Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 4. szám

* * Győzelem az ^limpiai bajnok ellen, örömmá­mor... Vajon az őszi Eb-selejtező befejeztével is lesz ok az örömre? (Ján Súkup felvétele) • A férfi kosárlabda Európa- bajnokság selejtezőinek első ré­sze után a csehszlovák válogatott a Szovjetunió mögött a továbbju­tást jelentő második helyen áll csoportjában. A játékosok és a szurkolók szívesen lezárnák a fejezetet, de nem lehet, az idén ősszel még három mérkőzés sze­repel műsoron. Mateckyék önbi­zalmát azonban növelheti, hogy a nyitányon legyőzték az olimpiai bajnokot...- Ha a szovjetek ellen elveszítjük a meccset, arra kellett volna vár­nunk, hogy ók mindenkit megvernek a csoportban, s igy a többiek elleni eredmény dönt a továbbjutás sorsá­ról. Az ellenük elért győzelemnek akkor lesz értéke, ha a francia és izraeli csapat ellen legalább 50 szá­zalékos sikert érünk el. Gondolom, a szovjet együttes a folytatásban nem fog hazardírozni a nevével, s konszolidálja sorait. * Az őszi mérkőzéssorozat alapján némi javulás jeleit tapasz­taltuk a csehszlovák válogatott teljesítményében. ön is így ítéli meg a helyzetet?- Világos volt előttünk, hogy az 1985-ös kontinensbajnoki ezüst­érem már a múlté, s a jelenlegi csapat ereje nem felel meg ennek az európai pozíciónak. Válságot él át a sportág, a kulcsemberek távoztak, a fiatalok pedig nem voltak képesek a pótlásra. Az eltelt két évben ta­pasztalatom szerint alakulgat egy új , csapat, amely képes lehet a 80-as évek elején elért sikerek folytatásá­ra. A tavaszi olomouci előselejtező és az őszi sorozat is ezt mutatta. Optimizmusra ad okot, hogy végre az utánpótlás terén is biztató a hely­zet, a juniorok bronzérmet nyertek tavaly. Úgy tűnik tehát, hogy a foly­tonosság biztosított. Tudatában va­gyunk azonban, hogy a kosárlabda­nagyhatalmakkal, a Szovjetunióval, Jugoszlá viá val, Spanyolországgal, Görögországgal összehasonlítva nálunk a sportág gyenge. Gyenge a tömegbázisa, a ligasorozata. A klubok nemzetközi szinten elért eredményei, az. hogy a kupákban az első, maximum a második fordu­lóig jutnak, ezt ékesen bizonyítják. S mindaddig, amíg az egyesületek­ben nem teremtik meg a színvona­lat, rettegni fogunk a válogatottért is. . • Mit teszünk azért, hogy fel­növünk az említett országokhoz?- Nagyon keveset. Eddig a válo­gatott úgy állt össze a legjobbnak tűnő tizenöt felnőtt, illetve megfelelő korosztályú játékosból, s köztük mű­vi úton próbáltunk bizonyos konku­renciát teremteni, ha már természe­tes módon nem létezik az. Mi nem hasonlíthatjuk magunkat a jugoszlá- vokhoz, náluk százszámra akadnak kitűnő kosarasok, nekik nem okoz problémát ha tízen külföldre szer­ződnek. Nálunk, ha elvesztenénk öt­hat embert, teljesen meghalna nem­zetközileg a sportág. A tömegbázist említette, ami a többi sportághoz hasonlóan si­ralmas. De hogy akarjuk megsze­rettetni a kosárlabdát, ha az isko­laudvarokon és másutt levő pá­lyákra a gyerekek be sem tehetik a lábukat?