Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1990-08-10 / 32. szám
ÚBUJBSBfl mp thh • • Jzántd? éteftfa0ó& Nyomot hagyott az UFO Ha csak egy újabb UFO-láto- gatásról szólna a hír, aligha lenne érdemes időt pazarolni rá, ám a történet egészen különleges. Egyelőre senki sem tud rá elfogadható magyarázatot adni. Történt pedig, hogy egy ta- dzsik faluban május 28-án az is kólából hazaért a hetedikes Gyi- na Sakirova. Otthon rajta kívül egy teremtett lélek sem volt. A lakásba érve hirtelen melege támadt, majd megfájdult a feje. Amint ki akarta nyitni az ablakot, hogy friss levegőt engedjen be, az udvaron vakító jelenségre lett figyelmes: a levegőben egy óriási, fényes gömb lebegett. Pillanatokon belül egy kerek nyílás támadt rajta, amolyen ajtóféle, és azon át a kislány két robot- szerű lényt, oldalt pedig feketefehér ruhában egy női alakot pillantott meg. Állítja, hogy a nő arca visszatetszést keltett benne, oldalt a fejéhez valamiféle tárgy, valószínűleg műszer volt eryősítve. A nő csettintett, de az is lehet, hogy valamivel kattintott egyet, mire Gyina úgy érezte, hogy a bensejében megszólal egy fémes hang és ellenkezést nem túróén ezt mondja: „Velünk jössz!“ A kislány minden erejével azon volt, hogy ellentmondjon ennek a hangnak, de elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, a jobb lábában erős fájdalmat érzett. Gyinát a mentők vitték be a kórházba. Az ügyeletes orvos elmondta a Nyegyelja tudósítójának, hogy a kislánynak korához képest nagyon magas volt a vérnyomása 140/90. Keze jéghideg, pupillája tág, mindegyre csak azt hajtogatta: „Menjünk, menjünk!" Jobb lábán egy narancssárga színű rajzot találtak, olyan volt, mintha a születése óta ott lett volna. Semmivel sem lehetett lemosni. Lehet, hogy a látogatók hagyták ott a kézjegyüket? Gyina a kórházban teljesen rendbe jött. Ma már csak a térde fölötti rajz emlékezteti a kellemetlen élményre. Az ufológusok pedig törhetik a fejüket, hogy a látogatók miért éppen egy kislány lábára ütötték a titokzatos jelt. NEGYELJA A JAPÁN SZEXTURIZMUS Azok a japán nöegyesületek, amelyek évek óta harcolnak a japán férfiaknak a szomszédos, szegényebb ázsiai országokba irányuló szexturizmusa ellen, most először kapnak férfi-támogatást is: a „Férfiak az ázsiai prostutíció ellen“ mozgalom diavetítések és nyomtatott szórólapok segítségével igyekszik hatást elérni, sokk- és csömörkeltés révén. A japánok szextúrái sokkal kevésbé leplezettek, mint az európaiak bangkoki kirándulásai - ók ugyanis azt mondhatják, hogy a thaiföldi napfény és tengerpart, a pálmaerdők csábították őket oda. A japánok viszont - mindegy, milyen céllal - legszívesebben szervezetten utaznak, ezért mindennapos látvány a re- pülőtéreken a férfiak népes csoportja, akik kaján vigyorral arcukon várnak a felszállásra. Sportklubok, parasztszervezetek, üzemi kollektívák vagy egyszerűen utazási irodák által toborzott csoportok repülnek így néhány napos látogatásra Szöulba, Tajpejbe, Hongkongba vagy Manilába, és a dorbézoláson, mulatozáson kívül máson sem jár az eszük, mint azon a bizonyos „egy dolgon“. Meg is kapták érte a „monster“ (szörnyeteg) csúfnevet. Öngúnnyal és önmagukat vádolva, a prostitúció ellen harcoló férficsoportok tagjai is „mons- ter“-nek hívják magukat.- Azelőtt magam is ezt műveltem - vallja be Tanegucsi Kazu- nori, az egyik alapitó tag. - Ezért eleinte nagy gátlásaim voltak, amikor síkraszálltam a szexturizmus ellen, attól tartottam, hogy buzgólkodásomat senki sem veszi komolyan. A „monster“-ek diavetítéseikkel és pamflettjeikkel történelmi távlatban ábrázolják a „csúf japánt": a japán katonákat, akik a megszállt Kínában megerőszakolták és meztelenül sétáltatták a nőket, azután „szextartalék“ gyanánt magukkal hurcolták őket a távolabbi hadjáratokra. Tanegucsi és társai szerint a mai japán szexturisták mentalitása ugyanolyan, mint a hajdani katonáké: „letiporni a gyengéket“. Ma is van „szexinvázió“, bár nem egyenruhában történik. DIE PRESSE Joanna nagyokat kacag, fo- gócskázik a szomszéd gyerekekkel. Egy évvel ezelőtt, tizenegy éves korában anya lett. A szülés komplikációmentesen zajlott le, a gyermek egészséges, három kilót nyomott. A lengyelországi Nowogrodziec városkában a bíróság egyetlen kérdésre keresi a választ, mégpedig arra, vajon ki az apja a kis Jagwigának? A fehér térdzoknis, ártatlan szemű Joanna Iwona mindegyre azt hajtogatja: - Jarek volt az. Jarek tizennyolc éves, erős, vidám fiú, ugyanabban a házban lakik, ahol a kislány. A nyomozási jegyzőkönyv szerint azt állította: sosem tett semmi ilyet, hiszen Joanna még maga is gyerek. Joanna ügyetlenül tartja a gyerekét, akár egy játékbabát, azt mondja: - Egyszer éjszaka Jarek felmászott az erkélyen a szobámba, az első emeletre. Az ablak be volt csukva. Jarek kopogott, de nem nyitottam ki. Egyszer, később, akkor már nyár volt és nagyon meleg, nyitott ablaknál aludtam. Hirtelen felébredtem. Egy férfi feküdt mellettem. Jarek volt az, egészen biztosan ő volt. Miért nem kiáltott Joanna segítségért? Hiszen a szülei a szomszéd szobában aludtak. A pszichológus szerint rettenetesen félt. Egyre szaporodnak azok az esetek, amikor gyereklányok szülnek. Brazíliában egy kilencéves kislány szült gyereket, Kolumbiában egy nyolcéves. A hamburgi Christoph Fischer nőgyógyász így vélekedik: „Orvosi szempontból mind az anyára, mind a gyermekre óriási veszélyt jelent, mert sem a méh, sem a szü- lőutak nincsenek még teljesen kifejlődve. BUNTE HATBORZONGATÓ KÍVÁNSÁG Őrültség volna? Vagy ez már egy lépés a XXI. század orvostudománya felé? Mindenesetre a neves kaliforniai matematikus, Thomas Donaldson szokatlan kéréssel fordult a bírósághoz: Adják meg az engedélyt .. a lenyakazásához. Donaldsonnak agydaganata van. „Gyógyíthatatlan betegségben szenvedek - mondja a tudós, meg kell halnom. - De mielőtt a daganat helyrehozhatatlan kárt tenne az agysejtjeimben, azt szeretném, ha leválasztanák a fejemet a testemről, és lefagyasztanák. Meggyőződésem, hogy száz év múlva meg tudják operálni az agyamat, és ha a fejemet átültetik egy másik testre, ami a huszonegyedik században véleményem szerint megszokott lesz, ismét tovább élhetek, és folytathatom a tudományos munkát.“ Miért nem akarja Donaldson, hogy az egész testét lefagyasz- szák, mint azt már megtették számos amerikaival, például Walt Disneyvel. Akik hittek abban, hogy száz vagy még több év múlva, kigyógyítva a betegségből, tovább élhetnek? A fagyasztás és tárolás 100 ezer dollárba kerül. A fej tárolása „csupán" 35 ezerbe. Donaldson 100 ezer dollár életbiztosítást kötött, tehát a fennmaradó 65 ezer dollárt a feleségére hagyhatná - aki egyébként egyetért férje nem mindennapi óhajával. A tudós a bíróság döntésére vár, s mihelyt megkapja a beleegyezését, a megboldogultak fagyasztására specializálódott Alcor céghez fordul. A cég specialistái választanák el a tudós törzsétől a fejet. „Számítok a bíróság beleegyezésére - nyilatkozta a tudós -, elvégre ez nem gyilkosság volna, hanem a megmentésem." KOBIETA I ZYCIE 15 Másodlagos betegségek a kórházakban Az NSZK kórházaiban meg kell szigorítani az egészségügyi követelményeket, mivel évente 500- 800 ezer fertőzés fordul elő. Ezt a követelést terjeszti elő Francz Daschner professzor, a freiburgi egyetemi klinika osztályvezetője, a német orvosok szaklapjában nemrég megjelent cikkében. „Kórházi fertőzés következtében több beteg hal meg, mint közlekedési balesetekben“ - közli a cikk, amely amerikai statisztikára is hivatkozik. Eszerint a leggyakoribb a húgyutak fertőzése, a műtét utáni sebfertőzés, a bőr és a nyálkahártya fertőzése, valamint a tüdőgyulladás és a 'vérmérgezés. Egyfelől növekszik a kórházi fertőzésre különösen hajlamos, idős páciensek száma, másfelől a gyógykezelési eljárások fejlődése is fogékonyabbá tette a betegeket a fertőzésekre, például a kórházak intenzív osztályain. A fertőzések imént közölt száma azt jelenti, hogy a kórházakban évente ápolt 11,5 millió páciensnek körülbelül 5-7 százaléka további betegséget szerez a gyógyintézetben. Ez mintegy 258 millió márka költséggel jár. Ha jobb egészségügyi intézkedések - különösen a jelenleg hiányzó szakemberek alkalmazása - segítségével csökkenthetnék a fertőzések számarányát, ez jelentős megtakarítással is járna, írja cikkében Daschner. FRANKFURTER RUNDSCHAU Az utca gyermekei Mindenütt ott vannak, szinte láthatatlanok. A nagyvárosokban a kapualjakban, a járdákon ődöngenek, virágot árulnak a turistáknak, vagy csavarognak. Sok köztük az árva, akiknek nincs hozzátartozójuk, mások pedig a nevelőintézetből szöktek meg. A legtöbb kis csavargónak azonban van otthona, ahová este hazamehet, de a napot az utcán töltik, hogy megkeressék az ennivalót, vagy egyszerűen kábítószeres mámorban kóvályognak. Nincsenek pontos adatok róla, hány gyerek él az utcán a világ nagyvárosaiban, mivel a felelős hivatalok a legtöbb országban szándékosan kisebb számot vallanak be, mint ami a valóság, nehogy bírálat érje őket. Tavaly az egyik mexikói szociális intézmény igazgatója mindössze 2278 ilyen gyerekről beszélt országos viszonylatban, ám jótékony célú egyesületek az állították, hogy csak a fővárosban mintegy 1,8 millió gyerek tölti a napnak legalább a felét az utcán. Manilában 75 ezer gyermek él az utcán, a Guatemalában székelő Childhope karitatív szervezet százmillióra becsüli az otthontalan gyerekek számát a világon. Ezek csak találgatások - az igazság az, hogy a helyzet egyre romlik. Különösen a fejlődő országokban, ahol magas a nép- szaporulat, gond a megélhetés. A családok az utcára küldik a gyerekeiket, hogy segítsenek, vagy teljesen magukra hagyják őket. Brazíliában például a gyerekek 75 százaléka nem fejezi be a nyolcadik osztályt, s a feltételezések szerint ezeknek a 75 százaléka lopni kezd, koldul vagy csavarog. Az utcára kerülő gyerekek unatkoznak és sok veszély leselkedik rájuk. Szinte minden egyes találkozás a felnőttekkel vagy más gyerekekkel erőszak és megrontás kockázatát jelenti a számukra. A szex, a nemi betegségek, az AIDS sok utcagyerek életének a része. A mani- lai szociális dolgozók szerint a Fülöp-szigeteken húszezer hét és öt év közötti gyereket kényszerítenek prostitúcióra. Az étel látványa, a hotelszoba, a tiszta ágy olyan csalétek, aminek nem tudnak ellenállni. Előbb-utóbb az utcagyerekek többsége a kábítószer rabja lesz. Eleinte valami olcsó drogot használnak, de a lelketlen felnőttek a kemény drogokra is rászoktatják őket - így rákénysze- ríthetik őket a prostitúcióra vagy, hogy együttműködjenek a bűnözőkkel. Sokszor válnak ezek a gyerekek bűncselekmények szereplőivé vagy mint áldozatok, vagy mint elkövetők. Olyanok is vannak, akik azért mennek az utcára, hogy segítsenek eltartani a családjukat. A kairói hétéves Marian és a tízéves Nadia minden hajnalban két órát gyalogol a városközpontban a nagyapjukkal és segítőtársaikká s mire a hűvös hajnalt köd felszáll, márrakjákfelaszamárfo- gatra a hulladékot, az ételmera- dékkal disznót hizlalnak, a műanyag üvegeket, az öreg ruhát később eladják. A nap többi részét az összegyűjtött zsákmány kiválogatásával töltik. Az ő családjuk a legjobb guberálók hírében áll a környéken, a lakásuk ugyan szegényes, de tiszta, és a gyerekek nem éheznek. NEWSWEEK 1990. Vili. 10. Tizenegy éves anya
