Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
Nagy örömet hirdetek nektek: Wadowice, ez a Skarwa menti városka alig ötven kilométernyire fekszik Krakkótól délkeletre. Lakosainak száma ma tizenötezer - kétszer annyi, mint 1939 előtt. A háború előtt körzeti, majd járási székhely volt, nagyszámú értelmiséggel. Több iskola, három könyvtár, két színjátszókor működött a városban. Tizenkét kilométernyire van a híres búcsújáró hely, a Zebrzy- dowski-kálvária, ahol a feljegyzések szerint, csoda történt: 1641. május 3-án az ezüst Mária-szobor megelevenedett- a Szűzanya vért könnyezett. Wadowice pápai városka. Itt született 1920. május 18-án a Templom utcai ház első emeleti szobácskájábán a Wojtyta házaspár - Karol és Emilia- harmadik gyermeke. (Az elsőszülött fiú, Edmund - orvos lett -, akkor már 13 éves. A második gyermek, Olga pici korában halt meg. A harmadik fiú a kereszt- ségben a Karol Józef nevet kapta.) Wojtytáék egy zsidó házában laktak - a lakosság 20 százaléka volt zsidó -, az apának ott helyben volt üveg- és kristálykereskedése, sőt motorkerékpárokat is árusított. Művelt férfi volt, korábban hivatásos katonaként szolgált, főhadnagyként nyugdíjazták - gyenge egészségi állapota miatt. (Az egykori lakásban jelenleg II. János Pálnak szentelt múzeum található.) A boldog családi idill nem sokáig tartott; 1929-ben negyvenöt éves korában meghal az édesanya - Karol mindössze kilenc éves -, és három évvel később a fivér, Edmund is, huszonhat évesen. Egy páciensétől fertőzést kapott, négy nap alatt elvitte a vörheny. Diákévek Karol Wojtyta a szülővárosában járt gimnáziumba, mindvégig kitűnően tanult. Szeretett és tudott énekelni, erősen vonzotta a színjátszás, játszott, rendezett, szervezett, sokat sportolt. Környezete abban reménykedett, a papi hivatást választja - rendkívül vallásos környezetben nevelkedett -, de minden arra vallott, hogy „ennek az ifjúnak csak a színház jár az eszében“. Az érettségi után, 1938- ban - apjával együtt Krakkóba költözött és beiratkozott a Jagelló Egyetem bölcsészkarára. Lengyel filológiát tanult. Diáktársai - többen ismert írók lettek, mint például Tadeusz Hohij, Ju- liusz Kudryhski, Wojciech Zuk- rowski (ez utóbbi pár hónapja még a Lengyel írószövetség elnöke) - úgy emlékeznek Karol Wojtytára, mint roppant szerény, tehetséges fiatalemberre. Az előadásokon többnyire az első padban ült, de néha átült a leghátsóba, a barátai, Hohij, Kwiat- kowski, Zukrowski mellé. „Szép szál, erős testalkatú, bár nem túl magas fiú volt, mosolya lefegyverző - írta róla Kudrynski évekkel később. Wojtyta főhadnagy szerény nyugdíjából nem tellett mindenre, a majdani pápa egyetemista korában bizony jobbára katonai egyenruhákból átalakított öltözékben járt. Érdekli a költészet, de a színház talán még jobban. Kapcsolatot teremt a létrejövő Studio Dramatyczne 39 nevű csoporttal, amely voltaképpen színészképző volt amatőrök számára. A féléves tanfolyam, valamint a három hónapig tartó próbák után 1939 júniusában a Krakkói Napok rendezvénysorozat keretében sikerrel mutatkoztak be. Marian Nizinsky komédiáját, a Holdlovagot nyolcszor játszották. Wojtyta az állatkor egyik jegyét, a Bikát játszotta. A július katonai kiképzéssel telt el a főiskolai légiónál. Szeptember 6-án Krakkóba bevonultak a németek, még aznap gyilkolták az utcán a zsidókat. A diákéletnek vége szakadt. ii. mm p/u Az illegalitás évei Noverpber 6-án a nérnetek meghívták a krakkói egyetemi professzorokat és oktatókat a Collegium Nóvumba - ahol. egy német tudós előadását kellett volna meghallgatniuk. A Jagelló Egyetem és a Bányászati Főiskola 186 tanárát ott helyben letartóztatták és koncentrációs táborokba szállították. A 18 és 60 év közöttieket beosztották munkaszolgálatra, kivéve azokat, akik közérdekű munkát végeznek. Az egyetemista Wojty- tának is munkáról kellett gondoskodnia, kifutófiú lett egy étteremben, de ez nem garantálta számára az Ausweist. így került a Solway vegyi gyárba - amelyet a németek fontos hadiüzemként tartottak nyilván. 1940 októberétől 1944 augusztusáig dolgozott a Solwayben, először a kőbányában -«gy munkásnak naponta egy közepes nagyságú vagont kellett megraknia -, később a kisvasút fék- kezelője lett, majd a lőmester segédje, végül a szódafinomítóba került. „Mindig megindultsággal emlékezem azokra az évekre, és hálával gondolok a jóságos, egyszerű emberekre, akik mindig készségesek voltak hozzám, értelmiségihez. Tudták, hogy diKAROL WOJTYLA EGYÉVES KORÁBAN (repró: Méry G.) ák voltam. »Az úr már elvégezte a dolgát, mondogatták, aludjon egy kicsit, majd mi vigyázunk«. S ha ott kellett maradni második vagy harmadik műszakra, ezek az egyszerű, jószívű emberek odaadták a kenyerüket, és így szóltak: »Az úr még itt marad, egyen valamit, hogy kibírja«“ - vallotta később. 