Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-18 / 20. szám
i/asárnap Sz eretne Ön RETKES LAJOS nyugalmazott szövetkezeti elnök, Búcs:- Véleményem szerint a szövetkezetek meggondolatlan felszámolása ugyanolyan helytelen lépés volna, mint annak idején az erőszakos kollektivizálás, majd ezt követően a kisebb gazdaságok parancsszóra végrehajtott egyesítése volt. Legjobb tudomásom szerint, Nyugaton s mindinkább a nagygazdaságokra alapozzák az élelmiszer-ellátást. Rendezzék a tulajdonjogot, s ennek fejében, illetve a ledolgozott évek alapján váljanak részvényeseivé a szövetkezetnek a földtulajdonosok és a mai szövetkezeti tagok. Más lapra tartozik, hogy én nem a mai értelemben vett szövetkezetekben látom a jövőt. Kisebb szakosított szövetkezetek társulására, úgymond a szövetkezetek szövetkezetére gondolok. És szerintem az esetleges egyéni gazdálkodókat is a szövetkezetnek kellene valamilyen formában felkarolnia, szolgáltatásokkal segítve a munkájukat. Pártok, parasztszövetség? Nem megosztani, összefogni kell a parasztságot, erre pedig szerintem a mezőgazdasági kamara volna a legalkalmasabb. Hadd hangsúlyozzam, nem a tavaly minisztériumi osztályokká „átvedlett“ mezőgazdasági igazgatóságok cégtáblájának újabb átfestésére gondolok. Mondom, nem támogatnám a szövetkezetek erőszakos szétzilálását, viszont helyeslem, hogy aki kéri, annak vissza kell adni a földet. Csupán arra ügyeljenek, hogy a gabona- és hústermelés zömmel továbbra is az üzemek kezén maradjon, mert szerintem ez az egyetlen garancia a zavartalan ellátásra. Ami pedig a kérdés második részét illeti, igen, szeretnék farmer lenni. Már amennyiben a földjeimmel együtt az életemből is visszakérhetnék legalább harminc évet. Valamikor 24 holdon gazdálkodtam, tudom, mit lehet kicsikarni a földből. Biztatni csak azokat tudom, akiknél a vállalkozószellem szakmai felkészültséggel párosul. A piacgazdaság, a konkurenciaharc nem ismeri a könyörületesség fogalmát. KOSÁR TIBOR traktoros, Sárosfa: gedett vagyok. Igaz, hogy mint ta- karmánybekészitó nem nézhetem, milyen napot mutat a naptár, de erre akkor sem nyílna lehetőség, ha történetesen a magam ura volnék. Az a fő, hogy a havi 3-3,5 darab ezresből némi háztáji kiegészítéssel jól megélünk. Nekem jó így, ahogy van. A szüleimnek 7 hektár földjük volt, tudom, mennyit dolgoztak érte, hogy mindennap kerüljön kenyér az asztalra. Még béreltek is földet, sőt a nagyobb testvéreimmel napszámba is eljártak. Ma csak könnyebb, jobb az élet! Nem, nekem nem kell a régi világ semmi pénzért. Van szép kertem, 20 ár háztáji földem, a gazdaságtól gabonát kapok, malacokat hizlalhatok, és nem kell rettegnem, hogy gyengébb lesz a termés vagy kisebb a kereslet s tönkremegyek. Tudom, sokan nosztalgiával emlegetik a régi szép időket. Tényleg olyan szépek voltak? Lehet, hogy mindenki elfelejtette: a kollektivizálás előtt csak azoknak volt jó életük, akik másokkal túratták a földet. VARGA JÁNOS szövetkezeti nyugdíjas, Garamkövesd:- Úgy látom, egyre inkább válságba kerülnek a szövetkezetek. Igaz, nem kizárólag a saját hibájukból, de ez nem változtat a tényen. Szövetkezetünkben 27 évig dolgoztam vezető posztokon, volt alkalmam soron követni, miként idegenednek el az emberek a földtől, a közös tulajdontól. A kikényszerített egyesülések csak siettették ezt a folyamatot. Elgondolni is rossz, hová juthatnának a miénkhez hasonló szövetkezetek, ahol lassan egyetlen tag sem lesz, akinek volt vagy van földje. A tulajdonjog rendezése ismét a gazda rangjára emelheti az évtizedek során bérmunkássá lealacsonyított szövetkezeti tagot, s akkor talán van remény... Persze a tulajdonosokra kell bízni annak eldöntését, hogy egyéni gazdák vagy szövetkezeti tagok akarnak lenni. Szerintem nincs mitől tartani, nem lesz sok földigénylő. Ahogy én látom, nem azok suttognak a földosztásról, akiknek dolgozniuk kellene a földeken. Meg aztán öt-hat hektárral nem érdemes erőlködni, hacsak nem kertészkedni akar az ember. Ehhez viszont már bérmunkások is kellenek, viszont egy önellátó családi farmhoz legalább tíz hektárra van szükség. Hogy visszakérem-e a földjeimet? Ugyan mihez kezdenék vele? Én megöregedtem, a fiam beteges. Annak idején 7,5 hektárt vittem a közösbe, használja csak továbbra is a szövetkezet. De fizessen érte tisztességes haszonbért. Nekem-ne- künk legfeljebb háztájinak kell belőle egy darabka, bár ha jól meggondolom, a szőlő meg a fólia éppen elég munkát ad. Úgyhogy felőlem nyugodtan tervezgethetik a jövőt a szövetkezet földnélküli tagjai, az én követelésem nem fogja feloszlatni farmer lenni? Valamikor a múlt év derekán - valószínűleg a szövetkezeti gazdálkodás kezdetének 40. évfordulója és a mezőgazdaság nagy reményekkel meghirdetett átalakítása jegyében - készült egy hivatalos felmérés arról, miként értékelik az emberek a szövetkezetek fejlődését, felkeltette-e az érdeklődésüket a bérleti szerződés lehetősége. A Szlovák Statisztikai Hivatal mellett működő közvélemény-kutató intézet 1200 földműves-szövetkezeti tagot kérdezett meg, s elégedetten nyugtázta, hogy a válaszadók többsége - pontosan 60 százaléka - úgy nyilatkozott: az értékelt időszakot túlsúlyban sikerek fémjelezték. A vállalkozási lehetőséget a megkérdezetteknek közel 50 százaléka az egyén és a társadalom szempontjából egyformán hasznosnak mondta, viszont személy szerint mindössze 11 százalékuk mutatott hajlandóságot a vállalkozásra. Igaz, akkor még csupán bérleti szerződésről volt szó, nem tulajdonjogon alapuló egyéni gazdálkodásról vagy családi farmokról. Azóta nagyot fordult a világ kereke, s nem a véletlen műve, hogy az utóbbi hetekben a vidéken élőket leginkább a törvényhozó testület munkája, a tulajdonjog rendezése, a kollektivizálásnál elszenvedett sérelmek orvoslása, illetve a föld értéke és ára körüli viták foglalkoztatták. Vajon az új helyzetben miként látják az emberek a szövetkezetek jövőjét, akarnak-e családi farmot a földjeiktől egykor erőszakkal megfosztott tulajdonosok? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ néhány délszlovákiai községben. a gazdaságot. Persze, elvárom, úgy műveljék a földet, hogy én is megtaláljam a számításomat. TÓTH TIBOR magánvállalkozó, Somorja:- Nyolc évig voltam traktoros, és sajnos a szövetkezetben is meg a törzstenyésztó vállalatnál is azt láttam, hogy az embereket csak a fizetés érdekli. A földhöz, a gépekhez és az állatokhoz, az értékek megőrzéséhez nem fűzi őket semmi. A vezetők papolnak ugyan a kollektív felelősségről meg az egyéni anyagi érdekeltségről, de a munkafegyelmet, sőt az előírásokat is gyakran megszegik, ha az egyéni érdekük úgy kívánja. Nekem ebből elegem van. Mivel saját földem nincs, amit visszakérhetnék, a bérleti szerződést választottam. A Somorjai Törzstenyésztő Vállalattól bérbe vettem évi egymillióért egy hozzávetőlegesen 6 hektáros zárt sertéstelepet, ahol hat istálló van. A tervezett 14 helyett 10 emberrel dolgozom, igaz, néhányan több feladatkör ellátását vállalták. Megmondtam, megfizetem őket, de nálam lógás és lopás nem lesz. Ellések idején a gondozók az istállóban töltik az éjszakát, de nem is 6-7, hanem 10-12 malacos almok vannak. Bízom benne, hogy évente 200 választott malacot, 400 törzskönyvezett tenyészsüldöt és legalább 2400 vágósertést piacra dobhatok. Idővel 50 anyát szeretnék kihelyezni a háztáji tenyésztőkhöz, hisz a választott malacok iránt nagy a kereslet. Az istállók között juhokat akarok nevelni, a beépítetlen 3,5 hektáron pedig gyümölcsöst létesítek. Hogy nagyobb legyen a saját nyereségem, kölcsönből megveszem az egész törzsállományt, s ha beválik a vállalkozás, később az egész sertéstelepet kiváltom. A bérlet óta beállt változások, az eredmények javulása láttán a törzstenyésztő vállalat felkínálta, kezességet vállal a banknál, hogy megkaphassam a szükséges kölcsönt. Kilátások? Röviden annyit, bízom a sikerben. No meg abban, hogy a tegnapi biztató szót nem követik a vállalkozókat megfojtó előírások. VARGA PÁL szövetkezeti elnök, Marcelháza:- Lehet, hogy elfogultnak tart, mégis azt kell mondanom, szerintem a nagyüzemi termelésé a jövő. Elvégre arra kell alapozni, ami évtizedek során bizonyított. És ezentúl még inkább bizonyíthat, ha a szövetkezet a tulajdonosok és részvényesek önkéntes szövetkezésévé, az esetleges kisebb szakcsoportokat felkaroló érdekképviseletté, úgymond a szövetkezetek szövetkezetévé válik. Igen, nálunk is beszélnek az emberek a tulajdonjog rendezésének szükségességéről, de nem földosztásról. Legalábbis egyelőre nem kérte vissza a földjét senki. Őszintén megvallva, én magam sem tudnám elképzelni, hogy a 3,5 hektáromon családi vállalkozásba fogjak. Nem titok, mennyi gondot okoz a zöldség értékesítése, s azt is tudják a tagjaink, hogy a jelenlegi árak és szabályozók mellett kerek 4 millió koronát ráfizetünk az állattenyésztésre. Néha már azon töprengek, vajon nem a kedvünket akarják elvenni, nem azt akarják bebizonyítani, hogy a szövetkezeti és általában a nagyüzemi gazdálkodásnak nincs jövője? De ha a szövetkezet alig tud megélni, az egyéni gazdálkodónak könnyebb volna? Hadd ne soroljam, mi minden hiányzik csak az induláshoz. Volt idő, amikor fóliafaluként emlegették Marcelházát - nem éppen dicsérőleg -, tehát nálunk él a vállalkozószellem. Ezért elképzelhető, hogy néhányan visszakérnek néhány hektárt háztáji gazdaságnak, esetleg egy-két vállalkozó teljesen kiválik a szövetkezetből, de szerintem a többség aligha adja fel a biztos megélhetési forrást a bizonytalan kimenetelű vállalkozásért. RÁSÓ GÉZA szövetkezeti nyugdíjas, Padány:- Én már tíz éve nyugdíjas vagyok, de ahogy látom és hallom, nálunk elégedett a szövetkezeti tagság. Lehet is, hisz jól gazdálkodik a közös. Ehhez részben a sokak által szidott egyesítés teremtette meg a feltételeket, ugyanis még ma is a Csallóköz egyik legkisebb szövetkezete vagyunk. Alig ezer hektárunk van, ennyi pedig kell a korszerű technika és technológia érvényesítéséhez. Személy szerint nem látom értelmét az egyéni gazdálkodáshoz való visszatérésnek, s tudtommal a faluban nincsenek is ilyen törekvések. Az apai jussból egy hektár legelő és szántóföld jutna nekem, de én ugyan nem fogom kérni. A gyerekeknek szintén nem kell, hisz a kertészkedésről is igyekeznek lebeszélni, csakhogy ne kelljen mellettem a földet túrniuk. És alighanem így van ezzel mindenki a faluban. Abból gondolom, hogy a szövetkezet vezetősége nemrég felajánlotta, háztáji címén kimérnek néhány ár földet a nyugdíjasoknak, de tudomásom szerint egyetlen igénylő sem akadt. Persze a bérleti díjnak, bármilyen szerény lesz is, örülni fogunk. A találomra megszólaltatottak válaszaiból nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni. Már csak azért sem, mert ha másokat kérdeztünk vagy más falvakban érdeklődtünk volna, esetleg merőben eltérő képet kapunk. Annyit azonban így is leszögezhetünk, hogy az emberek egyértelműen helyeslik a tulajdonjog rendezését. Egyesek azért, mert talán végre nekik is csurran- csöppen valami a földjeiken kitermelt nyereségből, mások pedig azért, mert négy évtized után ismét gazdának, tulajdonosnak érezhetik magukat a szövetkezetben, melynek megújulását és fellendülését remélik a tulajdonjog visszaállításától. Ez, egyben azt is jelenti, azoknak sem kell rettegniük a jövőtől, akik földdel ugyan nem rendelkeznek, de munkájukkal éveken-évtizedeken át gyarapították a szövetkezet vagyonát, s ezentúl is a szövetkezetben szeretnék megtalálni a megélhetésüket. Kádek Gábor [Méry Gábor (2) és a szerző felvételei] 1990. V. 18.- Harmincnyolc éve dolgozom v a helyi állami gazdaságban és elé- v
