Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-06 / 14. szám
ra és átgondoltabb javaslatokra lesz szükség ahhoz, hogy ne érezzék magukat mellőzve. Fórum kontra fórum? Utóbb kiderült, lakóhelyén a jogtanácsos is fórumtag. így - mint mondotta - érti a szavukat. Viszont - amint levelében írja - tudomásul kell venni a realitásokat és konkrét, konstruktív célkitűzésekkel kell hozzájárulni a szövetkezet nem kevés problémájának megoldásához. Bevallom, nem reméltem volna, hogy a két fél ennyire megértőén képes viszonyulni egymáshoz. Hasonló esetekről hallva, úgy véltem, mindez csak ádáz harcok árán, szikrázó tekintetek kereszttüzében lehetséges. Meglepett, amikor a két szemben álló fél a gyűlést követően le tudott ülni egy asztalhoz. És szimpatikusnak véltem Dudás Júliának, a kéméndi Szövetkezeti Fórum szóvivőjének gondolatát: ne ellenzékként kezeljék őket! Hiszen a szövetkezet gyarapodását szeretnék segíteni. Kell, hogy a vezetőség visszanyerje a tagság bizalmát, óhajtják a régi „szép időket“, amikor nem tátongott ekkora szakadék a kétkezi munkás és „főnökei“ között.- Miért nem jöttek, amikor hívtunk mindenkit, akinek szívügye a szövetkezet jövője? Miért nem csatlakoztak hozzánk, miért nem álltak Való igaz, a politikai meteorológiánkat oly váratlanul ért forgószelek a vidéket sem kímélték. E fe - bolydult méhkas pedig most rendezi sorait- AlakúI formálódik a falu. a szerkezete, atrapolódnak képének vonásai. Lassan ízlelgeti a lehet, vagy a merni kell szavak értelmét. És lassan szembe mer fordulni a kiskirályokkal. Már nem alázatos, már képes dacolni és szembeszegülni. Most ízlelgeti, milyen is az, ha ő is beleszólhat a közösség dolgaiba, ha neki is lehet és van véleménye, amiért kiálthat, vagy akár ölre is mehet nyíltan, ország-világ előtt. Kellett a változás, nem vitás. Végre ismét feléledt a remény, van hogyan tovább - másként is. A megannyi másként akarás kínálkozó lehetőségei közül sajnos a legtöbbször még nem találjuk a megfelelőt. „A nép nevében!“ - fogalmazták gyakran a politikát, s végül csoport- érdek kerekedett belőle. ,,A demokrácia nevében!“ - hangzik manapság, s visszhangját halljuk az ország legeldugottabb zugaiban is. A másként akarás igazsága mögött azonban még túl gyakran ott a magabiztos fölény, az írott-íratlan törvények figyelmen kívül hagyása, az együttélés alapvető szabályainak semmi- bevétele. S valljuk be, a jobbító szándékkal fogant tenni akarás nemegyszer csupán a tájékozatlanság, a tudatlanság miatt, a jártasság hiányában szenved hajótörést. S míg az előzők egyenesen főbenjáró bűnnek minősülnek, sajnos, a tévedés alól az utóbbi sem adhat felol- dozást a félrecsúszott végeredmény niatt. s Előzmények A demokrácia hirtelen ránk szakadt mámorában megsokasodtak szerkesztőségünkben a levelek. így került el hozzánk a kéméndi szövetkezet fórumának levele is. A szellemes hangvételű és a meseszövés alapvető követelményeit sem nélkülöző írásból - mint sok más esetben is - kiderült, nincs minden rendben a szövetkezet háza táján. Csipkerózsika hiába várta a fehér lovon érkező „tömör gyönyört“, a mesebeli királyfi álomszuszéknak bizonyult. Igazi meséhez illően felsorakozott a sárkány, a testőrség, volt szó néhány korrupt „nagyúrról“, a királyság jogtudoráról, s természetesen a király őfelsége becses személyéről is. A levél, kommentár nélkül, mindennapjaink zajló eseményeiről szóló híradásként kapott helyet la- nunk hasábjain. Ezt követően szinte egyszerre érkezett Oravec János jogtanácsos