Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-26 / 4. szám

uBUJBSBII r ft te k. Brezsnyev a CSKP vezetésében végre­hajtandó változtatásokról beszélt. Cemík állí­tólag föltételeket támasztott, mint Bírák írja, „kitért". Ezért elvesztette a bizalmat. Mint további jelölt Husák jött számításba, aki Po­zsonyban volt első titkár. Az áprilisi KB-ülés előtt találkozott Munkácson Brezsnyewel. Husák érdeklődött e funkció iránt, és vállalko­zott arra. hogy radikálisan megoldja a bonyo­lult csehszlovákiai helyzetet. Április 13-án, amikor Dubcek magához hívatta Bírakot vala­milyen elemzés ügyében, a dolog már el volt döntve. Birak fölszólította Dubcekot, mondjon le tisztségéről. A meglepett Dubcek állítólag megígérte, hogy meggondolja. Ezután ellen­kezett: még nem tudta, hogy Husák Brezs- nyewel már megállapodott. A Dubcek ellen folyó akcióval egy időben kampány indult Smrkovsky ellen is. Kétarcú politikus címmel Kolder és mások brosúrát készítettek. Ostravában titokban nyomtatták ki. Amikor Dubcek megtudta, utasítást adott a brosúra elkobzására és bezüzására. A ki­advány egy részét Kempny, a CSKP KB titkára megmentette, és a nyilvánosság kezé­be került. Később újabb, Smrkovskyt rágal­mazó brosúra is megjelent. így készítették tehát elő a téglák kíforgatását a CSKP KB boltozatából. A CSKP KB Elnökségében, közvetlenül az ülés megkezdése előtt megállapodtak abban, hogy Dubcek lemond tisztségéről, és a Szö­vetségi Gyűlés elnöke lesz. Dubcek nyilván megértette, miié megy ki a játék, és önként lemondott, s ez az adott helyzetben helyes volt. Ezen az ülésen ketten szólaltak meg: Slávik. hogy nem fog a lemondásra szavazni, gyakoroljon Dubcek önbírálatot s Kabma, ciki biztosítékokat követelt Husáktól arra. hogy nem lesznek politikai perek. AZ ÁPRILISI PLENUM Az eredetileg más programmal összeülő április 17-i KB-ülés megtárgyalta ezeket a változásokat. Jóváhagyta Husákot a CSKP KB első titkári tisztében, mégpedig nagy sza­vazattöbbséggel. Sikerült tehát a boltozatból az első téglát kífordítarii, de Bifak már a továbbiakat készí­tette elő. Valószínűleg elégedetlen volt, hogy Dubcek továbbra is az Elnökség tag» ma­radt, de azzal is, hogy az maradt Cemík, Potácek. Pillér és Sádovsky. Fokozatosan azonban ezek is kikerültek a „boltozatból" és kizárták őket a pártból is. Husák megválasztása a CSKP KB első tit­kári tisztébe Szlovákiában kedvező fogadta­tásra talált. Sokan a Novotny-féle deformáci­ók és hatalmi módszerek kérlelhetetlen bírá­lójának tartották. A január utáni fejlődés aktív harcosai közé tartozott, a szocialista demok­rácia következetes érvényesítőjének hírében állt. Csehországban nem talált ilyen egyértel­mű támogatásra. Nagy csodálkozásra a kon­zervatív dogmatikusok és Novotny hívei tá­mogatták. En - bár Dubceknak Husákkal való fölvál­tását nem tekintettem jogosultnak - hittem, hogy megtalálja a januári politika megvalósí­tásának útját amelyért oly vehemensen küz­dött. Nem hittem a különböző mendemondák­nak, hogy a CSKP választott szervének háta mögött találkozott Brezsnyewel Husák záróbeszéde a CSKP KB 1969 áprilisi ülésén még megnyugtató, bár kemény volt Megőrizte a folytonosságot a novemberi üléssel. Megköszönte Dubceknak azt a nagy munkát, amelyet 1967-1968-ban végzett „Itt Dubcek elvtárs nagyon tisztes helyet foglal el. Meg vagyok győződve arról, hogy pártunk történetének ezt a korszakát egykor nagyon pozitívan fogják értékelni. Ugyanígy nagyra értékelem Dubcek elvtárs magatartását ezen a tanácskozáson és az azt megelőző szerve­zési és káderkérdésekkel kapcsolatban. Eh­hez nagyfokú emberi, mondhatnám azt is, férfiúi becsületesség szükséges. ...Meg va­gyok győződve arról, hogy Dubcek elvtárs a pártvezetésben és a nagy állami tisztség­ben, amelyről most itt döntöttünk, nagyon jelentős személyiség lesz. Tehát munkájáért és álláspomjáért ismételten köszönetét mon­dok.