Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-30 / 13. szám
1 15 1990.111.30. Az ősi búcsújáró hely a pápa fogadására kászúl N em különösebben vallásos asszony a nénikém, de azért háromévenként egy- szer-egyszer ő is elutazik búcsút járni. Úti célja mindig ugyanaz, szójárása szerint: Kincses VeleKincses Velehrad hrad a morvák földjén. Amihez még indoklásként hozzá szokta fűzni: mert ott ősi hagyomány, hogy a csehéket, a morvákat, a szlovákokat, a lengyeleket, a magyarokat, de még a németeket is egységbe fogja össze a szeretet. Amikor megtudta, hogy magam is oda készülök, figyelmeztetett, a kolostor meg a bazilika kincsét ne véljem aranyban, ékszerben meglátni, megtalálni, hanem a szem és a szív örömében. * * * Ősi település Velehrad, bár nagymorva jellegét korántsem bizonyítja ásatási lelet vagy írásos emlék, csak Cirill és Metód püspökök hagyományos tisztelete. A ma két és fél ezer lakosú települést a cisztercita szerzetesek alapították, a káptalani hivatal korabeli feljegyzése szerint 1204-ben, a kolostor építésének elkezdésével. Ügyes és dolgos kőművesek lehettek a szerzetesek, mert a következő évben már az apát úr is beköltözött a kolostorba. Egyébként Jindfich Vladislav morva fejedelem és bátyja, a cseh király, I. Ottokár, valamint az olmützí püspök is buzdította őket, mert úgy tervezték, hogy a kolostor temploma lesz a Premysl királyi család, a cseh és morva főpapság temetkezési helye, mauzóleuma. A zömében külföldről hívott, kőművesként dolgozó szerzeteseket amúgy is biztatta a küldetés tudata. Legendás rendfőnökük, Bernát atya tanítása szerint ők voltak az új lovagrend tagjai, akik ha kell, fegyverrel, ha kell, munkával harcolnak. Akikről így szónokolt: „... főnökük egyetlen jelére indulnak el vagy térnek vissza. A nekik kiadott ruházatot öltik magukra, nem keresnek másikat, és másfajta élelmet sem. Tartózkodnak a túlzástól, csak azt kérik, amire az élethez feltétlenül szükségük van. Testvéri közösségükben nem találsz henyélőket vagy csavargókat .. Dolgoztak is becsülettel. Két évtized alatt olyan épületkomplexumot - erőd, kolostor, gazdasági épületek, raktárak, irodaházak, kórház, kápolnák, bazilika - építettek a Szállás-patak partjára, ami dicséretére válna bármely mai, gépi eszközökkel is rendelkező építőipari vállalatnak. A munkát 1228-ban fejezték be, ünnepélyes felszenteléssel, amelyet a Mária mennybemeneteléről elnevezett kápolnában tartottak. Krónikák tanúsítják: a szertartáson részt vett I. Ottokár cseh király, felesége, Konstancia Uherská, vagyis Konstancia, III. Béla magyar király leánya, az angol származású olmützi Róbert püspök, Albert, a német származású cisztercita rendfőnök, valamint Miloslav Pojsl apát úr. Az építők köszöntésére pedig több angol, francia, olasz honból érkezett cisztercita atya is megjelent. • Krónikák tanúsága • A szerzetesek keze nyomát csodáljuk • Várják a pápát és a látogatókat Alighanem akkor teremtették meg az egységbe összefogás ve- lehradi hagyományát. ELKÉPESZTENI A VILÁGOT Kísérőnk, Jirí Demi mérnök, a velehradi lapidárium, a kőtár gondnoka már talán harmadszor vagy negyedszer hangsúlyozza:- Az idelátogató csak akkor érti meg igazán a loci genius, a hely szellemének nagyságát, ha elveti a megkövesedett gondolkodásmódot. Tessék csak figyelni az akkor élt, a középkori ember szemével. A székesegyházban, amelynek hossza a szenteltvíztartótól az áldoztató rácsig 86 méter, nem úgy lépkedünk, mint általában a templomokban szokás: egyenesen az oltár felé, hanem lépésről lépésre, meg-megállva, körültekintve, mert az építők a teret szakaszokra tagolták. Az oldalhajókba épített kisoltárok elevenséget kölcsönöznek az egész belső térnek. A tömör falak és a magasba hajló boltívek akkor is biztonságérzetet keltenek az emberben, ha a falfestményekre nem figyel.- Céltudatos építési mód - állapítja meg kísérőnk. - Ne is szóljanak, a hatása ismeretes. Bernát atya, a rend alapítója, nemhiába figyelmeztette követőit: a test és a lélek tomaiskolá- ja lettünk, aki hozzánk jön, a templomunkba lép, érezze meg, hogy elmenekültünk attól, amire a világ vágyik, és arra vágytunk, ami elől a világ menekült. Újabb, különös látvány a kolostor refektóriumának, ebédlőjének árkádsora. Súlyosak a pillérek, de függőleges tömegüket a választékosán faragott díszek, a rombuszok, a cikcakkok, a kannelúrák, mintegy mozgósítják. A szemlélőben az élénkség, a tettvágy képzetét keltik.- Cisztercita életeszmény a cselekvéssel való bizonyítás - magyarázza Demi mérnök.- A rend regulájának szerzője, Harding újította fel'a szerzetesek rég elfelejtett kötelességét, a fizikai munka végzését, megszervezte a konverzus, vagyis a laikus, zsolozsmázni nem tudó testvérek intézményét. Ők viszont, mint látják, remekműveket építettek, mert meghagyta nekik a rend alapítója: El kell képeszteni a világot, fel kell rázni a kényelemben tespedőket. KRIPTÁK KÖZÖTT A székesegyház és a kolostor elülső része alatti temető Velehrad igazi kincstára, mert előbb (1421-ben) a husziták, utóbb (1681-ben) a tűzvész pusztította, majd 1784-ben a cisztercitákat is elűzte innen II. József, a kalapos király rendeleté.- A feltárást Jan Nevéíil kezdte 1903-ban - tájékoztat kísérőnk —, de ő, korára való tekintettel, csak három évig dolgozhatott. Munkáját 1927-ben és 1928-ban folytatták ugyan, de valójában csak az 1936-tól 1941-ig szervezett ásatáskor fejezték be. Villanyfényes, jól szellőztetett a föld alatti, homokkőbe vésett folyosó. Meglep bennünket az első, az elporladt papi öltözékből fehéren előtűnő csontváz látványa, de még inkább a lakonikus közlés:- Ő volt Greifenfels apát úr, aki az újjáépítés után másodszor is felszentelte a székesegyházat és a kolostort. Utána szemügyre vesszük a háromnegyedében épen maradt díszes kőkoporsókat, a szarkofágokat. Ilyen királyi sírhelyet kapott a kolostort alapító Jindfich Vladislav, I. Ottokár bátyja. Örök álmát a királyi család, illetve köztársaságunk címerallata, az oroszlán őrzi. A másik szarkofágban Róbert püspök nyugszik, a harmadikban András, prágai érsek, aki annak idején az országra átkot mondva kényszerítette Ottokár királyt a konkordátum, vagyis az egyházzal való egyezség megkötésére.- Nem érdekes, hányszor és milyen furcsa változatokban ismételi önmagát a történelem? - kérdi kísérőnk, de választ sem várva vezet bennünket a hatalmas oszlop elé. - Nézzék meg, huszonnyolc ilyen pillér tartja a templom ambitusát, tornácát. Beljebb vezet bennünket. A kripták elé, amelyekben sorjában fekszenek a csontvázak. Tízesével, húszasával. Kanyarog, fordul, majd visszafordul a folyosó menetiránya. Újabb, hasonló kripták, csoportosan nyugvó csontvázak előtt vonulunk el.- Szerzetesek voltak. A kolostori krónikába, latinul persze, bejegyeztek róluk egyet és mást. Ilyeneket például: Károly testvér Bambergből, József atya Rómából, újonc, László nevű magyar honból. Különben névtelenek, de tessék kérem megcsodálni kezük nyomát, a ma is nagyszerűnek minősíthető művet...! Meg is csodáljuk; milyen érdekes 426 oszlop tartja a föld alatti kriptatemetőt, miként képezték ki ennek a térségnek a 12 egyenlő méretű, arányos szakaszát, és a lapidárium több mint félezer kőfaragványát, a hétszázéves, jelekkel díszített, égetett téglából összeállított gyűjteményt. VÁRJÁK A PÁPÁT Erről persze nem a lapidári- umban, nem is a székesegyházban értesültem, hanem a hnb irodájában, Josef Brezina mérnöktől, a helyi szolgáltatóüzem vezetőjétől.- A pápát tisztelettel és szeretettel várjuk - válaszolt, s nyomban hozzá is fűzte: - Mivel köztudott, hogy a szeretet csodákra is képes, mi a köszöntésére érkező zarándokok elhelyezésének, zavartalan szolgálatának a csodájára készülünk. Elmondja, hogy a gépjárművek számára ideiglenes parkolókat létesítenek, de kívül a község határán, mert a bazilika körüli 15 km-es körzetben csak gyalog lehet majd közlekedni. A székesegyház épületébe csak névre szóló meghívóval lehet majd belépni, mások a bazilika körüli, már gondosan rendezett térségben fogják végighallgatni a misét.- Egy négyzetméterre nyolc személyt számítva talán mindenkinek helyet biztosíthatunk. Ha azonban többen jönnek, mint ahányan eddig előre jelezték érkezésüket, nagy gondban leszünk. Tájékoztatása szerint naponta negyven-ötven engedély iránti kérelemmel jelentkeznek az alkalmi árusok, akik üdítőitalokkal, ételekkel, emlék- és kegytárgyakkal kívánják majd fogadni a zarándokokat.- Szóval, készülünk. Tétován megkérdezem:- Akkor talán ajánljuk olvasóinknak, hogy...? Érti a kérdést, nem is engedi végigmondani.- Kincses Velehrad - mondja élénk hangsúllyal - mindenkit igaz szeretettel vár. Hajdú András