higgadt, mértéktartó levele, valamint a fórum meghívása a szövetkezet évzáró taggyűlésére. Úgy döntöttünk, a helyszínen győződünk meg az igazságról. A szövetkezetben megalakult a fórum • Bonyodalmak az új vezetőség megválasztása körül • Széthúzás helyett megbékélést • Az egész tagság támogatja a jobbító szándékot a közös úton Az évzáró Bevallom, nem vagyok mezőgazdász, így nem követtem soron a kéméndi szövetkezet eddigi tevékenységét, sikereit vagy kudarcait. így- bár korántsem az évzáró miatt érkeztem - buzgón hallgattam a számadást. A részletekre kiterjedő, alapos pontossággal előkészített elnöki beszámolóból számomra szinte egyértelmű lett volna, hogy egy jól menő szövetkezetről van szó. Hiszen mint kiderült, sikeres évet zártak, annak ellenére, hogy gondból, hiányból, lemaradásból ebben az évben is kijutott. A helybéliek azonban más véleményen vannak.- Ha most nincs ez a demokrácia, most sem tudatták volna a néppel, hogy a szövetkezet mennyi plusszal zárta az évet. A munkások - év végén - 5 százalék prémiumot kaptak. A vezetők pedig 40-tól 70 százalékig! De mit csinálhatunk? Semmit! Meg kell szavazni, és kész- kezdi mondókáját egy fiatalember. Apropó, szavazás. Az ügy kulcsfontosságú mozzanata. Az „ügy“ Aligha lehetne tagadni, hogy a szövetkezeti tagság körében nagy a zúgolódás. Az események zajlá- sában megalakult a Szövetkezeti Fórum, amely a „jobb, szebb s más jövő“ jelszavával látott neki tevékenységének. A jelek szerint a tagság többsége szimpatizál elképzeléseikkel. igaz, eddig inkább passzív szemlélőként figyelték a dolgok alakulását.- El vannak nyomva a fórumtagok. Nem szólhatnak semmit. Amilyen szépen elindultak, ugyanolyan szépen le is törték őket - hangzik a kategorikus megállapítás. A vád a (régi-új) vezetőséget érinti, amely állítólag dacol az idő szavával. Nem ■juttatja szóhoz a fórumot, követeléseiket pedig figyelmen kívül hagyja. Tény, hogy a frissen alakult fórum sürgős változásokat követelt, egyebek közt a szövetkezet irányításában is. Az elnök ment is volna, maradt is, a vezetőség maradt volna, mégis menesztették. Volt vezetőségi ülés, rendkívüli tagsági gyűlés, jelölőlista, s a már említett nagy port felkavaró választás is. Nyomában pedig a mai napig ott jár az elégedetlenség, a zúgolódás, egyben az érdektelenség és a közöny. A tagság ugyanis állítólag meneszteni szerette volna az elnököt, mégis megválasztotta őt. Hogyan látja a helyzetet maga az érintett fél, Tóth Kurucz András?-Év végén feszültté vált a légkör. • Megkerestem hát azt a formálódó csoportot, amely a későbbi fórum magját képezte. Mivel hallottam olyan hangokat, hogy távozásomat kívánják, tisztázni szerettem volna a helyzetet. Próbáljuk meg úgy rendezni a dolgokat hogy minél rövi- debb időn belül ismét helyreálljon a kedvező légkör. Biztosítottam őket, ha a szövetkezet tagságának egyharmada követeti visszalépésem, gondolkodás nélkül hajlandó vagyok ezt megtenni, összehívtuk a rendkívüli tagsági gyűlést. A vezetőség egy nappal előtte tanácskozott, ennek á fejlemények alakulásában fontos szerepe volt. Amint Oravec János írja levelében (s ezt az elnök is alátámasztotta), e megbeszélésen a fórum követeléseire hivatkozva Tóth Kurucz András bejelentette lemondási szándékát, és lemondásra szólította fel a szövetkezet vezetőségét is. A vezetőség tagjai azonban úgy gondolták, nincs szükség erre a lépésre, ezért a döntést a tagsági gyűlésre bízták. Az elnök pedig úgy határozott, szintén a vezetőséggel tart.