Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-08 / 23. szám

Vasárnap 1990. június 10. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.38, nyugszik 20.37, Kö- zép-Szlovákiá: 04.45, nyugszik 20,44, Nyugat- Szlovákia: 04.51, nyugszik 20.50 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 22.38, nyugszik 05.52, Közép-Szlovákia: 22.45, nyugszik 05.59, Nyugat- Szlovákia: 22.51, nyugszik 06.05 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük MARGIT, GRÉTA - MARGARÉTA nevű kedves olvasóinkat • 1905-ben született Fran tisek HEÖKO szlovák író. A VASÁRNAP következő számának tartalmából FIÚK, FEL A FEJJEL! Egy öreg cserkész visszaemlékezései Sági Tóth Tibor írása APA A SZÜLŐSZOBÁBAN Kubáé Éva riportja VOLT EGYSZER EGY ÁRVÍZ Póda Erzsébet írása NÓGRÁD MEGYE ELSŐ SZÉKHELYE Csáky Károly cikke ELÉGTÉTELRE VÁRVA Szabó G. László beszélgetése Bara Margittal REMÉNYTELEN KATARZIS Csicsay Alajos novellája MATHIAS REX ÉS A HUMANIZMUS Somogyi Má t yás írása Levelek Vélemények TEKINTÉLY NÉLKÜLI HATALOM Egyszerű, hétköznapi ügy­nek indult. Tornára az eddigi­nél korábban, reggel hat és hét óra között hozzák a ke­nyeret az üzletekbe. Ezért a Jednota 02 256-os vegyes­bolt dolgozói a vásárlók ér­dekében, felsőbb szervükkel egyetértve, kéréssel fordul­tak a helyi nemzeti bizottság­hoz a nyitvatartási idő meg­változtatásának jóváhagyá­sáért. Pontosabban: reggel nyolc óra helyett hét órakor nyitnának s egy órával ko­rábban zárnák az üzletet, amikor a tapasztalatok sze­rint is minimális a forgalom. A kenyér, a péksütemény, a tej pedig reggel kelendő, nem az alkonyi órákban. Eddig minden egyszerű lett volna. Nem így az alko- nyatpárti helyi nemzeti bizott­ság illetékeseinek. A kérést elutasították, a fellebbezést úgyszintén. Indoklás: a nyit­vatartási idő megváltoztatása nem áll a vásárlók érdeké­ben. Hogy ezt miként lehet íróasztal mellől megállapíta­ni? Nem tudom. Eddig senki senkit nem kérdezett meg. Több mint száz vásárló alá­írása várja az újabb vissza­utasítást, mert az illetékesek nem engednek, kötik az ebet a karóhoz. A közérdek mellékes. Az is, hogy az üzlet dolgozóinak nyitás előtt másfél órával az üzletben kell várniuk a ke­nyeret, mert a pékek nem várnak, visszaviszik az árut. Az sem számít, hogy csa­ládanyákról van szó. A hiva­tali szigor nem ismer par­dont, még most sem, a vá­lasztások küszöbén. Még övék a hatalom, de a tekintélyt már rég eljátszot­ták! Fecsó Pál KI TEHET RÓLA? Tetszett az a cikk, amely a tejnap alkalmából az Új Szó május 22-i számában Egészségünkre! címmel je­lent meg. Amint elolvastam, rögtön tollat fogtam, hogy egyet s mást a tudomásukra hozzak - ha szabad. Mi is - az egész család - nagyon szeretjük a tejet és a tejtermékeket. Sajnos, ezekből csak a tej, a tejföl, vaj, túró és egy-két sajtfajta jut, no meg hát egyfajta - itt- ott kapható - joghurt, pedig alig húsz kilométerre van a tejüzem a járási székhely­től, Dunaszerdahelytól. A vá­ros és környéke sokféle áru­val nincs ellátva. Ha véletlenül Pozsonyban vagy más nagyobb városban járok, tágra nyílt szemmel nézem, hogy ilyen is van, meg olyan is van? Hitetlen- kedek, s nyomban rakom is a kosárba a még soha nem kóstolt csemegéket - sajto­kat, joghurtokat amíg csak azt veszem észre a fizetés­nél, hogy a „torkoskodásra“ szánt élelem megint elvitt egy zöldhasút. Gondolom, a dunaszerdahelyi kereske­dőknek is jól jönne egy ilyen forgalom, de hát ők arról, azt mondják, nem tehetnek, hogy nincs ilyen áruválaszté­kuk, hogy nekik nem külde­nek... Hát akkor ki tehet? Kinek higgyek? Annyi biztos, irigylem a nagyváros lakóit az áruellátásért. Száméi István, Dunaszerdahely EGYMÁSRA UTALVA A minap, a gyermeknap kapcsán azon gondolkod­tam, hogy mit tettünk érde­kükben mi, az életükért, sor­sukért felelős felnőttek az utóbbi időben. Új korszakba léptünk, új feladatokat tűztünk ki célul, melyek semmivel sem kiseb­bek, mint az eddigiek voltak. Éppen ellenkezőleg. Ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani az új kor követelményeivel, a változással, a fejlődéssel, egy pillanatra sem szabad megtorpanni. Lehet, sokan még emlé­keznek arra, amikor az em­berek nem ismertek lehetet­lent, ha a közösség dolgairól volt szó. Erre a lelkesedésre, példamutatásra ma éppolyan szükség van, mint annak ide­jén volt az ötvenes évek ele­jén. Rajtunk, a felnőttek ma­gatartásán múlik, milyen gazdái lesznek országunk­nak az utánunk jövök. Mun­kamódszereinkben, munká­hoz való viszonyunkban még sok minden megváltoztatás­ra, javításra szorul. Könnyel­műen bánunk sok minden­nel, elnézünk olyan dolgok felett, amelyek előrehaladá­sunkat hátráltatják. Mennyivel elégedettebbek lehetnénk, ha a jó kezdemé­nyezés kiszorítaná munka­helyeinkről a közönyt, a kivá­ló minőségű áru a selejtet. Egymásra vagyunk utalva. Közös a célunk: a gazdasági és szociális biztonság, a mindnyájunk által áhított szebb holnap. Marták Éva, Felbár CßßMieqqcji MINDENÜTT VÁRNI KELL? Keserű hangú levelet ho­zott a posta. Veszelkáné Márkus Márta írta. A fia­talasszony csípőjét tizenegy­szer (11) operálták, pillanat­nyilag nyolc éve ötvenszáza­lékos rokkantnyugdíjas, el­vált, 10 és 6 éves lányát egyedül neveli. Füleken él egyszobás lakásban. Állan­dóan pereskedik, ugyanis nagyobbik kislányára az apja három éve egy fillért sem fizet. De térjünk rá a levél lé­nyegére: ,, Három évvel eze­lőtt olyan törvény lépett élet­be, hogy aki félnyugdíjas, muszáj 4 órát dolgoznia. Én mentem utána, hitegettek, a járási bizottságon, majd ha... és ez így ment hónap­ról hónapra. Majdnem egy évig anyámék tartottak el. Két évvel ezelőtt beléptem a vöröskeresztbe, letettem a vizsgát, s mint önkéntes gondozó ápoltam egy 80 éves bácsit, akit ez év január 18-án eltemettek. Amíg gon­dozónő voltam, megkaptam a gyereksegélyt decemberig. Ez év januárjában beadtam a kérvényt a teljes rokkant- nyugdíjra.“ A bizottság csak fél év múltán, május közepén vála­szolt, s szerinte olvasónk nem jogosult a nyugdíjra. Veszelkáné öt hónapja havi 499 koronából él, plusz abból az 500 korona tartás­díjból, amit az apja az egyik kislányra fizet. „Januártól gyűlnek az iskolai csekkek, az óvodai csekkek, a lakbér, és sorolhatnám, de nem tu­dok fizetni, mert nincs miből, örülök, ha a gyerekek leme­hetnek anyuhoz és ott ehet­nek. Én pedig apadok és fogy az erőm. Sok helyen intézkedtem, de semmit sem tudnak tenni, mindig és min­denütt csak várni kell“. Furcsa. Sem Füleken, sem Losoncon nem tudná­nak intézkedni? Várjuk az il­letékesek reagálását. K. Cs. Szemetelünk, szemetelünk...?! Állunk az autóbusz-megállóban. Környezetünk: a földön szerteszét csokoládépapírok, félig telt, a sürgős felszálláskor elhajított fagylalttölcsér, rengeteg cigarettavég. Előttem egy fiatal házaspár áll.- Rémes, mi? Ahogy az ember megjön külföldről, rögtön ez tűnik a szemébe - háborog a dohányzó férj. - Láttál ilyet Düsseldorfban? - intézte szavait hitveséhez. Majd amikor befut a busz, félig szívott cigarettáját könnyed mozdulattal a földre ejti. ■f Meleg, nyári szombat délelőtt. Az emberek szokásos ügyeiket, bevásárlásaikat intézik, vagy csak egyszerűen sétálnak. A gyümölcsösbódétól nem messze a pádon közép­korú, jöl öltözött házaspár narancsot eszik. Hanyag mozdulat­tal dobják le a földre a lefejtett narancshéjat, papírzsebkendő­vel megtörlik kezüket, majd odébb állnak. Az összegyűrt zsebkendőt már távozóban ejtik le, elegánsan. Alig néhány lépésnyire volt tőlük a szemétkosár! V. E. Sok a hirdetés... Igen, jogos olvasóink észrevétele. A választási kampány idején lapunkban valóban meanöveke- dett a hirdetések száma. Ám azonkívül, hogy lapunk számára a hirdetésekből származó bevé­tel anyagi, s így függetlensége biztosításának is egyik fontos forrása, napjainkban nem ez a döntő szempont. A demokratikus választások előkészítésében egyetlen magyar nyelvű napilapunk erkölcsi kö­telességének tekinti a magyar nemzetiségi moz­galmaknak részrehajlás nélkül fórumot biztosíta­ni célkitűzéseik ismertetésére, népszerűsítésére. E célból a mozgalmak képviselőivel történt meg­állapodás alapján lapunkban azonos terjedelmet bocsátottunk programjuk ismertetésére. Ezenkívül lehetővé tettük számukra, hogy fizetett hirdetés formájában ismertető, tájékozta­tó anyagot közölhessenek mozgalmukról, bemu­tathassák képviselőjelöltjeiket. Ugyanakkor szol­gálatot tettünk a ma és holnap urnák elé járuló olvasóinknak is, akiknek a tájékoztató anyagok bizonyára megkönnyítették a választást. Esélyegyenlőségről esett szó. Mindenképpen erre törekedtünk. így is megeshetett, hogy egyes számokban (épp a fizetett hirdetések terjedelmét illetően) az egyes pártok anyagai között akadhat­tak aránytalanságok. Ez a mozgalmak anyagi lehetőségeitől és igényeitől is függött. A mozgal­mak képviselőivel a választási előkészületek fo­lyamán rendszeres kapcsolatot tartottunk fenn és a felvetődött vitás kérdéseket a kölcsönös tolerancia alapján rendeztük. Igen, sok volt a hirdetés más szerkesztőségi anyagok rovására. Munkatársaink cikkei, riportjai szerkesztőségi asztalunkon közlésre várnak. Most, a választások után, erre is sor kerül. Kérjük olvasóink szíves megértését. (A szerkesztőség) Nagyobb példányszámban jelenünk meg A Postai Hírlapszolgálat­tal történt megállapodás értelmében június elsejétől a napilap és a Vasárnap is magasabb példányszám­ban jelenik meg. Kérjük olvasóinkat, hogy továbbra is értesítse­nek olyan konkrét esetek­ről, ha lapunk valahol nem kapható vagy előfizetése bárminemű nehézségbe ütközik. Példányszámunk továb­bi emelését papirhiány nem akadályozza. 1990. VI. 8. i/asárnap NY ÁRI OROMOK ifj. Kopasz Viktor felvétele, Királyhelmec

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents