Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-25 / 21. szám
ilasBrnap HE TÖSÉG LE (Folytatás az 1. oldalról) két a gondolkodásról, ezért nehéz a változás, sokan nem is tudnak váltani, mert beléjük rögződött a félelem. Idő kell az öntudatosuláshoz, a belső terror alóli felszabaduláshoz. Némi reményt ad, hogy mindezek ellenére sok az olyan magyar fiatal, aki szakítani tudott a beidegződésekkel a politikai és kulturális életben egyaránt. November után megváltozott az egyházak helyzete, a választások után további tisztázódást várok az állam és az egyházak viszonyában. GÁLL LÁSZLÓ (58 éves) a Zsérei Hnb elnöke Nincs tapasztalatunk a többpártrendszerrel, úgy gondolom, hogy még a felsőbb szervek sem tisztázták a kérdéseket. Egy azonban biztos, a diktatúra nem volt jó, s a fejlődést elősegíti majd, ha ezentúl a képviselő-testületekbe több párt és mozgalom képviselői kerülnek* és a döntő kritérium a szakmai rátermettség, s nem a pártállás lesz. Remélem, a választások után sok minden másképpen alakul, főleg gazdasági téren. Falunkban a környezetvédelem javítása a legfontosabb feladat, de a szolgálatásokat is fejleszteni kell, amit azonban nagyon megnehezít a kisiparosok aránytalan megadóztatása. Képviselőinket eddig nemigen ismertük, bízom abban, hogy az újakkal jobb lesz a kapcsolatunk, több segítséget kapunk tőlük a helyi gondjaink orvoslásában. BORDÁCS ILONA (28 éves) a pozsonyi Kerametal számítógép-kezelője Akkor lennének igazán szabadok a választások, ha már látnánk, mit csinálnak a pártok, lett volna idejük a bizonyításra. Mert programjaik szinte azonosak, mindegyik jobb életet ígér, de mi lesz az ígéretekből, azt nem tudhatom. Azért jó, hogy több lehetőség közül választhatunk, ennek mindenki örül. A múltban senki sem foglalkozott a választásokkal, ma a munkahelyemen ez a leggyakoribb téma, és a férjemmel is vitatkozunk az esélyekről. Még nem döntöttem, kire voksolok, de számomra a legfontosabb szempont a környezetvédelem és két gyermekem jövője lesz. FARKAS ZSUZSANNA (26 éves) a pogrányi posta vezetője Nemigen jut időm az újságolvasásra, tévénézésre, nem ismerem a pártokat, így egyelőre nem tudom, kire szavazok majd. öt gyereket nevelek, rengeteg a munka a kertben, de faluhelyen ilyenkor tavasszal mindenki nagyon elfoglalt. Itt a postán sokan megfordulnak, néha szóba kerülnek a választások, de úgy látom, hogy mások is olyan tanácstalanok, mint én. Abban viszont egyetértünk, csakis annak adjuk szavazatunkat, aki életfeltételeink javításán fog munkálkodni. MARTA DRÁGULÓVÁ (53 éves) a nyitrai nyugdíjasotthon vezetője Minden józanul gondolkodó ember másképp viszonyul az idei választásokhoz, mint eddig tette. Sokat jelent, hogy egyedül dönthetek arról, kire adom le voksomat. Hogy kiválaszthatom a nekem legszimpatikusabb képviselőket, hogy több párt és mozgalom programjait megismerve dönthetek. Sokan azt mondják, hogy a pártok programjai szinte egyformák, pedig nincs teljesen így. Megtaláltam azt a pártot, amelynek programja megfogott. A családomon belül naponta szó esik a belpolitikai helyzetről, a közelgő választásokról. Az fel sem merült bennem, hogy netán ne mennék választani. Az első szabad választásokat a jobb jövő biztosítékának tartom. NAGY KÁROLY (39 éves) illésházi hentes A múltban kétszer nem mentem el választani, mert nem tartottam érdemesnek. Bajom is volt belőle. Most biztosan elmegyek, csak még nem tudom, kire szavazok. Sok a munkám, építkezem is, így nincs idom arra, hogy a politikát figyeljem. A választásokig meg akarom ismerni a pártok programjait, hogy a leg- jobbakra szavazhassak. Úgy látom, az utóbbi időben javult a helyzetünk, azt szeretném, hogy az új kormány és parlament legalább a mai szintet tartani tudja. Csak az áruellátással nem vagyok elégedett. PAVLÍNA ZÁBRAZNÁ (91 éves) nyugdíjas Én már öreg vagyok, sok választást megértem. De mire voltak jók? Megmondták, azokat kell választani, akiknek a neve a papíron szerepel. Tudtuk valamennyien, hogy akiket választunk, azokat már jó előre kiválasztották. örömmel választok az idén. Az sem zavar, hogy én már nem élem meg a jobbat, de itt vannak a fiatalok, övék a jövő. Ha el nem rontják... TICHÁNSZKY ORBÁN (83 éves) nyugdíjas Míg dolgoztam, egyre csak azt hallottam, milyen jó nálunk az öregeknek. Hogy a gondoskodás ilyen meg olyan. Erről mesélni tudnék. Lehet, sőt biztos akadtak, akiknek mindenük megvolt. De az egyszerű munkás nehezen élt. A nyugdíjasok többsége nem élvezi a megérdemelt nyugalmat. Amióta az eszemet tudom, dolgoztam, még sincs semmim. S a nyugdíj? Jobb nem említeni. November óta örömmel olvasom az újságokat, nézem a tévét. Változóban a világ és talán a mi sorsunk is. Ezért is örülök, hogy végre magam dönthetek, s a legjobb lelkiismeretem szerint ki is választom azt a pártot, amelyik a legjobbat akarja. 3 1990. V. 25. DEMOKRÁCIA A POLGÁRI CSEHSZLOVÁKIÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) elláthat, a sajtóban és a népgyűléseken a polgárok bármilyen nyelvet használhatnak (131. §), a 132. § szerint biztosítani kell a nemzetiségek iskolai oktatását. A későbbi nyelvtörvény úgy döntött, hogy mindazon járásokban, ahol a lakosságnak több mint 20 százaléka kisebbségi nyelvű, minden határozatot a kisebbség nyelvén is ki kell adni, a kisebbséghez tartozó polgárnak joga van a hivatalokkal anyanyelvén tárgyalni. Az 1930-as népszámlálás után megszűnt a magyar kisebbségi jog a Pozsonyi, Kassai, Rimaszombati, Nyitrai és a Gálszécsi járásban. (Meg kell jegyezni, hogy Rimaszombat magyar jellegű környéke akkor még a Feledi járáshoz tartozott.) Mint látjuk, a hitleri „ein Volk, ein Staat“ (egy nép, egy állam) elvét, Gottwald kassai kormány- programjával egyetemben az első polgári Csehszlovákia még mereven elutasította, joggal kell hinnünk a demokratikus életforma fel- támasztásában, akkor is, ha egyesek a nemzetiségi kérdésben a hit- lerizmus és sztálinizmus közös elveitől nem tudnak elszakadni. A demokratikus Csehszlovákiában senki nem kifogásolta a helységnevek magyar nyelvi változatát, sem szóban, sem írásban, a legtöbb helyen tisztelték a sokszáz éves hagyományokat. A második világháború után a történelmi múltú helységnevek átírása klasszikus példája a sztálinista alacsonyrendúségnek; németnek, franciának, angolnak vagy amerikainak hogyan is juthatna eszébe a helységnevek tömeges nacionalista átszerkesztése. A franciáknak nem fáj sem Metz, sem Strassburg, az angoloknak a skót, ír és walesi örökség, de főleg az USA- ban kit zavar az indián Chicago, a spanyol San Francisco a francia New Orleans stb. Néhány évvel ezelőtt örömmel olvastuk, hogy a magyar publicisztika egyhangúlag utasított vissza egy abszurd javaslatot, mely Visegrád nevét óhajtotta - nyilván a nagy Sztálin szellemében - magyarra fordítani. Hazai vitánkban - ezzel párhuzamosan - értékelni kell, hogy Csehországban kiállta a beteges nacionalizmus viharát Uhersky Brod és Uherské Hradis- té. Szlovákiában viszont tökéletes gondossággal radírozták ki a földrajzból a „magyar“ szót (a'„me- gyer“-rel együtt). A polgári Csehszlovákiában, gondolunk elsősorban a szlovákiai területre, lefordítottak helységneveket vagy újítottak fel megszűnt elnevezést, de engedélyezve volt a magyar helységnév használata is. Az elmúlt negyvenöt év nemzetiségi nyomorát mindenki ismeri, nem okoz gondot a hajdani demokratikus Csehszlovákiával való szembesítés, de önmagunkat csalnánk meg, ha elhallgatnánk néhány - mai szemmel is kifogásolható - téves hatalmi magatartást. Ide tartozik a háború után lezajlott tömeges kiutasítás' a húszas évek elejen, Dar eDDen a Horthy-rendszer embereinek a keze is benne volt, arra buzdították a csehszlovákiai magyar értelmiséget, hogy tagadja meg a hű- ségeskü letételét. Nacionalista hátterű a dél-szlovákiai földreform, melynek keretében a kisajátított magyar nagybirtokoknak csak egyötödét adták magyar igénylők kezébe. Évtizedekig sérelmes jelenség volt az állampolgárság nélküli magyarok száma, az 1925-ös ún. lex-Dérer érvényesítése után még 1938-ban is 27 000 magyar küszködött az állampolgársági jog megtagadásával. Nem tekinthető haladó szelleműnek az ún. „rendtörvény“ sem, melynek alapján a „merénylő“ tiltott dalok éneklése miatt is büntető eljárást kockáztatott. Magyar csendőr nem létezett, szórványosan alacsony volt a magyar postamesterek, vasúti kalauzok és a jegyzők száma. Bőrünkön érezve viszont az elmúlt negyvenöt év ízléstelen emberüldözéseit, emlékeznünk kell a régi demokratikus világra, ahol a „káderezés" semmiféle vonatkozásban nem létezett, a magyar polgárral szemben is mindenütt becsületes volt a fellépés a hivatalokban, egyetemeken, főiskolákon. Láttam magyarul csak kevés szót tudó egyetemi tanárt magyarul vizsgáztatni. Magyarok bejutottak a legfelsőbb bíróságba is, Tuka Bélát 1929-ben magyar bíró elnöklete alatt ítélték el.(Terebessy János) A csehszlovákiai magyar kisebbség helyzete már a húszas években tovább javulhatott volna, ha a magyar államvezetés reálisabban ítéli meg az együttműködés lehetőségeit. A merev negatív magatartás nemcsak a politikusok hibája volt (Bethlen István nyilván vállalta volna a kezdeményezést), de az általános és tervszerűen szított, az „így volt, így lesz“ térképek szellemében a kormány kénytelen volt megkövetelni a csehszlovákiai magyar jellegű megmozdulásoktól a szilárd ellenzéki magatartást. Ezzel természetesen közös erővel elreteszelték a csehszlovák kormányzattal való tárgyalás lehetőségeit. Nem lehet a harmincas éveknek Esterházy -Jaross-féle magyar polgári-ellenzéki szervezkedését a mai szlovákiai politikai sakktábla erőviszonyaival és célkitűzéseivel egybevetni, mert a harmincas évek szlovákiai magyar politikáját nem önálló elképzelések határozták meg, hanem a külföldi Horthy-féle irányítás. A csehországi - több mint hárommilliós - német kisebbségnek a helyzete másként alakult. Kezdeti elégedetlenség és tiltakozási hullámok után 1925-ben a német pártok megegyeztek a csehszlovák kormánnyal ez lehetővé tette, hogy 1935-ig három német miniszter vett részt a kormányzásban, így a nemzetiségi politika is számukra kedvezőbben alakult. A Hitler-barát Henlein-mozgalom 1935-ös kétharmados győzelme után már csak két német miniszter maradt a kormányban 1938-ig. Az egyensúlyi helyzetet nemcsak a hitleri nyomás zavarta meg, hanem a szudétavidék német lakosságát sorvasztó több százezres munkanélküliség is. Pedig kulturális téren a németeknek nem volt okuk panaszra, Prágában önálló német egyetem volt, továbbá egy technikai főiskola Prágában és Brünnben. Alapiskolai ellátottságuk a csehekénél is kedvezőbb volt, 270 német lakosra esett egy alapiskolai osztály, a csehek esetében viszont 311 lakosra. A szlovákiai magyarok helyzete rosz- szabb volt, 468 magyar lakosra jutott egy alapiskolai osztály.4 A munkanélküliség a dél-szlovákiai magyar lakosságot is sújtotta, nem véletlen, hogy az 1935-ös nemzetgyűlési választásokon a magyar többségű járásokban a lakosság az érvényes szavazatok 20,7 százalékát adta le a kommunista pártra; ugyanakkor egész Szlovákiában a kommunista párt sikere mindössze 12,97 százalékos volt.5 Ismeretes, hogy a rr\un- kásosztály hírhedt vezére, Kle- ment Gottwald miként köszönte meg 1945 után ezt a bizalmat. Az 1935-ben megejtett nemzet- gyűlési választásokban egész Szlovákiában a leadott érvényes szavazatok 14,19 százaléka támogatta a magyar polgári, ellenzéki koalíciót5 a csehszlovák kommunista párt, az agrárpárt és a szociáldemokrata párt magyar szavazataival együtt kétségtelenül elérte a 20 százalékot az összes leadott érvényes szavazatok között. Mivel Szlovákiának akkor 3 486 000 lakosa volt, a választási eredmények ennek egyötödére, tehát 697 000 magyar jelenlétére utalnak Szlovákiában, bár a Demogra- fická prírucka 1935-ben csak 615 000 magyarról tud.7 Az 1938-as községi választások lavinaszerű földindulással alakították át a nemzetiségi helyzetet, olyan helységekben is magyar vezetést választottak, ahol a nép- számlálás csak 20-30 százaléknyi magyart talált 1930-ban. A természetes szaporodás a két háború között kedvező volt, a Zselizi és Párkányi járás kivételével a természetes szaporodás aránya évi 6-8 ezrelék körül mozgott, meg kell azonban azt is említeni, hogy 1921 és 1927 között nyolcezer magyar kért kivándorlási vízumot.8 Meg kell jegyezni, hogy az 1938. december 15-én végrehajtott magyar népszámlálás a mai Szlovákia Magyarországhoz csatolt területén 700 000 magyart talált (pontosan 700 843-at) tehát értelmetlenség és felelőtlenség- a sok további viszontagság után- több mint egymillió szlovákiai magyar meséjével félrevezetni a magyar közvéleményt. (Az adatok megtalálhatók a Magyar Statisztikai Zsebkönyv Vili. évfolyamában, 1939) A polgári Csehszlovákia iskolai, kulturális és irbdalmi viszonyairól széles körű szakirodalmi tájékoztatás áll rendelkezésre, befejezésül csak két körülményre mutatok rá. Részben arra, hogy a polgári Csehszlovákiában áílandóan 6-8 magyar napilap jelent meg, továbbá, hogy a polgári köztársaságban- az akkor is létező, de burkolt nacionalista nyomás következtében - a magyar iskolakötelesek 14 százaléka nem járt magyar alapiskolába,9 ezt a kezdőnek tekinthető elnyomó gyakorlatot messze túlszárnyalta az elmúlt húsz év durván nacionalista iskolapolitikája. Janics Kálmán JEGYZETEK: 1) Masaryk T.: Világforradalom, 1928. 583. o. 2) Ugyanott 3) Ugyanott 584. o. 4) Kolácek: Zemepis Ceskoslo- venska, 1934, 27. o. 5) Juraj Purgat: OdTrianonupo Kosice, 304. o. 6) Ugyanott, 304. o. 7) Demograficka prírucka, 1966, 46. o. 8) Capek: Politická prírucka CSR, 1930, 53. o. 9) Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén 41. o.
