Vasárnap, 1990. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1990-08-10 / 32. szám

A látogatás gondolata költöbarát- jától, Kerényi Frigyestől származott, aki 1844-ben, jogi tanulmányai befe­jeztével vendégségbe hívta Petőfit otthonába, Eperjesre. Petőfi ekkor a Pesti Divatlap segédszerkesztője volt, s fiatal kora ellenére is ismert és közkedvelt költőnek számított.'Elfo­gadta barátja meghívását, hogy megpihenjen Pest zajos életétől, a kritikusok támadásaitól, s 1845. április 1-én útra kelt. Eperjesre négy nap múlva, április 4-én érkezett. Kerényiék Fő utcai lakásán szállt meg, ahol Kostelnik Jóska, a szolga nyitott neki ajtót. Később költötársaival, Kerényivelés Tompa Mihállyal találkozott. Tompa - Petőfi és Arany mellett a magyar romanticizmus legjelentősebb kép­viselője - ekkor Eperjesen, a nemesi Péchy családnál nevelősködött. Felső-magyarországi útja során Petőfi Eperjesen tartózkodott a leg­hosszabb ideig, több verset írt itt, s a baráti körben töltött kellemes emlékekkel távozott. Eperjesen az első pillanattól kezdve jól érezte magát. Élményeit, benyomásait Úti jegyzeteimben írta meg, és először lapjában, az Életké­pekben közölte. Látogatásáról idéz­zük a költő sorait: ,,... Vannak há­zak, melyekbe mihelyt belépek, úgy érzem, mintha otthon volnék; van­nak ismét, mikben sehogy sem tu­dom magam otthonosítani. így va­gyok a városokkal is. Eperjes azok egyike, hol az első pillanatban ott­hon voltam. Tudj'Isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes; csinos, szép, zajos, vidám, barátságos te­kintetű. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske... Hát még a tá­jéka! Magyarországban nem sok szebb lehet!“ % A költő szívesen sétállt a város ódon utcáin, a Táborhegyről szép idő esetén nézte a Tátrát, gyakran kirándult a környékre: Cemétére, a Kálváriára, vagy a Szent László- hegyre. A környéken tett barangolá­sainak a visszhangját megtalálhat­juk néhány versében is. Itt születtek a Ki a szabadba!, a Mi kék az ég!, a Felsülés és a Mi büvösbájos hang című költeményei. Különösen mély élményt hagyott benne a sárosi várba tett kirándulá­sa. A vár romjaiban II. Rákóczi Fe­renc emlékét, a szabadság jelképét, Magyarország nagyságának és di­csőségének az emlékét látta. Itt írta meg A rom panasza című versét, ez azonban nem maradt fenn, mivel 1845-ben forradalmi hangja miatt a cenzúra nem engedélyezte a köz­lését, s később a vers elve­szett. (1900-ban a Magyar Nemzet című lap közölte a Sárosvár romja című verset, amelynek állítólag Pe­tőfi a szerzője, ennek hitelességét azonban nem sikerült bebizonyí­tani.) De nem csupán a természet szépségeivel, a szegény nép nyo­morával is találkozott sétái alkalmá­val a költő. Magyarország című rövid versében éles szociális hangvételű szavakkal fordul a hazához: „... Míg egyfelől boldog lakóid megfúlnak a bőség miatt: hát másfelől meg éhhalállal megy sírba sok szegény fiad.