Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
Csicsay Alajos Szögletesek A FATER JUBILEUMA A Fater különösen szerette, ha őt ünnepelték. Azt sem bánta volna, ha minden hónapban megülheti a névnapját. A születésnapokat viszont megválogatta.- Csak egyszer jubilál az ember - mondogatta. - A hatvanadik az igazi. Fel is készült rá alaposan, valóságos forgatókönyvet írva lajstromba vette a vendégeket, a menüt, a zeneszámokat, és minden mozzanatot előre megtervezett. Közben tárgyalt, intézkedett, úgy készítette elő az estet, akár egy konferenciát. Meg kell hagyni, övé volt az utolsó igazi születésnap, amelyre a nagykutyák mind összesereglettek, s a köszöntő szónoklatok áradatát zúdították az ünnepekre, mellére pedig tarka medáliákat aggattak. Fater kívánsága szerint az unokáit mind úttörőruhába bújtatták, köszöntő versikéket magoltattak be velük, és a saját nagyapjukat Kocfcka elvtársnak kellett szólítaniuk. Meg is tették, pontosan úgy, mintha idegenek lettek volna, mire Fater könnyes szemmel köszönte meg nekik, hogy társaik nevében ily szépen üdvözölték őt, a fáradt veteránt. Suttogták, nyilasként kezdte, de később rájött, hogy tévedett. A ceremóniával Kisdobos elvtárs is meg volt elégedve, ám őt mégis jobban izgatta az előételként talált sült kárász, meg a nöszemély, akit a Fater forgatókönyvének ide vonatkozó kitétele szerint ültettek mellé. Zsíros ujjaival azon melegében össze is maszatolta a hölgy nejlonkombi- néját. Igazi dzsentri muri lett a Fater születésnapja. A cigány csupa magyar nótát játszott, s az egybegyűltek teli torokból énekeltek, ahogy ez ilyenkor illik. Még a messziről jöttek is.- Nahát - álmélkodott anyuska, a Fater felesége ez a sok elvtárs ilyen jól tud magyarul? Fater szemei szinte kiguvadtak, de csakhamar észhez tért és ráförmedt anyusra, ne karattyoljon any- nyit. Aztán karon fogta őt, és körülvezette a vendégek közt, hogy bemutassa mindenkinek külön-külön.- O az én drága jó feleségem, akivel negyven esztendeje alszom egy ágyban. Csak vele... A vendégek röhögtek. Őszintén, jóízűen. És minél tovább röhögött a jónép, a Fater feje annál szögletesebb lett. Egyre szögletesebb. LAJOSOK L ajosról messziről lerítt, hogy nem sok halat ehetett életében. Leszámítva persze a konzerve- ket, mert a konzerv nem hal, nem is hús, illetve egyáltalán nem az, ami a dobozára van írva. A konzerv az konzerv. A sülthal pedig a legfinomabb étel, különösen ha egészben sütik, meg forró zsírban, sós, paprikás lisztben panírozva. Lajos előbb késsel, villával látott hozzá, majd kézzel folytatta, s végül .eszopogatta mind a tíz ujját. Furcsállotta, hogy az asztaltársa valahogy idegenül nézi, mintha nem ismerné. Ezért az ujjszopogatás után kezet nyújtott neki és bemutatkozott. A mellette ülő muki is mormogott valamit, de Lajos csak a keresztnevét fogta fel.- Hát ha már ilyen jól összehozott bennünket a sors, és látom, te is a bandába tartozol, szervusz, barátok közt én Lajos vagyok. így egyszerűen, csak Lajos.- Nándor - mondta a szomszéd. Lajos fészkelődött, mintha nem tetszett volna neki valami.- Mondd, te tényleg nem ismersz engem?- Nem.- Az lehetetlen - csodálkozott. - Neked setnmit nem mond a nevem?- Nem sokat. Várjál csak, nem a tiétek volt a sarki vendéglő valamikor?- Honnan veszed? - rökönyödött meg Lajos. - Ez viccnek is rossz. Az én faterom ízig-végig melós ember volt.