-Gazdaságilag nem áll orszá­gunk olyan szinten, hogy a sportág tömegbázisát megteremtse. Az egész országban három olyan csar­nok van, amely Európában közép­szinten megállja a helyét: Zsolnán, Prievidzán és Pozsonyban. A másik dolog, a kosárlabda valamikor az első számú kollektív játék volt a kö­zép- és főiskolákon, az idő haladtá­val a világban tapasztalt fejlődéssel teljesen ellentétben fokozatosan visszaszorult. Ennek oka, hogy a pedellusok munkaidejük lejártával bezárják a tornatermet. Ezt nem vé­letlenül teszik, ugyanis a legtöbb helyen az odajárók tönkretették a berendezést, az udvaron levő pá­lyát. Ami pedig összefügg alacsony társadalmi kultúránkkal. Elég, ha egy pillantást vetünk a telefonbó­dékra, letaposott parkokra... Sok helyütt építettünk aszfalt borítású pályákat, de ez is abbamaradt. Pe­dig valamennyiünk, a szülők, az is­kola, az egész társadalom érdeke, hogy a fiatalok ne kóboroljanak, in­kább a sportpályán, egészséges mozgással töltsék idejüket. Amíg ezt mindenki meg nem érti, nem lépünk előbbre. • Térjünk vissza a csarnokok hiányára, ami szintén nemcsak egy sportág problémája. Mindig azt hallottam, társadalmunk óriási összegeket fordít a sportra. Hol van tehát ez a pénz?-Az országos szövetség ereje nagy részét az élsportra és a válo­gatottra fordítja, a nemzeti szövetsé­gek feladata lenne, hogy a verseny- és tömegsporttal törődjenek. Per­sze bizonyos átkötések léteznek. Sok a megoldatlan probléma, nem tisztázott például, hogy a sport egyéni vállalkozás lesz-e, azaz a szülők fizetik-e a képzést, vagy képesek lesznek-e a szervezetek arra, hogy finanszírozzák azt. A múltban a nemzeti bizottság ké­pes volt felépíteni egy csarnokot, de arra már nem, hogy azt üzemeltesse is. Rengeteg hasonló probléma vá­rat évek óta megoldásra, az új test- nevelési szerv egyik fontos feladata lesz, hogy mindezt orvosolja. Ez csak akkor lehetséges, ha megte­remtik hozzá a gazdasági feltéte­leket. Ahhoz, hogy Európát utolér­jük, az első lépés a liga színvona­lának emelése. De kivel? A leg­jobbak igyekeznek nyugati klu­bokhoz szerződni, mert ez anya­gilag előnyösebb számukra. Nem gondoltunk-e arra, hogy ha tisztá­zódik a helyzet a sportban, na­gyobb önállóságot kapnak a klu­bok, szponzorokhoz jutnak, eset­leg mi is szerződtetünk külföldi játékosokat. Kassán már vendég­szerepei két litván kosaras, s ők a klub legponterósebbjei...- Az élsportban, főleg a kollektív sportokban a 70-es évek elején mű­vi úton megszüntették az egyesüle­tek és kollektívák érdekeltségét a válogatottak nevelésében. Úgy hit­ték, hogy a keletnémet modell alap­ján az állam önmaga képes ..erre. Rájöttünk, nincsenek anyagi eszkö­zeink, s ráadásul az elképzelés is téves. Most új utakat keresünk, még olyan áron is, ha ez visszalépést jelent. Csak az érdekek összevoná­sával, üzemek, városok, egyesüle­tek összefogásával lehet megterem­teni a sport anyagi feltételeit. Ve­gyük Magyarországot. A kosárlab­dában jóval mögöttünk kullog, s az ottani klubok mégis képesek, hogy a nálunk kiöregedett kosarasok két­harmadát szerződtessék. Sajnálom, hogy nálunk erre a két kassai eset kivételével nincs több példa. Mind­addig, amíg nem lesz úgynevezett szabadpiac a sportban is, addig há­tul kullogunk. Mert az, amit a mi játékosaink nyújtanak a hazai ligá­ban, nemzetközi szinten édeskevés. S nem elég az sem, hogy évente egyszer-kétszer komoly próba elé állítjuk őket. Ha hetente rákénysze­rül a sportoló, hogy bizonyítson, megmérettessék, akkor a szakveze­tés és a játékos is felmérheti saját erejét, tudását. S nem történhet meg az, hogy a tőlünk külföldre szerző­dött játékosok közül néhányan pár hónap elteltével visszajönnek, mert rájöttek, más dolog élvonalba tartoz­ni nálunk, s rendszeresen színvona­las teljesítményt nyújtani odakint. • A liga színvonalával függ össze a hazai lelátók elnéptelene­dése. Ahhoz, hogy visszanyerjük a közönséget, vitathatlan, vonzó­vá kell tennünk a bajnoki mérkő­zéseket.