“ (Husák: Beszédek és cikkek. 1969 áprilisa - 1970 januárjai, 10-11. old.) Husák a továbbiakban bírálta a pártveze­tést. mivel nem ragaszkodott a szigorú fegye­lemhez és az elfogadott határozatokhoz, le­hetővé téve ezzel a válság fokozódását. „A legutóbbi események, mint amilyenek március 28-án és 29-én voltak, olyan tettekbe torkol­lottak, amelyek nemeseik a bűncselekmény határát súrolják, hanem nemzetközi szégyent okoztak, és rendkívüli módon kiélezték a nemzetközi kapcsolatokat, sőt, egyes he­lyeken ellenforradalmi jelleget öltöttek. Nem félek e kifejezés használatától.“ (uo. 13. old.) Husák beszélt továbbá arról is, hogy az elfogadott dokumentumok alapjában véve jók voltak, rossz volt azonban a viszony megva­lósításukhoz. „Nem akarjuk tehát megváltoz­tatni a politikai koncepciót, nem akarjuk meg­változtatni a politikai irányvonalat, jelentősen meg kell azonban változtatnunk a viszonyt ehhez az irányvonalhoz és megvalósításá­hoz; egyszóval: meg kell szervezni a harcot teljesítéséért. Ez nemcsak különböző nézőpont kérdése. Különböző nézetek a pártban voltak és van­nak, bizonyos értelemben a nézeteknek üt­közniük kell. végső soron így születik meg a legjobb kiinduló. Legkevésbé sincs szándé­komban a pártdemokráciát vagy a politikai demokráciát korlátozni. Más dolog azonban az, ha a vita után a megvalósítás kerül sorra; ebben már a közös erőfeszítésnek keli meg­nyilvánulnia.“ (uo. 12. old.) A január utáni politika minden pozitívumának megvalósítá­sát követelte. „Elkerülhetetlen történelmi sza­kasznak tekintjük a fogyatékosságok, torzulá­sok eltávolítását teret nyitni a szélesebb demokráciának. Különben újra válsághely­zetbe kerülnénk, degenerálódna társadal­munk. Ez alapvető dolog.“ (uo. 28-29. old.) Biztosított arról, hogy az egész pártvezetés nagyon következetesen megtartja a törvé­nyességet, a nép jogait és a törvényeket. Aki a törvényeket megsérti, szigorú büntetésben részesül. A kommunistáknak feltétlenül meg kell tartaniuk az alapszabályt és a pártfegyel­met. A párt szakít azokkal a tagokkal, akik ezeket az alapelveket megsértik. Husák befe­jezésül kifejezte reményét hogy a párt győz ebben a bonyolult küzdelemben. MEG NEM TARTOTT ÍGÉRETEK Husák, mint a CSKP KB első titkára, április végén beszédet mondott, amelyet közvetített a televízió és a rádió. Újra állást foglalt abban a kérdésben, hogy a január utáni fejlődés folytatódik-e. Biztosított arról, hogy „... na­gyon céltudatosan akarjuk és fogjuk ezt az irányvonalat elmélyíteni.“ (uo. 36. old.) Beszélt erről május 4-én is, az SZLKP KB ülésén, amelyen kérte fölmentését az SZLKP KB első titkárának tisztéből (első titkárnak Sá- dovskyt választották). Végső soron óvott at­tól, hogy visszatérjenek a bürokratikus mód­szerekhez és a revanshoz. „Egyes helyeken az 1968-as év előtti állapotokhoz való vissza­térés tendenciái mutatkoznak. Néhol megmu­tatkozik ez Szlovákiában is. Szándékosan beszélek erről a központi bizottságnak ezen az ülésén, mivel abban nagy szerencsétlen­séget látok, ha revanskísérletek történnének, ha a párt vezető szerepét adminisztratív mód­szerekkel akarnánk érvényesíteni... Soha­sem szabad visszatérnünk a bürokratikus formákhoz, és e veszéllyel szemben a párt­nak nagyon ébernek kell lennie.“ (uo. 47. old.) Komoly és tettekre kötelező szavak voltak ezek. Másrészt azonban nem korlátozták Bí­rák politikai manővereit, „a boltozatból a tég­lák kifeszítése“, mint azt maga mondotta, meggyorsult. A CSKP 1969. szeptember 25-29-i ülése volt a mérföldkő. Ez érvénytelenítette az 1968-as ülés és az elnökség határozatát, ugyancsak elvetette az úgynevezett vysoca- nyi kongresszust. A CSKP-ból kizárták a köz­ponti bizottság „jobboldali opportunista" tag­jait. Dubcekot megfosztották a Szövetségi Gyűlés elnöki tisztétől, kizárták a CSKP KB Elnökségéből, és Törökországba küldték nagykövetnek. A Szövetségi Gyűlés új elnöke D. Hanes lett. Átszervezték a szövetségi kormányt. A szövetségi kormány alelnöki tisztségébe, amelyet én töltöttem be, Hrusko- vic lépett, később, 1971. június 26-án Lúcan. A kormány elnöke továbbra is Cemik maradt. Leváltottak más minisztereket is. Cemík. aki Dubcek távozása után igyekezett „jól visel­kedni“, a „marxista-leninisták“ kritikájának össztüzébe került, és csupán négy hónapig maradt kormányelnöki tisztében. 1970. január 28-án Strougal lett a kormányfő. Cemík a kor­mányban maradt, nem egész fél évig még a műszaki beruházási bizottság elnöke volt, és 1970. június 23-án fosztották meg ettől a tisztségétől, és kizárták a pártból. Sok új tagot kooptáltak a CSKP Központi Bizottságába. Szlovákiából M. Hruskovicot, Lúcant, HanesL Lacot és másokat. A CSKP KB ülése után az SZLKP KB is ülést tartott. Ugyancsak érvénytelenítették az SZLKP KB határozatait. Változások történtek az elnökségben és a titkári posztokon. Távo­zott az elnökségből Falfan, Tazky, Harencár. A titkárok közül Graca. Turcek, és már koráb­ban Pavtenda és Zrak az elnökségből és a titkári tisztségből. Az SZLKP Központi Bi­zottságába 24 új tagot kooptáltak, köztük Birakot, Durkovicot, Hagarát, Hruskovicot, Lúcant, Miséjét, Pezlárt, Turzot és másokat. A BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS „BEVÁLT* MÓDSZEREI Még eltávolításom előtt az SZLKP KB Elnökségéből a Pavtenda, Zrak és Graca ellen szervezett tiltakozások és levélkampány alapján javaslat került az elnökségbe fölmen­tésükre a titkári tisztségből. Az elnökségben én védelmembe vettem őket. s később, az SZLKP KB ülésén is. Nem holmi csoportér­dekből. hanem azért, inert ismertem őket a közös munkából, amelyet a legfelső párt- szervben végeztünk, s tisztességes pártfunk­cionáriusoknak tartottam valamennyiüket. Ebben az értelemben szólaltam fel az SZLKP KB ülésén, annak ellenére, hogy a többiek mind hallgattak. Ezután a CSKP KB-ból Hu­sáktól jött utasítás, hogy az esetet ne tárgyal­ják meg az ülésen. Elhalasztották, de csak rövid időre. A megindult tisztogatás gépezete könyörtelenül dolgozott. Prágában és Po­zsonyban szorgalmasan dolgoztak a tiltako­zások és tiltakozó levelek szervezői is. Példá­ul 1969. decemberében a Tapolcsányi (To- pofeany) járásban, Kovarcban (Kovarce) volt az internacionalista kommunistáknak egy összejövetele. Ezen határozatot fogadtak el, amelynek a bevezetője a következő: „Mi, internacionalista kommunisták, akik Kovarc­ban, a Tapolcsányi járásban összejöttünk és a Nyugat- valamint Közép-Szlovákiából jött vendégek...“ Tehát nem regionális ügyről volt szó, ha­nem jól szervezett akcióról. Szó van továbbá arról is, hogy hasonló összejövetel már egy éwel korábban is volt. .....Az egy éwel ezelőtt tartott ünnepi össze­jövetel nagyon nehéz politikai időszakban volt, amikor is megnyilvánult a különböző szovjetellenes és szocialistaellenes ellenfor­radalmi erők tevékenysége a CSSZSZK- ban.“ é 0 1968-ban is a Vencel téren zajlottak a tüntetések (Archívumi felvételek) Bírálják továbbá azt, hogy az SZLKP KB szeptemberi ülése határozatának ellenére olyan személyek maradnak tisztségben „akik az ellenforradalom élén álltak Csehszlovákiá­ban...