Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-05 / 1. szám

TANULSÁGOKRÓL KISSÉ MÁSKÉPPEN

(Folytatás a 3. oldalról)

A CSKP KB megerősítette, hogy a „negatív tendenciák a belpolitikai fejleményekben alapot szolgáltatnak mindkét említett feltételezésnek, ezek a veszélyek valóban fennállnak. Alapvető feltétele -a szocialista demokrácia sikeres kibontakoztatásának az, hogy a párt határozottan megszilárdítsa politikai tekintélyét, és megnyerje új politikájának a munkásosztályt, a szövetkezeti parasztságot, az ifjúságot, az értelmiséget és a dolgozó nép széles rétegeit, hogy ne szakadjon el a jelenlegi időszak reális feltételeitől, és ne előzze meg a fejlődés valós lehetőségeit“.

A CSKP - állapítja meg az ülés - folytatja az egész politikai rendszer demokratizálását... Ezérí a) a fejlett szocialista társadalom építésében és ezáltal az államhatalomban és az államigazgatásban részt kell vennie valamennyi erőnek, amely a szocialista rendszer talaján áll. Reális garanciákat kell kialakítani azok ellen a következmények ellen, amelyekhez a monopolizált hatalom direktív és antidemokratikus politikai döntéshozatala vezetett, amely lehetetlenné teszi, hogy a különböző szociális érdekek, szükségletek, nézetek demokratikus módon, egyezmények által érvényre jussanak, s politikai irányvonalként formálják meg az egyes csoportok érdekeiket; b) evégett egyesítő politikai platformot kell kialakítani, melynek keretében társadalmunk különböző alkotóelemei demokratikus módon juttatják kifejezésre ellentétes érdekeiket. Ilyen platformot látunk a Nemzeti Frontban. Hogy ezt a feladatát a Nemzeti Front teljesíthesse, fejlődésében biztosítani kell: ... c) hogy a párt valamennyi erőnek a Nemzeti Front politikai keretei közt megvalósuló együttes uralkodásának bázisán álljon. Azonban a jelenlegi fejlődési szakaszban határozottan elutasítja ellenzéki politikai szervezetek (pártok) létrehozását a Nemzeti Fronton kívül, mivel az a jelenlegi feltételek közt szükségszerűen a szocialistaellenes erők legalizálásához vezetne, s a Nemzeti Front politikai programja ellen irányulna.“ 207., 208. old.)

Levél Varsóból

Ezzel egyidejűleg a CSKP KB kiáltvánnyal fordult a párttagsághoz és az egész néphez. A CSKP KB májusi ülése az áprilisi ülést követte (március 28. és április 1-5. között). Ezen fogadták el az Akcióprogramot. Az első félév immár második ülése volt ez, amely különleges döntést hozott mind belpolitikai, -mind pedig a CSKP XIV. rendkívüli kongresszusának összehívását illetően. A párt eleven politikai erővé alakult, vitákban kereste a demokratizálás további útjait, s részben szakított a konzervatívokkal, akik a demokrj- tizálásban a szocializmus felbom- lasztását látták, de ugyanakkor szembehelyezkedett a jobboldali opportunistákkal is, akik a burzsoá demokráciában kerestek példát. Azok, akik hozzászoktak a pártban az utasítások osztogatásához, kénytelenek voltak megváltozni. Tanulták a néppel fenntartott új kapcsolatok módját, panaszainak, javaslatainak meghallgatását, új munkaformákat kellett elsajátítaniuk a nép közt végzett tevékenységben.

Igaz az is, hogy a pártban nem volt teljes egység, s ez természetes volt. Novotnynak, aki csaknem tizenöt esztendőn keresztül állt a párt élén, számos hasonlóan konzervatív és dogmatikus fölfogású követője volt, akik féltek mindenféle demokratikus mozgástól, amelyet Novotny távozása után nem tudtak megakadályozni, tehát riadót fújtak, itthon és külföldön is. Különösen rettegtek a CSKP kongresszusától, melyet 1968 szeptember közepére hívtak össze.

Olyan erők is voltak a pártban, melyek radikálisan meg akarták változtatni annak osztályjellegét, és a szocializmust alapjaiban akarták megreformálni. Hozzájuk kapcsolódtak bizonyos érdekeket képviselő klubok, melyek jellege többé-kevés- bé burzsoá, szocialistaellenes volt.

Sajnos, a CSKP által kezdeményezett befejezetlen csehszlovák demokratizálási folyamat kedvezőtlen külpolitikai körülmények között zajlott.

Nyugat-Európa és az Egyesült Államok, most is, mint korábban mindig, minden mozgást, pozitívat vagy negatívat, amely a szocialista országokban megindult, nagyon alaposan ki tudta használni, és saját hasznára, a szocializmus ellen fordította.

Nem talált kedvező visszhangra a szocialista országokban sem, főleg a Szovjetunióban, ahol ebben az „időszakban Brezsnyev állt a párt élén, aki Hruscsov antidemokratikus menesztése után lépett a helyébe, homlokegyenest ellenkező irányvonallal, ahogy ezt ma a Szovjetunióban bírálják is. Ebben a szellemben tartottak több értekezletet a szocialista országok vezetői, mint például Drezdában és másutt, melyek ugyancsak átértékelésre szorulnak, főleg az a tanácskozás, amely Románia részvétele nélkül július 14-én, 15-én volt Varsóban, s feladata a csehszlovákiai helyzet megvitatása volt. Erre a tanácskozásra, mint ahogy már említettem, nem ment el a CSKP vezetősége sem, s álláspontját külön levélben magyarázta meg.

Az öt szocialista ország vezetője komoly figyelmeztető levelet intézett a CSKP Központi Bizottságához, amelyben pártjaik központi bizottságainak nevében a kővetkezőket írják: „Az országukban végbemenő események mélységes aggodalommal töltenek el bennünkét. A reakció föllépése pártjuk és a CSSZSZK társadalmi rendjének alapjai ellen, meggyőződésünk szerint, országuknak a szocializmus útjáról való letérésével fenyeget, s ennek következtében az egész szocialista rendszer érdekeit veszélyezteti. Ezeket az aggodalmakat kifejeztük Drezdában, több kétoldalú találkozó alkalmával és levelekben, melyeket pártjaink az utóbbi időben a CSKP KB Elnökségéhez intéztek. Nemrég javasoltuk a CSKP KB Elnökségének új találkozó megtartását 1968. július 14-re, hogy kicserélhessük információinkat és nézeteinket a helyzetről s egyebek közt a csehszlovákiai fejleményekről is. A CSKP KB Elnöksége sajnos nem vett részt ezen a találkozón, és nem használta ki a lehetőséget az elvtársi, kollektív helyzetmegítélésre. Ezért szükségesnek tartottuk őszintén és nyíltan kifejteni közös véleményünket ebben az levélben...“ (A 68-as év... 236. old.)

Aggodalmak és fenyegetések

A Levél a továbbiakban kifejti, hogy nem a tegnap képviselőiként lépnek föl, nem is akarnak beavatkozni Csehszlovákia szocialista nemzetgazdaságának tervezési és irányítási módjaiba, a szocialista demokrácia fejlesztésébe, a csehek és a szlovákok viszonyának a Csehszlovák Szocialista Köztársaság keretében való elrendezésébe. „Ugyanakkor nem érthetünk egyet azzal, hogy az ellenséges erők országukat leszorítsák a szocializmus útjáról, és Csehszlovákiának a szocialista közösségből való kiszakadásának veszélyét idézzék föl. Ez már nemcsak az önök ügye. Közös ügye ez valamennyi kommunista és munkáspártnak, és azoknak az országoknak, amelyeket az együttműködésről és barátságról aláírt szerződés kapcsol egybe. Közös ügye ez országainknak, amelyek a Varsói Szerződésbe tömörültek, hogy biztosítsák függetlenségüket, a békét és biztonságot Európában, hogy leküzdhetetlen akadályt emeljenek az agresszió, a revansizmus imperialista összeesküvői elé... A reakció erői kihasználják a párt államírányításá- nak meggyengülését, és demagóg módon visszaélnek a demokratizálás jelszavával, kampányt indítottak a CSKP, annak becsületes és odaadó káderei ellen, mindezt azzal a világos céllal, hogy fölszámolják a párt vezető szerepét, aláássák a szocialista rendszert és szembeállítsák Csehszlovákiát más szocialista országokkal. A politikai szervezetek és klubok, amelyek az utóbbi időben a Nemzeti Fronton kívül keletkeztek, lényegében a reakciós erők vezérkarává váltak. A szociáldemokraták szorgalmasan munkálkodnak saját pártjuk megalakításán, illegális bizottságokat hoznak létre, a munkásosztály egységét akarják megbontani Csehszlovákiában, be akarnak jutni az államirányításba, hogy felújítsák a burzsoá rendszert. A szocialistaellenes és revizionista erők hatalmukba kerítették a sajtót, a rádiót, a televízót és a kommunista párt ellen irányuló kirohanások pódiumává tették. A munkásosztály és valamennyi dolgozó megtévesztésére féktelen szocialistaellenes demagógiát indítottak, mellyel aláássák a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő baráti viszonyt. A tömegtájékoztatás számos szerve rendszeresen valóságos erkölcsi terrort folytat olyan emberek ellen, akik fellépnek a reakció erőivel szemben, vagy nyugtalanságukat fejezi ki az események alakulása miatt. A CSKP májusi plénuma határozatának ellenére, amely rámutat a kommunistaellenes jobboldali erők részérói fenyegető veszélyre, mint fö veszélyre, ezek a támadások nem ütköztek ellenállásba. Épp ezért a reakciónak lehetővé vált nyíltan kilépnie az egész ország színe elé“.

A politikai platform továbbá kifejti: „A Kétezer szó, amely felhívás a kommunista párt, az alkotmányos hatalom ellen és sztrájkokra, rendbontásra szólít föl, az ellenforradalom politikai platformjának minősült... A szocialistaellenes és revizionista erők mocskolják a párt mindennemű tevékenységét, rágalomhadjáratot folytatnak vezető káderei ellen, lejáratják a becsületes, a párthoz hű kommunistákat. Ezzel olyan . helyzet keletkezett, mely elfogadhatatlan a szocialista országok számára... Hát hogyan, elvtársak, önök nem látják ezt a veszélyt? Hogyan lehet ebben a helyzetben passzívnak lenni? Csupán a szocializmus és a szövetségesek ügye iránti hűséget hangoztató deklarációkra szorítkozni. Hát nem látják, hogy az ellenforradalom egyik pozíciójukat a másik után foglalja el? Hogy a párt elvesztette ellenőrzését az események fölött, és egyre hátrál a kommunistaellenes erők nyomása elöl? Meggyőződésünk szerint olyan helyzet keletkezett, amikor Csehszlovákiában a szocializmus alapjainak veszélyeztetettsége a többi szocialista ország életbevágó érdekeit is fenyegeti. Országaink nemzetei sohasem bocsátanák meg önöknek, ha könnyelműséget, meggondolatlanságot tanúsítanának szemtől szemben ekkora veszéllyel...“ (uo. 239-240. old.)

A proletár nemzetköziség elveihez híven

A CSKP Központi Bizottsága 1968. július 19-én foglalkozott a varsói levéllel. A KB tagjai áttanulmányozták az öt kommunista párt központi bizottságának levelét, melyet a CSKP KB Elnökségéhez intéztek és annak válaszát, mely a távolmaradást indokolja. Bevezetőt Dubcek tartott. Kronologikus sorrendben áttekintette a testvérpártokkal folytatott tanácskozásokat, mindenekelőtt azokat, amelyeket az SZKP-vel folytattak, és hangsúlyozta, hogy a CSKP mindenkor következetesen megtartotta a proletár nemzetköziség alapelveit. „Nagy felelősség hárul ránk a párt, a munkásosztály, és hazánk valamennyi dolgozója és nemzetei előtt azért, hogy hűek maradjunk politikánk internacionalista alapelveihez ebben a nehéz helyzetben is, amikor egyes fontos kérdésekben vitatkozunk más testvérpártokkal. Elhatározott szándékunk, hogy folytatjuk azt a politikát, amelyet a KB januári ülése megkezdett. Nagyon drágán fizettünk és még fizetünk is az elmúlt évek gyakorlatáért. Ezért következetesen végrehajtjuk azokat az intézkedéseket, amelyeket az Akcióprogramban elfogadtunk. Feltételeket teremtettünk a teljesen nyílt vitához, megszüntettük a cenzúrát, tágítottuk a társulási és gyülekezési szabadság érvényesítésének lehetőségeit, sokban megváltoztattuk a párt, a kormány, a parlament, a Nemzeti Front, a társadalmi szervezetek munkarend- szerét, feltételeket teremtettünk a törvénysértések által sújtott személyek következetes rehabilitálásához és egyéb igazságtalanságok jóvátételéhez. Ilyen változások nem lehetségesek nehézségek nélkül, hibákkal, szélsőséges megnyilvánulásokkal, konfliktusokkal a jövőben is számolni kell. Az átmeneti nehézségeket lehasználják az antikommu- nista ésí a konzervatív erők. Ezek a nehézségek és a politikai helyzetre tett szükséges reagálásunk azonban nem lehet meghatározó helyzetünk egészének és pártpolitikánk megítélésében. További munkánknak egyedüli alternatívája az Akcióprogram feladatainak következetes teljesítése. Az ellenkező eljárás azt jelentené, hogy népünk valóban elfordul a párttól, és elébe mennénk országunkban a szocializmus diszk- reditálásának. Ezzel a nemzetközi kommunista mozgalomnak minden bizonnyal nem tennénk jó szolgálatot, (uo. 254. old.) Az Elnökség álláspontjában ajánljuk annak módját, hogyan tisztázhatnánk a vitás kérdéseket a testvérpártokkal... Határozottan elutasítjuk az esetleges törekvéseket arra, hogy álláspontunkkal visszaéljenek és szovjetellenes hangulat keltésére használák azt ki. Ismételten kijelentjük, hogy pártunkban mindent megteszünk azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjához és népéhez fűződő viszonyunk az egyenlőség, a barátság tiszteletben tartása alapján fejlődjön és szilárduljon. Nem kisebb energiával fogunk küzdeni minden országgal és a szocialista tábor pártjaival, a KGST és *a Varsói Szerződés keretében fenntartott gazdasági, államközi, katonai és politikai együttműködés fejlesztéséért. Ezen az állásponton volt pártunk a múltban és ezen van jelenleg is. Az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint népünk előtt felelősségünk teljes tudatában ismételten kijelentjük, hogy tiszteletben tartjuk és védelmezzük szuverenitásunkat, ugyanakkor nem passzívan, hanem tevékenyen törekszünk a szocialista országok, a kommunista pártok formalizmustól mentes sokoldalú együttműködésére. A marxis- ták-leninisták másként nem cselekedhetnek“. (uo. 257., 258. old.)

Egység és eltökéltség

A CSKP KB 21 tagja és más résztvevő szólalt fel a vitában. A kiadott közleményben azt olvashatjuk,. hogy valamennyi felszólaló kiemelte a pártvezetésnek az elmúlt napokban tanúsított elvhú, szilárd magatartását, főleg nyugodt józanságát és a helyzet mélységes ismeretét, a kommunisták és az állam polgárainak higgadt gondolkodásmódját. „Rendíthetetlen bizalomról és meggyőződésről tettek tanúbizonyságot, hogy pártvezetőségünk és a testvérpártok képviselőinek találkozói nálunk, Csehszlovákiában hozzásegítenek a szocialista országok közösségének megszilárdításához, és lehetővé teszik annak megértését, hogy országunk létezésének egyetlen formája a szocializmus, amely újjászületik és telítődik a valódibb demokrácia és humánum eszméivel.

Miloá Jakes, a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnöke tolmácsolta a központi bizottságnak a KERB álláspontját, amely július 19-én szintén megismerkedett az öt kommunista és munkáspárt varsói tanácskozásának levelével, a CSKP KB Elnökségének állásfoglalásával és teljes támogatását fejezte ki a pártvezetésnek, amely álláspontjával pozitív lépést tett a kölcsönös megértés, a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, valamint minden testvéri kommunista ~ és munkáspárttal fenntartott kapcsolataink megszilárdítása felé.“ (uo. 252. old.) A CSKP Központi Bizottsága egyhangúlag jóváhagyta azt a határozatot, amely egyetértését fejezte ki az Elnökség álláspontjával és teljes támogatásáról biztosította.“ (uo. 252. old.)

A CSKP KB ugyanazon a napon, 1968. 7. 19-én hozott határozata a következőket állapítja meg: ,,... a CSKP KB egyetért Elnökségének álláspontjával és eljárásával. Méltányolja elvszerűségét és megfontolt eljárásmódját... összhangban az Elnökség álláspontjával, a CSKP KB ugyanazt a nézetet képviseli, hogy az egyes testvérpártoknak azoknak a kérdéseknek a megítélésében, melyek kölcsönös érdeklődésre tarthatnak számot, nem lehet csupán levélváltásokra szorítkozniuk, hanem közvetlen tárgyalásokra van szükség köztük. Ebből kiindulva feladatul adja a CSKP KB Elnökségének, fejtsen ki maximális igyekezetét, hogy ilyen megbeszélések a lehető legrövidebb időn belül létrejöjjenek, és valamennyi testvérpárt érdekében tisztázódjanak a keletkezett félreértések. A CSKP KB küldöttségét ezeken és a további tanácskozásokon megbízza azoknak az alapelveknek a képviseletével, amelyeket a CSKP KB Elnöksége az öt párt varsói találkozójával kapcsolatos levelében kifejtett. A CSKP KB úgy ítéli meg, hogy a kétoldalú tanácskozások, melyeken a testvérpártok képviselőinek lehetősége nyílik arra, hogy közelebbről megismerkedjenek hazánk helyzetével, megfelelőbb feltételeket biztosíta-. nak az érdekelt kommunista és munkáspártok képviselői esetleges találkozójának.“ (uo. 258. old.)

Már július 22-én a CSKP KB Elnöksége tudomásul vette azt a tájékoztatót, amely a szocialista országok kommunista és munkáspártjai kétoldalú megbeszéléseinek lehetőségére vonatkozott. „Az SZKP KB képviselőivel a két testvérpárt tárgyalása a központi bizottságok elnökségeinek szintjén jön létre, és azt a CSSZSZK területén tartják.“ (uo. 259. old.) Az Elnökség megtárgyalta a Francia Kommunista Pártnak azt a javaslatát is, hogy a csehszlovákiai helyzettel kapcsolatban hívják össze Európa kommunista s munkáspártjainak találkozóját, „összhangban számos kommunista párt véleményével, nem tekinti a javasolt találkozót megfelelőnek és időszerűnek. Az egyes kommunista pártok és országok képviselőinek Csehszlovákiába való meghívása mellett döntött, hogy lehetővé tegye számukra országunk jelenlegi helyzetének és fejlődésének alapos megismerését...“ (uo. 259. old.)

Július 25-én a CSKP KB Elnöksége a párt XIV. rendkívüli kongresz- szusának előkészítésével foglalkozott. Értékelte a rendkívüli járási és kerületi konferenciák lefolyását. Körülbelül 30 nap alatt tartották meg az évzáró taggyűléseket és a járási, valamint a kerületi konferenciákat. A 125 járási konferencián 47 231, a 12 kerületi, illetve városi konferencián 5700 küldött vett részt. Valamennyi pártértekezleten - az Elnökség értékelése szerint - a kommunisták alkotó aktivitást és kritikus magatartást tanúsítottak. A kongresszusra 1539 küldöttet választottak, és az új központi bizottságba 935 jelöltet javasoltak.

„A konferenciák tanúbizonyságát adták annak, hogy a pártban megszilárdulnak az új viszonyok. A májusi plénum határozatai megértésre találtak a pártaktíva túlnyomó többségében, és ebben a szellemben befolyásolták már a konferenciákat is. A konferenciák igyekeztek megtalálni a párt akció- és eszmeipolitikai egységének útját, és a társadalom számára a nyílt politizálás módját. A társadalom mozgásának belső dinamikája és a nemzetközi helyzet is jelentősen befolyásolta a konferenciák politikai légkörét, alkotó, olykor polemikus jelleget adtak nekik. A konferenciák határozatai megmutatták: a párt eléggé erős ahhoz, hogy politikai eszközökkel oldja meg a jelenlegi újjászületési folyamat probémáit; épp azért, mert jelentős erőeltolódás következett be a progresszív erők és eszmék javára. Tanúsítja ezt az a tény is, hogy az újjászületési folyamat, és a párt új politikája iránti pozitív viszony volt a fö kritérium a XIV. rendkívüli kongresszus küldötteinek kiválasztásában és az új központi bizottság tagjainak jelölésében." (uo. 260. old.)

Folytatás a következő számban