Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-26 / 4. szám
Környezetvédelmi diplomácia V ilághírű közéleti személyiségek, tudósok »- J. Y. Cousteau, J. Dorsts mások-drámai hangú felhívásai, figyelmeztetései után egyre több állam politikai vezetése látja be, hogy a környezetrombolás - elsősorban a levegő és a világtengerek szennyezése - nem ismeri az országok, felségterületek határait. A közel száz éve kidolgozott „Hármon doktrína“ - mely szerint az abszolút területi szuverenitás elvéből következően saját területét minden állam tetszése szerint hasznosíthatja - ökológiai kérdésekben tovább tarthatatlan. Igaz, a nemzetközi joggyakorlat elismeri azt is, hogy minden államnak jogában áll a kívülről jövő hatások felszámolása. Elméletileg tehát egyetlen ország sem engedhetné meg, hogy határai között olyan tevékenységet folytasson, amely szomszédai környezetét károsítja. Az országhatárokat átszelő folyó, az ipari agglomerációk felől más államok fölé kén-dioxiddal terhelt felhőket sodró szél a korábbiaktól eltérő, specifikus politikai - gazdasági problémákat vetnek fel. A környezetszennyezés olyan konfliktus- forrás lett, melyben mindenki - ha nem is azonos nagyságrendben - bűnös. A Német Szövetségi Köztársaság például évente több mint 630 ezer tonna kénnel szennyezi szomszédai levegőjét. A környező országok sem maradnak azonban adósak, s évi 730 ezer tonnával „törlesztik“ a nem kívánt importot. Az évtized végén megsokasodtak egy nem is olyan távoli ökológiai katasztrófa aggasztó jelei. Egy kétszáz fős nagy-britanniai, norvég, USA- és NSZK-beli tudósokból álló repülőgépes északi-sarki expedíció 1989 februárjában megállapította: bolygónk ózonpajzsának állapota a feltételezettnél ötvenszer rosz- szabb. Hasonló a helyzet a Déli-sark felett is. Egy Bécsben kiadott szaktanulmány szerint, amennyiben a radikális intézkedések lemaradnak, a fokozódó energiaigények következtében a levegőbe jutó különféle szénoxi- dok mennyisége 2000-ben eléri az évi 7,5 milliárd, 2010-ben pedig a 9,1 milliárd tonnát. Lucien Bouchard, kanadai környezetvédelmi miniszter szerint az évtized végére a savas esők hatására az ország minimum 14 ezer tavában érte jelentős károsodás az élővilágot. Az ENSZ 1989-ben közzétett statisztikai adatai szerint a Földünkön mintegy 1,2 milliárd ember lélegzik be ipari gázokkal, porral telített levegőt. A kénvegyületek legmagasabb koncentrációját Milánó, Teherán, Rio de Janeiro, Párizs és Madrid utcáinak levegőjében mérték. Gondolom november elején a csehországi Most városa sem volt jobb helyzetben. Európában kevés ország dicsekedhet olyan környezetvédelmi eredményekkel mint az NSZK. Az ökológiai károkat a szövetségi környezetvédelmi hivatal mégis évi 100 milliárd márkára becsüli. A Szovjetunióban 1989 az ökológiai kérdésekben is az „őszinteség éve“ volt. Tavaly dolgoztak ki és tettek közzé először ezzel foglalkozó átfogó jelentést. Többek Között nyilvánosságra hozták, hogy a levegőbe kerülő szennyezöányagok meny- nyisége 1988-ban meghaladta a 60 millió tonnát. Különös kíváncsisággal várjuk persze azt is, mit közölnek az elmúlt évről a hazai statisztikák. A fegyveres konfliktusok megelőzését garantáló nemzetközi biztonsági rendszerek kialakítása mellett NŐK 4C0G/800 ,S\ÍT\ 30-%/Vv-*’ \. > \ \ NS7A-'*\s 26Ó0/30C « /V. o0 y v _/•*# c. L NK 4100/340 I 