Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-15 / 24. szám
CD na r 1990. VI. 15. közlöm, mire vagyok kíváncsi, szívélyesen beljebb tessékel.-Mesélek én az árvízről akármennyit - mondja de átélni nem szeretném még egyszer. Akkortájt építkeztünk. Épphogy tető alá hoztuk a házat. Szerencsés hely ez itt, a falu legmagasabb pontja, úgyhogy a víz csak a ház lábáig ért. Sokat esett, az időjárás csak nem akart megjavulni. Júniusban már éjjel -nappal a töltést vigyáztuk. Én is a segédgátőrök közé álltam. Június 16-án éjjel is kint őrködtem a bátyámmal. Akkor már nagy volt a zűrzavar! A töltési homokzsákok erősítették. Mi pedig sejtettük, hogy baj lesz. Délelőtt tíz óra tájban jelentette a hangosanbeszélő, hogy átszakadt a gát. Rohantunk a szövetkezet állatállományát teherautókba rakni, az állatokat a közeli Kécs pusztára szállították. Ott már két héttel az árvíz előtt karámot építettek. Az asz- szonyok és a gyerekek biztonságban voltak, őket még előző nap Tanyra vitték. Akadtak, akik a gátszakadás hallatára hazafutottak menteni, ők már hónaljig érő vízben értek a falu biztonságosabb részére. Többen fölmásztunk a tetőkre és onnan figyeltük, hogyan zúdul a hatalmas, zavaros, félelmetes víztömeg. Remegett, dübörgőit a föld, sorra dőltek össze a vályogházak, de akkor valahogy nem is tudatosítottuk, mi is történik tulajdonképpen. Mindenki a családja után igyekezett. Akkor már nem kellett a gátat őrizni, hiszen idekint tpbb volt a víz, mint a Dunában... Csak az öregek maradtak itt, akik ismerték a falu biztonságos pontjait, hiszen ők átéltek több árvizet. A FALU EGY EV ALATT ÚJJÁÉPÜLT- Érdekes módon Csicsónál magasabb volt a töltés, mint Kolozsné- mánál, mégis itt törte át a Duna a gátat... - meséli a fivér Kustyán Lajos. - Annyi sok vizet még soha nem láttam, mint akkor. Úgy hallottam, Pozsonynál már visszafelé folyt a víz. A Slovnaftot fenyegette. Ezért. aztán Gútán mesterségesen kellett átszakitani a gátat, hogy megmentsék a kőolaj-finomítót. így feleannyi kár keletkezett. Ezután a Duna apadni kezdett, két hét alatt visszahúzódott. Borzasztó élmény volt ez a szörnyűség! Elpusztultak a vadak, a háztájiból is alig maradt valamicske. Jónéhány családnak az árvíz mindenét elvitte. Az egész termés tönkrement. Fennállt a fertőzésveszély. A kutyákat összeszedték és lelőtték, nehogy elterjedjen a veszettség. Rengeteg volt a szúnyog, ■ ezért a gyerekek csak később jöhettek haza. A romok eltakarításában, a falu újjáépítésében sokat segítettek a katonák, de rengeteg támogatás érkezett az ország minden tájáról. Egy éven belül minden károsultnak felépítették a házát. Több esetben nézeteltérésre adott okot, hogy sokan ugyanoda akarták felépíteni új családi fészküket, ahol a régi állt, de a falu elöljárósága máshol osztott házhelyeket. Sokaknak az sem tetszett, hogy húszáras telek helyett csupán nyolcárasat kaptak. ÁRVÍZ után ,SZERETETLENSÉG‘ Petócz Teréz az árvíz idején a falu többi asszonyával és gyermekével egyetemben nem tartózkodott a faluban. A gátszakadás elő^t egy nap-, pal evakuálták őket. Ő árra emlékszik, milyen kép fogadta a visszatérőket.- Aki tudott, távolabb élő rokonaihoz utazott. A többieket iskolákban, diákszállókban vagy szükségszállásokon helyezték el. A gyerekeket pionírtáborokba vitték. Hazatérve szomorú látvány fogadott. Az utcákon, kertekben, a faluban szerte- széjjel faólak, nádtetők, elpusztult állatok tetemei, megszáradt iszap... Szörnyű érzés volt romokban viszontlátni a falut. Az emberek a veszélyben valóban mérhetetlenül emberségesen, segítőkészen, jóindulatúan viselkedtek egymás iránt. A haragosok is elfelejtették sérelmeiket, de miután jobbra fordult a sorsuk, ismét megkezdődtek a viszálykodások. Úrrá lett a szeretetlenség. Irigykedések voltak a segélyek elosztása miatt, mert igaz ami igaz, a segítséget sem mindig azok kapták, akik igazán rászorultak, hanem inkább a tűzhöz közelebb ülők... MIT TUDNAK A LEGFIATALABBAK? Az árvíz a kisdiákok körében sem ismeretlen. A falu iskolájának folyosóján pádon üldögélő kisfiútól kérdezem meg, hallott-e az árvízről? Tagadó választ várok, de a nyolc-ki- lenc éves forma gyerkőc széles mosollyal mondja, igenis tud róla. Szülei mesélték. Nemsokára többen is körénk gyűlnek" és mindenkinek akad hozzáfűznivalója: - Mert sokat esett az eső, azért öntött ki a Duna... Anyukám mesélte... Nagyapa mesélte... Ladikkal jártak az utcákon, annyi volt a víz... Fel kellett mászni a ház tetejére... - Kislányok, kisfiúk csacsognak, valamennyiük ismeri a falut ért csapás történetét. Sok mindent tudnak a huszonöt évvel ezelőtti szerencsétlenségről. A Duna most lustán hömpölyög medrében. Az egykori árvíz sújtotta falvakban rendes kerékvágásban folyik az élet. Póda Erzsébet A TRAGIKUS NAPOK KRÓNIKÁJA Tallózás az Új Szóban 1965. JÚNIUS 1. Két hónapja árad a Duna. Időnként leapad ugyan néhány centimétert, hogy néhány nap múlva fél méterrel emelkedjék a víz szintje. Rettegés, gond, féltés lopakodott a Duna menti községek lakosaiba ez alatt a 60-70 nap alatt. Mi lesz, ha átszakad a gát, hova menekül a falu népe? JÚNIUS 11. A szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak sok gondot okoz az idei rendkívüli időjárás. A Duna és a Vág mindkét partján hatalmasan megduzzadt a víz. Fokozza a veszélyt, hogy szinte nincs nap, amikor ne esne az eső. JÚNIUS 12. A Nyugat-szlovákiai kerület Duna menti járásaiban elrendelték a harmadfokú árvízvédelmi készültséget. JÚNIUS 13. Keszegfalván és Őrsújfalun némelyik utcán már csak csónakkal lehet közlekedni. Komáromban két napja teljes ütemben folyik a sziget kiürítése. A hajógyárban és a kikötőben leállították a termelőmunkát, minden erőt a mentési munkálatokra fordítanak. JÚNIUS 15. Szlovákiában már 106 ezer hektárnyi terület került víz alá. JÚNIUS 18. A több hete tartó magas vízállás sok helyütt alámosta a gátakat. A Pat melletti gátszakadás után a Duna a csicsói szivattyúállomás közelében is áttörte a gátat. Az illetékes szervek megtették az intézkedéseket Kulcsod, Medve, Csicsó és Kolozsnéma kiürítésére. Néphadseregünk újabb erősítéseket küldött a veszélyeztetett helyekre. JÚNIUS 19. A Duna vízállása Pozsonyban 910 cm, tehát 2 cm-rel apadt, ami annak következménye, hogy a folyó Csicsónál áttörte a gátat. A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban el kellett rendelni a lakosság és a gazdasági állatok kitelepítését. Az ország minden részéből érkeznek Dél-Szlovákiába a tehergépkocsik, a kétéltű katonai jármüvek. A Pozsony-Komárom közötti Duna-szakasz fölött repülőgépek és helikopterek keringnek. A lázas tevékenység egyetlen célt szolgál: az ár megfékezését. JÚNIUS 20. Folynak a mentési munkálatok. A lakosságot biztonságos helyre szállítják. A Komáromi járásból6200személyt, adunaszer- dahelyiból 8900-at evakuáltak. A két járásban a víz 270 négyzetkilométernyi területet árasztott el. JÚNIUS 22. Hősies, szinte emberfeletti a küzdelem a gátakon. Néhány község még víz atatt van. Nagymegyer lakossága másfél nap alatt 13 kilométer hosszú gátat épített a város körül. Egyes helyeken a gát magassága eléri a 6-7 métert. JÚNIUS 23. A kormány nagyra értékeli a veszélyeztetett területek lakosságának fáradozását, önfeláldozó munkáját, bátorságát, amely a hadsereg tagjaival együtt menti az emberek életét, a magán- és közvagyont. Elismeréssel szól azokról a vállalatokról és szervezetekről, amelyek részt vesznek a mentési munkálatokban, és köszönetét fejezi ki a városok és falvak lakosainak, akik kitelepített embertársaiknak segítséget nyújtanak. JÚNIUS 23. A Duna vízállása a szintcsökkenés ellenére is komoly. Az árvízvédelmi szervek figyelme a gátakon keletkezett rések betömésére irányul. Ezenkívül ellenőrzik és erősítik a gátakat, elfojtják a buzgárakat és az átszivárgásokat. JÚNIUS 25. A Komárommal szomszédos Órsújfalu felé két oldalról zúdul a víz. Komárom körül mind szorosabbra fonódik a vízgyűrú. JÚNIUS 27. Az árvíz sújtotta területen folynak a mentési munkálatok. Eddig több mint 50 ezer embert helyeztek biztonságba. Az anyagi kár nagy. Megmozdult az egész ország. Egymás után érkeznek a segítség felajánlásáról szóló hírek. JÚNIUS 30. Komáromtól délre, a páti gátszakadás közelében levő árterületen lassan csökken a víz szintje. Komárom és Ógyalla között már közlekedhetnek a magas alvázú tehergépkocsik. A csicsói gátszakadás előtt körgát épül. JÚLIUS 4. A Duna mindenütt apad. A védógátak mellett egyre újabb buzgárok törnek fel. A Vág Komárom és Nová Osada közötti gátján újabb robbantásokkal teszik lehetővé, hogy az árterületek vize a Vág medrébe folyhasson. JÚLIUS 6. Több mint kéthetes erőfeszítés után eirekesztették a csicsói gátszakadást. JÚLIUS 10. A Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban fokozatosan visszatelepítik a lakosságot, s folytatják a lakóházak, utak, munkahelyek stb. fertőtlenítését. A Komáromi járásban eddig több mint 2900, a Dunaszerdahelyiben több mint 6 ezer személyt telepítettek vissza. JÚLIUS 15. A víz a Komáromi járásban 21 községet és 6 tanyát, a Dunaszerdahelyi járás területén pedig 15 községet és 3 tanyát öntött el. összesen 130 791 hektár került víz alá és további 55 347 hektárt árasztott el a talajvíz. Előzetes becslések szerint 2620 ház teljesen elpusztult, 4977 súlyosan megrongálódott. Nagy károk keletkeztek a köz- és mezőgazdasági épületekben, az úthálózatban és a vasúti pályatesteken. Az elköltöztetettek többsége az elárasztott területeken hagyta úgyszólván minden vagyonát. Csizmár Eszter összeállítása I ~ .?> ' ............. ................^ Az 1965-ös árvíz ma már szinte valószínűtlen. De azok, akiket ez a csapás közvetlenül érintett, akik látták, a romba dőlő házakat, akiknek nem maradt másuk, csak amiben a víz elől menekültek, nagyon is jól emlékeznek a történtekre, amikor a hatalmassá duzzadt Duna átszakította a gátat és iszonyú erővel zúdult a csallóközi falukra... Csicsónak csupán a magasabban fekvő részein maradt meg egy-két vályogház, a többi összedőlt. És így történt ez a többi áradás sújtotta faluban is. Kustyán Sándor az árvíz idei.én még negyvenéves sem volt. Amikor
