, hogy egyes élelmiszereknek mondjuk 30 százalékkal felment az áruk, azt már viszont nem értettem meg, miért kellett egyes konzerv­féléknek az árát akár 200 százalékkal is felemelni. A konzerveket tartalmazó polcok előtt sétálva bi­zony nem egy háziasszonyt, munkaruhás férfit láttam továbbállni anélkül, hogy egyet is levett volna. A kon- zervek fogyasztásával időt, pénzt lehetett megtakaríta­ni, s ez nem lényegtelen a háziasszony, vagy a család­tagtól távol élő dolgozó számára. Meggyőződésem, hogy azok, akik az áremelést javasolták és jóváhagy­ták, nincsenek rászorulva arra, hogy olcsó és gyorsan elkészíthető konzervételeket fogyasszanak. Telik a pénzükből! Vagy talán úgy gondolták, ha a mostani gazdasági helyzet úgyis a legalsóbb rétegeket sújtja, miért ne lehetne rátenni még egy lapáttal. Bizonyára nem akarták meghazudtolni azt a közmondást, hogy: A szegény embert még az ág is húzza! Az áremelés átgondolatlanságát bizonyítja az is, hogy a gyártók nem tudnak mit kezdeni a felhalmozott raktárkészletekkel. Ezt előre kellett volna látni. A mai szűkös időkben ki ad 28 koronát egy 420 grammos húskonzervért, amikor háznál kilónként 30 koronáért már friss disznóhúst kaphat? Vajmi kevesen. Arról nem beszélve, hogy a friss húsból olyan ételt készít, amilyet akar, és tudja, hogy mit eszik. Nem úgy a drága konzervek esetében, amikor az gyakran csak mócsin- got tartalmaz. Jó lenne, ha az illetékesek az újabb áremelések előtt elgondolkodnának ezen és olyan lépéseket ten­nének, amelyek nem szorulnak utólagos korrekcióra. Nagy András, Kamocsa fOOJit bizonytalanságunkról Napjainkban a rendszerváltás dö­cögős, kacskaringós útján haladva kellemetlen társunk a bizonytalan­ság. Nehéz lenne felsorolni, hogy hol nagyobb, hol idegesítöbb. A termék- rendszert váltó, ráfizetéses gyárak­ban, bányákban, a kételyek között vergődő mezőgazdaságban, vagy a feleslegessé váló munkaerőiket el­bocsátó hivatalokban, intézmé­nyekben. A munkanélküliség már tízezer fölött jár, az áremelkedések java pedig még csak ezután követke­zik. Csupán azért soroltam fel a vál­tozások néhány kellemetlenségét, hogy olvasóink megértsék, a bizony­talanság szerkesztőségünket sem ke­rülte el. Miközben a lap minden nap elkészül, lázasan keressük alakuló piacgazdaságunkban talponmaradá- sunk lehetőségeit. Miért? A válasz egyszerű: Minden drá­gul. Az újságnyomó papír árát várat­lanul egyik napról a másikra felemel­ték több, mint hatvan százalékkal, hogy pénzt szerezzenek a gyárak korszerűsítéséhez. Ez azonban csu­pán a kezdet. A cseh és szlovák lapok arról írnak, hogy az utolsó negyedévben ezt*további 100-150 százalékos papírdrágulás követi, de emelkedik a villanyáram, nyomda- festék, az ofszetnyomás alapanyaga, a film ára, ami hihetetlenül megnö­veli a nyomdai költségeket. Hová vezet mindez? A Reporter című prágai folyóirat szerint a szak­emberek arra számítanak, hogy a je­lenleg megjelenő lapok nyolcvan százaléka megszűnik, mivel képtele­nek lesznek megfizetni a nyomda­költségeket. Amikor megkérdezték Klaus pénzügyminisztert, mi a véle­ménye a kilátásokról, azt válaszolta, hogy túlságosan sok a lap a piacon. A világban természetes dolognak számít, hogy az újonnan alakuló vál­lalkozásoknak a fele egy éven belül megbukik. De a jók talpon ma­radnak. Igen ám, de ki biztosítja az egyen­lő esélyeket? Az olyan napilapok, mint az Új Szó, amely független, egyetlen párthoz és politikai mozga-. lomhoz sem csatlakozott, egyedül hányódik a piacgazdaság egyre va­dabb hullámain. A jövő év elejére tervezett szabad áras gazdálkodás azt jelenti, hogy kizárólag a kereslet dönti el, talpon maradunk-e. Ma az égvilágon senki sem tud­hatja, hogy holnap mi lesz az Új Szóval, a Vasárnappal. Milyen drasztikus takarékossági intézkedé­seket kell foganatosítani gazdálko­dásunkban, mennyivel kell emelni a lap árát és így tovább. Az Új Szó megindulása óta soha nem függött annyira az olvasóktól, mint az elkövetkező hónapokban. A csehszlovákiai magyarok egyetlen napilapjának sorsa az ó kezükben van. A jelenlegi gazdasági nehézsé­gek és a kiélezett nemzetiségi kérdé­sek idején nem hiszek olyan csodák­ban, mint az állami támogatás. Mi pedig továbbra is szeretnénk meg­őrizni politikai függetlenségünket és valamennyi magyar mozgalom, párt és intézmény állásfoglalását tolmá­csolni olvasóinknak. A tájékoztatás szabadsága lehetővé teszi, hogy részrehajlás nélkül, az újságírói eti­ka szigorú megtartásával valameny- nyi csehszlovákiai magyar lapja le­gyünk. Miközben a fennmaradás ösztöne különféle megoldások kere­sésére biztat bennünket, szent meggyőződésünk, hogy legbiztosabb támaszunk továbbra is hűséges olva­sótáborunk marad. Ezernyi hétköz­napi gondja-baja mellett is minden nap várja az Új Szót, hétvégeken pedig a Vasárnapot. Ez ad erőt nagy bizonytalanságunkban. Az elkövet­kező hónapokban pedig igen nagy szükség lesz összefogásunkra. Bízunk benne, hogy együttes erő­vel lapunk túléli a válságos napokat. Szűcs Béla 1990. IX. 14.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents