Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-13 / 28. szám

Vasárnap 1990. július 15. A NAPskel - Kelet-Szlovákia: 04.5$, nyugszik 20.35, Kö- zép-Szlovákia: 05.00, nyugszik 20.42, Nyugat- Szlovákia: 05.06, nyugszik 20.48 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 23.31, nyugszik 13.26, Közép-Szlovákia: 23.38, nyugszik 13.33, Nyugat- Szlovákia: 23.44, nyugszik 13.39 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük HENRIK, ROLAND nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából AHOL BÖLCSEN MEGOLDOTTÁK A NEMZETISÉGI KÉRDÉST Sebes Tibor finnországi riportja s LEGENDÁK ÉS TABUK NÉLKÜL Dr. Popély Gyula történész írása Milan Rastíslav Stefánikról KINEK A VÉTKEIÉRT VEZEKELT? SONKOLY JÁNOS KÁLVÁRIÁJA Zsilka László Írásának befejező része MIT ÉR AZ EMBER, HA MAGYAR? ■ » Fonod Zoltán cikke a magyar kisebbség helyzetéről Csehszlovákiában a két világháború között PARÁNYA Vlagyimir Tyendrjakov elbeszélése BEMUTATJUK Z. NÉMETH ISTVÁN KÖLTŐT ÁLLANDÓ ROVATAINK: Gyermekvilág Házunk tája Hogy mik vannak! 1 Levelek 3 Vélemények KULTÚRA ÉS HAGYOMÁNYÁPOLÁS A társadalmunkban tapasztalható jelenség, a kultúra iránti érdeklő­dés megcsappanása, az értékrend eltolódása az anyagi javak felé Medvesalját és vidékét sem kerülte el. Természetesen itt is élnek szép számban emberek, akiknek szívügyük a kultúra fejlesztése, a hagyományápolás. A falvainkon élő értelmiségiek közül többen is tevékenykednek ezen a téren. Egyházasbáston újjászerveződött a Csemadok citera- zenekara és vegyeskórusa, Ajnácskön az énekkar és a citerazene- kar. Hidegkúton a hagyományőrző folklórcsoportot a kis faluközösség hívta életre és tette ismertté Szlovákia déli részén. A társadalmi szervezetek is kiveszik részüket a kultúra fejlesztésé­ből és a hagyományok ápolásából. A Csemadok keretében szinte minden községben működik egy-egy esztrádcsoport vagy zenekar. Fellépéseik többé-kevésbé alkalomszerűek, de mind nagyobb igény mutatkozik a rendszeres tevékenység iránt. Ajáncskön a kulturális élet fellendítésére nagyobb lehetőség van az új művelődési ház átadása óta. Azokban a községekben, ahol megmaradtak az iskolák, a pedagógusok szerepeltetik a kisiskolásokat. A felső tagozatú osztályok összevonását megsínylette Medvesalja kulturális élete. Az almágyi alapiskola létrehozása óta a legfogékonyabb korban lévő gyerekek kevésbé aktivak lakóhelyükön. Hiányos lenne e térség kulturális képe a népművelők munkája nélkül, hiszen az akciók zömét ők szervezik és irányítják. Ajnácskő, Almágy és Egyházasbást három népművelője szervezi a Matesz vendégszerepléseit, a könnyűzenei koncerteket, bábszínházi előadá­sokat és magyarországi művészek fellépéseit. A könyvtári munka is rájuk hárul. Az almágyi népművelő sajátos helyzetben van, a helyi efsz alkalmazottja, s egyben a szövetkezeti klub vezetője is. A klub keretében működő folklórcsoport a vidék hagyományainak ápolását tekinti fő feladatának. Ugyancsak a klub rendezésében került sor a közelmúltban Agócs Róbert amatőr festő önálló kiállítására. A kör­nyék két legnagyobb mezőgazdasági üzemének, az Almágyi és a Básti Efsz-ek vezetőinek is szívügye a kultúra. A törődés nemcsak a klubok és a Csemadok szervezeteinek támogatásában mutatkozik meg, hanem a dolgozóik egyéb kulturális igényeinek kielégítésében is. Mi, vidéken élő értelmiségiek úgy véljük, hogy a megkezdett, immár