0 % CSSZSZK 3100/1120 30 % A'JSZ. 280/216 50 % /“ 1 ( f r"" * **> iac 1650/ 7 \f'\ ,r~-N.r v . it I 1 SZU AlS0C/< •v./ 30 30% 30 % Csehszlovákia és a szomszédos országok emissziós helyzetképe s ez 19S5-ig vállalt csökkentési arány százalékban kifejezve: ~ ... az évi SC2 mennyisége /ezer V n ... az évi N0X mennyisége /ezer t/ s ... az S02 csökkentésének mértéke %-ban Patnátky a príroda 89/5 tehát az ökológiai biztonság megteremtése sem maradhat el A tavalyi év e téren is jelentős egyezményeket hozott. Az év fontos eseménye volt az 1989. március 11 -én a legfelső szinten megtartott, levegő védelmével foglalkozó hágai konferencia. Sajnos, ezen csak 24 ország vett részt. Hiányoztak az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína küldöttei. Csehszlovákia a konferencia felhívásához májusban csatlakozott. Bush elnök tavaly júniusban bejelentette: az Egyesült Államok a kilencvenes években a levegőbe bocsátott nitrogén- és kéndioxidok mennyiségét 50 százalékkal csökkenteni fogja. 1989. január 1-jével lépett életbe a két évvel korábban meghirdetett ózonpajzs védelméről, a freonfel- használás korlátozásáról szóló montreáli protokoll. Tavaly Európában ezzel a problémával két nemzetközi tanácskozáson - márciusban Londonban, májusban Helsinkiben - is foglalkoztak. Kaj Bariund, finn környezetvédelmi miniszter már korábban bejelentette: országa 1998-ig a freonfelhasználást teljesen megszünteti. Több mint 60 ország küldötteinek részvételével került sor 1989 júniusában Managuában a 5. ökológiai világkongresszusra. Résztvevői jóváhagyták az ún. managuai nyilatkozatot, amely a fegyverkezésre költött milliárdoknak az elpusztított ökoszisztémák (ökológiai rendszerek) felújítására való fordítását követeli. Az el nem kötelezett országok tavalyi belgrádi értekezletén fía- dzsiv Gandhi környezetvédelmi világalap létrehozására tett javaslatot Ebből az ún. tiszta technológiák terveinek kidolgozását finanszíroznák, melyeket ingyen bocsátanának a tagországok rendelkezésére. Az Európai Közösség bizottságai 1989 szeptemberében úgy döntöttek, Nagy-Britanniának a közösség bírósága előtt kell felelnie azért, hogy nem hozott eléggé hatékony intézkedéseket az ivóvízforrások védelmére. Tavaly októberben Londonban 65 ország egyezett meg arról, hogy a tengereken történő hulladékégetést 1994-ig fokozatosan felszámolják. Olyan dokumentumtervezetet dolgoztak ki, melynek aláírói kötelezik magukat, hogy lemondanak a hulladékoknak más, elsősorban a fejlődő országokba történő exportjáról. Félig-meddig kudarccal végződött viszont a helsinki folyamatban részt vevő 35 ország szófiai ökológiai fóruma. Románia „jóvoltából“ ugyanis a záródokumentum elfogadására nem került sor. A diktatúra decemberi bukása után persze remélhető, hogy Románia magatartása megváltozik. Nem tekinthető belügynek az Amazonas-menti őserdők védelmének brazíliai kormányprogramja sem, melyre az első évben 178 millió dollárt szántak. ■ • „_ >v-' t, -7 ,4r2 Tavaly július elsején Wroclawban Csehszlovákia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság környezetvédelmi együttműködésről szóló megállapodást írt alá. A végén említjük meg a Ladislav Adamec volt kormányelnök kezdeményezésével Prágában május elején összehívott közép-európai környezetvédelmi konferenciát. A sikeresnek mondható találkozáson