Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
MARIKA KRAJCÍROVÁ (BALOLDALT) EDZŐKÉNT FOLYTATJA SIKERES PÁLYAFUTÁSÁT Szerencse. Az értelmező szótárban többek között ezt olvashatjuk róla: „az a véletlen körülmény, mely sorsunkat jóra fordítja vagy kedvezően hat rá“. A mindennapi életben otthonos szó. A sportterminológiában is gyakori vendég. Nemcsak a szurkolók használják egy-egy mérkőzés után, de a tévé- és rádióriporterek közvetítései során is gyakran hallani. Az újságok sportrovatában is rendszeresen találkozunk hasonló megállapításokkal: „Mecír hadilábon állt a szerencsével.“ ,,A szerdahelyi gárdától elpártolt a szerencse.“ „öttusázóink sorsolása szerencsés volt." „Kasalovát kegyeibe fogadta Fortuna.“ stb. Nos, mi is az igazság? Milyen mértékben befolyásohatja a szerencse egy-egy összecsapás kimenetelét? Jelenthet-e sikert, győzelmet, boldogságot, az egyik oldalon, és ezzel párhuzamosan vereséget, kudarcot és szomorúságot az ellenfélnél? Némelyik sportágban jobban, némelyikben kevésbé képes befolyásolni a végső eredményt. Ott, ahol a teljesítményt méterekben vagy időben mérik, Fortuna istenasszonynak jóval kisebbek a lehetőségei, mint azokban a sportágakban, ahol pontozóbírók döntenek a végső sorrendről. De hagyjuk az elméletet és lássuk, miként vélekednek a sport és a szerencse összefüggéséről hajdani válogatottak, illetve edzők. Ivó Viktor, a belgrádi Eb „aranycsapatának" kapusa: A felvetett témáról sokat lehetne beszélni. Biztosan nem mindenki ért velem egyet, de én azt állítom, hogy a labdarúgásban is, mint általában az életben a szerencsének nagy szerepe van. A kapuban, mely a leg- felelösségteljesebb poszt a pályán, ez kétszeresen érvényes. A kapusnak nagyobb szüksége van a szerencsére, mint társainak. Hogy miért, azt gondolom felesleges magyarázni. En azt vallom, a szerencse főleg a jókat segíti, már kevésbé a dilettánsokat. Életem egyik legjobb mérkőzését az angolok ellen a Wembley stadionban játszottam. Az újdonsült világbajnokok ellen nagy napot fogtam ki és 0:0-ás döntetlent sikerült elérnünk. Jó formában voltam, de be kell vallanom, a szerencsével sem álltam hadilábon. Pályafutásom során volt még néhány hasonló mérkőzésem. Előfordult, hogy néhány bravúros védés után a szurkolók és a riporterek fantasztikus reflexekről beszéltek, ám nemegyszer a két lépésről meglőtt labda elől, mely telibe talált, már elhajolni sem tudtam volna. A babonás kapusok közé tartoztam. A 7-es volt a kedvenc számom, hittem, hogy szerencsét hoz. Ezért, ha csak lehetett, felálláskor mindig a 7-es számú játékos oldalán álltam. Liana Drahová műkorcsolyázónő, Európa-bajnoki bronzérmes: Véleményem szerint minden sportolónak szüksége van legalább egy kis adag szerencsére. Például a műkorcsolyázásban minden a sorsolással kezdődik. Sok függ attól, hányadiknak rajtol az ember. Az elsők közt kezdeni, bizonyos hátrányt jelent. Aki magas számot húzott, már szerencséről beszélhet. Természetesen a jó helyezéshez, a sikerhez, a puszta szerencse nem elegendő, azt csak tudással és jó felkészüléssel lehet elérni. Én, visszagondolva pályafutásomra, úgy érzem, a balszerencsésebb versenyzők közé tartoztam. Például, amikor a müncheni vb-n rajtoltam, a pontozók közt nem volt hazánknak képviselője és ez bizonyos hátrányt jelentett. A garmischi Eb-n bemelegítés közben sérültem meg. Otthon, néhány injekció segítségével két hét alatt rendbe jöttem és ez szerencsére azt jelentette, hogy bekerültem az * 1 xikói olimpián Kozicovával a döntőbe jutást tűztük ki célul. Az elődöntőben Olga egy vele nagyjából egyforma képességű tajvani lány mellé került. A verseny során Kozicová jóval gyengébb időt úszott, mint ahogy vártuk. Az említett szerencse abban nyilvánult meg, hogy legnagyobb ellenfele, a tajvani lány még gyengébb napot fogott ki és 0,1 tizeddel maradt versenyzőnöm mögött, aki mégis bekerült a döntőbe. Marika Krajcirová-Némethová, volt tornásznő: A szerencsének főleg azokban a sportágakban van szerepe, ahol a teljesítményt nem méterekben vagy másodpercekben mérik. Vegyük például a tornát. Az elsők közt indulók hátrányban vannak. Eleinte a pontozók szűkmarkúbbak, a legapróbb hibákat is büntetik. Az a