Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-09-07 / 36. szám

.„P kíváncsi berliniek 1949-ben üres boltok - ke­nyér, sör, hús, ruhanemű és láb­beli nélkül - köszöntötték az első német munkás-paraszt ál­lam megalakulását. S negy­venegy évvel később üres bol­tok búcsúztatták a szokásos, a német történelemben szoká­sos módon, kenyér, sör, ruhane­mű és lábbeli nélkül. Hús az volt az utolsó napokig, de öt-hat ki­lós darabokban a nyugatiak vá­sárolták és dugták a fagyasztó- ládájukba - nekik ugyanis volt fagyasztóládájuk és pénzük is. A keletnémet meg az utolsó szombat délelöttön is inkább órákat állt a postán, s betett még negyven márkát a takarékba. Harmincezer ember várta a ti­zenhatmillió keletnémet roha­"anAMc^BoLt2 __ Hatar0rnek 0l ., h0sz évvel ezelőtt «“lelrn ge^ciólát a9történelem most, negyvenei hiszem, a S-ssas hogy nem szu’e« # háb0rú után a sz ^ ndK ugyanis Ott ugyanis von aztán valami más. w ^ vagyoK Ä fe’SÄ *3üÄ.ttÄ •-s^Ssä^ssü®5« SSSÄ3S-'..vi. ne féltse Kenyerét. mát a pénzváltásnál, egy fél nap a kérvény kitöltéséért való vára­kozás, egy fél nap a maradék húsz-negyven márka számlára tétele, aztán már csak egy újabb fél nap, hogy az ember átvehes­se az áhított pénzt, a DM-et. Hatszáz tonna papír és 400 ton­na fémpénz érkezett a váltásra; az NDK-márkát pedig vitték égetni. A túlórázó tisztviselők legjobb akarata, s az úgyneve­zett német precizitás ellenére hétfő reggel több mint három millió polgár ott állt egy fillér nélkül, nem jutott el a kérvénye beadásáig sem (A kissé bürok­ratikusnak tűnő kérvényezés a visszaélések megakadályozá­sát volt hivatott szolgálni, s ha lassította is a váltást, akadályoz­ta a fekete üzleteket, védte ez­zel a DM-et.) A szigorúan ellenőrzött szám­lák miatti várakozás mellett ide­gesítette az embereket a felvá­sárlási láz, június 30-án, szom­baton az általam gyakran láto­gatott két nagy ABC-áruházban csak a következő cikkek voltak kaphatók: citrom, vöröskáposz­ta, krumpli, zöldségkonzerv, tej, joghurt, 3-4 féle sajt, tőkehús, kolbász, napilap és óvszer. S bár utóbbi a világon a legol­csóbb volt (3 drb/10 Pf), nem tartom valószínűnek, hogy a családanyákat ez a választék elkápráztatta. A kereskedelem nem rendelt, a szállító nem ho­zott, a képlet nálunk is isme­rős... „Hétfőn lesz!“ mondta az eladónő, amikor sört kerestem. A másik boltban rámutatott a dia­betikus sörre. „Sört keresek!“ válaszoltam dühösen, s autóz­tam tíz percet, az első boltig az egykori határon túl. Kifakadá- som sem véletlen: az eladók - akár Pozsonyban - még mindig azt hiszik, mi, vevők va­gyunk értük. Két-három hét múl­va itt - keserves lesz az ébre­dés. Két-három vevő panasza, s ki tudja, mikor kap a kidobott eladó új munkát? A belnémet határok júniusban megszűntek. A határőrök csak a külföldiek papírjait nézték, ha éppen kedvük volt, a nyugatné­metek pedig csak a volt szocia­lista országok autóit kutatták át a csempészáruért. Berlin keleti részén több mint négyezer román és bolgár kért politikai menedékjogot. Koldul­nak, lopnak, valutáznak, mindez már nem zavarná a tamil, iráni, lengyel, ki tudja milyen roha­mokhoz hozzászokott némete­ket, de általános felháborodást keltett, amikor kiderült: az átme­neti szállások dolgozói sztrájkba léptek. A vendégek ugyanis összetévesztették a fürdőt és a vécét. Nem, nem a vécében mosakodtak... Németország leendő főváro­sa nem változik meg egyik nap­ról a másikra. Hogy július 2-a óta nincs hiánycikk, nem lényegi változás. A legfontosabb kérdé­sek ugyanis még hosszú hóna­pokig nem dőlnek el. Kremser Péter Interlingua Kevés dolgot irigylek a világon, de amikor tévériporter ismerősöm egyszer angolul, más­kor spanyolul, majd oroszul beszélget neves személyiségekkel, mindig hatalmába kerít a csúnya emberi gyarlóság. Mindig eszembe jut, mit kínlódtam felnőtt fejjel az angol nyelvvel, hogy legalább a passzív újságolva­sáshoz szükséges tudást megszerezzem. Azó­ta is mindenkinek azt tanácsolom, gyerekei mielőbb tanuljanak nyelvet. Mindez azért jutott eszembe, mivel a na­pokban egyik ismerősöm tanácsot kért tőlem, milyen nyelvet tanuljon a gyerek. Nehéz az ilyesmire válaszolni, ezért csak azt mondtam, hogy valamilyen nyugati világnyelvet. Döntse el a család, hogy melyiket. Természetesen élő nyelvet. Feltétlenül élőt. Ugyanis több lapban is olvastam arról, hogy nyugaton gyorsan terjed az interlinguának nevezett mesterséges nyelv. Egy amerikai milliomosnő anyagi támogatásá­val nyelvészek dolgozták ki és 1951-ben hoz­ták nyilvánosságra. Még főiskolai tanulmányaim idejéből em­lékszem, hogy a nyelvészek mennyire elle­nezték a mesterséges nyelveket. A nemzetkö­zi turizmus, a kapcsolatok gyors világméretű terjedésével napirendre került a nyelvtanulás átszervezése és meggyorsítása. Az elmúlt negyven évben a mi tájainkon igaziból csak egyetlen világnyelv létezett, de az „elég“ is volt az utazási lehetőségekhez, a beszerezhe­tő külföldi irodalom olvasásához. Most azon­ban robbanásszerű változások történnek az iskolákban, nincs elég angol, francia, német nyelvtanár. Az újságokban naponta olvasha­tunk korszerű nyelvtanfolyamokat kínáló hir­detéseket. Az érdeklődés hihetetlenül nagy és ezért külföldről is csoportosan érkeznek nyelvtanárok. A természetes nyelvek nehezek. Rengeteg bennük a kivétel, a nyelvtani buktató. Elret­tentő példaként mindig az angolt említik, amelyikben semmit sem ejtenek ki úgy, ahogy leírnak. Ezt a nehézséget akarták kiküszöböl­ni a különféle mesterséges nyelvek létrehozói. Az eszperantó, amelyet L. Zamenhof var­sói orvos talált ki 1887-ben, eléggé befutott nyelv. Számos országban van szöyetsége, sa­ját lapja és könyvkiadója. Ma már irodalmi műveket is írnak eszperantó nyelven. Több világszervezet elismeri. Az eszperantóhoz hasonló, annak egyik változata, az 1907-ben, bizonyos L. Contaret által kidolgozott idő nyelv. Ennek azonban nem sikerült gyökeret vernie. A legújabb műnyelv pedig az interlingua. Kidolgozói a latin és a görög nyelvet vették alapul, mivel ezekből rengeteg szó átkerült az élő nyelvekbe, vagyis ismertek és nem kell tanulni. Az interligua a lehető legegyszerűb­ben használja a szavakat. Ráadásul szókészle­tét a román nyelvcsaládhoz tartozó népek passzívan megértik. Számuk eléri a félmilliár- dot. Az angol nyelvterület számára is igen egyszerű, a rengeteg latin eredetű szó haszná­lata miatt. A nyelvtanuláshoz erős akarat kell és egy kis nyelvérzék sem árt. Ha valaki rászánja magát nyelvtanulásra, szerény véleményem szerint legyen az valamilyen élő nyelv. Nem hiszem, hogy az interligua meghódítaná Közép-Európát. Körmozi A nyughatatlan emberi elme mindig kitalál valami újat. A tévé elterjedésével sokan elte­mették a mozit, a filmgyártást, azonban nem ez történt. Számos kitűnő film ma is soha nem látott világsikert arat és a mozik nem üresek, ha érdekes filmet vetítenek. De azért a feltalálók mindig valamilyen újításon törik a fejüket. Emlékszem rá, milyen sikere volt a montreali világkiállításon a later­na magicának. Az akkori kritika jövőt jósolt neki. Nekem is tetszett két programja. Sajnos a színpad és a film e keveréke nem hódította meg a világot. Hány kísérlet történt már a térhatású fil­mek vetítésére! Ma is őrzöm a hozzá kapott szemüvegféleséget. Érdekes volt. Mint egy kiállítás valamilyen újdonsága. A közönséget azonban tartósan nem hódította meg. Ezután Amerikában és a Szovjetunióban panoramatikus körmozit építettek, ahol a kör­képet külön fényképezett részekből állították össze. Ez is érdekes kísérlet, hiszen bárhová néz az ember, kömyes körül fut a kép. Nem tudom, hogy e moziknak milyen a látogatott­sága, de nem hiszem, hogy a bevételek fede­zik a drága költségeket és a cselekmény követését akkor sem tudom elképzelni, ha forgószéken ülnék. A legújabb hír pedig Nyugat-Berlinből ér­kezett, ahol megnyílt a Dolby-Stereo rendsze­rű panoramatikus mozi. Csupán abban külön­bözik a fent említettektől, hogy különleges lencserendszerekkel 360 fokos szögben ve­szik fel és vetítik le a filmet. íme néhány érdekes adat e moziról: A te­rem átmérője 20 méter. Négyszázan férnek el benne. A kupolából vetítik a filmet. Egyetlen félórás film hossza 15 kilométer, előállítása 2,17 millió márkába került. Címe: Destination Berlin és Nyugat-Berlin nevezetességeit mu­tatja be. Állítólag a program több évig nem változik. A nézők kis csoportokban álldogálnak és ha valaki szédülne, belekapaszkodhat a fejük felett futó rudakba. A sajtó véleménye szerint az új berlini mozi valószínűleg csak attrakció marad, a filmművészet alkotói nem sokat remélnek tőle. Akik kitalálták, azok pedig örülhetnek, ha visszakapják a 15 milliós építési költséget. (Szűcs) 6 1990. IX. 7. ilasirnap BE RLINI változáson

Next

/
Thumbnails
Contents