fellendülőben lévő munkát folytatni kell. Bővíteni lehet szerin­tem a kulturális rendezvényeket, társulatok és együttesek cseréjével, magyarországi vendégművészek és együttesek számának növelésé­vel. Végül, de nem utolsósorban nagyon fontosnak tartanám, hogy gyermekeinket már egész kicsi koruktól fogva a kultúra igényére, a népi hagyományok ápolására neveljük. Szamos Zsuzsa Ajnácskő HELYES ÚTON JÁRNI Nagykorúságom óta harmadszor járulhattam a szavazóurnák elé. Mondanom sem kell, mekkora különbség volt az eddigiek és a mos­tani között. Nem vagyok izgulós természet, de az eredményekre várva nagyon szorítottam, hogy Pártom (úgy érzem, írhatom nagy betűvel) ott legyen a legjobbák között. Amikor a televízió bemondta az eredményt, megkönnyebbültem: Sikerült! Boldogság töltött el, hogy kisebbségi nemzetem tagjaként egy lehettem a 290 ezer hasonló gondolkodású embertársam közül, akik bemuttatták jelöltjeiket a par­lamentbe. Jó tudni, hogy érdekeinket minden eddiginél több magyar képviselő fogja vigyázni. A szabad választásokra készülve többször ötlött fel bennem a gondolat, ki s mi vagyok tulajdonképpen? Az ötvenes évek legvégén születtem. Az iskolában tanultak, mint utóbb kiderült, a hazugságok tömkelegé volt. Elferdült világnézet, önző emberek ezrei, sivár, érzelmileg szégény családban született gyerekek jellem­zik többek között a november 17-én lezárult korszakot. Elölről kell kezdeni az életet, vissza kell térnünk értelmileg és érzelmileg az első lépcsőfokhoz. Újra kell tanulnunk „járni", de most már a helyes úton. Valamennyiünknek újra kell tanulni a történelmet, tiszta lappal, őszintén kell átlépni a küszöböt, amely megnyitja előttünk a demokrácia felé vezető kaput. Nehéz, göröngyös az út, ám ott él bennünk a remény, ha nekünk nem is, de gyermekeinknek már biztosan jobb lesz. Most megvan rá a remény, hisz bennünket, kisebbséget is megkérdeznek majd, minket is képviselnek a velünk egy sorsot élő jelöltjeink, akiknek lehetőséget adtunk részt venni a parlament munkájában. Nevük, felelőségtudatuk a garancia arra. Csibáné Kertész Lidia Lég „MEGKOPASZODOTT“ DRÓTKEFE A lévai Priorban vásároltam egy drótkefét, abban a reményben, hogy eltart örökké, meg utána is egy darabig, mert kinézésre igen strapabírónak látszott. Ám abbeli bizodalmám csak addig tartott, míg használatba nem vettem, mert alig fél négyzetméternyi kerítésdrót megtisztítása után ugyancsak „foghíjas“ lett. A kefét alkotó 68 drótcsomócskából 14 úgy eltűnt, hogy csak az üres lyuk maradt utána. Lehet, hogy nem „rendeltetésszerűen" használtam, de ennél mégis többet néztem ki belőle. A „megkopasztott" drótkefét nézegetve kerestem a gyártó üzem nevét, de csak egy kör alakú, kivehetetlen valamit ábrázoló pecsétet láttam a fára nyomva, no meg az árát, négy ötvenet. Úgy látszik, ezt az utóbbit tartotta mindenki a leglényegesebb adatnak, mert még golyóstollal is rá volt írva. Volt rajta egy bélyegzett szám is (1506) lehet, hogy ez a gyártási szabadalom kiadásának az éve, ám ebből sem tudtam a gyártó üzemet megállapítani. Erre a Prior részlegveze­tője sem tudott választ adni, amikor később reklamáltam. Ezért javaslom, az illetékesek jól olvasható módon tüntessék fel termékükön az üzem nevét, hogy a vásárló legalább tudja, milyen égtáj felé kell fordulnia, ha „jókívánságait" szeretné eljuttatni a gyár­tókhoz. • ' Persze, az sem lenne rossz megoldás, ha