- Időközben többen felhívták a figyelmem - mondja az elnök nem írtak alá olyan papírt, ahol a lemondásomat követelték volna. Tudomásomra jutott az is, hogy különféle szándékkal három papír körözött a faluban. Hát tisztességes játék volt ez? Ekkor döntöttem úgy, nem mondok le, ha a tagság úgy kívánja, visszahív a tisztségből. Az eredmény: az elnök maradt, a vezetőségnek mennie kellett. A fórum azzal érvelt, az elnök megígérte, magától lemond, s nem kér bizalmat. Következésképp a tagok nem tudták, mire szavaztak, hiszen úgy vélték, az elnök már nincs funkciójában. A jogász határozottan állítja, a félreértés kizárt, mert a gyűlésen többször is nyomatékosan tájékoztatták a jelenlévőket, mi is a tét. Akad azonban más probléma is. A fórum úgy érzi, háttérbe szorítják. Az időközben újraválasztott vezetőség (ahol a fórum tagjai is helyet kaptak) viszont azt hangoztatja, minden lehetőséget megad számukra. Oravec János leveléből kiderült, az említett tagsági gyűlésre a vezetőség a fórummal együtt előkészítette jelölőlistáját az elnöki és alelnöki tisztségre, a vezetőségi és ellenőrző bizottsági tagokra, valamint az ellenőrző bizottság elnöki funkciójának betöltésére. A levél szerint azonban a fórum egy személyt jelölt három posztra, s a vezetőség ezzel nem értett egyet. Gondot okozott az ellenőrző bizottság elnöki posztjának betöltése is. Mint írja, a két jelölt közül a fórum képviselője visszalépett. És mivel a fórum „pánikszerű próbálkozása után“ sem tudott jelöltet szerezni, valóban egy jelölt került a szavazólapra. A megoldatlan kérdéseknek azonban se vége, se hossza. A fórum' azzal vádolja a vezetést, hogy pozícióátmentéssel foglalkozik, megváltoztatja döntéseit, és nem meneszti a leváltott személyeket.- A leváltásoknak, visszahívásoknak megvannak a szabályai. Ugyanakkor a szövetkezet alapszabályzata is kötelez bennünket. Ha valakitől meg is vonják a bizalmat, azért még tag marad, s a képzettségének megfelelő beosztást kell biztosítanunk számára - magyarázza a helyzetet Oravec János. Megerősítve e szavakat, elmondhatjuk, ha alapszabályzat írja elő a vezetőség választását, úgy ez az érvelés csak átmeneti megoldásként fogadható el, hisz a bizalom a személynek és a tisztségnek egyaránt szól. Oravec János úgy véli, a fórum tagjainak véleményét nem hagyják figyelmen kívül. Szerinte alaposságközénk a kezdetektől fogva, miért nem mondták, csináljuk közösen? Mi a vezetőséggel együtt szeretnénk megoldani a problémáinkat - mondja. Tóth Kurucz András beszédében ugyancsak ennek fontosságát húzta alá: ,,Keresni kell a közös utat. A megbékélésnek létre kell jönnie. “ Számomra ez jelenti a biztosítékot a jövőre. Igaz ugyan, hogy a közös utat még keresik, de a jószándék nem hiányzik. Ez pedig nagy szó. Kéménden tanulják a demokráciát. Nem szégyen a tanulás. A kéméndi fórum se szégyellje „tanulóéveit“. Rendkívül tanulékonynak kell azonban lenniük, hogy megállhassák a helyüket. Mint a radikális változásokat sürgetők hada, minden bizonnyal segítik az előrehaladást. S nem szégyen, ha bevallják, módszereik még nem tökéletesek. A jobbító szándék vezérli őket, de a szövetkezet vezetőségét is. Legyen hát elég türelmük a közös út megtalálásához. Ehhez viszont az egész tagság közreműködésére van szükség. Hogy elűzzék az aggodalmat, melyet az egyik barázdált arcú szövetkezeti veterán fogalmazott meg: , ,A baj az, hogy nem tartunk össze. “ Fonod Marianna i 1990..IV. 6. (Archívumi felvétel) Változó világ Eg y kis pihenő (Méry Gábor felvétele)