versenyző is szerencsésnek mondhatja magát, akinek úgy sikerül győznie, hogy legnagyobb ellenfele, mondjuk leesik a korlátról. Vagy miképpen ítéljem meg egyik volt „kislányom" teljesítményét, ha nem szerencsésnek? A szlovákiai bajnokságon olyan elemet mutatott be nagyon jól a felemás korláton, amelyet még egyszer sem, még az edzéseken sem sikerült neki hibátlanul teljesítenie. Szerencséje volt, pont a legfontosabb versenyen sikerült neki ez a gyakorlat. Még versenyzökoromban nemcsak nekem, de az egész válogatott csapatnak volt egy talizmánja. Hittük, szerencsét hoz, csakúgy, mint az üvegcserepek. Ezért ha a verseny napján valamit eltört, jókedvünk volt, bíztunk benne, hogy hála az üvegszilánkoknak, jól fogunk szerepelni. Nemegyszer előfordult, hogy valaki „véletlenül" leejtett egy tányért vagy poharat, csakhogy Fortuna velünk legyen. Emlékszem, a dortmundi vb-n már közeledett _ a rajt pillanata és nekünk még egy apró üvegszilánkunk sem volt. Szomorúan ballagtunk a szállodából... Már a csarnok edzéstermében jártunk, amikor váratlanul egy hatalmas csattanás törte meg a csendet. Gyúrónk, aki szokásához híven, most is készített néhány vitaminkoktélt, műanyagtasakba tette készítményeit. A táska füle elszakadt és az egész „rakomány" darabokra tört. Abban a pillanatban odaszaladtunk és öleltük, csókoltuk a masz- szőrt, aki az egészből nem értett semmit. A világbajnokságon megnyertük a csapatversenyt és egyéniben is igen sikeresek voltunk. Tudom, nem az összetört termoszoknak köszönhettük a sikert, de akkor hittük, hogy szerencsét hoznak, és pszichikailag fittek voltunk. Ordódy Vilmos vele szemben, stb. A szerencse csak egy parányi részecske. Az első helyen mindig a felkészülés és a vele összefüggő dolgok, tehát a tehetség, formaidőzítés, akarati tulajdonságok, stb. állnak. Példaként Mark Spitzet, a fenomenális amerikai úszót említeném. Láttam őt a mexikói és a müncheni olimpián is. Az, hogy Mexikóban, noha esélyes volt, vereségeket szenvedett, nem volt balszerencse. Az ellenfelek egyszerűen jobbak, gyorsabbak voltak. A müncheni sikere már törvényszerű volt. Ott nem azért nyert hét aranyat, mert szerencséje volt, hanem mert a legszorgalmasabb versenyzők közé tartozott, és nagyszerűen időzítette formáját. Aki a sikertleneségét balszerencsével magyarázza, alibis- ta. Mindamellett, nem tagadom, hogy a szerencsének a sportban is van egy bizonyos, ha nem is nagy szerepe. Mondok egy példát. A meUSA-ban rajtoló vb-keretbe. Az Egyesült Államokban azonban ismét meggyőződhettem róla, a szerencse forgandó. Én már ugyan teljesen rendben voltam, de a változatottság kedvéért partnerem sérült meg, így a rajtról le kellett mondanunk. Ha utánagondolok, mégis szerencséről kell beszélnem, mert a két szerelmem, a torna és a mükorcsolyázás között végül is a jégnél kötöttem ki. Nem tartom ugyanis valószínűnek, hogy a tornában az európai élvonalba kerülhettem volna. Roman Moravec, volt magasugró: Ez bizonyos fokig filozófiai kérdés, és úgy hiszem, érdemes rajta elgondolkodni. Nem hiszek a szerencsében. Versenyző koromban is azt tartottam, hogy az a döntő, ami az emberben van és a teljesítmény mindig az adott formától és az edzés minőségétől függ. Persze előfordulhatnak, és elő is fordulnak bizonyos szerencsés körülmények, de bízni bennük - badarság. A magasugrással kapcsolatban is sokszor használják a szerencse kifejezést. Különösen akkor beszélnek róla, ha az ugró érinti a lécét, az megremeg, de nem esik le. Állítom, ez nem szerencse, de az ugró tudásának eredménye. Aki verseny után kijelenti: ma balszerencsés napom volt, jobban tenné, ha visszaidézné a verseny lefolyását és elgondolkodna, hogy hol, és milyen hibát követett el. Természetesen bizonyos zavaró körülményeket sohasem lehet kizárni. Van, aki a problémákkal könnyen megbirkózik, van akit megzavarnak. Helsinkiben, az Eb-n a magasugrás közben bonyolították le az ötezer méteres futást. Nyolcvanezer szurkoló frenetikus biztatása közben képtelen voltam összpontosítani és a várt eredmény elmaradt. Ezt azonban nem nevezném balszerencsének, inkább pszichikai labilitásnak. Vlasta Wavrová úszóedző: A kérdés bonyolultabb, mint az első hallásra tűnik. Senkit