minőségi munkával olyan termékeket állítanának elő, amelyet használni is lehet. Böjtös János Ipolynyék Kártékony ragadozók E néhány sorban nem a ki­veszőiéiben lévő fajokról szeretnénk szólni, hanem az utóbbi időben sajnálatosan elszaporodó kártékony raga­dozó (jó)madarakról. Ezek­nek több válfajuk ismeretes. Kettőt mutatunk be közülük. Az egyik faj kedvelt tartózko­dási helye pazar villák köze­lében található, gyakran cso­portosan fészkelnek, elősze­retettel keresik fel a magá­nyosokat, az időseket, néha postás képében, vagy más igen keresett szakmák tudo­raként csapnak le áldozatuk­ra. Ezek a besurranó foszto­gatók. Egy másik - nem kevésbé veszélyes ragadozó a teme­tők környékén és a temetők­ben tanyázik. Ez a fajta nem­csak a sírok virágjaira csap le, hanem gyanútlanul öntöz- gető özvegyasszonyok tás­káira is. Megfigyeli áldozatát, s amikor az a pár méternyire levő kúthoz vánszorog, fel­kapja a táskát és eltűnik a sí­rok között. E ragadozó tudo­mányos neve: temetői fosz­togatóka - de mint a pozso­nyi újtemető gondnokai el­mondták, ebből a fajból az utóbbi napokban két szépen fejlett példányt kiirtottak. Egyébként mindkét ragado­zóféle vadászata engedélye­zett, sőt ajánlott. K. Cs. Fiaskórejtély Alig három hete költözött új szomszédunk a két eme­lettel alábbi lakásba. Csupán egyszer láttam őt. Tulajdon­képpen semmit sem tudok róla. Csupán azt, hogy ko­pasz, s mindennap kitesz az ajtajába egy (néha két) üres fiaskót, hogy aztán kétna­ponként az ugyancsak a lép- csöházban gyűjtött szeméttel együtt kivigye a kukába. Úgy látszik, túlságosan sterilen tartja lakását, ezért gyűjti a szemetet a lépcsöházban hatalmas papírzacskóban. De hogyan festene a házunk, ha minden lakó a lépcsőház­ba rakná kidobnivalóit? Úgy látszik, az italok meg­választásában nem olyan vá­logatós az új szomszéd, mint lakása tisztaságának megőr­zésében. Hol egy pezsgős­üveg (a legkülönbözőbb már­kájú), hol egy ürmösbor üvegje, vagy likőröspalack kerül az ajtaja elé. Végre kiderült a titok. Azt iszik, amit éppen kap. Hogy kitől? Valószínűleg a bete­geitől. Ugyanis orvos. Ezt a lakása ajtajára nemrég fel­került fényes réztábla árulja el. (fülöp) Naplemente A brigád tagjai egyenként szállingóznak a hosszú szín alá, hogy elfogyasszák az ebédre hozott szalonnát.- Nem hozott egy kis pálin­kát? - kérdezi a mellette ülő öregtől egy fiatalember.- Minek az? - Anélkül is me­leg van.- Hát csak azért, mert hol- naputántól maga már nem dol­gozik, nyugdíjba megy, meg ké­ne ünnepelni.- Már miért ne dolgoznék, pótolni kell azt a kis nyugdíjat.- Mégis, mennyit kapott? - kérdezi az öreget.- Alig ezerötszázat. Mindenki hallgatott. Ettek. Majd ahogy jöttek, eltűntek, ment ki-ki a dolga után... Otthon végigdőlt a heverőn. Nem szólt senkihez sem. Gon­dolataiban ott bujkált valami ke­serűség. Szerette a munkát, tudta, most sem lesz meg nél­küle. Másnap mégsem ment dol­gozni. Egy hétig feléjük sem né­zett. Egyedül ebédelt. Életében először elmosogatott. Felsöpör­te a konyhát. Csak két hét múlva jelentke­zett ismét a brigádnál. Könnyű munkát kapott, estére mégis el­fáradt. Szótlanul vacsorázott, korán lefeküdt. De amióta nyugdíjas, ezen az éjszakán aludt először jóízű­en... -V. E.­1990. VII. 1: wmmwmwmm W "MM3 '''Jtí' y A KOMBÁJN MELLETT A KA­SZÁRA IS SZÜKSÉG VAN MÉG Koncz Árpád felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents