Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
Szerkeszti Kövesdi Károly- Beszélgessünk, mint férfi a férfival - mondta Rybnik apuka a kisfiának. Misinek. A nyájas hang nem tévesztette meg a fiút. Tudta, hogy a papája most a pedagógus szerepét akarja eljátszani, végül azonban mindig méregbe gurul, és jól elveri öt a nad- rágszíjával:- Nem tetszett nekem a viselkedésed az üzemi nyaralónkban- mondta a papa kihívóan.- Két elismerő oklevelet kaptam... célbalövésért és terepfutásért - védekezett Misi. nem sejtve a dolog folytatását.- Azokért megdicsérlek, igen- mondta a papa. de még nem akarta elárulni, hogy titkos értesülései vannak beosztottjától. Jarabák- tól. az üzemi nyaraló gondnokától.- Hallottam valahol - mondta ezért óvatosan a papa -. hogy verekedtél a kis Pupennal.- Igen. elbántam vele - vallotta be Misi -. mert hencegett és gorombás- kodott.- A kis Pupen ezt megteheti - jegyezte meg a papa. - Ő az én igazgatóhelyettesem kisfia! Egyszer s mindenkorra megtiltom, hogy a feletteseim gyerekeivel verekedj! Zaplatí- lekot is bedobtad a patakba, pedig egyáltalán nem akart a jéghideg vízbe belemenni!- Az csak tréfa volt - ijedt meg Misi. - Mindenki nevetett.- Persze hogy nevettek - tördelte a kezét a szerencsétlen papa. - Kinevették a te komiszságodat. Hiszen Zaplatílek az igazgatónk fia. Még ha az első házasságból is, akkor is a fia! És miért voltál olyan fösvény9 Miért nem adtál Lykovec- nak a barackból, amit küldtem neked? Ezzel elnyerted volna a barátságát!- Lykovec sem adott nekem epret! - mondta konokul Misi.- Mikor érted meg 'már végre, hogy kinek a fia a Lykovec - üvöltötte Rybnik papa. - Nekem már gyermekkoromban tudnom kellett, meg a papámnak is, hogy kivel barátkozzam, ha vinni akarom valamire. Mi nem verekedtünk a számunkra fontos személyekkel!- Például a kis Skodával...- jegyezte meg ártatlanul Misi.- Melyik Skodával? - ijedt meg a papa.- Hát akiknek az a nagy gyáruk volt Plzenben - magyarázta Misi. - Már értem, papa, hogy hová akarsz kilyukadni. Meg akarod nekem magyarázni, hogy a nagypapa nőm lökte a patakba az ifjú Batát, és adott barackot Kolbennak és Danáknak!- Átkozott kölyök! - kiabálta a papa, és minden pedagógia ellenére a nadrágszíjával jól elverte a fiát.- Értsd meg végre - magyarázta a művelet után -, hogy én osztályvezető vagyok, és idővel igazgatóhelyettes akarok lenni! Nem tűröm, hogy ebben a saját családom, a fiam akadályozzon meg! Ellenkezőleg! A családtól segítséget várok! Hiszen mindent a családomért teszek! Tudod, mennyire örülnék, ha azt hallanám, hogy a legjobb barátod a Lykovec, vagy hogy a kis Pupent kimentetted valamilyen veszélyes helyzetből, a megáradt folyóból vagy más- honnét? Az efféle esélyeket kell keresned az életben, érted?- Értem - szipogta Misi oly szomorúan, hogy az apja megsajnálta.- Néha azért verekedhetsz, hiszen milyen fiú az olyan, aki soha nem verekszik? A patakba is bedobhatsz bárkit, ez jó mulatság a többi gyereknek! - mondta engedékenyen a papa. miközben felcsatolta a nadrágszíját. - De legyen eszed! Hát a verekedésre meg a vízbedobásra nem volt ott elég gyerek a beosztottjaim gyerekei közül? Sági Tóth Tibor fordítása ardínia egyik legmagasabb pontján állt egy kolostor. Lakói Ferenc- rendi szerzetesek voltak. Két-három havonta a barátok valamelyike lement a hegy lábánál fekvő faluba, ahol valami jómódú gazdától lovat kért, majd öt-hat falut bejárva alamizsnát gyűjtött a kolostor számára. A