Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-07-13 / 28. szám
dBUJBSBfl (a vagy — miért nem szeretjük önmagunkat?) Mindig és minden körülmény között egészségesnek, munkabírónak, jókedvűnek és derűlátónak kell lennünk, különben nem vagyunk teljesértékű emberek. Hiába ismerjük ezt az évszázadok szőtte bölcsességet, ha lépten-nyomon vétünk ellene. Nem szeretjük eléggé önmagunkat (ami nem azonos az önzéssel). Rohanunk önpusztító utunkon, képtelenek vagyunk ésszerűen felépíteni napirendünket, életprogramunkat. Sőt, nem tudunk racionálisan étkezni, sok szeszesitalt fogyasztunk, rengeteget dohányzunk, keveset sportolunk, alig alszunk, nem respektáljuk a természet törvényeit... Ám a szervezetet nem lehet becsapni. Egyszerűen képtelen egyfolytában a legmagasabb fordulatszámon működni. A fejlett kultúrával rendelkező országokban a legtermészetesebb dolog, hogy mindenki, évente lehetőleg kétszer, nyáron és télen, kikapcsolódik, otthonától mesz- szire utazik és élvezi az édes semmittevést, idejét kedvteléseinek szenteli. Majd visszatérve kipihenten, élményekkel gazdagodva, jókedvűen lát neki a munkának. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan szabadságol a csallóközi ember. „Felmérésünkkor“ különböző filozófiákat, szemléleteket, hozzáállásokat rögzítettünk. Beszélgetéseink lényegét két kérdésbe rögzítettük: 1. HOL ÉS MIVEL TÖLTI SZABADSÁGÁT? 2. MENNYI PÉNZT SZÁN ÜDÜLÉSRE? Örülök, hogy dolgozom Suke Adrian dunaszerdahelyi mérnök: 1. Most fejeztem be főiskolai tanulmányaimat, szabadságolásról szó sem lehet, örülök, hogy munkahelyet kaptam, hiszen, tudják, milyen ma a helyzet. Mint egyetemista a barátaimmal el-el jártam Magyar- országra, az NDK-ban is voltam, néhányszor sátorozni az ország különböző részein. Az az elképzelésem, hogy miután már „dolgozó nő“ leszek, sikerül annyi pénzt félretennem, hogy évente egyszer egy hétre valahova kiruccanok. Különbért imádok utazni, érdekelnek más tájak, más emberek, szeretek barátkozni, erre azonban eddig nem volt módom. A jövöm egy nagy kérdőjel. Ma van állásom, holnap az utcán lehetek. Ki tudja? Egy biztos, mindent megteszek azért, hogy emberi módon éljek és ebbe szerintem beletartozik a szabadságolás is, a relaxáció képessége. 2. Pénzt egyelőre nincs miből félretennem. Eddig diák voltam, mások láttak el. Talán majd munkába lépésem után megtakarítok néhány koronát. Persze, ez majd attól függ, mennyit keresek és mennyi szükséges az életvitelemhez. Azt hiszem, szerény vagyok, így remélem, jut majd a nyaralásra is... 1990. VII. 13. Gyereket, unokát segíteni Vince Attila a nagy megyeri Tesla üzem szakelőadója: 1. Nálunk üzemi szabadság van, ahhoz kell alkalmazkodnom. Számomra lényegében mindegy, milyen dátumhoz kötik, mivel sehova sem utazom. A két és fél éves kisunokám nem jól viselte a bölcsődét, így egy nénihez adtuk, ahova munka után én járok érte. A szabadságom alatt legalább egész nap együtt lehelünk majd. A gyerekeknek meg az unokáknak élünk. Segíteni kell a fiatalokat, különben nem tudnának megbirkózni a problémákkal. A lányom is, aki fodrásznő, műszakokban dolgozik, ráadásul faluzik, minden másnap máshol van. Hát mondják, hogy győzné egyedül? Régebben eleljártunk nyaranta, ha nem is rendszeresen, de, mondjam így, szökőévenként. Utoljára a Ma- gas-Tátrában voltunk üzemi rekreáción. Négy éve külföldön voltam, Moszkva-Leningrád -Minszk útvonalon. Sok szépet láttam, még ma is vissza-vissza idézem az emlékeket. A legfeledhetetlenebb szabadságom Sumavához kötődik. Ott katonáskodtam, és mindig arról álmodoztam, hogy egyszer megmutatom a feleségemnek azokat a helyeket, ahova ifjúként jártam, beleértve a vendéglőket is. Hát ez az álmom huszonhét év múltán teljesült. Igazán szép napokat töltöttünk ott. 2. Mivel nem megyek sehová, nincs is szükségem külön pénzre. Az igazság az, hogy pillanatnyilag aligha telne szabadságolásra, hiszen én és családom tagjai „fix“ fizetésből élünk, és abból bizony, nem tudunk jelentősebb összeget félretenni, A lányomat is segítjük, az unokának is veszünk ezt-azt. Sok kicsi sokra megy... Szerényen, de boldogan Csáky Éva doborgazi lakos: 1. Nagyon szeretek utazni, míg nem voltam férjnél, évente többször is néhány napra elutaztam. Mindegy volt, hogy hová, csak valami újat lássak, tapasztaljak, ismerkedjek. Most két. gyermek anyja vagyok, így lehetőségeim korlátoltak. Az az el^vem^jTog^^családrak^e^ütt^ kell töltenie a szabadidőt, a szabadságot, a nyarat. Ez a gyermeknevelés szempontjából is rendkívül fontos. A gyerekeknek érezniük kell, hogy együvé tartozunk, hogy megosztozunk az örömökben és a gondokban is. Ugyanakkor úgy vélem, hogy az anyának és az apának is joga van az egész évi hajtás után a kikapcsolódásra, felüdülésre. A szabadság idején lehetőség nyílik arra, hogy jobban odafigyeljünk egymásra, hogy sok olyan dolgot megbeszéljünk, amire az év folyamán nem jut idő. Én a szabadság idejét a szeretet táplálására szánom. Ehhez nem kell komfort, új ruha, luxusautó, valuta. Szerintem fontos, hogy a szabadságra lelkileg is készüljünk, tervezzünk, örüljünk. 2. Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de egyheti balatoni nyaralásunkat 2500 koronából akarom megoldani. ___ A falusi nyugdíjas nem vágyik a világba Patasi Magda albári nyugdíjas: 1. Hová járnánk már mi szabadságolni? Harminc évig dolgoztam a dunaszerdahelyi kórház kötelékében, falvakra is kihelyeztek, csak dolgoztam, meg dolgoztam. Itt van a ház, itt van a kert, ez diktálta életstílusunkat. A falusi ember nem vágyódik el, számára a legfontosabb a baromfi, a zöldség, a család. Négy éve azonban először külföldön is voltam - az NDK-ban, Berlinben. Őszinte leszek, Albáron jobban érzem magam. Szép volt, szép, de fárasztó, és én nem is szoktam olyan hosszú utazáshoz meg olyan nagyvároshoz. 2. Ha nem készülök szabadságolni, akkor nem is kell rá spórolnom. Nem igaz? A házam a váram Báder Jolán somorjai tanítónő: 1. Más emberekkel szemben meg van az az előnyöm, hogy két hónapig nem kell bejárnom a munkahelyemre. Ám ebben az évben a szabadságom egy hónapra zsugorodott, mivel februárban gyógykezelésen voltam és ezt az időt augusztusban le kell dolgoznom. A többi időt is munkával töltöm majd. Tizenhárom év várakozás után háztelket kaptunk, igaz, a ház most már áll, de a hajrában rengeteg még a tennivaló. Azt azonban megígértem, hogy egy-két napra lemegyünk a Balatonra. Ez minden. Többre nem futja az időből sem, meg a pénzből sem. Ennyivel be kell érnünk... 2. Minden pénzünket a házépítésbe fektetjük. A balatoni kirándulást a legszerényebben akarom megoldani. A lányok kapnak tőlünk ezer-ezer koronát, arra költik, amire akarják... Leceken töltöm a telet Bertalan Lóránt az alistáli Kukorica csárda pincére: 1. Hát, nyáron innen nem lehet elmenni. A csárdát a turisták számára találták ki, számukra üzemeltetjük. így nya.on riem megyek sehova. Majd télen. Annak ellenére, hogy csallóközi gyerek vagyok, nagyon szeretek sízni és ez nem olcsó kedvtelés. Imádom a hegyeket, mindent megteszek azért, hogy legalább egyszer-kétszer eljussak a Ma- gas-Tátrába vagy a Krkonose- ba. Az az álmom, hogy egyszer az Alpok hegycsúcsait is meglátom, és legalább Ausztriában kipróbálhatom sileceimet. Mivel nemrégen nősültem, magammal viszem a feleségemet is. Remélem, ő is megkedveli a hegyeket. 2. Remélem, hogy az idei üdülésre elég lesz tízezer korona. — Szalay Aladár gépkocsivezető, vajkai lakos: 1. Ki ne szeretne szabadságolni? Más kérdés, mire van lehetősége és mit tehet valóban. A múlt évben Jugoszláviában voltam. Egy olyan nyarat tudok magam mögött, amit hamarosan aligha ismételhetek meg. Szeretem a tengert, a napsütést, a semmittevést, az abszolút ki- kapcsolódást. A közép-európai ember el se tudja képzelni, mit jelent mindez, ha nem próbálta meg. Jugoszlávia mély benyomásokat hagyott bennem. Ha csak tehetem a jövőben családostul mindig a tengerhez megyek. Az idén azonban itthon maradunk. Mert az az élmény, amely rám vár, szerintem erősebb minden túrázásnál, kirándulásnál, szabadságolásnál. A feleségem várandós. Egy kislány, vagy egy kisfiú apja leszek... Hát nem gyönyörű...? Szívesen lemondok a tengerről, a hegyekről a pihenésről... Lehet, a dolgok úgy alakulnak, hogy télen majd elmehetünk néhány napra pihenni. Most más problémák foglalkoztatnak... 2. Minden bizonnyal takarékoskodnom kell, már csak azért is, mert úgy érzem, megnyílik előttünk a világ. Oda utazunk, ahova akarunk. Körülrepülhetem a Földet. Ehhez pedig pénz kell, sok pénz... Hogy aztán a lehetőségekből mit választok, az majd kiderül... Úgy véljük, hogy e néhány ember felvonultatása, gondolataik, elképzeléseik hűen tükrözik a csallóköziek filozófiáját, lehetőségeit. Sokukban fel sem merül a pihenés gondolata. Henyélésnek tartják azt. Jobban szeretik házukat, kertjüket, fóliájukat, mint önmagukat. Mások, leginkább a fiatalok, mennének, pihennének, ám erre nincs lehetőségük. A teljesség képét nem nyújthattuk. Csupán néhány egyént ragadtunk ki a sokból - itt élnek, Csallóközben. Innen kellene kilátnunk Európába... Innen kellérne eljutnunk Európába... Ahhoz azonban gondolkodásmódot kell változtatni. .. Mert pihenni is tanulni kell, éppen úgy, mint dolgozni is meg kellett tanulnunk... OZORAI KATALIN Méry Gábor felvételei