Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-20 / 16. szám
Kövesdi Károly összeállítása PÁSKÁNDI GÉZA* Az első szabad maszkabál Sose felejcsük rezsimünk lábának de- Polidebil lettem. Ez debilt jelent, csak mentáli sajtszagát. Hát ezér doktor Márku aszonta a Pa- tyomkinba: ,,Na ez az első szabad farsang történelmünkbe,■ eszkábálva csináljatok maskarákat maszka-bálba, ilyen még úgy se vöt kísérleti céllal: busójárás az ideg- és elmén." Mer’ mostan ez a polipszihiátria vagyishát politikai pszihiátria, ugye, szintén- csak felszámolódik, mint ezen dózeresek, kik demolláltak dedúrban, éspedig likvidálva lesznek ama spórás, porózus, parazita pártok által is, melyek diadalmas deadémjükkel diaspórkasszába ömlenek, így szaporítva decemberi revolúciónk ömlenyét, a színültig telt Úrben, hol mongolzik a burján és- apály-dagályra - burjánzik a mongol. Mer' a politikai pszihiátria, ugye, nemcsak ezt jelenti, mint volt alkalmam kifejteni régebb, hogy poli-individuumokat - közéleti egyéneket - zárnak be ide, hanem azt is, hogy egy balkáni babána vagyis hát bö- hömnagy, olaszul: debella-kebles politikai nevelömunka, mint eszköz, alkalmazásra kerül, a végső cé/érdekébe. Ez úgy is, mint az iskolai szertár vetítőjébe a diafilmes diaietika, mint olyan. És a folyondár mondatja tovább: az olyan, mint olyan, a mint olyan, mint olyan. Na de a polipszihiátria nemcsak ennyi ám. Az is, hogy te Doki, konstruktív segícs- cséggel leszolidarizálsz a polpolicájnak. Ezt a politikai rendőrre mondják (még szekus- nak is). De csak itten. Románul: polpoliciszt. Közéleti járőr. Az éjtszakába - akkoriba -elbírhatatlan- ná lettek a suttogások. A kis sikongatások, mint a homokozóba, csak éppen a gumimatrac ágyakon. Pergett a napozó idő a Homokóra Plázsán. Na most csalnak meg, mondtam. Épp most csalnak meg. Itt is... Itt is... És az ablakok redőnyeit egy pálcikával, mint tollal a citerákat... Az utcán. Éjjel, amikor ékhóztak mindenünnen felém a suttogások. És még a kutyám se vöt mellettem. Spániel-magyarvizsla etcetera keverék. Oly édes. összeköpölt korcsitúró, de csúcs. Na abba az esztendőbe még több redőnyt összeciteráltam, úgy hittak, a Redőnyös Rém, Zsalugáteres Zsivány. Naponta legalább három ablakon. Na számíccsa ki: van ugye háfomszázhatvanöt - ezt szorozza be hárommal. Azér csak hárommal, mer' általába a negyediknél mán kergettek. Na, hipp-hopp, idehoztak-. Mint politikai renitenset a penitenciába. Vagy - jobb szeretem így -■ ábécé szerinti szórendbe rakva: mint penitenciába renitenset. Mijér, mijér? Mer ugye ugyan kaptam magam, hogy titokba, még magam előtt is csak suttyómba* leveleket írok a Dédi kutyámnak. Ez még haggyán. De hát latin nyelven. AMICE! MAGISZTER! EKSZCEL- LENTISSZIMÁ! Efféle megszólításokkal, Hát az eccer biztos, egy-két nyelvtani és más hibát elkövettem, mer’, ne gondoljanak valami nagy Ciceróra! Olyan kulináris-vu/- garisszime latin vót, ároksizéli, mint bármely ebihal. Itt felénk békaporontynak híjják. Szóval: levelet, latinul, néki, miközben ö a lábujjamat nyalta. Na ez annyiból mégiscsak csudának számított, mer' ugye, sose tanultam latint. Az érettségit nem tettem le, a maturándusz szallagtól jobban féltem, mint a pántlikagilisztától. Különbé’ is szaklíceumba jártam. A Traján Vujába, aki egy nagy román pilóta vót, régen. De ez igazábul. Na de én itt is csak az estibe. És különbé' is semmi néven nevezendő ipari tanulóknak akkor még vagy mán nem járt a latinoktatás. Máma nem tudom, hány az óra. Na de hát akkor honnan tudtam deákul? Doktor Márku megvizsgált tetőtől talpig, mint a sorozáskor. Mer’ mindenki szélhámosságra gyanakodott. De ami ennél is rosszabb, azt gondolták: csúfolódok a latin eredettel. Hogy ók Trajánusz ágyékábul gyünnek. Na de azér’ egy napra - feltételesen szabadlábra