legfiatalabb barát, akit a háta mögött Topesnek hívtak (ami a helyi zsargon szerint Egérkét jelent), huszonkét éves volt. A becenév nem véletlenül ragadt rá, hisz alacsony, sovány, gyenge testalkatú férfi volt, s ezért korára nézve sokkal idősebbnek látszott. Szófián vplt, sokat imádkozott, s úgy viselkedett, mint egy szent. Azt rebesgették róla, hogy még soha nem feküdt le asz- szonnyal. Bandita fia volt, kinek az apját egy tűzharcban lőtték agyon. Gyermekkorában marhákat őrzött, bár az anyja, aki szegénysége ellenére, büszke özvegyasszony volt, szívesebben látta volna fiát apja nyomdokait követni, mintsem szerzetesi gúnyában szédelegni. Szóval Topes barát csak imádkozott és dolgozott. Kora reggel megfejte a kolostor^ kecskéit, napközben a kertben tett-vett, főzött, mosogatott, s naponta lejárt a hegy lábánál levő kis kúthoz vízért. Téli délutánokon pedig hidegtől elkékült arccal, a nyitott ablakból kenyérmorzsával etette a varjakat. Átkozott csend vette körül ilyenkor a kolostort. Az ezeréves tölgyek mesebeli alakokká váltak, s ugyanígy néztek ki a bokrok, és az alattuk növő gyomok is. A kolostorra felfutó folyondár sárga levelei csak fokozták ezt a hatást. Topes barát ablakából széltében-hosz- szában belátható volt a táj. A közeli hegycsúcsokat, a reggeli ködben, mintha valaki fehérre festette volna, este pedig a lenyugvó nap sugarában mintha arany lemezekkel lettek volna kiverve.' Vajon látta-e Topes barát ezt a gyönyörűséget? Érezte-e a mákvirág illatát, mikor a hold, mint egy vérző seb, megjelent az égbolton, és sárga fénnyel megvilágította a tájat? Ki tudja. Az biztos, hogy Topes barát órákig állt a nyitott ablak mellett, még aztán is, hogy a madarak elrepültek, és a fészkükre tértek pihenni. Ő csak állt, állt a nyitott ablak előtt, mintha újra várta volna a varjak károgását, mikor azt mondják:- Kösz, kösz, kösz.- Ezt egyszer még szentté avatják, mint szent Ferencet - mondta Chircu, a kolostor apátja, aki éjszakánként sírt, és ostorozta magát, mert napközben nem tudta megállni, hogy be ne rúgjon. Egyszer azonban Tropes barát is halálos bűnbe esett. Ennek a története a következő: Április eleje volt. Topes barát épp az ablak előtt állt, s az eget kémlelve nézte a bárányfelhők vonulását, melyek a rózsalevelek színében pompáztak, mikor magához kérette öt Chircu apát és parancsba adta, hogy másnap reggel menjen el koldulni. Mint ismeretes, a Ferenc-rendiek kolduló barátok voltak. Bár ez idő tájt a szard iniaiak is elég ínségben éltek, azért a kolduló barátoknak is juttattak valamit. Topes barát kora reggel indult. Az égbolt ezüstösen ragyogott, s a hegyről lefelé haladva az erdőből érezte az ibolyák és a korai nárciszok illatát. Boldog volt, hogy kiszabadulhatott a kolostor falai közül. Szándékában állt meglátogatni néhány templomot, s találkozni Nuoro püspökkel, akiről az egész környéken legendákat rebesgettek. De erről ennyit. Topes barát, leérve a heg^ lábához, 9 kútnál, ahonnan a vizet szokta hordani, megpihent egy tölgyfa alatt. Ekkor nyílt a szélső ház ajtaja, s egy gyönyörű alakú, türkizkék szemű asszony jött ki a k'úthoz, hogy vizet merjen. Köszönt, és rámosoly- gott a barátra. De a barátot sem az asszony gyönyörűsége, sem a mosolya nem hozta zavarba. Sőt, megkérdezte tőle, kitől kölcsönözhetne lovat a faluban. Az asszony egy gazdgg paraszt nevét említette. A barát felkereste a parasztot, megkapta a lovat és bejárta a környező falvakat. Kívülről és belülről megcsodált néhány templomot, találkozott Nuora püspökkel is, akinek már hófehér volt a haja, s úgy nézett ki, mint egy élő szent. Szép idő volt. A nap érezhetően melegített, felszárította a harmatot, bár az erdőket, a szántóföldeket és a réteket, melyek gyermekláncfűvel voltak telehintve, mintha lágy, meleg köd borította volna be. A barát örömmel lovagolt. Mint egy kisiskolás gyermek, mindenkinek előre köszönt. Mikor a lovát megpihentette és hagyta legelni, ő maga is ledőlt a fűbe, imádkozott, majd az eget szemlélte. Már későre járt, amikor visszaért a faluba. Kellemes éjszaka volt, a hold fényesen világított, és olyan meleg volt, mint júniusban. A barát a szabad ég alatt is elalhatott volna, de a zsákjai tömve voltak, s attól félt, meglopják. Rossz időket élünk, gondolta. Az az igazság, hogy a világon sok jó ember él, de rossz is ugyanannyi. Fáradt volt és álmos, pihenni szeretett volna, ezért betért a falu szélső házába. Magas, gyönyörű asszony nyitott ajtót, úgy látta, ugyanaz a nő, akivel reggel a kútnál találkozott.- Mit akar? - kérdezte durván az asz- szony, de csodálkozva nézett rá. Ezt és ezt, magyarázta a barát. A fiatalasszony töprengett egy pillanatig, aztán beengedte a barátot az udvarba, lovastól.- Magányos asszony vagyok - mondta, és segített a lóról leszedni a zsákokat. - Remélem, az emberek nem veszik rossz néven, ha egy éjszakát nálam tölt.- Nem, nem - mondta a barát mosolyogva. - Virradat előtt úgyis elmegyek, s elalszom én az istállóban is.- Isten ments! Azt már nem! Isten szolgájának a legjobb szoba a házamban... Elég nehezek ezek a zsákok. Látom, a hivő emberek gazdagon megajándékozták!- A juhászok friss juhsajtot adtak, a Jóisten óvja meg a nyájukat! A jólelkü gazdasz- szonyok olajjal ajándékoztak meg, a Jóisten fizesse meg jóságukat!- Ámen! - mondta az asszony mosolyogva. Furcsán viselkedett az asszony. Gyönyörű arca, pajkos mosolya és kedvessége kissé félelmet ébresztett a barátban. De aztán arra gondolt, lehet, hogy csak egy ártatlan bolonddal találkozott. Az asszony szépen kifestett, ízlésesen bérendezett szobába vezette, ahol tortával, borral és likőrrel kínálta.- Nem, nem! - tiltakozott a barát. Mindent elutasitott. De oly kitartóan és elegáns mozdulatokkal kínálta öt az asszony, hogy végül nem bírt ellenállni. Megevett néhány süteményt, megivott néhány pohár erős bort, amelynek olyan illata volt, mint a kolostort körülvevő növényeknek. Megivott még egy pohár bort, azután likőrt is, melynek vörös színe a lenyugvó napra hasonlított, melyet sokszor nézett elbüvölten a kolostor ablakából. Aztán újra egy teli pohár állt előtte.- Mondja csak, a hegyi kolostorban lakik? És hol járt? - kérdezte az asszony, kacéran föléje hajolva. Szépen volt felöltözve. Blúz volt rajta, melyen gyöngyszemek és aranygombok csillogtak. Fekete haja kétfelé volt választva, és valami illatos kenőcstől csillogott. Mintha az ibolyák illatát lélegezte volna ki, ami teljesen megbénította a barátot. Valami furcsa boldogság áradt szét benne, amit eddig, mint férfi, soha nem érzett. Leült az ágy melletti heverőre, s úgy érezte, minden hajszálere megpattan. Kimondott gyönyörűséggel öntötte el ez a boldogság, s érezte, minden ellenállása hiábavaló. Aztán elmesélte élete történetét.- Ah - csodálkozott az asszony. - Tehát maga annak a híres banditának a fia?! És miért ment kolostorba?- Hogy jóvátegyem az apám bűneit! - válaszolta. De aztán hirtelen megbánta, hogy így meggyónt az asszonynak. Ezt még soha senkinek sem tette. Az asszony hallgatott, finom, gúnyos mosollyal.- Min mosolyogsz? - kérdezte sértődötten a barát.- Azon, hogy ostoba vagy! - Az asszony föléje hajolt, és simogatni kezdte a fejét. - Ugye, te még sohasem voltál asszonnyal?- Nem - válaszolta egész testében remegve, és megpróbálta távol tartani magától a nőt. Valaki kopogott az ablakon, de az asz- szony mintha nem is hallotta volna, csak csókolta, csókolta. A barát becsukta a szemét, majd arcán két könnycsepp folyt végig.- Csókolj! - mondta az asszony, s őt magát is mintha valami különleges láz kerítette volna hatalmába. - Ne sírj, légy férfi! Bűnök nincsenek. Mi az tulajdonképpen, hogy bűn? Csókolj! És a barát csókolta. Két nap, két éjjel maradt abban az elátkozott házban. Gyakran hallotta, hogy kopognak az ablakon. Ilyenkor mindig remegett, de az asszony csak mosolygott. Aztán megnyugtatta.- Ha nem nyitom ki, az illető tudja, hogy látogatóm van - mondta minden szégyenkezés nélkül. A harmadik nap hajnalán azt mondta a barátnak:- Menj, de látogass meg újra! De most már menj! A barát, mindent, amit összekoldult, az asszonynak ajándékozta. Az asszony vonakodva fogadta el, de a barát meggyőzte, mással nem tud fizetni, legalább ezt fogadja el. Késő este volt, mire Topes barát beért a kolostorba. Mikor az apát meglátta, keresztet vetett: - Az Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevében, hát maga Zuenne testvér, hol volt? Úgy néz ki, mintha százéves volna, s egyenesen a poklok tornácáról csöppent volna ide.- Csaknem onnan - mondta a barát elhaló hangon. - Rablók támadtak meg. Elvettek mindent, amit összekoldultam, és még ráadásul meg is vertek. Chircu apát, mivel már késő este volt, részegen térdre vetette magát, és átkozni kezdte a lezüllött világot. Aztán felállt, s a falnak támaszkodva megkérdezte:- És a lóval, a lóval mi lett? Azt is elrabolták?- Nem. A lovat rendben visszaszolgáltattam a tulajdonosának.- No, kishitű ember, újra kell kezdenie a koldulást. Ugyanazon az útvonalon kell haladnia, amit bejárt. S ha az emberek megtudják, hogy magát rablók támadták meg, megduplázzák az alamizsnájukat. Topes barát elfehéredett, mint a halott. Úgy érezte, minden ereje elhagyja, és hirtelen remegni kezdett.- Atyám - kérte az apátot összekulcsolt DELEDA Topes barát BET VER1 így telik ilyen őst nagy-nai vakarózí életem U néha me eltűnődi pocakos súlyosai ha nincs nincs ak önmagái kezekkel -, ei koldulni. Érzei és félek. Kör valaki mást.- Másnak n azt mondanák De ha látják dupla lesz az Hiába könyi tatlan maradt, akart egy ilyer hét szabadot püljön. Ez a hét a volt. A nap gyön fényével szinte ódon kolostort tak, szarkák c: áradt az élet. mint akit megl mel vertek. Ne többé, mert oc a bűn szakádé akart vétkezni a kolostor bá sziklacsúcson, lemossa atyja Egy hét fhii útnak indult. í hogy az Úrkeg égbolt ugyanol csillogással öli harmat, az ibo pezsdítő illatot Topes bare illatot, újra a; együtt hált. A érezte, nem ké a hegy lábáho más tölgy alat alatt kristálytis: És most is, dár, türkizkék hogy vizet me a barátra, s gy beszélne, mec- Hallom, fi meg! Ah, milyi valamennyien De a mi kis sem. Csak m megbabonázta Hej, te borz Ugyanaz az a korábban azt ■ szörnyű vágya Elveszett, telj' lépést se tud szony, köcsöc barát elbűvölte Aztán leoldi összefogó szí egyik erős ác kötött, s átduig LIPCSEY GYÖRGY: ZÖLD HARANGOZÓ IVAN KULHÁNEK
