Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-30 / 13. szám

1 15 1990.111.30. Az ősi búcsújáró hely a pápa fogadására kászúl N em különösebben vallá­sos asszony a nénikém, de azért háromévenként egy- szer-egyszer ő is elutazik búcsút járni. Úti célja mindig ugyanaz, szójárása szerint: Kincses Vele­Kincses Velehrad hrad a morvák földjén. Amihez még indoklásként hozzá szokta fűzni: mert ott ősi hagyomány, hogy a csehéket, a morvákat, a szlovákokat, a lengyeleket, a magyarokat, de még a némete­ket is egységbe fogja össze a sze­retet. Amikor megtudta, hogy ma­gam is oda készülök, figyelmez­tetett, a kolostor meg a bazilika kincsét ne véljem aranyban, ék­szerben meglátni, megtalálni, hanem a szem és a szív örö­mében. * * * Ősi település Velehrad, bár nagymorva jellegét korántsem bizonyítja ásatási lelet vagy írá­sos emlék, csak Cirill és Metód püspökök hagyományos tisztele­te. A ma két és fél ezer lakosú települést a cisztercita szerzete­sek alapították, a káptalani hiva­tal korabeli feljegyzése szerint 1204-ben, a kolostor építésének elkezdésével. Ügyes és dolgos kőművesek lehettek a szerzete­sek, mert a következő évben már az apát úr is beköltözött a kolostorba. Egyébként Jindfich Vladislav morva fejedelem és bátyja, a cseh király, I. Ottokár, vala­mint az olmützí püspök is buzdí­totta őket, mert úgy tervezték, hogy a kolostor temploma lesz a Premysl királyi család, a cseh és morva főpapság temetkezési helye, mauzóleuma. A zömében külföldről hívott, kőművesként dolgozó szerzete­seket amúgy is biztatta a külde­tés tudata. Legendás rendfőnö­kük, Bernát atya tanítása szerint ők voltak az új lovagrend tagjai, akik ha kell, fegyverrel, ha kell, munkával harcolnak. Akikről így szónokolt: „... főnökük egyetlen jelére indulnak el vagy térnek vissza. A nekik kiadott ruházatot öltik magukra, nem keresnek másikat, és másfajta élelmet sem. Tartózkodnak a túlzástól, csak azt kérik, amire az élethez feltétlenül szükségük van. Testvéri közösségükben nem találsz henyélőket vagy csa­vargókat .. Dolgoztak is becsülettel. Két évtized alatt olyan épületkomp­lexumot - erőd, kolostor, gaz­dasági épületek, raktárak, iroda­házak, kórház, kápolnák, bazili­ka - építettek a Szállás-patak partjára, ami dicséretére válna bármely mai, gépi eszközökkel is rendelkező építőipari vállalat­nak. A munkát 1228-ban fejez­ték be, ünnepélyes felszentelés­sel, amelyet a Mária mennybe­meneteléről elnevezett kápolná­ban tartottak. Krónikák tanúsítják: a szer­tartáson részt vett I. Ottokár cseh király, felesége, Konstancia Uherská, vagyis Konstancia, III. Béla magyar király leánya, az angol származású olmützi Ró­bert püspök, Albert, a német származású cisztercita rendfő­nök, valamint Miloslav Pojsl apát úr. Az építők köszöntésére pedig több angol, francia, olasz honból érkezett cisztercita atya is megjelent. • Krónikák tanúsága • A szerzetesek keze nyomát csodáljuk • Várják a pápát és a látogatókat Alighanem akkor teremtették meg az egységbe összefogás ve- lehradi hagyományát. ELKÉPESZTENI A VILÁGOT Kísérőnk, Jirí Demi mérnök, a velehradi lapidárium, a kőtár gondnoka már talán harmadszor vagy negyedszer hangsúlyozza:- Az idelátogató csak akkor érti meg igazán a loci genius, a hely szellemének nagyságát, ha elveti a megkövesedett gon­dolkodásmódot. Tessék csak fi­gyelni az akkor élt, a középkori ember szemével. A székesegyházban, amely­nek hossza a szenteltvíztartótól az áldoztató rácsig 86 méter, nem úgy lépkedünk, mint általá­ban a templomokban szokás: egyenesen az oltár felé, hanem lépésről lépésre, meg-megállva, körültekintve, mert az építők a teret szakaszokra tagolták. Az oldalhajókba épített kisoltárok elevenséget kölcsönöznek az egész belső térnek. A tömör fa­lak és a magasba hajló boltívek akkor is biztonságérzetet kelte­nek az emberben, ha a falfest­ményekre nem figyel.- Céltudatos építési mód - ál­lapítja meg kísérőnk. - Ne is szóljanak, a hatása ismeretes. Bernát atya, a rend alapítója, nemhiába figyelmeztette köve­tőit: a test és a lélek tomaiskolá- ja lettünk, aki hozzánk jön, a templomunkba lép, érezze meg, hogy elmenekültünk attól, amire a világ vágyik, és arra vágytunk, ami elől a világ mene­kült. Újabb, különös látvány a ko­lostor refektóriumának, ebédlő­jének árkádsora. Súlyosak a pil­lérek, de függőleges tömegüket a választékosán faragott díszek, a rombuszok, a cikcakkok, a kannelúrák, mintegy mozgósít­ják. A szemlélőben az élénkség, a tettvágy képzetét keltik.- Cisztercita életeszmény a cselekvéssel való bizonyítás - magyarázza Demi mérnök.- A rend regulájának szerzője, Harding újította fel'a szerzete­sek rég elfelejtett kötelességét, a fizikai munka végzését, meg­szervezte a konverzus, vagyis a laikus, zsolozsmázni nem tudó testvérek intézményét. Ők vi­szont, mint látják, remekműve­ket építettek, mert meghagyta nekik a rend alapítója: El kell képeszteni a világot, fel kell ráz­ni a kényelemben tespedőket. KRIPTÁK KÖZÖTT A székesegyház és a kolostor elülső része alatti temető Vele­hrad igazi kincstára, mert előbb (1421-ben) a husziták, utóbb (1681-ben) a tűzvész pusztította, majd 1784-ben a cisztercitákat is elűzte innen II. József, a kalapos király rende­leté.- A feltárást Jan Nevéíil kezdte 1903-ban - tájékoztat kí­sérőnk —, de ő, korára való tekin­tettel, csak három évig dolgozha­tott. Munkáját 1927-ben és 1928-ban folytatták ugyan, de valójában csak az 1936-tól 1941-ig szervezett ásatáskor fe­jezték be. Villanyfényes, jól szellőzte­tett a föld alatti, homokkőbe vésett folyosó. Meglep bennün­ket az első, az elporladt papi öltözékből fehéren előtűnő csontváz látványa, de még in­kább a lakonikus közlés:- Ő volt Greifenfels apát úr, aki az újjáépítés után másodszor is felszentelte a székesegyházat és a kolostort. Utána szemügyre vesszük a háromnegyedében épen ma­radt díszes kőkoporsókat, a szar­kofágokat. Ilyen királyi sírhelyet kapott a kolostort alapító Jind­fich Vladislav, I. Ottokár bátyja. Örök álmát a királyi család, illet­ve köztársaságunk címerallata, az oroszlán őrzi. A másik szar­kofágban Róbert püspök nyug­szik, a harmadikban András, prá­gai érsek, aki annak idején az országra átkot mondva kénysze­rítette Ottokár királyt a konkor­dátum, vagyis az egyházzal való egyezség megkötésére.- Nem érdekes, hányszor és milyen furcsa változatokban is­mételi önmagát a történelem? - kérdi kísérőnk, de választ sem várva vezet bennünket a hatal­mas oszlop elé. - Nézzék meg, huszonnyolc ilyen pillér tartja a templom ambitusát, tornácát. Beljebb vezet bennünket. A kripták elé, amelyekben sorjá­ban fekszenek a csontvázak. Tí­zesével, húszasával. Kanyarog, fordul, majd visszafordul a fo­lyosó menetiránya. Újabb, ha­sonló kripták, csoportosan nyug­vó csontvázak előtt vonulunk el.- Szerzetesek voltak. A ko­lostori krónikába, latinul persze, bejegyeztek róluk egyet és mást. Ilyeneket például: Károly test­vér Bambergből, József atya Ró­mából, újonc, László nevű ma­gyar honból. Különben névtele­nek, de tessék kérem megcsodál­ni kezük nyomát, a ma is nagy­szerűnek minősíthető művet...! Meg is csodáljuk; milyen ér­dekes 426 oszlop tartja a föld alatti kriptatemetőt, miként ké­pezték ki ennek a térségnek a 12 egyenlő méretű, arányos szaka­szát, és a lapidárium több mint félezer kőfaragványát, a hétszáz­éves, jelekkel díszített, égetett téglából összeállított gyűj­teményt. VÁRJÁK A PÁPÁT Erről persze nem a lapidári- umban, nem is a székesegyház­ban értesültem, hanem a hnb irodájában, Josef Brezina mér­nöktől, a helyi szolgáltatóüzem vezetőjétől.- A pápát tisztelettel és szere­tettel várjuk - válaszolt, s nyom­ban hozzá is fűzte: - Mivel köz­tudott, hogy a szeretet csodákra is képes, mi a köszöntésére érke­ző zarándokok elhelyezésének, zavartalan szolgálatának a csodá­jára készülünk. Elmondja, hogy a gépjármű­vek számára ideiglenes parkoló­kat létesítenek, de kívül a köz­ség határán, mert a bazilika kö­rüli 15 km-es körzetben csak gyalog lehet majd közlekedni. A székesegyház épületébe csak névre szóló meghívóval lehet majd belépni, mások a bazilika körüli, már gondosan rendezett térségben fogják végighallgatni a misét.- Egy négyzetméterre nyolc személyt számítva talán minden­kinek helyet biztosíthatunk. Ha azonban többen jönnek, mint ahányan eddig előre jelezték ér­kezésüket, nagy gondban le­szünk. Tájékoztatása szerint naponta negyven-ötven engedély iránti kérelemmel jelentkeznek az al­kalmi árusok, akik üdítőitalok­kal, ételekkel, emlék- és kegy­tárgyakkal kívánják majd fogad­ni a zarándokokat.- Szóval, készülünk. Tétován megkérdezem:- Akkor talán ajánljuk olva­sóinknak, hogy...? Érti a kérdést, nem is engedi végigmondani.- Kincses Velehrad - mondja élénk hangsúllyal - mindenkit igaz szeretettel vár. Hajdú András

Next

/
Thumbnails
Contents