Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-31 / 35. szám
H ilasÉmap 1990. Vili. 31. Tudvalevő, a hídnak az a szerepe, hogy a két partot összekösse. Az a * két híd, amelyekről szó lesz, nemcsak partokat, hanem országokat is összeköt - összekötne. Ha... Nos, elbeszélésünkben ez a „ha“ a főszereplő. bökkenője van. Hiányzik az a bizonyos ötvenmillió korona. Ha hamarosan nem kerül elő az államkasszából, akkor a hídból nem lesz semmi, marad a roncs, a szomorú látvány. Vagy talán mégsem a pénzen múlik? Az történt ugyanis, hogy közben egy osztrák cég felajánlotta a híd újjáépítését és a költségek vállalását azPÁRKÁNY A tikkasztó hőségben a jócskán megcsappant, lassan hömpölygő Duna a delta felé igyekszik. A meztelen, százéves pillérek úgy mere- deznek a vízből, mint a tenyérből az ég felé emelt öt ujj. Ott állunk a hídfőnél, a túloldali esztergomi bazilikát bámuljuk. Szinte kódobásnyira van. Épp úgy, mint a másik partról a Dunába roskadt egykori híd első szelvénye... Mintha tükörképe lenne a párkányi romnak... így van ez 1945-től... Akkor lett az 1895-ben épített Mária-Valéria hídból roncs. Szinte a második világháború után pontot téve bombázták le a visszavonuló csapatok acélmadarai. Most, amikor fordult a történelem kereke, Párkány és Esztergom lakosai úgy vélik, újjá kellene építeni a hidat. A szépen rendezett Párkány két fürdője iránt nagy a turisták érdeklődése, nyaranta, hétvégeken tízezren is elözönlik a várost. A túloldali történelmi nevezetességek, a kincsek, de leginkább a gazdag kulturális élet, az esti hangversenyek, szabadtéri színelőadások, nem utolsósorban a hangulatos kiskocsmák vonzanák a Párkányban megszállókat, hiszen itt távolról sincs annyi nevezetesség, szórakozási lehetőség. Milyen egyszerű lenne átsétálni a hídon és élményekkel gazdagodva visszatérni éjszakai nyugovóra. Arról nem is beszélve, hogy Budapest a határtól hatvan kilométernyire fekszik és így a járás lakosai, de a tranzitutasok számára is megközelíthetöbb volna, mint a meglevő komáromi és ipolysági határállomásokon át. A hídnak szimbolikus jelentősége is van, amolyan apró lépésnek tartják az Európába való visszatérés útján. Tehát asztalra került a hídújjáépí- tés problémája. Himmler György tanár kezdeményezésére megrendezték a hid-fó- rumot. A kultúrház utolsó helyig megtelt, vendégek érkeztek Budapestről és Esztergomból, az illetékes minisztériumok képviselői és a város polgármestere, építészek és mindenféle szakemberek. Csehszlovákia is hasonló összetételben képviseltette magát. Lent járt Agócs Zoltán docens is, az európai hírű hídter- vezö. Ezen a fórumon több javaslatot terjesztettek elő: visszaállítani a hidat eredeti formájában; meghagyni a két parton levő szárnyat és a meglevő pillérekre ráépíteni az összekötő utat; lebontani a romokat és függőhidat építeni. A szakemberek és a jelenlevők végül is abban egyeztek meg, hogy kérni fogják az eredeti híd visszaállítását, mivel annak megvalósítása lenne a legolcsóbb és az illik leginkább a tájba. Ezután elkészült a számvetés és megkezdődött a pénzkeresés. MaPárkányban a hidat komp helyettesíti * Pénzszűkében másoké kell várnaikor emelik fql Szálkán a sorom- ,ntV»niihnek biztató igerete __________ gyaro rszág négyszázmillió forintot tud adni, Csehszlovákiának ötvenmillió koronával kellene hozzájárulnia. A statikusok véleménye szerint a meglevő pillérek használhatók. A terveket az építészek ingyen, vagy csekély honoráriumért hajlandók elkészíteni. A város elöljárósága építészeket is talált, akik vállalták, hogy 1995-ig, a világkiállításig, amikor is százéves lenne az eredeti híd, elkészülnek a megrendelt munkával. A felsoroltakból úgy tűnne, hogy minden a legnagyobb rendben van, hogy öt év múltán sétálni fogunk a párkányi hídon... Ám ez csak a látszat. Az egész ügynek egyetlen kis zal, hogy az elkövetkező 99 évben vámot szedne. A kínálat igazán csábító, ám a mai napig az ajánlatra az illetékesek nem feleltek sem igennel, sem nemmel. A választások előtt Párkányban járt Dubőek úr, a Szövetségi Gyűlés elnöke, aki megígérte, hogy a hídépítést szorgalmazni fogja, mivel jó, hasznos gondolatnak tartja a rekonstrukciót. Intézkedésének módjáról a helybéliek azóta sem tudtak meg semmit, ezért nemrégiben tíz levelet írtak különböző, ezzel az üggyel foglalkozni hivatott intézménynek. Eddig sehonnan sem kaptak választ.