Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-27 / 17. szám
i/asúrnap Az eltévedt jogállamiság (Folytatás az 1. oldalról) szembenézzünk a nemzetiségi kérdés alkotmányos rendezésének új esélyeivel, ezért meg keH ismerkednünk az 1968-as nemzetiségi alkotmánytörvény viszontagságaival, A nemzetiségi alkotmánytörvény végleges érvényű szövegezése 1968 szeptemberének utolsó napjaiban jött létre, október 1-én a prágai kormány megvitatta és jóváhagyta a nemzetiségi alkotmánytörvény javaslatát azzal, hogy 1968. október 15-ig nyilvános vitára kell bocsátani. (Lúd, 1968. október 29.) Az alkotmánytörvényjavaslat szövegét a lapok különböző időpontokban tették közzé: Pravda okt. 4; Új Szó, okt. 5; HÉT, okt. 13; Nővé Slovo, okt. 10. Az elfogadás után a parlamenti döntést közölte az Új Szó, 1968. okt. 29-én, a Lúd, 1968. okt. 29-én. Nincs bizonyíték arra, hogy bárkinek is módjában lett volna, akár személynek, akár csoportnak a kormány és a közvélemény által jóváhagyott alkotmányszöveg megváltoztatására. Ez oly szervekre is érvényes, melyek a sajtóban bírálták a nemzetiségi al- kotmánytörvény-javaslatot, hangoztatva az államnyelv elismerésének a szükségességét: ,,A Szlovák Tudományos Akadémia L. Stúr Nyelvtudományi Intézetének dolgozói egyáltalán nem vettek részt a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetére vonatkozó alkotmánytörvény-javaslat megszövegezésében, sót ellenkezőleg, még javaslataikat sem vették tekintetbe“. (Hét, 1968. nov. 24.-Í, a Pravda 1968. november 3-i cikke alapján). Nem ismeretes olyan értelmű hivatalos megnyilatkozás, hogy a nemzetiségi alkotmánytörvény-javaslat 1968. évi októberi nyilvános megvitatása keretében szervek vagy személyek módosító javaslatokat terjesztettek volna be. A nemzetiségi alkotmánytörvényt a Nemzetgyűlés 1968. október 27-én, az esti órákban tárgyalta. Minden olyan híreszteléssel szemben - legyen az találgatás vagy dezinformá- ciós kísérlet -, mely az alkotmánytörvény szövegének előzetes, megszavazás előtti meghamisítását vallja, elegendő idézni Egri László képviselő beszédéből a sajtóban közzétett nemzetiségi alkotmánytörvény-javaslat nemzetgyűlési vitájában: „Az egyenrangúságra és a nemzetiségek önrealizációra való jogát nem elegendő csak meghirdetni.“ (Új Szó, 1968. okt. 28.) Továbbá: ,,A vitában még felszólalt H. Panster, német nemzetiségű képviselő is, aki teljes megelégedését fejezte ki a törvénytervezet fölött." (u. o.) A tudósító az általános egyetértést is hangsúlyozta: ,,A nemzetiségi törvénytervezetről a parlament csehországi és szlovákiai képviselői együtt szavaztak. A jelenlevő 249 képviselő egyhangúlag jóváhagyta a törvényjavaslatot, amely első ízben rögzíti az alkotmányban a nemzetiségek jogait.“ (Új Szó, u. o.) Azok a híresztelések, melyek a megszavazás előtti hamisítás álláspontját igyekeznek megszilárdítani, föltételezve, hogy tizenegy magyar és három más kisebbségi képviselő el sem olvasta a nemzetiségi alkotmánytörvény szövegét, továbbá hogy a 249 képviselő között egy sem akadt, aki a hamisításokat észrevette volna, a későbbi, tényleges hamisítást végrehajtó szerveket a megszálló hatalom érdekében tisztára szeretnék mosni. Nem egy vagy két kifejezés törléséről volt szó a novemberi hamisítás keretében, hanem lényeges és következetes átszerkesztésról. A napjainkban közkézen forgó nemzetiségi alkotmánytörvényból hiányzik az egyenrangúságra és az önigazgatásra való jog, pedig még november 2-án az Új Szóban Balázs Béla lelkesedéssel értékelte az egyenrangúságot. A hideg zuhany napjához 1968. november 7-én érkeztünk, amikor az Új Szó kénytelen volt közzétenni a megszállók által engedélyezett új szöveget, elfogadtatni az ország magyar közvéleményével, megjegyezve: „Egyben felszólítjuk a CTK vezetőségét, hogy azonnal indítson vizsgálatot a felelősség eldöntésére, és annak eredményeiről - lapunk közvetítésével - tájékoztassa olvasótáborunkat is." A vizsgálat megindítása huszonkettedik éve késik, az ügy történelmi vitakérdéssé bonyolódott, miközben az elnémított társadalom ellenvélemeny nélkül tudomásul vette a belügyekre való adminisztratív beavatkozást. A jelenlegi hamisított nemzetiségi alkotmánytörvény 1968 novemberének első hetében jött létre, a cenzorok nemcsak az egyenrangúságot és az önigazgatásra való jogot törölték, de átszerkesztettek minden olyan részletet és kifejezést, amiből idővel érdekvédelmi kulturális önigazgatás fejlődhetett volna ki,-az új szövegezés a nemzetiségeket a politika tárgyává fokozta le. Már a bevezetésben csak sajátos nemzeti életformát említ, holott az érvényes októberi alkotmánytörvény szerint“ .... és ennek keretében önállóan és önigazgatásilag fejlesztik saját nemzeti életüket“. (Új Szó. 1968. okt. 29.) A 2. cikkely 1. pontjából kihúzva a cenzor: „... egyenjogú helyzetüknek kell lennie a gazdasági és kulturális életben." Ugyanezen cikkely 2. pontjából törölték: „önállóan döntenek sajátos érdekeikről", így a nemzetiségi politika alanya a második cikkelyben tárggyá zsugorodik. A 3. cikkelyben a törvényes alkotmány cselekvő igéi a cenzor jóvoltából szenvedővé és visszahatóvá alakulnak át. Az eredeti alkotmányban a cikkely öt pontja új bekezdéssel és gondolatjellel van elkülönítve, a hamisítás pedig ,,a"-tól ,,e“-ig betűkkel jelez. A pótalkotmány az „a“ pontban anyanyelv helyett „saját nyelvükön" való művelődésről beszél. A „b“ pont a cselekvő ígealakot előrelátó körültekintéssel szenvedő értelművé alakítja; míg ugyanis az érvényes alkotmánytörvény a kulturális élet fejlesztésének a jogáról beszél, addig a novemberi hamisítvány már csak a „fejlődés" jogát ismeri el. A „c" pont az anyanyelv használati jogát a nemzetiség által lakott területre korlátozza. A ,,d" pont eredeti szövege kimondta a „társadalmi kulturális szervezetekbe való társulás" jogát, a hamisítvány viszont megfordítja a sorrendet, „kulturális-társadalmi“ szervezetekről beszél kötőjellel, nyilván az érdekvédelem kibontakozásának a megakadályozására. Végül az „e“ pont az eredeti törvényes szövegben „időszaki sajtótermékek kiadásának" a jogáról szól, a hamisítvány viszont csak „saját nyelvű" sajtót ismer el, és tájékoztatási jogról beszél. Eltűnt a „kiadási jog", hogy helyet adjon a hatalmi diktálás korlátlan lehetőségeinek. Annak bizonyítására, hogy 1968. október 27-én a Nemzetgyűlés az akcióprogram szellemében létrehozott nemzetiségi alkotmánytörvényt fogadott el, idézzük Bohuslav Kuőera igazságügyminisztert: „A kormány ezért kiindulva a CSKP akció- programjából, valamint saját 1968. április 24-i programnyilatkozatából... előkészítette az alkotmánytörvény-ja- vaslatot ... A kormány a beterjesztett hozzászólásokat és javaslatokat értékelve a javasolt alkotmánytörvényben arra törekszik, hogy jogszabályokkal biztosítsa az említett nemzetiségek teljes kulturális, gazdasági és politikai érvényesülését". F. Garaj képviselő beszédéből: „Természetes az is, hogy a magyar, német, lengyel és ukrán nemzetiségű polgárok örömmel fogadták, pozitívan értékelték és egyértelműen helyeselték a nemzetiségekre vonatkozó törvényjavaslat tervezetét. Üzemek, nemzeti bizottságok, társadalmi szervezetek és egyének számos határozata egyértelműen támogatta az alkotmánytörvény javaslatát." (Új Szó, 1968. október 28.) Tehát ha igaz lenne az elfogadás előtti hamisítás meséje, meg kellene állapítani, hogy nemcsak a 249 képviselő felejtette el megnézni a beterjesztett nemzetiségi alkot- mánytörvény-javaslatot, de az igazságügyminiszter is, nem beszélve a jelenlévő Oldrich Öerník miniszterelnökről, Ondrej Klokocról és Cest- mír Císarról. Már 1986-ban publikáltattam a budapesti szamizdatban, hogy a csehszlovákiai nemzetiségi alkotmánytörvény közzétett szövege közönséges hamisítvány, a szlovák főállamü- gyész felszólítására ezt be is bizonyítottam, de azóta is kitartunk a hamis alkotmánytörvény mellett. Sürgősen véget kell vetni a pro- tektorátusi állapotból származó nyilvános törvénytiprásnak, új nemzetiségi alkotmánytörvényt kell létrehozni, korszerűsíteni és kiegészíteni az eredeti 1968-as alkotmánytörvényt. Janics Kálmán Fülektől tíz kilométerre délre fekszik az utolsó szlovákiai település, Sátoros. A Belina-patak menti falu határa igen változatos, tengerszint feletti magassága is ezt igazolja, hisz 231 és 725 méter közt mozog. A községhez, amely ma fontos vasúti és közúti határátkelőhely, több apró puszta is tartozik. A szomszédos Somoskőújfalu már magyarországi helység. A falu egy szűk völgyben települt a Karancs és a Medves között. Somos- kő várának tartozéka, szegény jobbágyközség volt évszázadokon át. A legenda szerint itt van a világ közepe, mert egy patak itt észak felé folyik, míg aztán az útját meg nem változtatja ez is. A község plébániája már 1397-ben fennállott. Mai római katolikus templom a XVIII. században épült. A múlt század végén kőszén-, majd bazalt- és tra- chitbányát nyitottak itt. A forgalmas határátkelőhely és természetvédelmi terület ma közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozik. Balassi szerelmének lakhelyén Somoskőújfalutól 4 kilométerre keletre, közvetlen az országhatár mentén, a hasonnevű vár alatt fekszik Somoskő. Egy fennmaradt legenda állítja, hogy már IV. Béla király is járt errefelé, hisz a vesztett Muhi pusztai csatából erre menekült. Kíséretével több napi fárasztó út után a Bükkön és a Mátrán át, rejtett hegyi utakon ért a somoskői bazaltkúpra, hogy megpihenjen. Innen látta a felgyújtott falvak fáklya- lobogását, s itt határozta el, hogy a tatár veszedelem el- csitulása után várat építtet a somoskői bazaltkúpra. A XIII. század végén a Ka- csics nemzetiség Illés ága fel is építtette a háromszög alaprajzú várat, sarkain keskeny tornyokkal. Mivel azonban ezek ágyúk elhelyezésére alkalmatlanok voltak, helyükön kör alaprajzú kiálló bástyákat emeltek; a vár boltozatos kapuja elé pedig bejárati bástya került. A Tarján és a Gács patakok közti Somoskőújfalui hágót már az avarok is átlépték, tehát a község a honfoglalás előtt is települt hely volt. Az Árpád-házi királyok kihalása után a Felvidéket fenyegető Csák Máténak a Károly Róbert-ellenes Kacsi- csok Somoskő várát is kiszolgáltatták. A király ezért Széchényi Tamásnak adományozta a helységet, s a vár ekkor élte virágkorát. Somoskö a husziták ideje alatt is magyar kézen maradt. A Losonczyak birtokaTörténelmi emlék az országhatár két oldalán # Sokan ostromolták a várat # Egykor Balassi Bálint és Petőfi Sándor is járt erre • Európai hírű bazaltömlés ként és erödváraként a törököknek is ellenállt. Az 1560- as években itt lakott Lo- sonczy István temesvári hős özvegye két lányával, Fruzsinával és Annával. Valószínű, hogy ekkor ismerkedett meg Losonczy Annával a kékkői várból gyakran idelátogató Balassi Bálint. A költő kitartóan ostromolta - verseivel is - a megözvegyült Ungnád Kristófnét. A szerelem azonban viszonzatlan maradt, hiába írt a reneszánsz nagy költője ilyen sorokat: Te becsülhetetlen drága szerelmesem, Kinek jóvoltában nyugszik: drága lelkem, Nincs kívüled nekem, Ki sok bánataimban vigasztaljon engem. A török csak 1576-ban foglalta el Somosköt, de 1593-ban már vissza is vették Pálffy seregei. A visszafoglalásban maga Balassi is vitézkedett. A vár őrsége 1703-ban II. Rákóczy Ferenc mellé állt. Somoskőt a szabadságharc leverése után sem pusztították el teljesen. A XVIII. század első harmadában még itt lakott Rákóczi kancellárja, Ráday Pál, aki zálogként birtokolta a várat. Ahol Petőfi enni kapott A később rommá lett so- moskói várat 1845-ben Petőfi is meglátogatta. „ Somoskő“ - írja Úti jegyzeteiben - nem nagy vár volt, nem is nagy helyen fekszik... de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögé kövekből van. Oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melyek lakói csaknem idillikus életet éltek még. Amint lejöttünk a várból a faluba, egy parasztasszony hitt bennünket, s ott- fölszó- lítatlanul - jól tartott édes és aludttejjel. Nehezen bírtuk rávenni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek!“ A parasztház, ahol a költő enni kapott - írja Szombathy Viktor - azonos azzal a csonkatornyos fakunyhóval, a Petőfi-kunyhóval, amelyet minden várlátogatónak szintén illik megtekinteni. Az 526 m magas várhegyről különösen szép kilátás nyílik a környékre s a távolabbi hegyekre. Jó időben láthatók a Tátra vonulatai, az észak-nógrádi hegyek, Salgó várromjai, a Sátoros és a Karancs erdei, a Medves bazalt fennsíkja stb. A somoskői várhegy egy része Szlovákia területére esik. A 7,91 hektárnyi természetvédelmi rezervátum legnagyobb része a várhegy északkeleti lejtőjét díszítő európai hírű bazaltömlés. Az egykor kitört bazalt mozgásban merevedett meg, s így szabályos öt-hatszögletű oszlopos elválások képződtek. Csáky Károly 1990. IV. 27. A somoskői várrom és a baza Itömlés (Böszörményi István fotomontázsa)
