Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-15 / 24. szám
A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE 0 0* 0 A vita, amely azok között folyik, akik azt állítják, hogy a világot Isten teremtette, és azok között, akik azt gondolják, hogy magától keletkezett, valami olyasmiről szól, ami felülmúlja értelmünket és tapasztalatainkat. Sokkal reálisabb ellentét különbözteti meg azokat, akik az olyan létezésben kételkednek, amelyet az ember azoktól kapott, akikkel feltétel nélkül egyetért. Minden európai hit mögött, legyen az vallási vagy politikai, az első fejezet a Genezis, mely azt állítja, hogy a világ teremtése helyes volt, hogy az élet jó, s hasonlóképpen helyes a szaporodás. Nevezzük ezt az alaphitet az élet kategorikus igenlésének. S ha a szar szó a könyvekben még a közelmúltban is kipontozva jelent meg, az nem erkölcsi okokból történt, hisz ki állíthatná, hogy a szar erkölcstelen! A szar elutasítása metafizikai indíttatású. A székelés pillanata a Teremtés elfogadhatatlanságának mindennapos bizonyítéka. Vagy-vagy: vagy elfogadható a szar (akkor viszont ne zárkózzunk be a vécébe!), vagy pedig elfogadhatatlan módon lettünk teremtve. A fentiekből adódik, hogy a lét kategorikus igenlésének esztétikai eszménye egy olyan világ, amelyben a szart takargatják, s mindenki úgy viselkedik, mintha nem létezne. Ezt az esztétikai eszményt úgy hívják, hogy giccs. A giccs német szó, amely a szentimentális tizenkilencedik század közepén született, majd minden nyelvben meghonosodott. Gyakori használatával azonban elmosódott eredeti metafizikai jelentése, azaz: a giccs a szar abszolút titkolása. A szó szoros és átvitt értelmében: a giccs mindent kirekeszt látószögéből, ami az emberi létben esszenciálisán elfogadhatatlan. * * * Senki sem csinálja jobban, mint a politikusok. Ha a közelben feltűnik egy fényképezőgép, azonnal a legközelebbi gyerekhez futnak, hogy a magasba emeljék s az arcát csókolgassák. A giccs valamennyi politikus, valamennyi politikai párt és mozgalom esztétikai eszménye. Abban a társadalomban, amelyben különböző politikai irányzatok hatnak egymás mellett, s ezért kölcsönösen kizárják vagy gyengítik egymás hatását, a giccs inkvizíciójától még úgy- ahogy megmenekülhetünk; az egyén megőrizheti személyiségét, a művész váratlan műveket alkothat. Ott azonban, ahol minden hatalom egyetlen politikai mozgalomé, egyszerre a totális giccs birodalmában találjuk magunkat. Aforizmák A fejlődés saját korlátaiba kapaszkodva jut egyre följebb * * * Legfájdalmasabbak a szellemi pofonok * * * Aki hisz a föltámadásban, föl is támad Denes György Milan Kundera Ha azt mondom, hogy totális, azt jelenti, hogy minden, ami a giccset zavarja, ki van rekeszt- ve az életből: az individualizmus minden megnyilvánulása (mivelhogy minden különbözőség a mosolygó testvériség arcába vágott köpet), minden kételkedés (mivelhogy, aki a kicsiségekben kételkedni kezd, az életnek mint olyannak a kételyével végzi), minden irónia (mivelhogy a giccs birodalmában mindent teljesen komolyan kell venni), de még az az anya is, aki elhagyta családját, vagy az a férfi is, aki a férfiakat' részesíti előnyben a nőkkel szemben, amivel a „szeressétek egymást és sokasodjatok“ szent jelszót veszélyezteti. Ebből a látószögből az úgynevezett gulagot valami higiéniai gödörnek tekinthetjük, ahová a totális giccs a hulladékot szórja. * * * A második világháborút követő első évtized a legszörnyűbb sztálini terror ideje volt. Ekkor zárták be valamilyen badarságért Tereza apját, s a tízéves kislányt kidobták a lakásból. Ugyanebben az időben tanult a húszéves Sabina a képzőművészeti akadémián. A marxizmus tanára a szocialista művészetnek ezt a tézisét magyarázta neki és a társainak: a szovjet társadalom már olyan foköt ért el, ahol már nem is a jó és a rossz közt van alapvető konfliktus, de a jó és a még jobb között. A szar (tehát az esszenciálisán elfogadhatatlan valami) csak „a másik oldalon“ (mondjuk Amerikában) létezhetett, s kizárólag onnan (mondjuk kémek formájában) hatolhatott be a „jók és még jobbak“ világába. S valóban, a szovjet filmek, amelyek épp ezekben a kegyetlen években valaménnyi kommunista ország moziját elárasztották, valami hihetetlen ártatlansággal voltak átitatva. A legnagyobb konfliktus, ami két orosz közt lejátszódhatott, legfeljebb szerelmi nézeteltérés lehetett: a férfi azt hitte, hogy a nő már nem szereti, a nő ugyanezt gondolta a férfiról. A végén egymás nyakába borultak és potyogtak a könnyeik. Ezeket a filmeket má úgy magyarázzuk, hogy a kommunista eszményt ábrázolták, miközben a kommunista realitás rosszabb volt. Sabina lázadozott ez ellen a magyarázat ellen. Ha elképzelte, hogy a szovjet giccsek világának valósággá kellene válniuk, s neki abban a világban kellene élnie, a hideg futkosott a hátán. A legkisebb mérlegelés nélkül előnyben részesítette volna az igazi kommunista rezsimben élt életet, minden üldöztetéssel, a húsért való sorakozással együtt. A valódi kommunista világban lehet élni. A megvalósult kommunista eszmények világában, a mosolygó idióták világában, akikkel egy szót sem tudna váltani, egy hét alatt belehalna a borzalomba. Úgy tűnik, hogy az az érzés, amit a szovjet giccs váltott ki Sabinában, hasonlított a rettegéshez, amelyet Tereza élt át álmában, amikor meztelen nők között menetelt egy medence körül, és vidám dalt kellett énekelnie. A víz felszíne alatt hullák lebegtek. Tereza egyik nőhöz sem fordulhatott egy szóval, egy kérdéssel sem, hisz válaszul csak a dal további strófáját hallotta volna. Titokban sem kacsinthatott egyikükre sem — azonnal mutogatni kezdtek volna rá, hogy a medence fölötti kosárban álló férfi lője le. Tereza álma a giccs igazi funkcióját leplezi le: a giccs a halált rejtegető paraván. * * * A totális giccs birodalmában a válaszok előre adottak és kizárnak minden kérdést. Ebből nyilvánvaló, hogy a totális giccs igazi ellensége az az ember, aki kérdez. A kérdés olyan, mint a kés, amely felhasítja a díszesen festett vásznat, hogy megtudjuk, mi rejlik mögötte. Egyébként így magyarázta Terezának Sabina egykor képeinek értelmét: az előtérben a látható hazugság, mely mögött az érthetetlen igazság dereng. 1 3 A giccs forrása kategorikus egyetértés az élettel. De mi az élet alapja? Isten? Az ember? A harc? A szerelem? A férfi? A nő? A vélemények különböző giccsek: katolikus, protestáns, zsidó, kommunista, fasiszta, demokratikus, feminista, európai, amerikai, nacionalista, internacionalista. A francia forradalom óta Európa egyik felét baloldalinak nevezik, míg a másik fele a jobboldali megjelölést kapta. Szinte lehetetlen az egyiket vagy a másikat valamilyen elméleti elvekkel meghatározni, amikre támaszkodnának. Nincs ezen semmi csodálnivaló: a politikai mozgalmak alapját sosem a racionális alapállás határozza meg, de az elképzelések, képzetek, szavak, amelyek együttesen alakítják ki ezt vagy azt a politikai giccset. A Nagy Menetelés képzete, amely Franzot magával ragadta, olyan politikai giccs, amely minden korok és áramlatok