Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-24 / 34. szám

r Vasárnap 1990. augusztus 26. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.47, nyugszik 19.33, Kö- zép-Szlovákia: 05.54, nyugszik 19.40, Nyugat- Szlovákia: 06.00, nyugszik 19.46 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 12.34, nyugszik 21.24, Közép-Szlovákia: 12.41, nyugszik 21.31, Nyugat- Szlovákia: 12.47, nyugszik 21.37 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük IZSÓ - SAMUEL nevű kedves olvasóinkat A VASÁRNAP következő számának tartalmából BECSENGETNEK Négy iskola gondjairól a tanév kezdetén AZ ELSŐ SZABAD TANÉV Bodnár Gyula vezércikke A DEMOKRÁCIA ESÉLYEI Fonod Zoltán cikkének második része HIDAK Ozorai Katalin riportja EGY VILÁGHÍRŰ KÖVÜLETLELŐHELY ÉS KÖRNYÉKE Csáky Károly írása JEHOVA ÁRNYÉKA Kontra Ferenc novellája ÁLLANDÓ ROVATAINK Gyermekvilág Házunk tája Hogy mik vannak Humor Keresztrejtvény Levelek Vélemények Ésszerűbben sáfárkodjunk szellemi potenciálunkkal A szlovákiai magyar sajtót figye­lemmel kisérve némi meglepetés­sel tapasztalom, hogy a sajtósza­badsággal megnőtt a politizálási hajlamunk. Sokan az ismeretlen­ségből egyszeriben aktív közéleti személyiségekké léptek elő, gyak­ran közölnek írásokat a sajtóban. önmagában ezt a jelenséget pozitívan értékelhetnénk, ha nem lenne egy kellemetlen mellékzön- géje. Ugyanis ezen írások jelentős részét nem a közösség iránti elkö­telezettség motiválja, hanem sze­mélyes érdek. Napirenden olvas­hatunk cikkeket, amelyek elvadult indulatoktól, egyéni érdekek haj­szolásától csepegnek. Pártok igyekeznek lejáratni egymást gát­lástalan eszközökkel, kíméletlenül gázolnak vetélytársuk becsületé­be. A hatalom megtartása, illetve megszerzése érdekében ádáz harcot vívnak a régi struktúrák képviselői az új, feltörekvő „de­mokratikus" erőkkel, miközben egyik fél sem válogat az eszközök­ben, a személyeskedéstől sem ri­adva vissza. Egyszóval hallatlan energiát tudunk mozgósítani iga­zunk, erkölcsi feddhetetlenségünk bizonyítására és a másik befeketí- tésére. Az ilyen jellegű közéleti tevé­kenység helyett a bennünk levő energiát sokkal célszerűbben hasznosíthatnánk kisebbségi sor­sunk érdekében. Tennivalónk ezen a téren is lenne elegendő. Itt valóban kamatoztathatnánk, ékesszólásunkat, jó érvelökészsé- günket, kifinomult taktikai érzékün­ket vitapartnereinkkel szemben. Az utóbbi hetek néhány politikai eseménye ugyanis arra utal, hogy nemzetiségi problémáink rendezé­séhez igencsak nehéz, göröngyös út vezet. Állításomat alátámasztják veze­tő politikusaink nyilatkozatai, me­lyek nem kecsegtetnek kedvező fordulattal problémáink megoldá­sát illetően. Erre utal kéréseink elutasítása, illetve teljesítésük ha­logatása. Ezért lenne célszerű szellemi potenciálunk mozgósítá­sa kisebbségi létünk minél jobb feltételeinek biztosítására. Váratlanul ért a hír, hogy a Pe­dagógiai Kutatóintézet magyar ta­nítási nyelvű iskolák önálló cso­portját július elsejével feloszlatták. A 70-es évek praktikái szerint egy meglevő intézményünket szüntet­ték meg, ami az eddigi állapothoz képest is visszalépést jelent. Véle­ményem szerint ennek az ügynek nem szenteltünk elegendő teret a sajtóban. Miért hallgattak a mi bátor, jónevü újságíróink, akik máskor jóval több energiát fordí­tottak mások lejáratására, mint kö­zös sérelmünk orvoslására? Hol voltak a képviselőink, akiknek kö­telességük lett volna szót emelni a döntés ellen és tájékoztatni az olvasókat? Bátorkodom javasolni, a belő­lünk feltörő közéleti aktivitást pró­báljuk helyes mederbe terelni, ne engedjük, hogy felkorbácsolt ér­zelmeink tévútra vezessenek! A vi­tás ügyekben szigorúan tartsuk be az újságírás etikáját, ne adjunk hitelt a mendemondáknak. Le­gyünk képesek elveink korrigálá­sára, amennyiben a másik fél meggyőzött bennünket érveinek helyességéről. A felsorolt elveket szem előtt tartva lépjünk a nyilvá­nosság elé, így jóval több energi­ánk jut majd gondjaink megoldá­sára, amit a közvélemény el is vár tőlünk. Együd László, Feled Reménykedhetünk? Világszínvonalú árak, szocializ­musból visszamaradt fizetések... olvastam a minap az Új Szóban. Laikus létemre ezek a dolgok egy­re jobban foglalkoztatnak. Termé­szetesnek tartom, hogy vitatko­zunk róla, hiszen az eddig belénk fojtott szavakat végre bátran ki­mondhatjuk. Váratlanul ért a benzin árának hirtelen emelése, de meggyőztek, hogy annyi más termékkel együtt, ennek is fel kellett emelni az árát. így kell felzárkóznunk Európához! így kell meggátolni, hogy a hoz­zánk látogató nyugati turisták ol­csón ne vásárolhassanak fel min­dent. De nem értek egyet ezzel az árpolitikával. mert nekik ezután is lesz miből drágán megvenni min­dent, nekünk viszont ... Minden a letűnt rendszer bűne, mert ha a becsületesen dolgozó emberek munkáját megfizették volna, lenne miből nekünk is meg­venni a megdrágult termékeket. De úgy néz ki, hogy a jövőben a megélhetés gondot jelent majd. Csak néhány évet kell várnunk, jobb lesz - halljuk egyre gyakrab­ban. Lehet, de szerintem, csak az ügyeskedőknek, a vállalkozóknak. Az idősebbeknek már nem! Sokkos kezelésnek nevezte az újságíró a benzinárak emelését, s ha elérkezik a szeptemberi újabb árhullám: a fűtőanyagok, energia- hordozók, közlekedési díjat stb. emelése, azt már el is felejtettük. Szünidő lévén gyakran álldogá­lok az üzletekben, mivel nálunk még mindig 8-10 óra között hoz­zák csak a tejet. Várakozás köz­ben az asszonyok véleményt cse­rélnek, mondván, hát ezt akartuk? Ilyen a hőn áhított demokrácia? A kistermelőktől a paprikát meg nem veszik át. Hát miből vásárol­junk? Igaz, kaptunk 140 koronát keresetkiegészítésként. Ez az összeg csak nagy lyukra kis folt, de reménykedhetünk, hogy e ne­héz átmeneti időszak után majd jobban élhetünk, futja talán új kel­mére, cipőre is. Már akinek: az ügyeskedőnek, a vállalkozónak, a többség viszont nehezen fog élni. Az elegáns döntés előtt ezt mérlegelni kellene. Döntsenek a többség javára. Mi valóban de­mokráciát akarunk. Ne adjanak okot arra, hogy az egyszerű embe­rek visszasírják a régi időket. Mi­nek nekünk világszínvonalú árak, a szocializmusból visszamaradt fi­zetések mellett? Vagy csak így fogad el bennünket a közös euró­pai ház? Tóth Jánosné, Naszvad KÖSZÖNJÜK! $ .....saját meggyőződésünkből kiindulva, támogatjuk a magyar kisebb­^ ség jogos követelését a saját egyetem létesítéséről, és felszólítjuk az ^ illetékes szerveket, hogy ismételten tárgyaljanak ennek a rendkívül ^ fontos kérdésnek a megoldásáról“. ^ ,,Az olyan nagy létszámú nemzeti kisebbség esetén, mint amilyen ^ a magyar kisebbség Szlovákiában, szükségesnek tartjuk, hogy ez ^ a kisebbség a kívánatos szinten tartsa nemzetiségi öntudatát, és azt. ^ hogy kultúrája fennmaradása érdekében külön egyetemet vagy főiskolát 5 létesítsenek számukra, amely tudományos kutatóközpontként is szol- <5 gálna“. A fentebb idézett sorokat nem a szlovákiai magyar nemzeti kisebb­ség képviselői vetették papírra. Az idézetek részét képezik annak, a ko­máromi magyar egyetem kérdésével kapcsolatban készült állásfoglalás­nak, melyet a magyarországi szlo­vák fiatalok szervezete juttatott el a pozsonyi Literámy tyzdenník című irodalmi hetilap szerkesztőségének, s mely a lap 23. számában jelent meg Anton Pajulik aláírásával, aki a magyarországi szlovák fiatalok szervezetének elnöke. Jóleső érzéssel olvastuk el ezt az állásfoglalást, mely azt tanúsítja, Életképes-e az alapítvány? Nemzetiségünk önbizalmát erő­sítette a romániai segélyakció si­kere és a választási győzelem. Ellenlábasaink kénytelenek vélt hi­bákat kitalálni (területi autonómia, határkorrekció stb.) vagy a múlt­ban kotorászni ahhoz, hogy köte­kedni tudjanak. Győztes csatáink után két dolog is rontja közérzetünket: a koalíciós­partnerek vezetői közötti marako­dás és a félholt Simonyi-alapít- vány. Az alapítvány létrehozásá­nak nem tudtam örülni, mert véle­ményem szerint elhamarkodott és nem végiggondolt. Sejtésem nem is volt alaptalan. Az alapítvány meghirdetése óta az alapítók és az alapítvány kezelői nem nyilatkoz­tak. Hetekig nem ismételték meg az alapítvány címét, nem tudtunk befizetni. Nem tudjuk, hogy él-e még az alapítvány, azt sem tudjuk hányán fizettek be, és mennyi a begyúlt összeg. így ezt nem szabad csinálni, ez fél vereséggel felér. Szükség van a kisebbségünk cselekvőképességének leépítésé­re? Máskor ne kiabáljunk meggon­dolatlanul farkast... A jelenlegi állapotért az alapít­vány létrehozóit és a mozgalom vezetőit hibáztatom, amelynek égisze alatt a kezdeményezés elindult. A kezdeményezés csödszerú- ségére a Pingpong szerkesztősé­ge már hetekkel ezelőtt ráérzett, de csak az utca emberének józan­ságán múlott, hogy nem szórako­zik rajtunk az egész ország. A szenei MKDM gyűlésén borsó­dzott a hátam, mikor újabb alapít­vány létrehozását javasolták. A sajtóból tudjuk, hogy nálunk olyan alapítvány is létezik, amely­nek számláján egy korona sincs. Hogy a fél vereség ne váljon egész vereséggé, felszólítom a mozgalom vezetőségét és az alapítvány kezelőit, hogy hetente ismételten tegyék közzé az alapít­vány címét (Simonyi Alapítvány SŐS, Rimavská Sobota 932 45 - 399), közöljék a begyűlt összeg nagyságát és az adakozók számát. Sorstársaimat pedig felszólí­tom, hogy minden családfő fizes­sen be néhány koronát magáért és minden családtagjáért. így megál­lapítható, hányán adakoztak. Az erkölcsi támogatás is fontos. Ha mindenki csak egy koronát fizetne be, a szükséges összeg akkor is összejön. Ha az oktatás költségeit az ál­lam időközben előteremtette, a megkezdett csatát akkor is be kell fejezni, mert a félbehagyott kezdeményezés nagy erkölcsi veszteség lenne számunkra. A pénzt felhasználhatjuk nemzeti­ségi múzeum, könyvtár alapításá­ra, egészségügyi szótár kiadásá­ra, a nagy magyar-szlovák és szlovák-magyar szótár munkála­tainak elindítására stb. A ma- gyar-szlovák-cseh mezőgazda­sági szótár kiadásának fedezésére éppen hatszázezer korona hiány­zik, és ha ezt nem sikerül megsze­reznünk, akkor ebben az évezred­ben ez a szótár nem jelenik meg. Ne adjuk fel idő előtt a küzdelmet! Csuka Gyula mérnök, az agrártudományok doktora hogy a Magyarországon élő szlovák fiatalok, akik maguk is kisebbségi sorban élnek, igen reálisan látják, milyennek kell lennie a kisebbségi politikának a demokráciát és az Eu­rópához való felzárkózást hirdető, a szabadságukat örvendetes módon visszanyert országokban. A szlovák fiatalok állásfoglalása egyébként minden dicséretet megérdemlő mó­don azt is hangsúlyozza, hogy a szlovákiai magyar nemzeti kisebb­ség létének fennmaradása szem­pontjából nem lenne kívánatos, hogy bármely vitás kérdés tárgyalá­sa alkalmával a magyarországi szlo­vákok szolgáljanak ürügyül. A szlo­vák fiataloknak ez a véleménye jól igazolja, hogy a józanul gondolkodó szlovákok - s reméljük, hogy ók vannak fölényes többségben ha­zánkban is -, az igazi demokrácia és humanizmus eszméi alapján a nem­zetiségi problémák korszerű és mindkét fél teljes megelégedését szolgáló megoldásának a hívei. Kedves magyarországi szlovák fi­atalok! Hálásan köszönjük példamu­tató emberségről és megfontoltság­ról, politikai érettségről és józanság­ról valló állásfoglalásotokat a komá­romi magyar egyetem ügyében. Kí­vánunk nektek a megújuló demokra­tikus Magyar Köztársaságban sza­bad életet, teljes jogegyenlőséget, hogy ti is és mi is betölthessük a híd szerepét nemzeteink békés egymás mellett élése, barátsága és egymás jogainak tiszteletben tartása te­rén. S.T.T. 2 1990. Vili. Uasärnap W~ mí7^/BtSZESZÉLYES TERMÉSZET ZZftíiííáíyZíZíéáívfífífx&ií&i&áóíiffi Bojtos János felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents