Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-08 / 23. szám
ílasdrnap CS AK TARTJUK A MARKUNKAT 'Gondoloni, nem lőhet vita tár^ys, hocjy az állsm nagy adósa az embereknek. Ma már tudjuk: az a gazdaság- és szociálpolitika, amelyet több mint 40 éven át a humanizmus nevében és zászlaja alatt folytatott, nem sok jóra vezetett. S ha abból a tételből indulunk ki, hogy minden mindennel összefügg, akkor a képlet nagyon egyszerű: azért lett rossz a gazdasági helyzetünk, mert rossz volt a szociálpolitikánk. S ez fordítva is érvényes. Hogy melyik vojt előbb: a gazdaság- vagy a szociálpolitika? Nem tudom. Az' azonban biztos, hogy nemcsak szociális elképzeléseinkben és modelljeinkben volt a hiba. Ugyanis meggyőződésem, hogy vannak hazai szakemberek, akik képesek lennének legalább olyan jól funkcionáló szociálpolitikát kialakítani, mint mondjuk az osztrákok, a svédek vagy a nyugatnémetek. A baj csak az, hogy nincs ró pénzünk. Munkánk hatékonysága jóval alatta marad a szükségesnek, így aztán nem dúskálhatunk anyagi javakban. S erre egyelőre nincs is kilátás, mivel gazdasági eredményeink egyre romlanak. Ilyen nehéz körülmények között vajon törleszthet-e valamit az állam az emberekkel szembeni adósságából? Milyen szociális politikát folytatott és folytathat az új és a még újabb kormány? A kérdéseket a legilletékesebbnek, Petr Millernek, a CSSZSZK szociális és munkaügyi miniszterének tettem fel. m. 0 Szorult gazdasági helyzetünk ugyancsak szűk korlátok közé szorítja lehetőségeinket, s ez szociálpolitikánkra is rányomja bélyegét. Véleménye szerint a kormány milyen munkát végzett ezen a területen?- Előre kell bocsátanom, hogy még csak rövid ideje vagyunk hivatalban, s örökségünk szociálpolitikai téren sem örvendetes. Óriási a felelősségünk, s a feladatunk roppant nehéz. Vissza kell adnunk a szociális politikának a valódi szociális jelleget. Ha értékelésként az év elejéig visszamenően próbálom elkészíteni a mérleget, úgy érzem, sokat dolgoztunk és nem eredménytelenül. Például megteremtettük a jogi feltételeit a szervezeti változások keretében áthelyezett dolgozókról való anyagi gondoskodásnak és egyúttal kimunkáltuk a münkába lépés előtti anyagi gondoskodást szabályozó előírást. Oroszlánrészt vállaltunk az amnesztiával szabadlábra került emberek foglalkoztatásában. Előkészítettük a munkaerőpiac koncepcióját, és ennek alapján kidolgoztuk a foglalkoztatásról szóló törvény alapelveit. A kormány számára ez szolgál alapul a jogszabály kimunkálásához. Mivel a szervezeti változásokat munkanélküliség kíséri, alaposan fel kell készülnünk a jövőre. Az emberek munkafolyamatba való újrabekapcsolását munkaközvetítő hivatalok segítségével szeretnénk elősegíteni. Ezeket számítógépekkel szereljük, pontosabban szerelnénk fel, de a tervezett mennyiségből egyelőre még több darab hiányzik. A hivataloknak sokrétű szolgáltatást kell nyújtaniuk, ezért mindenütt megfelelő szakemberre lesz szükség, többek között jogászokra és pszichológusokra. • Az említett intézkedések nagyrészt a produktív életkorú aktív lakosságot érintik. Vajon milyen sors vár a kisgyermekes családokra, a nyugdíjasokra, az alacsony jövedelműekre?- Már kimunkáltuk azt a rendelkezést, amelynek értelmében 1991. január elsejétől az anyasági segély 900 korona lesz, s a gyermek hároméves koráig folyósítják majd. Minisztériumunk eredetileg 1200 koronát javasolt, de sajnos ezt az összeget nem sikerült elfogadtatnunk. Tudatosítjuk, hogy a 900 korona nem éri el a létminimumot, az ország anyagi helyzete azonban nem enged meg nagyobb juttatást. Lehetőség lesz viszont arra, ami idáig törvénysértésnek minősült: a gyermek- nevelési szabadságon levő nők vállalhatnak mellékállást. A nyugdíjak esetében szintén lesz változás. Szakemberek egy csoportja kiszámította, hogy a szegénység határa 1050-1430 korona között mozog. Ennek alapján határoztuk