sem akarok megbántani, de azt hiszem, az újságírók túl sokat és nemegyszer jogtalanul használják a szerencse szót. Például a kerékpáros Békeversenyről olvasott tudósítások közben nemegyszer az volt a benyomásom, hogy a szakaszgyőzelemhez nagy szerencse kell. Úgy tűnik, a sportriporterek sokszor túloznak és a kudarcot, vagyis szerintük a balszerencsét, „bizonyítvány magyarázáshoz“ használják. A kevésbé jónak általában rossz napja volt, a játékvé- zető vagy a pontozóbíró elfogult volt Jasin-alapítvány. Alapítványt létesített Lev Jasin emlékére a szovjet Dinamo sport- szervezet és a Dinamo szovjet sportügynökség. A kamatokból a szovjet labdarúgás mellett a fejlődő országok futballját is támogatni kívánják, így is őrizvén a nagy kapus emlékét. ben. A város vezetői viszont úgy gondolták, hogy egy ilyen rendkívüli esemény túlmegy a szokásos rendőri feladatokon, ezért jogos az igény. És fizettek. De ezzel egyszersmind új gondot vettek a nyakukba. Az adófizetők körében mozgalom indult. Tiltakoznak az ellen, hogy pénzüket SPORTVILÁG Ki fizeti a rendőrt? Tizenegy hónapi vita után végül Bern város vezetői fizették ki azt a számlát, amelyet a város rendőrfőnöke nyújtott be a svájci labdarúgó-szövetségnek a tavaly májusban a Wankdorf stadionban megrendezett KEK- döntö biztonsági költségéről. A mintegy félezer rendőr bevetése 130 ezer svájci frankba került. A labdarúgó-szövetség nem volt hajlandó fizetni, mondván: a szurkolók adófizetők, akik ezzel már letudták saját kötelezettségüket a rendőrséggel szemolyan rendezvények finanszírozására használják, amelyek busás hasznot hoznak egy csoport, jelen esetben a svájci labdarúgás számára, de amelyek tulajdonképpen nem közcélúak, tehát azoknak kellene finanszírozniuk, akik a bevételt zsebre vágják. Ide nekem az oroszlánfókát is! Christin' Otto, aki, miután hat olimpiai aranyérmet szerzett az NDK-nak, immár a másik Németország lakójaként, legutóbb a svájci Lipperswillben egy oroszlánfókával versenyzett. A 15 méteres úszást az oroszlánfóka nyerte. A vereség nem viselte meg annyira Christint, mint a körülmények. A medencében ugyanis 14 fokos, jéghideg, sós víz volt. A közös mutatvány után kapott vigaszpuszi kevésbé, a mutatványért kapott csekk megvigasztalta. Ónálló litván pingpong? Szeptemberben a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség vezetői tokiói közgyűlésükön szembesülnek a litván problémával. Litvánia önálló tagságot akar. Pontosabban: fel akarja újítani tagságát, amely azonban - képviselői szerint - soha nem szűnt meg. Érveik: 1928 és 1938 között a litván asztaliteniszezök részt vettek a világbajnokságokon. Őket az ITTF soha ki nem zárta, ők a tagságukat soha nem szüntették meg, csakis a szovjet megszállás miatt vált lehetetlenné jogaik önálló gyakorlása. Ezt az álláspontot nehéz megcáfolni, bár elfogadni sem könnyű. Hiszen ha az Egyesült Államok elnöke nem ismeri el az önálló litván államot, akkor az önálló litván pingpongszövetség léte is megkérdőjelezhető... Kiadja az Apollopress Kiadóvállalat. Főszerkesztő: Szilvássy József: 210/4453 Főszerkesztői titkárság "X 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrúd: 1 |-|pq nan H 210/4460 és Zsilka László: 210/4454. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: X 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanovicova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, [(] Q | szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: -M: 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Apollopress Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanovicova 25, X 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanovicova 21. Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 819 18 HÉTVÉGI MAGAZIN Bratislava, Jiráskova 5. -v 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanovicova 25, 17. emelet, X 210/3659 és 551-83. Havi előfizetési díj - a vasárnapi Index 48097 kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési díja negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlace, 813 81 Bratislava, Nám. slobody 6. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. CÖBEN I AZ ESETBEN NEM BESZELHETETT SZERENCS felvételek) |