-A csehszlovák korona értéké­nek ismeretében naivitás lenne ab­ban bízni, hogy nyugatról szerződ­tethetünk játékosokat. Van azonban más megoldás is: nézetem szerint kubai, lengyel, vagy szovjet kosara­sok érvényesülnének a csehszlovák bajnokságban. Úgy hiszem, ennek anyagi feltételeit meg tudjuk terem­teni, s ezáltal létrejön az a bizonyos konkurencia, amelyet régóta szor­galmazunk. urbáN KLÁRA A svédcsavar nagymestere PETER HORNÁK svédcsavarjaitól már évek óta rettegnek az I. vízilabdali­ga kapusai. A pozsonyi Slávia UK csa­patában nem volt olyan mérkőzése, hogy ne dobott volna gólt. A váloga­tottban is már évek óta az együttes legeredményesebb játékosai közé tar­tozik. Külföldön a tavalyi bonni Euró- pa-bajnokság után lett ismert. Orosz­lánrésze van abban, hogy a csehszlo­vák gárda minden idők legjobb ered­ményét érte el a kontinensviadalokon. A hórihorgas centerre felfigyeltek az olasz szakemberek is, s csakhamar leigazolták. Október közepétől az A II- ligában szereplő Leonessá Brescia csapatában vízilabdázik. Két hónap után az óév végén hazalátogatott. (Pavel Jakubec kari­katúrája) MMár az Európa-bajnokság előtt nyilvánvaló volt: Roman Polácik Budapestről Itáliába he­lyezi át székhelyét. Augusztus­ban még együtt játszottatok a válogatottban. Gondoltad-e volna, hogy pár hónap múlva olasz földön egymás ellen pó­lóztok?- Álmomban sem mertem erre gondolni. Nem reméltem, hogy egyszer külföldön folytatom, ám az élet mindig kiszámíthatatlan. Az olaszok felfigyeltek rám, eljöttek értem Pozsonyba, és az igazat megvallva, elcsábítottak. Nehezen mondtam igent, kicsit féltem az idegen környezettől. M Igaz-e, hogy a sikeres Eb-t követően magyarországi csapa­tok is érdeklődtek irántad?- Erről már csak akkor vettem tudomást, amikor aláírtam a szer­ződést a Bresciához. Állítólag, már a magyarok elleni szenzációs bon­ni győzelmünk után Polácik azt mondta: helyette keresnek egy magas centert, s engem szemel­tek ki. De konkrétumról szó sem volt. ■ Hogyan sikerült a bemutat­kozás?- Olaszországban mindig az év végén rendezik a kupaküzdelme­ket. Bejutottunk a nyolc közé, s ez minden idők legjobb eredménye. Itt Polácik együttese, a Canotieri Napoli búcsúztatott. Kilenc mécs­esén harmincegy gólt dobtam. Azért ilyen sokat, mert mi már négyszer kilenc percet játszottunk, s a január 13-án kezdődő bajnok­ságban is ennyi tesz a játékidő. Várható, hogy a közeljövőben máshol is harminchat percre mó­dosítják a „műsort“. M Milyen gyakran jutsz félel­metes fegyveredhez, a svéd­csavarhoz. Odahaza ugyanis a svédcsavar nagymesterének neveztek a szakemberek...-Gyakrabban, mint a hazai medencékben. Amikor beáll zó- názni az ellenfél, ez a leghatáso­sabb ellenszer. Az igazat megvall­va, az olaszoknak nagyon tetszik ez a megoldás. Ők nem nagyon alkalmazzák. ■ Köztudott, Pozsonyban csak munkaidő után járhattál edzésekre, Bresciában viszont a pólón kívül nincs más elfog­laltságod.- Néhány szót még a múltról szólnék. Nap mint nap fáradtan jártam az edzésre, ugyanis a nyolc és fél órát nekem is le kell dolgoz­ni. Jelenleg ilyen gondom nincs, kipihenve megyek az uszodába. Most valahogy jobban érdekel az egész. No nemcsak azért, mert ezt elég jól megfizetik. ■ Ha már előjött a pénz, elá­rulnád mennyit kaptál az olasz- országi szerződésért?- Nem mintha titok volna, ám csak azért nem mondok összeget, mivel ez csupán parányi része an­nak, amit a futballista Chovanec vagy a korongozó Rúzicka kapott az átigazolásért. Hangsúlyozom, nem az anyagiak miatt mentem külföldre. Megtiszteltetésnek vet­tem, hogy egy pólónagyhatalom bajnokságában játszhatok, gólokat dobhatok. ■ Mi az, amire felfigyeltél az olasz vízilabdasportban?- összehasonlíthatatlanul na­gyobb eröbedobással játszanak a csapatok, mint náluftk. Ez talán nem meglepő, az viszont igen, hogy az edzések rövidebbek. A tréningeken minden másodper­cet kihasználunk, nincs üresjárat. Ha valaki lazít, azonnal hazakül- dík. Itt nem könyörögnek senkinek! A sorsdöntő összecsapások előtt komoly hangsúlyt fektetnek a takti­kai felkészítésre. A korábbi mérkő­zés egy-egy jellegzetes mozzana­tát többször is megnézhetjük vi­deón. ■ Kétségkívül az 1989-es év volt eddigi pályafutásod legsi­keresebb időszaka: az UK-val bajnok lettél, a válogatottban a legjobbak közé tartoztál, s té­ged választottak az év pólósává. Mégis mi az, amire nem szíve­sen emlékezel vissza!- Arra a bizonyos novákyi meccsre, melyen egygólos vere­séget szenvedtünk. Nem az én dolgom a bírók ténykedését kriti­zálni, ám ami a Delfin uszodában történt, az felettébb furcsa dolog volt. A mérkőzés nagy részét a víz alatt töltöttem... ff Mi a véleményed az olasz bírókról? , -Nagyvonalúak és igazságo­sak. Ha valaki durva hibát követ el, akkor hosszabb időre elbúcsúzhat a síptól. Ha nem bíráskodnának jól, akkor nem jutottunk volna a nyolc közé a kupában. Mert ugye a pólóban hiába szakad meg egy csapat, ha a játékvezetők nem szimpatizálnak vele. M Válogatottság, további ter­veid?- Amennyiben Stoffan Rudolf beválogat keretébe, nagyon szíve­sen hazautazom. Ez benne van a szerződésemben is. Olyan jó lenne részt venni az egy év múlva rendezendő perth-i világbajnoksá­gon, az olimpiáról nem is be­szélve ... • Ki nyeri az idei vízilabda­bajnokságot Csehszlováki­ában?- Ez nem lehet vitás: az UK. ■ És csapatod, a Brescia mi­re lesz képes?- Hm... Magasra emeltük a mércét, be szeretnénk jutni a szuper ligába. Tudom, ezért iga­zoltak le. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ az ÚJ SZÓ magazinja % Index 48097 Kiadja a Pravda kiadóvállalat. Főszerkesztő: Kiss József. Főszerkesztő-helyettes: Pákozdi Gertrúd és Szilvássy József. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefon: központ 210/9, főszerkesztő: 532-20 és 210/4456. főszerkesztő-helyettesek: 210/4454 és 210/4453. szerkesztőségi titkárság: 550-18, vasárnapi kiadás: 673-70. sportrovat: 505-29 és 506-39. gazdasági ügyek: 210/4425 és /4426. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 819 02 Bratislava. Martanovicova 25. telefon: 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava. Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közéleteknek: 819 18 Bratislava. Martanovicova 25.17. emelet, telefon: 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26.- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. I * # *

Next

/
Thumbnails
Contents