“ Petőfi eperjesi útjához fűződik Az idén tavasszal volt 145 év© annak, hogy Pe­tőfi Sándor a mai Kelet- Szlovákia területén fért. Az a néhány hét, ame­lyet ott töltött, maradan­dó élményeket hagyott benne, s hatással volt költőt munkásságára is. a költői verseny néven ismert ese­mény. Egyik közös kirándulása al­kalmával a három költő elhatározta, hogy egy kis versenyt rögtönöz, amely során egy tárgy vagy objek­tum versbe foglalása lesz a feladat. Egy, a Szent László-hegy (ma: Wil- lec-hegy) völgyében elhelyezkedő erdei lakra esett a választásuk. Al­kotásaikat azután mind a hárman Kerényi lakásán olvasták fel. A kor ismert írója, Szász Károly szerint ,,Kerényi verse naiv lírai ábrázolás, Tompáé gyönyörű tájleíró vers, Pe­tőfi költeménye a szabadság szárnyra kelt ódája“. Petőfi - amint azt a későbbiek folyamán elmondta - a költői szépségű vidéket, a tájat akarta ábrázolni, amelyből ki­emelkedett az erdei lak. Versében a táj szuggesztív leírásán keresztül két fő motívum fonódik össze: „az isteni gondviselésnek való naiv kitá­rulkozás s a szabadság érzetéből fakadó boldogság:,,... nincsen itten rabság, nincsen itten úrkény“ - írja versében. Ennek az eseménynek az emlékére a költői verseny helyén a Széchenyi Kör kezdeményezésé­re nyilvános közadakozásból 1f883- ban kőből készült emlékoszlopot ál­lítottak, amelyet ünnepélyes keretek között egy év múlva avattak fel. Petőfi eperjesi tartózkodása ide­jén élénken részt vett a város kultu­rális életében, amelynek a központja a kollégium volt. Itt már 1827 óta aktívan működött a Magyar Tár­saság. Április húszadika estéjén a diákság fáklyás felvonulást rende­zett a Fő utcán a költő tiszteletére. Petőfi három alkalommal is részt vett a Magyar Társaság összejöve­telén. Ezt a diákok a Petőfi hozzánk érkezett című írásukban örökítették meg. A költő 1845. május 2-án hagyta el Eperjest. Kerényi elkísérte őt a Branyiszkón és Lőcsén át egészen Késmárkig, s itt búcsút vett egymás­tól a két jó barát. Késmárkon Petőfi rövidebb időt töltött, itt írta a Van a nagy Alföldön csárda sok című versét. Május végéig Iglón Pákh Mi­hály evangélikus lelkésznél a humo­rista Pákh Albert apjánál lakott. Itt születtek a Paripámnak az ő színe fakó..., a Fresco-ritornellés az Egy asszonyi állathoz című versei. Útján hazafelé még egy rövid idő­re megállt Losoncon, ekkor írta a P...y Vilma kisasszonyhoz és A varróleány című szerelmes versét. Pestre 1845. június 24-én érkezett vissza. Az a néhány hét, amelyet a mai Kelet-Szlovákia területén töltött a költő, szép emlékeket hagyott benne. Gyakran és szívesen idézte fel ezeket a napokat. Ez a szép időszak a ,, szabadság és a szere­lem“ költője rövid életének legbol­dogabb pillanataihoz tartozott. Ma, közel másfél évszázad múl­tán ezeknek az eseményeknek már csak néhány emléke maradt fenn. Eltűntek vagy megváltoztak azoknak a helyeknek a nevei, ahol egykor Petőfi járt. Ugyancsak eltűnt Petőfi, Tompa és Kerényi emléktáblája az egykori eperjesi Fő utcáról (ma: a Szlovák Tanácsköztársaság útja), s már csak az erdei lak emléktáblája és Petőfi tölgyfája emlékezteti az arra járó turistát, kirándulót a nagy költő egykori látogatására ezen a vi­déken. Kónya Péter A szerző felvételei • A XXI. SZÁZAD KÖZEPÉRE BOLYGÓNK LAKOSAINAK SZÁMA MEGHALADJA A 10 MILLI- ÁRDOT • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN KISEBBSÉGBE SZORULNAK AZ EURÓPAI SZÁRMAZÁSÚAK • A FOLD LAKOSSÁGÁNAK EGYNEGYEDE FOGYASZTJA EL A BOLYGÓNKON TERMELT JAVAK ÉS JÖVEDELMEK 80 SZÁZALÉKÁT Majdnem pontosan három éve, 1987 júliusá­ban emlékezett meg az ENSZ arról, hogy a Föld lakóinak száma elérte az 5 milliárdot. Pedig 1950-ben még csak 2,5 milliárdnyian voltunk. Ami meg a kilencvenes évek elejét illeti, három esztendő alatt mintegy 300 millióval lettünk többen, vagyis Észak-Amerika teljes mai né­pességével. És még ha 15-20 éven belül lelas­sul is a növekedés üteme, a 21. század közepé­re bolygónk lakóinak a száma meghaladja majd a 10 milliárdot - állították néhány éve a szakértők, akik most viszont hajlanak arra a feltételezésre, hogy még ennél is többen leszünk, a jövő század végére mindenképp túlszárnyaljuk a 11 milliárdot. A borúlátó jósla­tok szerint azonban a Föld jelenlegi lélekszá- ma akár meg is háromszorozódhat 2100-ig: ha a termékenység csökkenése továbbra is mér­sékeltebb lesz a tervezettnél, a következő szá­zad végére túllépi a 14 milliárdos határt - álla­pítja meg az ENSZ Népesedésügyi Alapjának minap közzétett 1990. évi jelentése. A legszerényebb becslések is arra mutat­nak, hogy néhány évtizeden belül másodszor kell a világgazdaságnak a népesség megkét­szereződésével szembekerülnie. Az elemzők mégsem pusztán emiatt figyelmeztetnek a ka­tasztrófa közelgő veszélyére. A legaggasztóbb jelenség, hogy a „demográfiai robbanás“ vol­taképpen a legszegényebb országokban zajlik: míg pillanatnyilag az 5,3 milliárdból körülbelül 1 milliárd él szegénységben, 2050 tájékán nyil­ván ennek sokszorosára vár nyomorúság, hi­szen a 10 milliárd emberből 8 milliárd lesz majd a mai fejlődő államok polgára, s csupán 1,4 milliárd az iparilag fejlett országoké! A leggyorsabb népességgyarapodás Dél-Ázsi- át, Latin-Amerikát jellemzi: az optimálisan is csak 100 év múlva esedékes stabilizálódásig kétszeresére, háromszorosára és ötszörösére nő e térségek lakossága, azaz Dél-Ázsiáé 1,7 helyett 3,3 milliárd/ Latin-Amerikáé 400 millió helyett 1,2 milliárd, Afrikáé pedig 600 millió helyett 2,6 milliárd lesz! Vajon egy demográfiai fejlődés végbeme- het-e anélkül, hogy felborítaná a világ jelenlegi geopolitikai és gazdasági rendjét? - teszi fel a kérdést a Le Monde Diplomatique. A francia folyóirat vizsgálódásai egyértelműen tagadó választ adnak, s megpróbálják a politika nyel­vére fordítani a Népesedésügyi Alap jó szán­dékú, ám önmagukban kissé általános ajánlá­sait. Az alap főigazgatója, dr. Nafis Sadik által jegyzett dokumentum három irányban javasol határozott intézkedéseket: elsőként tisztább, nyersanyag- és energiakímélö ipari technoló­giák meghonosítását sürgeti valamennyi, de főként a gazdagabb országokban: másodszor „közvetlen és totális támadást a szegénység eilen“; harmadszor szorgalmazza a népesség­növekedési mutatók leszorítását, ami a globá­lis fejlődés fenntartását célzó bármely straté­giának kulcspontja. A Népességügyi Alap rendkívüli körültekintéssel, a probléma egész­ségügyi, ökológiai, demográfiai, kulturális és gazdasági vonatkozásai közötti összefüggé­sek feltárásával elkészített jelentése, a benne megfogalmazott indítványok mégsem többek merő kívánalmaknál. A Dél Északkal szemben támasztott kihívásai ugyanis immár politikai jelleget öltenek, a felmérő globális válság megelőzéséhez is mindenekelőtt politikai dön­tések, józan belátások és racionális felméré­sek szükségeltetnek. Az, hogy a Föld lakosságának az egynegye­de fogyasztja el a bolygónkon termelt javak és jövedelmek 80 százalékát, Észak-Amerikában és Nyugat-Európában máris komoly szociális feszültségeket okoz. A környezetrombolás és a civilizációs betegségek hatásainál is érzéke­nyebben reagálnak az egyébként demokrati­kus, liberális és toleráns társadalmak a migrá­ció jelenségére. A Nyugat számos országában akut politikai kérdéssé vált a bevándorlás és az „idegenek“ integrálódása. Mire az idén születő csecsemők nyugdíjaskorúak lesznek, az európai származású amerikaiak kisebbsé­get alkotnak az Egyesült Államokban - irta nemrégiben a Time magazin. A katolikus Fran­ciaországban manapság már az iszlám a má­sodik legnagyobb vallás... A bevándorlókkal való kényszerű együttélés a nyugati átlagem­ber számára mindenesetre sokkal kézzelfog­hatóbbá teszi a túlnépesedéssel kapcsolatos félelmeket, mint, ha mondjuk állandóan olyan - amúgy elképesztő - adatokat hall és olvas, hogy például az emberiség másodpercenként három fővel gyarapszik, vagyis az évezred végéig évente mintegy 90-100 millióval. Igaz, az aggodalmakat legalább kétféle mó­don lehet csillapítani: kétségtelenül fenyeget egy szélsőjobboldali, idegengyűlölő és rasz- szista megoldás, de vannak, akik a bevándo­roltak beilleszkedésének megkönnyítéséért szállnak síkra, s messzebbre tekintve szóvá teszik az igazságtalan egyenlőtlenségek fenn­álló világrendjét. Többnyire anélkül persze, hogy egyetértenének a fejlődő országok „har­madikutas“ ideológiától átitatott elképzelései­vel, „az új gazdasági világrendről“. Mindazon­által szolidaritásérzék hiján is bajosan cáfol­hatja bárki a Le Monde Diplomatique ama meglátását, miszerint „egészen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gazdasági világrendszer tel­jességgel képtelen a demográfiai és gazdasági egyensúlyhiányokat kiküszöbölni, és ha nem is egyedül hozza létre, de súlyosbítja őket.“ Másként hogyan is történhetne meg olyasmi, amit a közelmúltban például a Financial Times idézett fel: a 42 legszegényebb országban a népességnövekedés előtte jár a gazdasági­nak, az exportbevételek zuhannak, és 1989-ben a cserearányaik átlag 2,6 százalékkal rom­lottak. Tíz esriendö és a megszokásból csak har­madikként emlegetett világ a Föld lakosságá­nak 80 százalékát teszi majd ki. De vajon hadászati elrettentés nélkül elutasítható ma­rad-e továbbra is majdnem 5,5 milliárd ember legitim igénye legalább a „jólétnek olyan foká­ra, amelyre a nyugat-európai és amerikai ven­dégmunkásgettókban tengődök szert tettek, miközben a 24 legfejlettebb OECD-országban 2000-re is összesen csak 787 millióan, Kelet- Európában pedig (a Szovjetunióval) csupán 400 millióan élnek majd? Kelet és Nyugat között leomlott a fal, Észak és Dél között újabb, annál sokkal irdatlanabb emelkedik. (Világ) Sokasodjatok és szegényedjetek! A világnépesség állapota - 1990 é 1990. Vili. 10 EBBEN A HÁZBAN LAKOTT PETŐFI A VÁROS FŐTERE A MÚLT SZÁZAD KÖZEPÉN ÉS A KOLLÉGIUM A KÖLTŐI VERSENY EM­LÉKE...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents