Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-01 / 22. szám
BBUJBSBß TÍ Z MAGYAR KÉPVISELŐJELÖLT ZÁSZLÓS GÁBOR 39 éves, nős, két gyermek apja. Dunaszerdahelyen él. Jogász, szövetkezeti jogtanácsosként dolgozott, februártól a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. A Független Magyar Kezdeményezés jelöli képviselőnek a Szlovák Nemzeti Tanácsba.- Az elmúlt hónapokban új munkakörben dolgoztam. Többi képviselőtársamhoz hasonlóan szinte véletlenszerűen kerültem az aktív politikához. Hogyan értékelem ezt a 3-4 hónapot? Mindenekelőtt azt emelem ki, mód nyílott arra, hogy a Független Magyar Kezdeményezés képviselői tevékenyen részt vegyenek az SZNT, de ugyanígy a Szövetségi Gyűlés és bizottságainak tevékenységében. Természetesen partnereinkkel összefogva a jogalkotás folyamatában szót emeltünk a kisebbség érdekében, amennyiben a megvitatott jogszabály érintette a nemzeti kisebbségek szféráját. A másik fontos eredmény, hogy az SZNT-n belül megalakult a nemzetiségek kérdéseivel foglalkozó teljes jogú bizottság. El kell mondanom ezzel kapcsolatban, hogy egyesekben kétségek merültek fel összetételét illetően, de én ebben nem látok veszélyt, hiszen a bizalomból kiindulva kell kezdeni tárgyalnunk, a másik félhez közelednünk, és a bizottság elnökének személye kezesség arra, hogy a legjobb szándékkal fogja megközelíteni a kisebbségek problematikáját. A jövőt illetően senki sem lehet jós, hogy biztosat mondhasson a választások kimeneteléről. Mérvadónak tartom azonban, hogy novemberben egy pozitív folyamat indult el az országban. Ahhoz, hogy a kisebbség ügyét elfogadhatóan kezeljék, előtérbe kell kerülnie a humánumnak, minden szempontból egyenrangú polgároknak kell tekinteni a csehszlovákiai magyarokat, hiszen ugyanúgy részt vesznek az anyagi és szellemi javak megteremtésében, mint az ország többi polgára. Ha megválasztanak, elsősorban azon fogok munkálkodni, hogy politikai intézményrendszerünkben elmélyüljön a demokrácia, ami az olyan jogi és társadalmi keretek kialakulásának feltétele, amelyek között az ember lesz a mérvadó, tekintet nélkül nemzetiségi, felekezeti és faji hovatartozására. Ha képviselőként beleszólásom lesz a jogszabályok elfogadásába, minden vonatkozásban az FMK elvi nyilatkozatához tartom majd magam. A. NAGY LÁSZLÓ 1979-től a Felsőoktatás-fejlesztési Intézet tudományos munkatársa, így tapasztalataival, s az oktatásügy gyakorlati-elméleti ismeretével hasznos és szinte pótolhatatlan tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának. A nyolcvanas évek második felében csatlakozott ahhoz a társasághoz, mely a Madách Lap- és Könyvkiadó több dolgozójából és más csehszlovákiai magyar értelmiségiekből szerveződött. Az FMK a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölte.- Bennünket az irodalmon és a tudományon kívül elsősorban a politikai szemléletünk kötött össze. Mi alapítottuk meg az FMK-t. Abban, hogy e politikai mozgalom szóvivője, majd a közelmúltban egyik alelnöke lettem, bizonyára közrejátszott az utóbbi években tanúsított politikai, társadalmi és erkölcsi magatartásom is. Bár nem szégyellem bevallani, hogy a novemberi forradalomig bizony tele voltam félelemmel, akárcsak a többi másként gondolkodó sorstársam. Mert ha tevékenységünk nem is volt politikai' kalandorság, számítanunk kellett az erőszakos megtorlásra. S hogy ráadásul a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé is kooptáltak? Igen. Amióta felgyorsultak körülöttünk az események, naponta 16-18 órát vagyok távol a családomtól. Ez a lekötöttség már szinte az emberi szervezet fizikai tűrőképességének felső határát súrolja. Mégis vállalom, s vállalják velem együtt sokan mások is, de igyekeznünk kell, hiszen Szlovákiában még távolról sem ért véget a politikai küzdelem. Képviselői tisztségem is arra kötelez, hogy aktívan segítsem egy demokratikus társadalom megteremtését, ahol mindenki, a nemzeti kisebbségek is, szabadnak, a többséggel egyenrangúnak érzik magukat. Szerintem minden józanul gondolkodó ember vállalná ezért a többletmunkát, pluszmegterhelést. Én is örömmel teszem. DUSZA JUDIT 32 éves, férjezett, egy gyermek anyja. Közgazdász, a kassai INOGRA számítástechnikai kutatóintézetben dolgozik. Az FMK jelöltje a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájába.- Olyan faluban születtem, ahol a történelem a mindennapokkal létezik. A nagy- kövesdi vár romjai olyan történelmi viharok tanúi voltak, amelyek számomra eljövendő politikai pályafutásomhoz számos tanulságot adnak. Gyermekkorom és ifjúkorom a paraszti és munkásélet érintkezési vonalán telt el. Anyám a család és a föld, apám a föld és a vasút emberi dimenzióiban élte és éli életét. Meghatározó volt a munka- és családszeretetük. Tőlük kaptam azt az erőt, amely közép- és főiskolai tanulmányaim során eredményekhez segített. így magyar nemzetiségűként sikeresen szereztem mérnöki diplomát. Ez a közgazdászi diploma és a szűkebb szakterületem, a számítás- technika, a szervezési ismereteimet is gazdagította. Ezért nemcsak a számítástechnikai programok, hanem az emberek is foglalkoztatnak. Eddigi munkahelyeimen eleinte a humán terület vonzásában dolgoztam, majd szélesebb rendszerek megtervezésében vettem részt. Keletszlovákiai kötődésem férjem révén is erősödött, aki újságíró és gömöri származású. Fiunk, Máté, így a humán és a reál szellemi világ közelében nevelkedik. Életpályám elkövetkező szakaszában úgy érzem, hogy ismereteim jól hasznosíthatóak képviselői munkámban. Szeretném, ha három nyelv ismeretében (magyar, szlovák, angol) részese és segítője lennék hazánk Európához való közeledésének. A Kelet-szlovákiai kerületben az NYEE és az FMK helyi programjából most egy pontot szeretnék kiemelni. Negyvenöt évig nem szólhattunk hozzátartozóink, ismerőseink, nagyszüleink Szovjetunióba történt elhurcolásáról 1944-1950 között. Ezek az emberek nem háborús bűnösök voltak, két-háromnapos önkéntes munkára jelentkeztek. Célom a névsor összeállítása (összegyűjtése), és ezen emberek rehabilitálása. BERÉNYI JÓZSEF 23 éves, a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészkarán negyedéves magyar-történelem szakos hallgató, az FMK jelöli a Szlovák Nemzeti Tanácsba.- Nekem is, akárcsak kisebbségi magyarként mindannyiunknak, kicsit más tartalmat fed a haza fogalma, mint a többségnek az anyaországban. Az viszont egységesnek mondható, hogy mindenki számára létezik egy hely, ahová a gyökerek fűzik, ahol igazán otthon érzi magát. Ez a szűkén vett haza nekem a Dunaszer- dahelyi járás, azon belül pedig Ekecs- Apácaszakállas, a falu, ahol nevelkedtem. A tágabb hazát illetően viszont a jól ismert kisebbségi szindrómával küszködöm. Keresem, ám valahogy mégsem találom. Hogy miért? Sajnos, a szlovák társadalom nagy része nézetem szerint még nem nőtt fel odáig, hogy nemzeti kisebbségeit tisztelni tudja, s elfogadja őket másokként is idetartozónak. Ami pedig Magyarországot illeti, hát én is megkaptam párszor a „cseh“ jelzőt. Döntésemben, hogy vállalom a jelölést, ' szerepet játszott mind a véletlen, mind a megfontolás. Hiszen velem egykorúak ritkán vállalkoznak aktív politizálásra. Hogy mégis megtesszük, abban nagy szerepe van a november 17-ét követő változásoknak, tehát a véletlennek. A múlt év októberében még elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy a közeljövőben képviselőjelöltként induljak a választásokon. Tény viszont, hogy amit novemberben elkezdtünk, azt nagyon komolyan gondoltuk, vállalva a következményeit is, melyeket nem lehetett előre látni. Úgy éreztük, a jövőnkkel, a sorsunkkal játszottunk. Ezek az erőfeszítések aztán komoly célokat szültek, melyeket politizálás nélkül aligha lehetne megvalósítani. Itt kerül előtérbe a komoly megfontolásból következő döntés. KOVÁCS LÁSZLÓ 44 éves, nős, két gyermeke van, Pósfán él. Magyar-történelem szakos tanár, jelenleg a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium igazgatója. A Független Magyar Kezdeményezés jelöli képviselőnek a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájába.- Korábban még csak csehszlovákiai magyar viszonylatban sem voltam közéleti személyiség, inkább szakmai körökben ismertek mint pedagógust. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanítottam. Tulajdonképpen a megváltozott politikai helyzet hozta azt, hogy az év elején képviselő lettem. Az a rövid időszak, amit képviselőként a Szlovák Nemzeti Tanácsban töltöttem, teljesen megváltoztatta korábbi véleményemet magáról a politikáról és egyáltalán a parlament működéséről. Azelőtt én is valahogyan azt gondoltam, hogy a parlamenti munka a plé- numüléseken folyik. Igaz, ott hangzanak el a beszédek, de az igazi munka bizottságokban folyik. A plénumülések inkább a reprezentációt szolgálják, a szakmai munka színhelyei a bizottságok. Az elmúlt időszakban valóban szakmai munka folyt, hisz rengeteg új törvény készült és a Szövetségi Gyűlés néhány törvényét is megvitattuk. Meggyőződésem, hogy az új parlamentre talán még a mostaninál is nehezebb munka vár, elő kell készíteni az új alkotmányt, másrészt nem kevés törvényt kell megalkotni ahhoz, hogy a társadalom működése megváltoz- hassék. Az FMK jelöltje vagyok. A mozgalomba inkább a politikai nézeteim vittek mint a kapcsolataim, ismeretségeim. Ha megválasztanak, úgy fogok dolgozni, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek lehetővé teszik a szabadelvű társadalom megszületését. Az FMK nevében is ott van, hogy magyar, tehát az, hogy a sajátos kisebbségi érdekeit is felvállalja. Én elsősorban az oktatásügyi törvények előkészítésében szeretném ezeket az érdekeket képviselni és bekapcsolódni a nemzetiségek kérdéseivel foglalkozó bizottság munkájába. CSIZMÁS ESZTER ÖSSZEÁLLÍTÁSA 199(%VI. 1.
