Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
fl i/asárnap Vá clav Klaus a gazdasági reformról Hiánya nemzetgazdaságunk egyik legnagyobb gondja. Persze, nem csupán a hirtelen beköszöntött demokrácia - ha már beszélhetünk ilyesmiről - problémája ez, hiszen jo néhány éve pénzhiánnyal küzdő vállalataink panaszaival van tele a pénzügyminisztérium. S a panaszokból mára sem lett kevesebb. Már csak azért sem, mert a kormányban akadt egy ember, aki egyetlen húzással - a dotációk csökkentésével - sokak arcara ráfagyasztotta a mosolyt. Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter azonban a legnagyobb parlamenti csatákat is kiállta. ............ Ki is tulajdonképpen a szinte örökké mosolygó, ám nem éppen bokezusegerol ismert pénzügyi szakember? 1941. június 19-én született. Beszél angolul, németül, oroszul es olaszul Felesége, Lívia Klausová mérnök, a CSSZTA Közgazdasági Intézetének tudományos munkatársa. Két fia van: Václav, 20 éves, a Károly Egyetem természettudományi karának hallgatója, a 15 éves Jan pedig gimnáziumba jár. A miniszter, amikor meg volt szabad ideje, sokat olvasott, írt és sportolt. Milyen újságokat olvas ma? Csaknem minden napilapot átnéz, hogy tudja, melyikben bírálják, az angol The Economist című hetilapot viszont mindig figyelmesen olvassa. Kedveli a művészeteket, szívesen olvassa Bellow, Malamud, Hesse, Zweig, Dosztojevszkij müveit. A hazai írok közül leginkább Éapekot kedveli. Úgy gondolja, fantasztikus lett volna, ha megkérhettük volna Salvador Dalit hogy tervezze meg új papírpénzünket. A zenében a modern, igényesebb jazzt kedveli. S ha másodszor születhetne, újra Csehszlovákiát választaná hazájának. Ha Václav Klaus nevét halljuk, olvassuk, sokunknak bizonyára a gazdasági reform jut eszébe. Az a korábbi törekvésektől különböző reform, amelynek keretében, számos szakember véleménye szerint az árakkal kapcsolatos kérdések megoldása lehet az első lépés. De vajon miként vélekedik erről a pénzügyminiszter?- Nem javaslom az ármódosításokat mindaddig, míg azok nem lesznek a gazdasági reformintézkedések teljes komplexumának részei. Ez a komplexum az intézkedések négy csoportját foglalja magába. Méghozzá a korlátozó pénzügyi politikát, a tulajdonjogi viszonyok meghatározását, az árreformot és a reformfolyamat külső, külföldi vonatkozásait. Ami viszont az árakat illeti, első lépésként "rendbe kell hozni“ a nagy- és kiskereskedelmi árakat, a kamatokat, a bér szerkezetét, az árfolyamokat. Mindezt úgy kell véghezvinni, hogy a lehető legalacsonyabb legyen az infláció és a munkanélküliség. Az egyszeri árrenderzés után át kell térnünk egy teljesen új adórendszerre, be kell vezetnünk a gyakorlatba a hozzáadott értékadót. A reformok időszakát élő gazdaságunk napról napra változik. A benne lezajló folyamatokat azonban erős kézben kell tartani, méghozzá következetes pénzpolitikával. Nem szabad megengedni, hogy az állami költségvetés veszteséges legyen, s a megengedettnél több pénz kerüljön forgalomba. Ellenkező esetben az infláció lesz úrrá. Ezzel összefüggésben nem győzzük hangsúlyozni, hogy a gazdaságtalanságot mindenütt a gazdaságosságnak kell felváltania. Egy komoly fordulat már bekövetkezett. Méghozzá akkor, amikor a terv reagált a költségvetésre. Korábban ennek fordítottja volt a gyakorlat. Egyébként antiinflációs költségvetésünkkel kapcsolatban egyre nagyobb a bizonytalanság. Sokan úgy vélik, hogy az év eleji termeléscsökkenés komoly veszélyt jelent. A miniszter szerint is valóban ilyen komoly a helyzet?- A költségvetés bizonyos tartalékot is magában foglal, azonban fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a források képzésében mutatkozó lemaradások esetén csökkentsük a kiadásokat. Előbb azonban tisztán kell látnunk a termelés alakulását. Mert kérdés, hogy a statisztikában szerepel-e a szárnyait bontogató magánvállalkozás, vagy a terciális szféra munkája. Tehát a termeléskiesés ténye csak úgy egyszerűen kijelentve vitatható. Tény, hogy egyensúlyt nélkülöző gazdaságban élünk, ám az egyensúlytalanságot mielőbb helyre akarjuk billenteni. Ezért fékeznünk kell a keresletet. Nem lehet azonban az a célunk, hogy rövid távú konjunktúrát érjünk el. A reformfolyamatban megvalósított intézkedések nagyon szigorúak és rengeteg kollektívát érintenek majd. Mintegy kísérőjelenségként komoly szociális problémákra is lehet számítani. Vajon miként alakulhat a helyzet ezen a téren?- Tulajdonképpen így nem is fogalmaztuk meg helyesen a problémát. Hiszen hazánkban már a múltban óriási gondok voltak. A vállalatok alacsony teljesítménye, nem gazdaságos működése komoly gondot okozott. A termelés esetleges leállítása az adott vállalat gazdasági problémáinak megoldását jelenti. Meglehetősen bonyolult probléma például, hogy olyan tankokat gyártunk, amelyek senkinek nem kellenek. A megoldás különféle lehet. Az állami költségvetésből 1,5 milliárd koronát utalhatunk át a "cél érdekében“, száz koronát véve ki ezzel valamennyi lakosunk zsebéből. Az emberek sokszor panaszkodnak, hogy nem szavazhattak valamely kérdésben. Nos, ez esetben szavazásra bo- csátanám, hogy felszámoljuk-e az adott vállalatot, vagy mindenki küld száz koronát a probléma megoldása érdekében. Gazdasági reformunk keretében az egyik legvitatottabb kérdés a privatizáció. Vajon erről miként vélekedik a pénzügyminiszter?- A privatizáció két szakaszát különböztetjük meg. Az első, amikor a gazdaságot olyan állapotba hozzuk, hogy azt magánkézbe lehessen adni. A ma létező vállalatok még nem tartanak itt. Az állami vállalatokat először állami részvénytársaságokká kell alakítani, s csak utána lehet eladni a részvényeket az állampolgároknak. Véleményem szerint a jövőben 30-40 százalékos lesz az állami szektor részaránya. Ez a kérdés azonban a politikai erők harcában is eldőlhet. Persze, részvényt csak az vásárolhat, akinek van pénze. S hogy ki miként jutott hozzá, érdemtelenül vagy munkája árán, ezt sokszor nem lehet megállapítani. Tulajdonképpen e kérdésnél sokkal fontosabb, hogy országunkban nincs elegendő magántőke. Vagyis hiányoznak azok a pénzeszközök, amelyeket az emberek részvényekbe fektetnének. A betétek a takarékpénztárban 330 milliárd koronát tesznek ki, azzal azonban nem számolhatunk, hogy ez az összeg mind egy fillérig részvénytársaságokba vándorol. A szakemberek úgy vélik, hogy a betéteknek legfeljebb egyötödét majd így fektetik be. Ilyen körülmények között vajon hogyan lehet privatizálni? Minisztériumunk azt tanácsolja, hogy teljes mértékben érvényesüljön a gondolat: a nemzeti vagyon mindenkié. Épp ezért azt javasoljuk, hogy minden csehszlovák állampolgár ingyen kapjon vagyonszelvényt. Ezzel megakadályozhatnánk az ország kiárusítását, az állampolgár pedig eldönthetné, hogy szüksége van-e részvényre, vagy inkább érvényes árfolyamon eladja. Napjainkban a döntés sem az egyén, sem pedig a társadalom számára nem egyszerű. A gazdasági reformot illetően nem egységesek az elképzelések. Főként a nyugati sajtó foglalkozik gyakran azzal, hogy gazdasági stratégiánkra vonatkozóan a kormányon belül különbözők a nézetek. "Jobb, ha azt mondjuk, hogy meg szeretnénk egyezni - vélekedik a miniszter. - Az lehetetlen, hogy a kormánytagoknak azonos legyen a véleményük. A világon a legtermészetesebb, hogy az emberek különféleképpen vélekednek egyes dolgokról. Arról van szó, hogy a nézetkülönbségek ellenére is meg tudunk-e egyezni." A Mlady svét és a Rudé právo nyomán: K. E. J. Silpoch felvétele Amit jó tudni a választásokról KÉPVISELŐJELÖLTEK Képviselőjelölt lehet minden választásra jogosult állampolgár, ha a választások napjáig betölti 21. életévét. Az egyes pártok azonban csak azt az állampolgárt tüntethetik fel jelöltlistájukon, aki saját kezűleg aláírt írásbeli nyilatkozatot adott arról, hogy a jelölésével egyetért, továbbá, hogy nem egyezett bele abba, hogy más párt jelölőlistáján is szerepeltessék, s hogy tudomása szerint megválaszthatósága nem ütközik akadályokba. Ha a jelölt több jelölőlistához adott ilyen nyilatkozatot, a kerületi választási bizottság az ösz- szes jelölőlistáról törli őt. Ugyanaz a személy tehát nem szerepelhet két párt (mozgalom, koalíció) jelölőlistáján. Ugyanakkor nem szükségszerű, hogy a politikai párt a saját tagjait indítsa jelöltként, illetve nincs akadálya annak, hogy saját listáján más párt tagját jelölje. Ezért a jelölőlistán az egyes jelölteknél feltüntetheti a jelölt pártállását vagy azt, hogy a jelölt pártonkívüli, esetleg független. MIT TARTALMAZ A JELÖLŐLISTA A jelölőlistának tartalmaznia kell a politikai párt elnevezését, a jelöltek kereszt- és vezetéknevét, számozott sorrendjüket a jelölőlistán, a jelöltek életkorát, foglalkozását és lakhelyét, továbbá a politikai párt meghatalmazottjának és két helyettesének nevét és lakhelyét (miközben a képviselő- jelölt nem lehet meghatalmazott, sem annak helyettese), s végül annak aláírását, aki a politikai párt nevében eljárhat. A jelölőlistához csatolni kell a párt nyilakozatát arról, hogy legalább tízezer egyéni taggal rendelkezik, esetleg ha nincs ennyi tagja, akkor azt a petíciót, amely a képviselőjelölt állítását követeli, s amelyet legalább annyi választó- polgár írt alá, ahány egyéni tagja hiányzik a pártnak a tízezres létszámból. A jelölőlistához csatolni kell még a jelölt saját kezűleg aláírt írásbeli nyilatkozatát is. A JELÖLTEK LÉTSZÁMA Azt, hogy a választ&erületben legfeljebb hány jelöltet szerepeltethet a politikai párt (mozgalom, koalíció) a Népek Kamarájának, a Nemzetek Kamarájának és a Szlovák Nemzeti Tanácsnak megválasztására szóló jelölőlistáin (választókerületenként tehát három jelölőlistán), a választási törvények állapítják meg az egyes törvényhozó testületek és választókerületek szerint. Ennek főként a mandátumok elosztása szempontjából van szerepe. Ha ugyanis a politikai párt kevesebb jelöltet indított, mint ahány mandátum jutna neki a szavazatszámlálások eredményei szerint, a központi választási bizottság a fennmaradó mandátumokat más pártoknak juttatja, A politikai pártok tehát rendszerint több jelöltet indítanak, mint ahány mandátumhoz juthatnak a végleges eredmények szerint - annál is inkább, mert azok a jelöltek, akik sem az első, sem a második szavazatszámlálásban nem jutottak mandátumhoz, pótképviselővé válnak. A pótképviselő foglalhatja el azt a mandátumot, amelyet pártja képviselője a megbízatási időszak folyamán elvesztett. Ha a pártnak nincs pótképviselője, a mandátum a megbízatási időszak végéig elfoglalatlan marad. A JELÖLT LEMONDÁSA ÉS VISSZAHÍVÁSA A jelölt legkésőbb 48 órával a szavazások megkezdése előtt lemondhat jelöltségéről. Ugyaneddig a pillanatig a politikai párt meghatalmazottja is visszavonhatja a jelölését. A jelöltségről való lemondásról vagy a jelölt visszahívásáról szóló nyilatkozatot a kerületi választási bizottság elnökének kell kézbesíteni, aki gondoskodik ennek nyilvánosságra hozataláról. Ha a nyilatkozat már a jelölőlista bejegyzése után lett megtéve, a jelölt adatai a jelölőlistán (szavazólapon) maradnak, de a mandátumok szétosztásánál már nem veszik öt figyelembe. A VÁLASZTÓJOG VÉDELME A választásra jogosult állampolgárokról a választók névjegyzékeiben készül nyilvántartás, amelyeket legkésőbb 30 nappal a választások napja előtt hoznak nyilvánosságra, illetve tesznek közszemlére. A választópolgár a névjegyzék alapján kapja meg a szavazólapokat legkésőbb három nappal a választások napja előtt. A választók névjegyzékébe való felvétel tehát a választójog gyakorlását szavatolja. Előfordulhat természetesen, hogy a helyi nemzeti bizottság hibázik a névjegyzékek összeállításánál, például megfeledkezik valakiről. Ezért minden állampolgár akár szóban is figyelmeztetheti a helyi nemzeti bizottságot a választók névjegyzékében észlelt hibákra vagy pontatlanságokra, és javasolhatja helyreigazításukat. A hnb három napon belül köteles a helyreigazítást megtenni a névjegyzékben vagy írásban közölni a javaslattevővel, milyen indokból nem tette ezt meg. Az állampolgár azonban, ha a javaslatát elutasították, a szavazókor szerint illetékes járásbíróság (városkerületi bíróság) elé terjesztheti kifogását. A bíróság három napon belül köteles dönteni. Ha a bíróság döntésével helyt ad a kifogásnak, a helyi nemzeti bizottság köteles végrehajtani a helyreigazítást (a választások napján ezt a szavazóköri választási bizottság köteles megfeni). A bírósági eljárás illetékmentes és a bírósági döntés ellen nincs helye fellebbezésnek. EGYÜTTÉLÉS - családban, országban, Európában Reméljük, a három 12-es lappal Ön is erre szavaz! 1990. V. 25.