baloldali embereit köti össze. A Nagy Menetelés egy nagy, gyönyörű út előre, út a testvériséghez, az egyenlőséghez, az igazsághoz, a boldogsághoz, s még annál is tovább, minden akadályon keresztül, mert akadályoknak lenniük kell, ha ez a menetelés a Nagy Menetelés akar lenni. Proletár diktatúra, vagy demokrácia? A fogyasztói társadalom elutasítása, vagy a termelés fokozása? Gillotin, vagy a halál- büntetés eltörlése? Teljesen mindegy. A baloldali embert igazán baloldalivá nem egyik vagy másik elmélet teszi, de az a képesség, amellyel le tud számolni az előre tartó Nagy Menetelésnek nevezett giccs bármely elméletével. Kövesdi Károly fordítása KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELE A költészetben a ronda lett a szép Beszélgetés Faludy Györggyel- Hogyan látja a költészet mai helyzetét és szerepét?- Az utóbbi időben óriási romlás állt be a versek minőségében. A vers az elmúlt 2500 évben olyasmi volt, amit az ember az életbe vitt magával. Ezt idézte, ez vigasztalta. Az élet egy része volt. Azon versek többsége, mely manapság születik, nem jön az emberrel, mert hiányzik belőle a szép és a zene. Nem a rímre, ritmusra gondolok. Csak a zenére. A mai verseket nem lehet dúdolni, elmondani. Nem ismerek senkit sem, aki kívülről fel tudna mondani egy Kassák- verset, vagy olyan valakit említeni, akit Kassák-vers kísért volna az életben. Mindezektől függetlenül nagyon szerettem Kassákot. A modem költészet odáig jutott, hogy a költők a saját lelki világuk koncentrált, kondenzált torzképét adják, s ezek javát csak az írójuk érti.- ön szerint, mit akarnak ezek a költők?- Közérthetőséget nem akarnak. Az igaz, hogy mindenki egykor közérthetetlen volt. Akár József Attilát, akár Adyt nézzük. Ha a költő: jelentős költő, akkor valami teljesen újat hoz. És ezt általában csak a fiatalok értik meg. Ha manapság megjelenik nálunk egy antológia, tele van kollázzsal. A kollázsnak nincs semmi értelme. Csirizelő idióták írják ezeket, akiknek semmi közük a költészethez. Egy kollázsba senki sem szeretett bele, senki sem dúdolta, senki sem érzett semmit, amikor meglátta. Az absztraktok nem mesélték el, mit absztraháltak, s egy szürrealista verseskötetet is meg lehet írni két óra alatt.- De mi okozta a magyar líra romlását?- Rettenetesen ártott az, hogy olyan verseskötetek jelentek meg, melyeket az emberek nem értettek meg, melyeket az olvasók halálra untak. A. második csapás a komcsi költészet volt. Ezer olyan motívum volt, mely elterelte az embereket a költészettől. A költészetben a ronda lett a szép. Kidobták a szépséget, a zenét, a ritmust és a rímet.- Nem várható valamiféle javulás?- Én várok rá, de a mostani nyugati fejlődés, ami hozzánk is betör, sok mindent .hoz, de nem eredményezi a művészet javulását. Az elképzelhető, hogy megjavítja az életet, megszünteti bizonyos fokig a nyomort, de a művészetekre káros hatással lesz. Ezek együttesen azt eredményezik, hogy a költészet háttérbe szorul. Jó könyvek helyett ponyva, pornográfia jelenik meg. Ebben a környezetben a költészetnek nincs helye! Még a rossz költészetnek sem! Reménykedem, hogy az ország sorsa jobbra fordul majd.- Ez nem eredményezheti a költészet sorsának jobbra fordulását?- Nem. Ebben a pillanatban nem látok sok reményt erre. Kezdetben egy periódus nyo- morság jön, ezt, sajnos, a múlt hagyta ránk. Segíteni nem lehet. Sajnos, a legolcsóbb nyugati ízlés kerül be hozzánk. Hát ezért nem látom a költészet sorsának jobbra fordulását.- És mit tehet a költő?- Ordíthat. Fejes Imre