meg a létminimumot 1200 koronás összegben. Ha tehát valaki egyedül él és kizárólagos jövedelme a nyugdíj, legkevesebb 1200 koronát kaphat. Két személy esetén 2000 korona a legalacsonyabb összeg. Tudjuk, hogy ezzel a nyugdíjasok problémáját hnég korántsem oldottuk meg. 1991-től számításba jöhet a költségek növekedésétől függő automatikus nyugdíjemelés. A jövőben a szociális biztosítás átszervezésével is számolunk. Szeretnénk, ha önálló lenne, s ezáltal betekintést kaphatnánk abba, hogy béradónkat milyen célokra fordítják. Vagyis egy olyan rendszert kívánunk létrehozni, amilyenre már csak a nagyszüleink emlékeznek. Egyébként a nyugdíj összegének meghatározása is változni fog. Valószínűleg a legmagasabb bizonyítható kereset 65 százalékát kapja meg a nyugdíjas. A későbbiekben jó lenne 75 százalékra emelni ezt az arányt. A nyugdíjakkal kapcsolatos intézkedésekkel végre megszüntetjük a kisiparosok eddigi meglehetősen méltánytalan helyzetét. Velük nagyon igazságtalanul bántak eddig. Hatvanöt éves korukban mehettek nyugdíjba és nyugdíjuk sok esetben csak 600 korona vagy még annál is kevesebb volt. Az előbb említett szabályok teljes mértékben vonatkoznak majd rájuk. 0 Az utóbbi időben jelentősen megnőtt a külföldi munkalehetőségek iránti igény s a jövőben várhatóan egyre többen szeretnének határainkon túl vállalni munkát. Lesz erre mód?- Az ön által felvetett probléma meglehetősen komoly, s a kormány részletesen foglalkozik vele. Azt mondjuk, hogy nyitunk a világ felé, s ez munkaerőpiacunkra is vonatkozik. De sem hazánknak, sem a nyugati országoknak nem érdeke, hogy az emberek olyan arányban menjenek külföldre, amely esetleg sokaknak megakadályozná az érvényesülést. Épp ezért nagyon körültekintően kell megegyezni a külföldi partnerrel, beleértve dolgozóink érdek- védelmét is. Jelenleg ez ügyben az NSZK-val tárgyalunk, s várhatóan egy hónap múlva megkötjük a szerződést. 0 Számos olyan intézkedést sorolt fel, amelyet a korábbi kormánynak már rég meg kellett volna hoznia, önök most mindezt megtették, részben vagy egészben orvosolva ezzel a bajokat. Tehát az előzőtől sok mindenben különböző szociális politikát indítottak útnak. Véleménye szerint a választások után megváltozhat ez az irányvonal?- Úgy gondolom, hogy nem. Ha egyfajta folytonosságot akarunk elérni, akkor radikális eltérésekre nem kerülhet sor. Arról nem beszélve, hogy a politikát egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni. • Nem vitás, a kormánytagok pár hónapi tisztségük idején nagy munkát végeztek. De ön is tudja, hogy jobbára passzív szociálpolitikát folytattak. Olyat, amikor az állam ad, mi meg csak tartjuk a markunkat. Azonban, inkább a közelebbi, mint a távolabbi jövőben aktív szociálpolitikát kellene kialakítani, ön szerint milyen legyen ennek a gyakorlata?- Egyrészt' előre kell lépni az idős emberekről való gondoskodásban. Másrészt, főként a fiatal családoknak ketl aktívaknak lenniük, nem pedig csak várni, hogy mit tesz az állam. Ahhoz, hogy jobban éljünk, mindnyájunknak kell tenni valamit. Nem szabad visszarettenni a szerkezetváltástól, az átképzéstől. S ha valakinek családja van, arról gondoskodnia kell. Egyébként az aktív szociálpolitikát személyes példámmal is tanúsíthatom. Engem idegen emberek neveltek fel, akik később szépen megszabadultak tőlem. A katonaság alatt összegyűjtöttem a pénzt az esküvői csokorra, s a házasságkötő terembe villamossal mentünk. Ez akkor normálisnak számított, ilyen volt az élet. Mikor megnősültem, 16 négyzetméteres területen laktunk a feleségem anyjával és fivérével. Hatévi kemény munkámba került a szövetkezeti lakásunk meg a berendezés. Később már 10 ezer koronát is megkerestem havonta, de rengeteget dolgoztam, nagyon igyekeztem. Én valahogy így képzelem el az aktív szociálpolitikát. Kovács Edit Kras —«-JSSS prikler László felvétele 1990. VI. 8.