Ausztria, Lengyelország, Magyarország, a Német Szövetségi és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a Szovjetunió környezetvédelmi miniszterein, küldöttein kívül az ENSZ és az Európai Közösség megfigyelői is részt vettek. Vajon a nálunk bekövetkezett belpolitikai változások függvényeként elképzel- hető-e, hogy például az osztrák környezetvédelmi miniszter atomerőmű-építési, energetikai programunkkal kapcsolatos fenntartásait, javaslatait ismételten mérlegeljük? Elképzelhető-e, hogy Közép-Euró- pában a Duna mentén Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia elsőként hoz létre egy trilaterális nemzeti parkot, melynek javaslatát néhány hónappal korábban Ivan Knotek az Osztrák-Magyar Monarchia felújítására tett kísérlet csírájának tekintett. Biztató jelek nálunk is vannak, /van Vesely, az SZSZK erdőgazdasági, vízgazdálkodási és faipari miniszterének bejelentése, hogy Csehszlovákia a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer pótmegoldásának munkálatait beszünteti, a Har- mon-doktrína „csehszlovák változatának“ feladását jelenti. természetvédelmi híreket közlő sajtó általában újabb és újabb fajok eltűnésé- * röl számol be. A Vörös könyvek lapjaira egyre több állat és növény neve kerül. Ritkán nyílik alkalmunk beszámolni arról, hogy egy tájegység vagy ország faunájában ismét megjelennek az onnan korábban kipusztult fajok. A Csallóköz a múlt században még igazi vadvízország volt. Faunájából, állatvilágából kontinensünk legnagyobb rágcsálója, az 1 méter hosszúságot, 30 kilogrammot elérő európai hód (Castor fiber) sem hiányzott. Egykori előfordulására egyes helység és földrajzi nevek is utalnak. Intenzív vadászata folytán azonban már a múlt század derekán is ritkaságnak számított. A lecsapolások, gátépítések pedig teljesen felszá- ‘ molták állományát. Ortvay Tivadar Pozsony vármegye állatvilágáról írt, 1902-ben megjelent munkájában közli: „1844-ben lőttek egy himet Pozsonynál, 1855-ben láttak egyet Pozsony alól néhány órányi távolságban. A nyolczvanas években a csallóközi mocsarak egyikének környékén ugyancsak észleltek oly jelenséget, egyes kisebb fáknak állati fogakkal a hódok módja szerint történt átfúrészelését...“ A Ligetfalu - Oroszvár közti árterület erdőiben 1985-ben és 1986-ban hód előfordulására utaló jeleket találtak. 1988 novemberében pedig egy hódtetemre is ráakadtak. Az állatot (állatokat?) évekig rejtegető ártéri erdő sajnos a vízlépcső építésének esett áldozatul. Lehet, hogy az említett példány is ennek kapcsán pusztult el. A csallóközi előfordulásának jeleit 1987-ben találták meg. A Duna egyik szigetén több, jellegzetes kúposra rágott fatönkre akadtak. Az erdészek véleménye szerint valószínűleg két hím él az adott helyen. Mások viszont csak egy példányról tudnak, amely még 1990 januárjában is ott tartózkodott. Gátat ugyan nem épített, de a borzvárra emlékeztető otthona tartós „berendezkedésről“ tanúskodik. A szigorú védelmet élvező európai hód e néhány példánya valószínűleg ausztriai, esetleg lengyelországi vagy szovjetunióbeli tenyészetekből jutott el hozzánk. Mivel több jel utal arra, hogy ez a faj esetleg még ma is viszonylag jó életfeltételeket találhat a Csallóközben, előfordulási helyét sürgősen védetté kellene nyilvánítani! Az oldalt írta: POMICHAL RICHÁRD Vajon tartós lesz>e visszatérésük? HÓDOK a Csallóközben
