Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
Még hét nap... Pontosan egy hét, s megnyílnak a választóhelyiségek. Hosszú évek után újra szabadon választhatunk a pártok, mozgalmak jelöltjeiből. A második világháború után először indulnak önálló politikai képviseletként nemzetiségi pártjaink, mozgalmaink is. A választási előkészületek folyamán meggyőződhettünk arról, hogy céljuk egy, csupán e cél megközelítésének módjait illetően különböznek elképzeléseik. A Független Magyar Kezdeményezés a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalommal együtt indul a választásokon. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az Együttélés Politikai Mozgalommal alakított választási koalíciót. Az ö jelöltjeikből mutatunk be néhányat, ismertetve jövőnkre vonatkozó elképzeléseiket. Természetesen más pártok listáin is szerepelnek magyar nemzetiségű képviselőjelöltek. Magyar választópolgárok! Minden egyes szavazat segíti nemzetiségi jelöltjeink bejutását a képviseleti szervekbe. Szavazatunkkal saját jövőnk útját egyengetjük. Nagykaposon telepedtem le családommal, a Csemadok városi szervezetében tevékenykedem. A Csemadok járási választmányának társelnöke és a központi választmány tagja vagyok. Nem tartott sokáig, hogy rádöbbenjek: nemzeti kultúránk felemelkedéséhez politikai harcot kell folytatnunk, jogaink érvényesítése nem szűkíthető a művelődés területére, és a színesre festett proletár internacionalizmus mögött jól megkonstruált elnem- zetlenítés folyik. Tudtam, hogy a fölismerés kevés, a harcot valamilyen formában vállalni kell. Hogy Nagykaposon milyen eredménnyel vállaltuk fel ezt a küzdelmet, azt mások illetékesek eldönteni, de mindenképpen szólnom kell arról az erkölcsi segítségről és támogatásról, melyet minden kérés nélkül kaptunk. Mihályi Molnár László, aki több éven keresztül élt városunkban, Dobos László, Szabó Rezső, Püspöki Nagy Péter, Duray Miklós, Janics Kálmán - személyes jelenlétükkel vagy írásaikkal tartották ébren bennünk a reményt. Mi sem természetesebb tehát most számomra, hogy minden erőmmel segítsem azt a politikai koalíciót, amely ezeket az embereket jelöli a törvényhozó testületekbe. Mert szerintem a becsületes helytállás a legjobb ajánlólevél. Hajlandó vagyok hinni a november 17-e után felbukkant demokratáknak is, de keserű tapasztalataim is vannak a hullámlovaglás harsogó titánjaival. A jövő igazol, a múlt óvatosságra int. Bízom a választók higgadtságában, a kibontakozó demokráciának ránk, csehszlovákiai magyarokra is szüksége van; át kell mentenünk értékeinket, legjobbjainkkal együtt. FUKSZ SÁNDOR 38 éves, Kaposkelecsenyben (Tőketerebesi járás) született. Nagykaposon érettségizett, majd a prágai Cseh Műszaki Egyetemen szerzett diplomát. A királyhelmeci Szlovák Villamosipari Üzem közgazdásza. Az Együttélés Politikai Mozgalom jelölte a Szlovák Nemzeti Tanácsba.- Azon képviselőjelölt-társaimmal együtt, akikkel nem a lista legelején helyezkedünk el, azért vállaltuk a jelölést, hogy segítsünk azoknak, akiket ott szeretnénk látni a képviselői székekben. Az elmúlt húsz évben megszakítás nélkül részt veszek a közművelődési munkában: a prágai Ady Endre Diákkör után, miután DURAY MIKLÓS 45 éves, nős, egy gyermek apja. Pozsonyban él. Foglalkozása geológus. A hatvanas években a független magyar klubmozgalom és ifjúsági szövetség vezetője volt, a hetvenes évek második felében megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, amelynek 1989-ig volt a szóvivője. Ezért a tevékenységéért kétszer volt börtönben. Az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke. Az Együttélés jelöli képviselőnek a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába.- Ha megválasztanak képviselőnek tulajdonképpen semmi meist sem szeretnék csinálni, mint folytatni azt, amit eddig tettem. Ugyanazokban a hagyományokban akarok továbblépni, amelyeket kialakítottunk a hetvenes és nyolcvanas években, tehát folytatni a magyar kisebbség és a nemzetiségi kisebbségek jogvédelmét s azt is, amit február elejétől a parlamentben mint képviselő teszek. Folytatom tehát a harcot kollektív jogainkért, az iskolák és a kultúra önigazgatásáért, a piacgazdaság megteremtéséért és azért, hogy a magyar kisebbség körében minél több vállalkozó legyen, hogy minél jobban megerősödhessünk anyagilag, mert csak ott lehet jól politizálni, ahol van pénz. Igaz, hogy a pénz nem boldogít, de sok problémát megold. Nagyon fontosnak tartom társaimmal együtt, hogy a csehszlovákiai magyarság társadalmát megerősítsük, újjáépítsük azt amit eddig tönkretettek. Ennek egy részét alkotja a hitélet megszilárdítása, hogy a csehszlovákiai magyarok, keresztények és nem keresztények, katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók és mások saját kulturális körükben, anyanyelvükön művelhessék és terjeszthessék hitüket. Ezenkívül nagyon fontosnak tartom azt, hogy a különböző kultúrájú és nyelvű állampolgárok békességben éljenek együtt azon a helyen, ahol megszülettek, ne egymás ellen, hanem egymásért szervezkedjenek. Az Együttélés Politikai Mozgalomnak tulajdonképpen ez adja az értelmét. Szeretnék megmaradni a családi hagyományokban is, abban, amit szüleim és nagyszüleim kialakítottak. Közjegyző apai nagyapámat mindenütt nagyon szerették, mert becsületes volt és nagyon jó kapcsolatot tartott fenn mindenkivel. Szeretnék abban a szolgálati hagyományban élni, amiben anyánk katolikus néptanítóként generációkat nevelt fel. JANICS KÁLMÁN 77 éves, nyugdíjas, Vágkirályfán él. 1989-ig üzemi orvosként dolgozott. A harmincas évektől publikál, szociológiai és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozik. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, a mozgalom jelölte képviselőnek a Szlovák Nemzeti Tanácsba.- A képviselői hivatás nemcsak döntés és szavazás, mert előzetes vizsgálódás és tanulmányozás nélkül kétes eredmények születhetnek. Még szövevényesebb a jogalkotás, ha a megszokott polgári szempontokat nemzetiségi vonatkozások tarkítják, nemcsak nálunk, hanem szerte a világban. Tudjuk, hogy közel félszáz éves kisebbségi múltunkban mit indítottéi az 1945-ös Kassai Kormányprogram, majd miként folytatta 1989-ig a pártdiktatúra, ezért ma minden magyar képviselő- jelöltnek azt kell megfontolnia, mit sikerült DOBOS LÁSZLÓ 1930-ban született. A csehszlovákiai magyar irodalom neves képviselője. Pozsonyban él. Két felnőtt gyermek apja. A Madách Könyvkiadó igazgatója, a Csemadok társelnöke, a Magyarok Világszövetségének társelnöke. Az Együttélés Politikai Mozgalom jelöli képviselőnek a Szlovák Nemzeti Tanácsba.- Én az együttélés, az egyéni és közösségi autonomitás híve vagyok. Érzem a választás előtti izgalom csábításait, érzem, s biztos vagyok benne, hogy nagy esély részesei vagyunk. De tudom, hogy ez a lehetőség cselekvési kényszer is. S a képviselőjelöltség? Felelősségvállalás. S mit mondhatok egy esetleges út elején? ígérgessek a választások ősi szokása szerint? Soroljam itteni magyarságunk megoldatlan gondjait? Hánytorgas- sam történelmi megaláztatásainkat? Feneketlenül mély a sérelmek tarisznyája is. Mondjam azt, hogy én mindenre tudok megoldást? Csábító, de egyben könnyelmű és felületes lobogás lenne ez így. Nyilván kialakul az intézendő, s megoldatlan ügyek fontossági sorrendje: az iskola, a nyelv, a magyarlakta vidékek gazdasági és szociális ügyei... Természetesnek tartom, hogy tapasztalatainkkal, s felismeréseinkkel arányosan a politika ternapjainkig teljesen eltüntetni a háború utáni nacionalista rögeszmékből, és mik azok, amik - ha jogi formában nem is - meglapuló helyezkedésben, suttogásokban máig is érezhetők környezetünkben. Ma is létező alapállás a nemzetiségi kérdés diszkriminációs megközelítése, ezért magatartásunkban kizárólag az egyenrangúság alapelvéből kell kiindulnunk, ennek kell meghatároznia az új nemzetiségi alkotmánytörvény egész szerkezetét. Napjainkban a masaryki szellem örökségével kell a kérdésekhez nyúlni. Ma is suttogják az „államnyelv“ abszolutizálását, amit az infrastruktúra egynyelvűvé tételével óhajtanak elérni. A játék egyszerű és következetes, ki kell szorítani a nemzeti kisebbség nyelvét a közéletből, akkor értelmét veszti az egyenrangúság követelése és az önigazgatás minden formája. Csak ez az irányzat hibás térben és időben, nem Európába vezet, hanem valami távoli sötétségbe. Ma nemcsak a nemzetiségi kérdés rendezése a ránk háruló feladat, de a múlt hibái mellett a forradalmi lendület túlzásait is felül kell vizsgálni, csak így tudunk sikeres harcot folytatni a jogállamiság helyreállításáért és az államszuverenitás biztosításáért. A jelöltséget ebben a hitben és elszántságban vállaltam, bízva abban, hogy európai keresztény és humanista hagyományunk jogállamiságunk megteremtésében pozitív szerepet fog játszani. mészetéhez igazodva egyre inkább programokban gondolkodunk majd. De a programok kialakításán és vállalásán túl egy képviselő-politikusi magatartás kialakítását tartom elengedhetetlennek. Nevezetesen: azonosulni közegünkkel. Nemcsak alkalomszerűen felszólalni, hozzászólni, meghallgatni; ügyintézni, hanem permanensen jelen lenni. Permanens jelenlét a politikában, naponta érzékelni, értelmezni az egész csehszlovák politika térképét, sőt az európai politika térképét. Ezt a fajta magatartást szeretném munkálni. S szeretnék hozzájárulni erkölcs és politika jó viszonyának alakításához. Hogy a politizálásunk ne legyen egymás alacsonyítása, egymás és értékeink alábecslése. Én a pozitív politikai magatartás, az értékekben, a megoldást kereső elgondolásokban való gondolkodás híve vagyok. CSÁKY PÁL 34 éves, nős, három gyermek apja, Léván él. Kutatómérnöki diplomát szerzett a Pardubicei Vegyészeti Főiskolán. A Levitex alkalmazottja. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom független tanácsadója és e mozgalom jelölte képviselőnek a Szlovák Nemzeti Tanácsba.- Hogy kerül egy magamfajta ember a jelölőlistára? Alapvetően erkölcsi megfontolásokból. Az elmúlt évtizedben gyakran kerültem összeütközésbe a hatalommal, amelynek legitimitását sosem tudtam elfogadni. A tavalyi változások után, úgy gondolom, a csehszlovákiai magyarságnak is meg kell keresnie új helyét az új viszonyok közt. Ebben szeretnék segíteni, amíg szükség van rám. Meggyőződésem, hogy új állapotunk ebben az országban csakis a teljes egyenlőségen, természetes jogaink elismerésén, és biztosításán alapulhat. Új viszonyt kell kialakítanunk választóinkkal is, amely csakis az őszinteségen és a közvetlenségen alapulhat, félretéve demagógiát, párt-, mozgalmivagy egyéb csoportérdekeket. Úgy gondolom továbbá, érdekképviseletünk eddigi gyakorlata tovább nem folytatható, új, professzionálisan magasabb szintű módszerekre van szükség, ezért mindannyiunnak rengeteget kell tanulnunk. Meg kell próbálnunk megértetnünk a többségi nemzetekkel, hogy jogaink érvényesítése nemcsak a kisebbség, de az egész társadalom érdeke. Boldog, kiegyensúlyozott társadalom elérése csak boldog, elégedett állampolgárokkal lehetséges, gazdag állam csak jómódú állampolgárokkal képzelhető el. Bármely téren bármilyen megkülönböztetés az egész veszélyezteti. Szeretném hangsúlyozni, hogy népünk érdekeinek képviseletét csak a közülük kiválasztott emberek láthatják el igazán, idegenek nem hiszem, hogy megértik azt, ami szerintem a legfontosabb: népünk érzésvilágát. Ebből fakadnak azok az igényeink, amelyek megvalósítását elsősorban szorgalmaznunk kell. ' 1990. VI. 1.