- Hát, akkor szabad a gazda.- No, majd mindjárt meglátod, ki vagyok - húzta ki magát Lajos, és intett a zenészeknek. - Roma, játsszd csak el szépen azt^hogy Hármat tojott a fekete kánya! A cigány készségesen odahajolt Lajoshoz, és a hegedűjén tétován cincogott.- Ne olyan hamisan, mert öt évet sózok rád, te! A cigány kezében megállt a vonó.- Vagy talán te sem tudod, hogy ki vagyok?- De igenis tekintetes főbíró úr...- No látod, ő tudja, hogy ki vagyok - örvendezett Lajos. Jelentőségteljes csönd következett.- Mit bámulsz rajtam? - kérdezte Lajos a szomszédjától.- A fejedet.- Mi van a fejemen?- Semmi, csak olyan szögletes.- Szögletes? Ezt még senki sem mondta. De nem is mondhatta, mert az én fejem kerek, csak jól nézd meg!- Én szögletesnek látom. Különben majdnem mindegy. Húzza csak el Lajos a főbíró nótáját. A cigány nehezen ocsúdott.- Ő is Lajos?-Igen.- És az ő feje is szögletes?- Nem. Az övé gömbölyű — mondta az idegen. TÓTHPÁL GYULA FELVÉTELE Veres János A kör Bezárult íme a kör, bezárult, nélkülünk esengnek az éjszakák. A víz alá tűnt napok elrejtették a kiút Ariadne-fonalát. Azazhogy - látom én a fonalam, de megfognom s követnem nem lehet, most ordas-képű idegenség les rám ott, ahová az vezet. (1973) Követterr végre meg« előttem mi azt pedig ' miért éppel útja a no ver alakú, zöm fokozatú né valami bást lett, és észa dóról nézeti ablaka volt volna rajtul láttam benr boltot, gom remkedtek szülő rózsás esőfelhők i jóhad. A férfi 1 a bejáratná] földet rúgd hátrakapta Hátul, a2 vagy öt-hat felületét töl játságos sző lóságos lel: civilizáció, I rű építmén ként, ha j< a városból nak kiáltoz nézték ki gét odalent ezé a férfié tam a hullí kitartó ostri Ott állt i de némi tá függesztette nagyon néz kállú kapit; májánál fo| A hosszú 1 belekapott padt a lábil Biztos vi tában van hány napja hit vezéreli hogy amit teszi, hogy ben állunk a tőle kelet métert met arcomba fú nézni, mit i Egy játé vitorlákkal, hánykódott a magasba test két old Ozsvald Árpád Nem tudhatod... Virágozz akkor is, ha beléd harap a kései fagy, énekelj akkor is, ha dalodra senki se figyel. Rigók fészkében melegedj hajnalonként, mielőtt felkél a Nap... És úgy indulj el, hogy tarisznyádban mindig legyen madárlátta kenyér, pár vigasztaló szó, mert nem tudhatod, útközben, hány esendő emberrel találkozol. A zokban az időkben kezdtem észbe kapni. Nagyon elhatalmasodott rajtam a kétségbeesés. Rájöttem: belepusztulok, ha hagyom. Elvesztettem mindent, a házamat és. a hazámat. Ám legyen! De nem hagyhatom veszni az önbecsülésemet, az önbizalmamat! Itt vagyok, dolgozom, élek. És a nap minden reggel felkel a trópuson. A magány olyan, akár a dögkeselyű. Elemészt, ha nem szedem össze magam. Vissza kell találnom a világba. A legsilányabb társ is több, mint a csend. Kint, az emberek között, újra embernek fogom érezni magam. Akkor szólítottam meg Edelmirát. Kétségbeesés ide, kétségbeesés oda, azért még észreveszem az asszonyokat. Hosszú, szeplős combjai voltak, minden nap kiült a mosókonyha elé, és amíg forgott a gép, fújta a füstöt és hallgatott. A meleg égöv alatt hamar meg- csúnyulnak a nők. De Edelmira zam- bó volt, az ereiben néger és indián ősök vére zubogott. A zambók pedig furcsa szerzet. A bőrük kávébarna: lágy, sima, sikamlós. Csupaszok, nem kell borotválniok magukat. A hajuk világos. Nem is haj, göndör pihe inkább: ki ne látott volna ilyen hirtelenszőke négereket! Mert négerek azért: az ajkuk duzzadt, az orruk, lapos. Kétségtelen: van bennük valami megható. Valami korcs, nehézkes, esetlen. A szemük például furcsán, foszforeszkálva világít: tágra nyílt, rémült kutyaszem. Edelmira is úgy nézett rám, hogy azt hittem: menten sírva fakad.- Kimossam az ingét? - ajánlotta, mint aki már azért is hálás, hogy szóra méltatom.- Hol vannak a lányok? - kérdeztem, és leültem a földre a mosógép alatt. Két kislánya volt: Ethel, egy már- már fehér bőrű, smaragdzöld szemű szépség, és koromfekete húga, Dudu.- Az uszodában - felelte. A mellbimbói egészen átütöttek az ingén. Felnézett, elkapta a tekintetemet. Nevettünk. Kamillaillat lebegett körülötte. Mielőtt kihozta a szennyest, nyilván hajat mosott. Még aznap este követett a szobámba. „Van vasalnivalója?“ - kérdezte rekedten. A nők nem sokat teketóriáznak itt a trópuson. Az alagsorban lakott ő is, az ajtaja éppen szemben volt az enyémmel: könnyűnek, kényelmesnek ígérkezett ez a kapcsolat. Beszélni ugyan nem sokat beszéltünk, de Edelmira minden este kint várt a mosókonyha előtt. „Jössz?“ - kérdeztem, és ő rendszerint azt felelte: „Csak egy pillanat.“ Kopogni nem mert: nyitva kellett hagynom az ajtót. Rettegett a gondolattól, hogy a terhemre lehet.- Akarsz? - kérdezte minden alkalommal, mielőtt mellém kéredzke- dett.- Aludj jól! - suttogta utána. Ennyiből állt közöttünk a szerelem. Néha már-már ingerelt ez a nagy alázat. Társra, társaságra vágytam: olyan párra, akivel legalább beszélni lehet. Tudtam persze, hogy az én zátonyra futott életemben nem lesz egyhamar ilyen kapcsolat. Ahhoz nekem is adnom kellett volna valamit. Én pedig, azokban az időkben, nem oszthattam meg mást, mint a vereségeimet. Neki, Edelmirának azonban ennyi is elég volt. örült, hogy nem kell a pénze, nem verem meg, és nem tünk, félaléltan, a kéjtől libabőrösen. Amíg csak utói nem ért a két gyerek. Ethel, a nagyobbik, elhúzta tőlem az anyját: nyűgösködött és féltékeny- kedett. De Dudu engem szemelt ki magának. A derekamra kulcsolta ő is a tábát, még nyögdécselt is, amíg a langyos hullámok között keringett velem. Ferdinandy György vagyok beteg. Idővel így is kialakult közöttünk néhány szokás. Vasárnap például kivittem a tengerre. A kislányok számára élmény volt egy-egy ilyen kirándulás. Mint egy meseautót, úgy körbecsodálták a vén bogárhátú kocsimat. Kagylókat szedtünk, apró tengeri csigákat. Edelmira formás volt, nyúlánk, megfordultak utánunk az emberek. Néha besétáltunk a habokba, a derekamra fonta a lábát. LebegDélben hazamentünk, addigra már fékeveszetten tűzött a homokra a nap. Edelmira leforrázta a csigákat, fokhagymagerezdeket hámozott. Kinyaltuk a tepsit, Dudu beleült az ölembe. Úgy bújt hozzám, mint egy apró, fekete vadállat, egyszerre rémülten és boldogan. Megtöltötte a poharamat, és befűzte a cérnát, valahányszor egy gombom leszakadt. Ilyenkor, fürdés után, jólesett a kóla meg Edelmira rá- Meghal tem, hogy tékszagúak nem lesz 1 kimegyek. Hiába f Edelmirábai len. Kezdv nélkül fújta kendőit eldi hogy mindé nőm az ág mint a túl hártyát kéj alég volt a könny a s is magán a Este mé{ térni fölötl szekrényen tam már eg; ben különb mint ilyen! tott csak a mogatott. Undorod ság. Szégye hogy nap n az undoron Edelmira dott. Boldo] tóttá a közi megállapod ra is a mo hívtam, ner ha jött volr A lányo szolgai aláz
