Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-15 / 24. szám

. sínk ette«#«** förténeW«"*

NÓGRÁD VÁRA (Böszörményi István reprodukciója)

kis kapu nyílik, mely előtt deszka- híd van. Ezt a hidat csigákkal minden éjjel felhúzzák s a kapuhoz csatolják. “

A LEROMBOLT VÁR TÖBBÉ NEM ÉPÜL FEL

A Cselebi által is emlegetett magas torony, a löportorony felrobbantása késztette 1685. augusztus 19-én a Csonka béget arra, hogy elrendelje az őrség Vácra és Pestre szállítását. A vár épségben maradt részét aztán maga robbantotta fel. A löportoronyba egyesek szerint villám csapott bele, mások viszont úgy tudják, hogy egy magyar huszár tűzszerszámja találta el, s attól robbant fel. A török kivonulása után a Párkány felől érkező Lotharingiai Károly-fontos helynek vélve Nógrádot - megfelelő számú helyőrséget hagyott itt. 1687-ben a vár Herberstein osztrák föúr birtokába jutott. Ám többé

A Börzsöny hegység alatt, az Ipolyság-Vác közti főúttól nem messzire, közel a hajdani honti határhoz fekszik Nógrád község, az egykori várispánsági központ s a megye első székhelye.

Már a honfoglalás előtt is stratégiai fontosságú helynek minősült. Az itteni kezdetleges földvár már a népvándorlás korában fennállott. A bolgár-szláv törzsek később az erődöt felújították, és Újvárnak - Novigrad - nevezték el.

A Felvidék felé vezető út mentén álló vár hadászati szerepét természetesen a honfoglaló és az országalapitó magyarok is felismerték, s a védöművet továbbfejlesztették. Belitzky János történész írja, hogy ,,Hont és Nógrád vármegyék kialakítása szemszögéből nézve is figyelmet érdemel az a katonai körzet, amit honfoglalóink Nógrád vára bevonásával alakítottak ki. Ez az új vár a IX. századi bolgár >>részfejedelemség" idején a hűbéri kapcsolatokat is kifejező, a herceg méltóságnevet őrző, a török és magyar névadásra jellemző (Vác) Duka székhelyű területegység katonai központja, az északra irányuló, erdélyi eredetű só-, és a délre irányuló, nógrádi és gömöri eredetű vasszállítmányok védelmezője volt“.

A vármegye névadó várát Szent István egyik megyéjének székhelyévé tette. A megye nyugati fele ugyanis a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott, s ide esett a királyi és egyházi birtokok zöme. Ezért lett Nógrád a kelet felé eső királyi birtokok szervezési központja.

Nógrád neve tehát a bolgár- szláv ,novigrad‘-ból (újvár) származik. Első emlitésével Anonymus krónikájában találkozhatunk Castrum Nougrad alakban.

EGYMÁST VÁLTOTTÁK A VARURAK

1138-ban még királyi birtok s a nógrádi várszerkezet székhelye. A királyi várszerkezet már a XII. században bomlásnak indult. 1199-ben II. Endre király Nógrád várát is eladományozta. Boleszló váci püspök kapta meg, s ettől fogva a középkoron át a váci püspökök voltak a vár urai. 1450 körül Szilassy Vince váci püspök erősítette Nógrádot az errefelé 'is portyázó husziták ellen. 1458-ban Szilágyi Mihály kormányzóé a vár.

Mátyás uralkodása alatt Báthori Miklós (1440-1506) püspök építi tovább a nógrádi erődöt. Ekkor készült el a felsővár magas és impozáns öregtornya is. Báthori, a nagy műveltségű humanista főpap, a király kedvenc embere, az udvar tudós társaságának jeles személyisége volt. Váci püspökként a káptalani iskolát „gymnasium academicum“-má fejlesztette.

Nógrád megye első székhelye

Csodálatos könyvtárat gyűjtött, s a kor megannyi humanista tudósával folytatott levelezést.

Bármennyire is szerette azonban Mátyás a tudós főurat, tékozló és fényűző életét, a Nógrád környéki jobbágyok kizsákmányolását nem nézhette tovább, s gondnokát ilyen utasítással küldte Nógrádba: „Keményen megparancsoljuk, hogy személyünkben viselj gondot a váci egyházmegyére, nehogy ö (Báthori) amint szokta, alattvalóit szakadatlan zaklatással elnyomja“.

1526-ban Szapolyai János vette birtokába Nógrádot, utána pedig Ferdinánd királyé lett a vár. 1544- ben, miután a törökök elfoglalták Visegrádot és Vácot, Mehmed budai pasa seregei könnyűszerrel bevették a várat, mert a készületlen őrség gyáván megszökött. Nógrád erős őrséggel közel 50 évig volt a törökök egyik szandzsák székhelye.

KÉTSZER IS BEVESZI A TÖRÖK

1594-ben több napi ágyúzás után Pálffy Miklós és Teuffenbach Kristóf csapatai foglalták vissza a várat Mátyás főherceg jelenlétében. Az ismét magyar végvárrá lett Nógrád őrsége 300 magyar és 300 német katonából állt. Révay András, az új kapitány azonnal hozzálátott a védöművek helyreállításához.

Ebben az időben - amint Pál- mány Béla, a vidék várainak kutatója írja - „különös jelentősége lett Nógrádnak, az egyetlen biztonságosnak mondható, a váci püspökség birtokát képező várnak és mezővárosnak, amely az egyházmegye területén feküdt, ugyanis ez kínálkozott leginkább ideiglenes székhelynek“. Nógrád tehát egyrészt az ,,egyházi igazgatási központ funkciót“ is betöltötte, másrészt pedig a király végháza maradt, s ura volt a király által kinevezett kapitány, illetve helyettese is.

Az egyház és a királyi kapitányok közt gyakorta került sor összetűzésekre Nógrád falain belül. Az őrség ellátásával „őfelsé- géék" nem törődtek különösebben. A katonák végső kétségbeesésükben Forgách Ádám pártfogását kérve panaszolták, hogy „kenyerük sincsen, éhező feleségeik és gyermekeik sírását kell

EMLÉKTÁBLA A VÁR BEJÁRATÁNÁL

hallgatniok, döglött lovak húsát, mocsarak kákagyökerét kénytelenek enni“. Ilyen előzmények után nem csoda, ha az 1663-as őszi támadás után, Kaplan basa 600 fős seregének rohamát és ágyúzását követően a rossz állapotban levő vár elesett, a kiéhezett őrség feladta a harcot.

Ilyen előzmények után Nógrád az érsekújvári vilájethez tartozó szandzsák székhelye lett. A vár parancsnokává Csonka béget nevezték ki, aki jó gazda, emberséges földesúr volt, s ezért a környék lakói is kedvelték. A mezővárosban ekkor egyébként csak muzulmánok laktak, akik a várban dzsámikat és fürdőket emeltek.

Evlia Cselebi török utazó is készített ebben az időben leírást a várról és Nógrád környékéről. ,,E várnak környékét - olvassuk feljegyzéseiben - négyfelül egy ágyúlövésnyi távolságra alacsony földek képezik s a mélyebb helyeken mind viruló rétek vannak. Azonban a vár maga egy síkság közepén az ég csúcsáig felérő magaslaton a kékes felhőkbe nyúlik fel s egy tojáshoz hasonló csúcsos vörös sziklán, faragott kőből készült erődítmény, mely mindenfelé híres.“ Benn a várban, olvassuk tovább, „egy magas torony van, mely a várra nézve, belső várat képez. Benne a kapitány palotáján, a raktárakon és a hadi szertárakon kívül más nincs. Eme vár körül vágott sziklaárok van.(...) Ebbe a belső várba egy délre néző

AZ ÖREGTORONY ROMJAI

(A szerző felvételei)

nem épült fel, s lassan falai is omladozni kezdtek.

A község ezután fokozatosan elvesztette jelentőségét és központrangját. A múlt század elején Mocsáry Antal így mutatta be a hajdani megyeszékhelyt, pontosabban annak környékét: „Ezen igen régi mezőváros fekvése kelle- metes; napnyúgot felé magos, sűrű s nagy erdőséggel borított hegyek látszanak: délfelé a Duna és Vátz városa két mérföldnyi távolságra vagyon; napkelt felé ékes dombok látszanak, melyeknek oldalain termékeny szőlők plántál- tattak, alattok pedig a kiterjedt völgyek hasznos fűveket teremnek; éjszak felől messze terjedő térséget, és a szomszédban fekvő Di- ós-Jenei hegységet látni. “

A hajdani híres végvár az andezitkúp tetején „omladékokban hever“. Szabálytalan alaprajzú volt valamikor, amely külső erődrendszerből és egy belső várból állt. A védelmi övből még megvan a kőkerületű kapu, ahonnan kettős falkör vezet az észak-nyugati újbástyához. A védőművet olaszbástyával erősítették meg. A déli bástyának még állnak a falerősítö pillérei. Állnak a külső és a belső vár kapui közti kör alaprajzú erőd maradványai is. Természetesen rossz állapotban van az öregtorony is. Falában megmaradt a két csúcsíves ablakkeret. A torony alatti sziklaárokban tárták fel a felvonóhíd mederpillérét s Báthori Miklós 1483-as díszes, címeres, vörösmárványból készült reneszánsz emléktábláját, amely a balassagyarmati múzeumba került.

Valamikor a város is falakkal volt körülvéve. A középkori várfalak maradványai helyenként még ma is felfedezhetők. A falu szép műemléke az 1757-ben épült katolikus templom. Nógrád Boldogasszony tiszteletére szentelt templomát már az 1299-es oklevelek is említik. Ez 1754-ben elégett, s akkor emelték Migazzi püspök segítségével a mait. Bejárati kapuja kosáríves, toronysisakja barokk. Az oldalsó falmezőben egy-egy ablak van, felettük Migazzi Kristóf címere. Az egyhajós templom festménye barokk kori.

Csáky Károly

'Publika, publika...

Az első csehszlovák köztársaságban Pozsony helyőrségi parancsnoka karakán, kemény katona volt. A tisztek, altisztek s a legénység réme. Csak legszigorúbb környezete tudta, hogy a közszerepléstől rettegő, lámpalázas, izgulós emberke.

Adódott pedig egy októberi napon, hogy az állami ünnep alkalmából a felsorakozó helyőrséghez a régi „Ürsnátí plac- con“ (akkor ott még homoktenger volt és nem emeletes paloták), az ünnepi beszédet neki kell elmondania. Kétségbe volt esve, ám jó ismerőse, Moys zsupán, a pozsonyi rádió akkori igazgatója megvigasztalta:

„Bejössz hozzánk, mi a beszédedet rájátszuk viaszlemezre, s kész! Te felállsz a szónoki emelvényre, az én embereim megeresztik a lemezt, a megafonokon át hangod majd a lemezről szárnyalás neked csak tátogatnod kell“.

Először tanakodott, bizonytalankodott, de ha a rádió legfőbb embere teszi ezt az ajánlatot - ö a szakember hát ráállt.

A szónoki emelvénytől illő távolba sorakoztatták fel a katonaságot, s amikor a tábornok letisztelgett a legénység előtt - ez volt a megbeszélt jel -, hát a rádiósok beindították a gépet és a hangszórók harsogva ontották az ünnepi szónoklatot.

Ám az ördög közbeszólt! Gellert kapott a gramofontű, s megsértve a korongot a beszéd legdrámaibb részénél, amikor a szónok a hangsúly kidomborítása érdekében még a karját is magasba lendítette - így harsogtak a hangszórók: a tá nasa republika, publika, publika, publika... Bizony jó néhány másodperc lepergett, míg a technikus észbe kapott, közben a viaszlemez pedig csak üvöltötte: publika, publika, publika. A tábornok holtfehér arcán a szemek kigúvadtak, keze még jó ideig a magasba nyúlva állt, szinte nem tudta leengedni.

Soha többé nem szónokolt. Soha többé nem állt szóba a rádió igazgatójával - mondták az igaz történet regélői. Hát azért nem mernék esküdni rá, hogy teljesen igaz volt. - yj 1990. VI. 15.

ÚBUJeSBfl