- A híd újjáépítését szívügyünknek tartjuk - mondta a Párkányi Vnb hogy ne kelljen kapkodni, improvizálni. SZÁLKA Párkánytól tán tizenöt kilométernyire fekszik Szalka. Ide is hídügy miatt mentünk. Az egyszerű átjáró az Ipoly két partját köti össze, azt a folyót szeli át, mely ezen a helyen aszály idején inkább pataknak mondható. Szálkát és Letkést választja el egymástól. Csehszlovákiát és Magyarországot kötné össze, ha - felemelnék a sorompót. Mert itt hidújjáépítésröl szó sincs, egyetlen fillért sem kell befektetni. Olyan jó állapotban van, hogy 1968-ban ezen a hídon jöttek be a magyar hadsereg tankjai... Csupán egy aláírásra, egy sorompófelemelésre lenne szükség...- A hidat 1938-ban nyitották meg és a háború után zárták le - mondja Szentes László, a hnb elnöke, aki 1955-ben telepedett le a községben és azóta is a helybéli iskolában tanít. Ismeri a falu apraját-nagyját, kínját- baját. - Egyre kevesebben vagyunk - fájlalja -, amikor harminckilenc éve idejöttem, 1700 lakost számláltunk, 1980-ban már csak 1311-en voltunk, ma még sokkal kevesebben ... Nincs munkalehetőség, a fiatalok elköltöznek. Kár. Szalka szép fekvésű, színtiszta magyar falu. Az itteniek rokonsága többnyire a túloldalon van. Letkést és Szálkát tulajdonképpen egy falunak, egy családnak lehetne tekinteni, ha nem létezne a határ. Nagyon sokan annakidején oda nősültek, oda mentek férjhez. Ma viszont ha meg akarják egymást látogatni, ez egynapi utazásukba kerül, mivel csak Komáromban vagy Ipolyságon tudnak átkelni a határon. Pedig itt van a híd, alig hosszabb fél kilométernél... Szentes László elmondja, hogy a mostani helyzetbe nem akarnak belenyugodni, hogy nem ülnek ölbe tett kézzel. A „gyengéd“ forradalom után felvonulást szerveztek, megbeszélték a Letkésiekkel, hogy találkoznak a hídon. Kora hajnalban nagy tömeg gyűlt össze az egyik és a másik oldalon is, zászlókkal, transzparensekkel mentek a hídfőig. Külön engedéllyel a két csoport képviselői a híd közepén találkoztak és megfogadták, hogy mindent megtesznek az átkelőhely újranyitásáért. Ezt követően Dubcek úr Párkányban járt és a szalkaiak személyesen adták át neki azt a levelet, melyben kérik a híd megnyitását. Ugyanakkor kérelmüket eljuttatták a belügyminisztériumba is. Közben megérkezett a válasz. Feladó: a köztársasági elnök irodája. A tartalomból megtudták, hogy az ügyet a Szövetségi Gyűlés elé terjesztik. KÉT HÍD Sorsuk nyitott. Egyikhez sok pénz kell, a másikhoz csak egy döntés, egy aláírás. A belügyminisztériumban járva megtudtuk, hogy mindkét híd ügyét számon tartják, de hogy mikor nyilatkoznak érdemlegesen, arról nem esett szó. Azt sem tudtuk meg, hogy végül is ki fogja eldönteni, lesz e Párkány és Esztergom, Szalka és Letkés között átjáró. Úgy tűnt, mintha ezek a kérelmek az adott bonyolult nemzetközi és gazdasági helyzetben a perifériára szorultak volna. Kedves Dubcek úr. Ha lesz egy kis ideje, gondoljon a párkányiakra és a szalkaiakra, gondoljon biztatására, hogy kérelmüket támogatni fogja. Nagyon bíznak önben és várják segítségét. Jó lenne, ha a témára mielőbb visszatérhetnénk. Ha a két híd megnyitásáról tudósíthatnánk... Ozorai Katalin Méry Gábor felvételei alelnöke, Nagy Tibor. - Ám a városnak nincs meg rá a szükséges pénze - tette hozzá dr. Oravec János titkár. / Elmondták azt is, hogy amennyiben a híd elkészülne, azonnal képesek utcát nyitni, megépíteni a bekötő utakat. Erre már most felkészültek, SZENTES LÁSZLÓ Hm (NAGY TIBUR Dr. ORAVEC JANOS I