1941 februárjában újabb csapás éri: szívroham következtében meghal az apja. A huszonegy éves fiatalember számára szinte elviselhetetlen, hogy sem az anyja, sem a bátyja, sem az apja mellett nem volt ott, amikor meghaltak. Dolgozik, ír, néhány társával létrehozza a Teatr Rapsodycz- nyt. A konspirációs színház titokban tartotta meg az előadásait tízegynéhány krakkói házban, mindig másutt; a földalatti színházon kívül az Unió földalatti mozgalomnak is tagja lesz, amely „ember szövetségét az emberrel, a munka és kultúra szövetségét, az ember és nemzetszövetségét, nemzet szövetségét nemzettel és minden ember szövetségét Krisztussal“ hirdette. Az egyik színházi próbán - minden darabban főszerepet játszott - Wojtyta megkérte barátját, Kotlarczykot: ne osz- szon rá több szerepet, mert belép - méghozzá titokban - a papi szemináriumba. 1942 őszén az érseki papnevelő intézet növendéke lett. Titokban készülődött papi hivatására, s az 1944. augusztus 6-i szomorú „fekete vasárnapot“ követően, amikor csodával határos módon megmenekült a biztos halál elöl, a papnövendékek a püspöki palotában találnak menedéket. A háború azonban még tart, Wojtyta munkás távolmaradásáéra felfigyel a krakkói Arbeitsamt, és csak azért nem esett baja, mert a Solway egykori igazgatója - felhasználva befolyását - töröltette a munkások listájáról. A papi hivatás 1945. január 18-án Krakkót felszabadítják a Vörös Hadsereg katonái. Hogyan emlékezik erre a pápa? „Sosem felejtem el, milyen hatással volt rám egy beszélgetés 1945-ben egy orosz katonával. A katona bekopogott a félig romokban heverő papi szeminárium kapuján. Megkérdeztem, mit óhajt, s amikor megkérdezte, beléphet-e a szemináriumba, beszédbe elegyedtem vele, s a beszélgetés néhány óráig tartott. A szemináriumba persze nem lépett be (egyébként igen furcsa elképzelései voltak arról, mit lehet a szemináriumban tanulni), de rengeteg mindent megtudtam arról, hogy a következetes tagadás körülményei között miként vésődik be az Isten kitörölhetetlen igazságként az emberi tudatba. Beszélgetőpartnerem nem volt vallásos - bár emlékezett rá, hogy kisgyerekként az anyjával járt templomba, később már nem -, de az iskolában és a munkahelyén is azt hallotta, hogy Isten nincs. De én mindig is tudtam, hogy van Isten, ismételte meg néhányszor, és szeretnék róla még többet megtudni. “ A háború után, 1946-ban szentelik pappá, s még abban az évben Rómába megy; ahol 1948-ban a Dominikánus Egyetemen megvédi doktori disszertációját. Még abban az évben hazatér, Niegowicében lesz vikárius, a következő évben a krakkói Szent Flórián-plébánia vikáriusa, 1958-ban krakkói segédpüspök, 1963-ban VI. Pál pápa kinevezi krakkói érsekké. 1967-ben bíboros lesz. Előad a Jagelló Egyetem teológiai karán, a Lublini Katolikus Egyetemen, ír verset és drámát, teológiai és filozófiai tanulmányokat. A nagy nap Szerette az ifjúságot, idősebb barátjuk volt, együtt jártak túrázni a hegyekbe. 1978. augusztus 6-án a Krepsko-tó partján táborozva fiatal barátai körében, a zsebrádióból értesül VI. Pál pápa haláláról. Wyszyhski bíborossal együtt Rómába repül. A konklávé /. János Pált választotta pápává, aki 33 nap múlva szívinfarktusban meghalt. A krakkói bíboros ismét Rómába utazott. 1987. október 16-án délután öt és fél hat között választotta a konklávé a pápát. A Sixtusi- kápolna kéményéből pontosan 18.18-kor fehér füst szállt fel, jeléül annak, hogy a választás sikerrel járt. 18.44 órakor Peroc- le Felici bíboros megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén, és így szólt az egybegyűltekhez: „Annuntio vobis gaudium magnum - habemus Pápám... Vagyis: Nagy örömet hirdetek nektek - van pápánk, a római Anyaszentegyház bíborosa, Fő- magasságú és Fötisztelendö, Karol Wojtyta úr, aki a II. János Pál pápa npvet választotta. A várakozó tömeg megdermedt az exotikus név hallatán. (Az első nem olasz pápa 1522- ben került trónra a holland származású VI. Hadrianus személyében.) De elég volt néhány szót szólnia olaszul, s megkérni „kedves fivéreit és nővéreit“, hogy javítsák ki öt, ha hibát vét - s a tömeg éljenzésben tört ki. II. János Pál az apostoli ház 4. emeletén lakik, szobájának berendezése szerény. Reggel 5.30-kor kel, este 11-kor tér aludni. Nem szenved álmatlanságban. Az első olyan pápa, aki sportol, aki utazik, aki a lengyel ételeket is meghonosította a Vatikánban ... A papa pólacco. Kopasz-Kiedrowska Csilla a pápa 46. külföldi útja hozzánk vezet TIZENKÉT ÉVES KORÁBAN FIATAL PAPKÉNT