eresztettek, de két szabad ballábamra. Mer' még aznap éjjel vagy tíz zsalun is végigciteráz- tam. Na ott is éngem csalnak, ott is, ott is- az ablaküveg megett. Az a kurva nejem nyitott ajtó mellett kúrt egy szekurista tiszttel. Na ez végleg betette az ajtót. * Részlet a szerző A sírrablók című regényének folytatásából. Vallomás magnószalagról. Megjelent a Magyar Napló idei 12. számában. politikába. Hát rangos. Afféle politrükkök. Nem politrukk. Mer’ a polipszihiátria azt is jelentette, hogy egy depravált deprivát kolhoz az egy bizánci nagy, tunya. Dekkoló patkánytanya. Na szóval, hogy sokan itt hibernálják át a rezsimet a langy iszapba, vagy ahogy a ritkuló Nagy Barna várja a Gyertyaszentelőt. Ez eccer konszenzus vót, némely doki jót is tett: egyénnek, családnak s persze a nagycsaládnak. Hát nem mind hős vót, akit idehoztak. De itt legalább nem kérik tolled a dili- pleppnit a raziázók, mer’ itt a raziásnak is flepnije van, mit gondolsz. Hát akkor add át a megbízóleveled, akreditájj a francba! Kértük is egymástól, nagy vót a gyanakvás. Ez magyar bolond, ez román bolond. Ha azt hiszed, békesség vót, tévecc. Mink gyűlöltük az álbolondokat. Lukszus- bolondoknak montuk őket. Kontraszelekciós Klubja. Káder-alapon protekciósok vó- tak, de nékik is vót ám eszük. A román álbolond felhergelte a román eMe-bolondot, vagyis aki dzset-bedzset vót hibbant, ami török szó a románba: azt jelenti, hogy tősgyökeresen tórülmetszett radikális. Úkje- bükjének is fája vót, családfája, hét szilvafája et cetera. Szóval ezek nem gyüttment bolondok vótak, nem jövevények, felkapac- kodó újgazdag. Tutti párvenutti. Ezt nem tudom, mit jelent, én is csak úgy hallottam. Mint régiek vótunk az arisztokraták, a terebélyes családfával, örökölt betegség. Ősi- ségek. Ahogy a sitten mázsák meg a visz- szaesés szerint lehecc te marsai vagy konyhamalac káplár. Vagy az urológián a prosztatás kisebb sarzsi, mint a született impotencia. Mer' a nagyobbtól mindig félnek, arra felnéznek. A halálraítélt mindig hadvezér, király míg csak nem megy utolsó útjára. Akkor siratják, aztán vigadoznak. Na ezek hergelték a törzsökös román bolondot ellenünk törzsökös magyar bolond ellen. Hogy ne ők ellen fogjunk össze mink valamennyi tősgyökeresek. De az ilyeneket mink lenéztük. Márku direktor szerint ezen identitások zavargásban vótak - velünk ehte őrültekkel szembe. Hiábavalóságérzetük vót tenzionálva, mint a nyugdíjasnak, hogy ő mivégre van a világ bendójébe, senkinek nincs szüksége ró hasztalan még onoka-hősögésre is. Szóval a haszontalanság bacillusa, mikrobája - annak bája - bennünk, mint olyan. Szóval bolondnak nem bolond, de egészségesnek se egészséges. De közbe' lám eltekeregtem az első szabad állarcosbál idejétül. Egy Ombodi nevezetű szerint nem jó kifejezés az első szabad farsang, mert arra hasonlít, hogy ,,elsó szabad május egy". Na de hát a népet minden híresztelés ellenére hamarabb ki lehet cserélni, átváltani Moldváéul Erdélybe, Erdélyéül Moldvába, Munténiába, oltyán földre, mint a grammatikát, mán ha meg akarod értetni magad. Hát nem lehet mindent kidobni a nyelvéül, ami úgy kezdődik: „első szabad...“ Márku viszont mindannyiszor leszegezte, hogy ez az első szabad maszkabál egy identitásterápia. Mivel itt mindenki hazudik, mikor valami másnak öltözik jelmezbe; a szabad hazugság ugye jobban felszabadít, hogy igazat mongyál. Itten nem mérik, ki mennyit lódít, itt a hazugságba’ - a jelmezbe’ - mindenki egyenlő, ö is csak egyik a hazugok közül, na, azt mondta: legfeljebb a hazugok közt is van primusz inter páresz, az egálok közt a prímás. Vagy a közömbösök közt. Na, a farsangon, a maszkabálon megoszlik az egy fejre eső bűntudat. Mint majd egyszer bárhun a világon. Ezt már Ombodi tette hozzá. Mer' ugye itt vót ez a Pacsepa is. Bezzeg a forradalom közbe' hallgatott, mint szarka a gyűrűvel. Meg a szekusperek idején is, nehogy a vajat a fejérül lelójjék, mint Teli Vilmos jonatánját. Bújtatta ötét brazil vagy jenki. Valaki? Senki? Mos’ lett igazán fantom, mikor szabadság lett. Ha lett. Szóval itt van a mi Pacsepánk. Foglalkozása pék, fordítva KÉP, hát az is, kémfónök, képmutató. De tankerületi főigazgató is lett. Mikor a megyénél bukott a szekuról. Na most meg itt felötözhet Napóleonnak. Hát nem szabaccság? Elfelejtheti minden igazi mesterségét, még a hamissat is. És lehet: nyíltan hazug. Úgy is, mint glásznoszty. Glászul nosztru, a mi hangunk, románul. Na ez a magát Pacsepánek mondó, ha most Napóleonnak őtözik, szabadabb lesz vagy még jobban összezavarja az indentitását? Az eccer biztos, én úgy éreztem magam ezek közt, mint aki kintről jött bentről. Saját családjába idegennek, örök kisebbségi, na. Bántott az is, a francba, hogy a történelem mindig másokkal kezdődik. Hát rendbe, de ez eccer én legyek az a Más! Nahát ugye ott van a Minotaurusz identitása... Meg a pepitakockás szövet identitása a fehér és fekete szövetek közt. Most ha bikafejű ember- testű a minotaur, akkor a recept: az ötórai teákon mindig bukósisakot használni. Vagy hóhércsuklyát. De egy életen át? Ha meg bikák, tehenek között van, mindig nyakig merüljön a gyógyiszapba, mócsingoljon ott a fürdőbe, ahonnan csak a feje láccik. Strapás vón a szezon. Hát erre berendezkedni! A lét egy hangulat, mondta Ombodi. Hangulatos kis lét, mit mongyak! A kéglimet otthagytam a kurva nejemnek, nem akart lakáscserét. Én kötöztem el, amilyen normális vagyok. Azt akartam, az én házamba, az én szemem előtt történjen minden. Ne mástól tuggyam meg. Kulcsom az vót, hát láttam. Szóval ne röhögjenek rajtam. Inkább én magamon. Büszke faszi, aszondod? Tán Ciránó orra röhögjön Ciránón? De még Ciránó se az orrán. Hanem: Ciránó orra Ciránó orrán. Egyenlő sanszok vagy tán nem? Méghogy lakáscsere, kégli... Ombodi mondta: történelmi lakáscsere kell. Mondjuk cseréjjen lakást apróhirdetés úttyán regáti magyar erdélyi románnal. Csak úgy békésen, utósó Ódalon. Jalta utáni apróhirdetések. Ez a béke úttya! Nem kell triumfusra felfújni adógot, ballasztos ballon, de hétköznapi legyen az egész. Mintha mi mind egyetlen városba, országba élnénk. Én oda, te ide. Merhát Európa egy nagy ház. De bazki buzogáran: tán mindegy, hogy albérlő leszel ebbe vagy főbérlő vagy tulaj külön lakosztállyal? Vagy a pincéjébe csöves? Ezt gondold meg, bazi! Foroghat kacsalábon az Európa Kastély, Palota! Verszáj, Trianon is ház vót, palota... vigyázz. Méghogy kacsaláb! Én a korcs kutyámnak se adok kacsalábat. Az . én Dédimnek, az én szénné-égett-zsemle- színű kutyámnak. A zsemle égett szénné: ilyen színű a kutyám. Mér nem mondok akkor feketét? Mer’ a szénné égett zsemleszínű fedőnév, hogy a szeku el ne tegye láb alól. Mer’ a fekete nem szín. Hát átverem őket. Ők színes kutyát keresnek. Na én nem kacsalábat, húszlejes májast adtam vón neki, ha itt lett vóna akkor. Vagy májkonzervet. Melléje konzervnyitót is hagytam vón szegénynek. Na ő is ott maradt a kéglibe. A kurvának. A kutyám! Ó, harapd meg a seggit, mikor a legjobban élvez, kiskutyám. Ennyit tegyél meg nékem, szegény gazdádnak. Fogad emlékeztesse az ón fogamra, körmöd körmömre, tappancsod tappancsomra. Én téged sokszor ölellek, csókollak. Az idegen szavakat keresd ki a szótáréul, a legalsó pócon. Akkor vettem, mikor még estibe jártam, mint az estikék. Míg nagyfúvójú transzponokkal ide át nem transzferáltak... transzponáltak, transzferáltak ... Mint a polpotos polip - a polipolicájok. Dédim! Gyűlölet nem vész, sajna, el. Átvált. Vízből pára lesz, lecsap újra Tuskó- lábú, szegény üvegemre, kégliablakon. Az ajtón kidobtad gyűlölségedet, bemászik minden zsalugáteren... Átlátunk minden szitakötőn! Ájtatos manón! Na, felrobbantottad a hangyabolyt, s mostan minden sarokba szétszórt hangyákra térdepelhecc. Nem kukoricáznak. Mer’ a boly nemcsak fészke - fékje is vót neki. De most a csatakép kifolyik a keretből! A lecsurgó vitézek. Itt a falon is, látod, mennyi vérnyom? Ez vót a Csaus ultimo bosszúja... Szaporodott az osztódás. Mi változott? Egy nagy kardból sok kis tőrt csináltak! A kard olykor lusta vót, de cikáz a sürgetőr. Mer’ kellett vón egy nagy világtörténelmi tárgyalás. Nem suty- tyomba, sebessen. De igaz, így jöttek, így is mentek el. Ha nem állítják meg a Galamb Tankjai és a Térkép, vér fog folyni, vér... Na, a riherongy aszonta, szidom a rezsimet, bedugatott ide, hogy kéglimbe lamba- dázva lihegjen, de legalább húzná le a repedt sarki redőnyét! A szemed előtt, kiskutyám, a szemed előtt, hogy gazdád emlékét ne becsülhesd. Most ö van felül: harapd meg! Ringó ágon rigó a barackba... Élő a csőrödet! Nem lehet száraz szemmel készülődni. Az első szabad farsangra, maszkabálra, Dédim. Sírok. Pedig a kolléga gyengéd bütyökkel igazítja menyasszonyi fodromat, bodromat. A repedt ablak tükre előtt. Vagy tán ólomüveg? Á, nincsen itt ilyen. Csak hullott hangyák rozsdás rácsok tövén. Meg valami dér. Nahát, csicsás márványmenyasszony leszek, annak öltöztetnek. Hideg szobor, mint a nótákba. Karneváli márvány Karrarába. Ó, én utálni fogom Európát, amék ennyi lélektant adott a világnak. De Horáciusz nyelvén néked, kiskutyám, akkor is írok levelet. Ennek értelme van. Csak mán ennek, Dédi. M inél több ideig él az több tárgyat birtokol, is akad. Például egy hárota« lóg, a másik laza, a harmadik mi lesz, ha rossz idők jön Esetleg egy részére? Nem apró pincék tehát majdnem s tél. Hogy ez mégse történjék részétől el kell búcsúzni. Toll József nyugdíjas neh tói. Majd’ a szíve szakadt me BOHUMIL SYNI A plehrc darabkájától kellett megválni gyengéden a szemeteskukái megtörölgette és még egyi Kukukk! De az emberek fájdítják a szívüket, ezért To ta: a legnagyobb kacatokat, sem tud használni, elajándé - Burgonya úr! - szólító! szádját a lépcsőházban. -! kés dolgocskám. Egy valami re sem használhatok, de re nára válik. Jöjjön velem, me Burgonya úr szótfogadot tartva, tudatosította: ha a s nyos dologra nincs szüksí adja. Ez kitűnő. De vajon mi egy színes televízió? - mo lépcsőket már kettesével sz - Itt van az én gyönyörűi a tulajdonos, és a pincéből HELMUTH HC Egy an Amikor a férfi az éksz úr önkéntelenül a riaszt ivat- Parancsoljon... - s. érkezőt.- Valami nagyon s;- mondta a férfi és ko/ a pultra helyezte. Vöröst kös, sebhelyes, mint egy tóföld. Az ékszerész megisn- Valami nagyon széf. tesen, uram... - és udv. mindennapi külsejű vem- Nagyon szép árui ' elismerően az idegen és mutatott. Zakója könyöl csaknem lyukas volt. A nem viselt, inge nyak összekötve.-Csak elsőrendű ár Duval úr és előjött a pul gondolt, uram? A másik megvakah Egész külsője elhagyat Ságról árulkodott.- Valami nagyon szr gondoltam - mondta isi számára lesz ... - tette I re nézett. Sötét, csillogó- Tájékozatlan vagyok i lan mozdulatot tett a vit, csekélyek, és az ön tané Az ékszerész gyan^ megjegyezte: MONOSZLÓY I Miért nei Vendégszerető város hatnám, vendégszerető lenne egészen szabato geteghez, a hegyláncc nagyobb folyókhoz jobb az ember kisebb felüle helyhezkötöttebb termé Egyébként Kozahubí Ő is vendégszerető. Ne csak módjával, éppen A harmadik pohárig úgy is a város őslakosságál- Nézze, izé úr - mo nak, meg nekem is, a k< en lenyűgöző. - Ebben 9emmi vírgoncság.- Hát az nincs.- No-no - mered a hüvelykujja - hát a ma< állítanám ilyen határ ugye... - de nem mom legalábbis az ötödik pc kérdezi meg, akkor is té- Mert ugye mióta va- Tizennyolc éve.- No látja. - Ebben-a ugyan némi kifakadás, SZKUKÁLEK LAJOS RAJZA