“. A következő neveket sorolják fel: Pavtenda, Zrak, Tazky, Sedláková, Daubner, Dubcek, Falfan, Harencár, Hettes, Hladky, Koctúch, Laluha, Macinsky, Mihálik, Sarvas, Strtian, Smidke ezredes, Stúr, Uher, Vasecka és mások. Követelték, hogy Dubcek ne men­jen diplomáciai szolgálatba, s zárják ki a párt­ból, továbbá: „követeljük, hogy az átigazoló bizottság élére az SZLKP-ban Vasir Birak elvtárs kerüljön.“ Még egy idézet a határozat­ból, amely azt is minősíti, kikészítette: „Nem ismerünk példát a történelemben arra, hogy azok az erők, amelyek részt vettek és lehető­vé tették Csehszlovákiában az ellenforradal­mi tevékenységet, nagyon jelentős funkciók­ban maradjanak." Befejezésül a határozat valamennyi falusi, üzemi és vállalati szerve­zethez és bizottsághoz fordul, hogy haladék­talanul követeljék valamennyi említett vissza­hívását. Követelték továbbá, hogy határoza­tukat a pártsajtó közölje. (Socialisticky dne- sok, az SZLKP Tapolcsányi Járási Bizottsá­gának sajtóorgánuma, 1970. január 14-e.) Ez is a harcnak ahhoz a rendkívüli formájá­hoz tartozik, amelyet Birak dicsért és Husák eltűrt. Pontos instrukcióval ellátott emberek végezték ezt, akiknek pontos jegyzékük volt azokról, kiket kell támadni, bírálni, alulról, a tagság nevében. Nem volt ez azonban a párttagság valóságos akarata, és egyálta­lán nem demokratikus akaratnyilvánítás. A valóságban veszélyes változata volt annak a kém- és árulóelítélö kampánynak, amely az 50-es években volt divat. És ezt egyes tiszt­ségviselők nem vették észre? Sokan észre­vették, de hallgattak. Ezzel azonban megren­dült a nép bizalma a pártban, mivel ezek nem voltak objektív és bizonyított igazságok. A CSKP-ben folyó tagkönyvcseréhez kap­csolódó kampány és a vele együtt járó átiga­zolás vagy más szóval párttisztogatás, jelez­te, milyen légkör van kialakulóban a pártban. Emlékszem rá, hogy valamikor 1969 má­sodik felében Husák, már mint a CSKP KB első titkára a Központi Bizottság ülésének zár­szavában nagyon energikusan elhatárolta magát azoktól a nem tudni honnan hallatszó hangoktól, hogy a pártban tisztogatást kell végrehajtani; figyelmeztetett arra, hogy a tisz­togatások sohasem váltak be, hanem mindig visszaéltek velük. A„SZALÁMISZELETELÉS“ TAKTIKÁJA A figyelmeztetés ellenére 1969 végén a CSKP KB ülése jóváhagyta az átigazolást és a vele kapcsolatos irányelveket. Első for­dulója azonban nem elégítette ki a pártveze­tés egy részét. Kevés volt a kizárt. Az elnök­ség szigorította az irányelveket, és ha nem tévedek, anélkül, hogy a központi bizottság jóváhagyta volna. Különleges bizottságok alakultak. Az első hullámban engem például háromtagú bizottság igazolt át (Lenárt, a CSKP KB első titkára, Janik, az SZLKP pozsonyi városi bizottságának titkára és Siá- ka akadémikus, az SZTA elnöke, az SZLKP KB tagja) 1970. február 10-én, tíz perc lefor­gása alatt. 1970. március 14-én az SZLKP KB dolgozója Futej hazahozta nekem az erről készült jegyzőkönyvet, de már manipulálva, becsempészve bele a már említett vádakat, amelyeket nemcsak hogy az átigazolási pro­cedúrán nem említettek, de nem is voltak igazak. Ezért elutasítottam az aláírását. Futej ragaszkodására aztán aláírtam, azzal a fenn­tartással, hogy a jegyzőkönyv nem felel meg az átigazolás lefolyásának. Futej egyidejűleg tolmácsolta Lenárt üzenetét, hogy ne utaz­zam Prágába a CSKP KB ülésére, melynek ugyanazon a napon, március 14-én kellett volna kezdődnie, hanem saját kezűleg írjam alá, hogy lemondok a CSKP KB-beli tagsá­gomról. Ezt felindultan elutasítottam, és a CSKP KB tagjai számára kijelölt speciális repülőgéppel Prágába utaztam. Megérkezé­sem után azonnal Lenárt és Abrahám jött utánam, és próbáltak meggyőzni, hogy mondjak le központi bizottsági tagságomról. Hogy ez segít nekem. Amikor megkérdeztem, miért kell KB-tagságomat feladnom és miben segít ez rajtam, olyan frázisokkal indokolták, hogy komoly hibákat követtem el. Lenárt megígérte, hogy továbbra is a tudományos munkának szentelhetem magam az SZTA-n. A reptérről a Hradcanyba mentem velük autón, odaérkezésünk után is igyekeztek meg­győzni. Megkezdődött a központi bizottság ülése, be akartam menni az ülésterembe, azonban figyelmeztettek, hogy ne menjek be és ne szólaljak fel az ülésen. Kértem őket, hogy közvetítsék Husákkal való találkozáso­mat. Lenárt elment, egy kis idő múlva vissza­tért azzal, hogy Husáknak nincs ideje. Egy­szóval tudott arról, mi a tét, de a találkozót elutasította. Ismert. Éveken keresztül talál­koztunk, azonos nézeteink voltak. Ez sértett. Odajött hozzám Jakes is, mint a CSKP KERB elnöke és ugyancsak azt állította, hogy komoly hibákat követtem el, amely miatt ki­zárhatnak a pártból. Hogy milyen hibák vol­tak, azt nem mondta. Ha azonban lemondok a CSKP KB tagságomról, figyelembe veszik ezt - lehet, hogy csak törölnek a párttagok sorából. Válaszomra, hogy számomra a párt­tagság elvesztése - kizárással vagy törléssel - ugyanaz, egyiket is, másikat is igazságta­lannak tartom, Jakes magyarázta, hogy a ket­tő között nagy a különbség, fölindultságom- ban nem is hallgattam, és ezután a reám nehezedő nyomás hatására ráírtam a papír­ra, hogy lemondok a központi bizottsági tag­ságomról. Ez a szégyenletes beszélgetés több mint három óra hosszat tartott. Több cseh kommunista figyelmeztetett, hogy ez „a szalámiszeletelés“ módszere. Nem akartam ennek hinni, de állításuk igaz­nak bizonyult. A papír aláírása után azonnal megkaptam a repülőjegyet vissza. Néhány nappal később volt a parlament ülése. Ott is arra kértek, mondjak le a Nemzetek Kamarájába szóló képviselői mandátumomról. A Prága-Po- zsony repülőjegy már elő volt készítve. Harmadszor ismétlődött ugyanez a Szlo­vák Nemzeti Tanács ülésén. Az SZNT-re Klokoc elnök hívott be, s irodájában, ahol Lúcan is jelen volt, Klokoc közölte velem, hogy ö annak az átigazoló bizottságnak az elnöke, amely kizárt a CSKP-ból. Nemcsak meglepett, hanem sokkolt is, hogy ez az ember a tipikus novotnyista-bacilekista dog­matikus zárt ki a pártból. Lúcant régóta ismer­tem, mint az SZLKP KB apparátusának dol­gozóját. Gyakoriak voltak az ellentéteink. Pél­dául mint a KB osztályvezetője, 1960-ban zúzdába akarta küldeni a „Szlovák nemzeti felkelés hősi és dicső napjai“ című képes dokumentumkönyvemet, mivel a térképeken a brigádok és különítmények eredeti nevei szerepeltek; úgy mint Stefánik tábornok parti­zánbrigádja, Zingor, Repta, Bielik, Secansky parancsnokok nevei, és amikor panaszt tet­tem Bacíleknál, szándékától elállt, azonban egyes neveket így is át kellett ragasztani. 1968. májusában, amikor az SZLKP KB Tit­kárságának tagja voltam, az elnökség és a titkárság ülésén, melyen részt vettek a megbízottak, Bil'ak tájékoztatott azokról a főiskolai gyűlésekről, amelyeken részt kell venniük a megbízottaknak is. Javasolta, hogy a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára, mint iskolaügyi megbízott, Lúcan menjen. Ő azzal próbálta elhárítani a dolgot, hogy nem mehet, mivel nincs elég tekintélye a diákok előtt. (Folytatás a következő számban) 90.1.26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents