Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-05 / 1. szám
asárnap A s zocialista társadalom sztálini modell szerinti építése közben - sajátos módon csehszlovák feltételek között is érvényesült - nem nagyon törődtek a deklarált jogi normák és a jogi gyakorlat közti összhang megteremtésével. így volt ez azzal az elvvel is, amely a törvény előtt minden állampolgár egyenlőségét szavatolja. Gyakorlati megsértése közvetlenül összefügg az állam és társadalom politikai és gazdasági hatalmának módjával, megszervezésével és gyakorlásával. A párt-bürokratikus struktúra által képviselt tényleges hatalmi központokat ugyanis sem más hatalmi szervek, az állam pol-« gárok és szervezetek közvetlenül meg egyáltalán nem ellenőrizték hatékonyan. Az ellenőrizhetetlen hatalom törvényszerűen mindig a vele való visszaéléshez vezet(ett), s ez csak a társadalmi élet valamennyi területét magával ragadó megvesztegetésbe torkollhat. Áz ilyen hatalmi bázis közvetlenül teremt feltételeket azon egyének, sőt csoportok különféle kiváltságainak, akik és amelyek ez ellenőrizhetetlen hatalom hordozói vagy valamilyen módon közvetve részesülnek belőle. És éppen a hatalommal való visszaélés, a megvesztegetés és a kiváltságok létezése a fő akadályai annak, hogy a törvény előtt érvényesülhessen valamennyi állampolgár egyenlőségének elve. Megsértésével a csehszlovák jogrend gyakorlatilag valamennyi területén találkozhattunk, mindenhol, ahol az állampolgár a jogi viszonyok szubjektumaként lép fel. Az állampolgárok törvény előtti egyenlőségének elvét a társadalom kárára történő jogtalan meggazdagodással és további, nem saját munkával kiérdemelt vagyoni előnyök szerzésével sértették meg a legszembetűnőbben. Ezen belül is legsajátosabban a pangás idején a hatalommal való visszaélés nyilvánult meg. A hatalom erkölcsileg nem szilárd hordozóinak egyéni meggazdagodását tette lehetővé, sőt könnyítette is az a tény, hogy szoros kapcsolatban voltak a büntetőjogi végrehajtó szervekkel (gyakran teljesen fölérendelt szerepkörben). így megteremthették a feltételeit annak, hogy jogellenes tetteikért nem kellett a büntetőjog szerint felelniük. Ha esetenként már nem lehetett e felelősség alól kibújni, legalább azt elérték, hogy nem kellett visszaszolgáltatniuk a jogtalanul szerzett vagyont. NÓMENKLATÚRÁS VÉDETTSÉG? E gyakorlat kiindulópontja a CSKP KB Titkárságának ama határozata volt, amely szerint, ha a ,,nómenklatúrában“ található személyek ellen indult büntetőeljárás, az érintett szerveknek ezt kötelezően kellett jelenteniük az illetékes pártszervnek. Ez nem kellene, hogy szokatlan legyen, ha például az uralkodó pártként fellépő CSKP mindezt az esetleges párttagság felfüggesztésére, vagy más pártbüntetésre használta volna fel. Évek hosszú során azonban ennek alapján teljesen más eljárások következtek. Az adott hatalmi struktúrában és a párt vezető szerepe sztálinista és neosztáli- nista módszereinek alkalmazásában az egyszerű bejelentési kötelezettség úgy deformálódott, hogy konkrét járási vagy kerületi feltételek között elég gyakran többé-kevésbé csak a beleegyezés megadására egyszerűsödött le. És ezt nem is a pártszerv, hanem a bürokratikus pártapparátus tette. Ilyen úton nemritkán egyes személyek, illetve csoportok „ büntetőjogi védettséget“ élveztek. így már számos bűnesetet kivizsgálásának megkezdése előtt „kiválaszthattak“. S ha már megkezdődött a büntetőeljárás vagy az ügy a bíróság elé került, a bírói függetlenség hatékony biztosítékainak hiányában nem volt lehetetlen egyes személyek (akik iránt „felülről“ is volt érdeklődés) esetében a bírók befolyásolásával a büntetés mérséklésének vagy a felmentésnek az elérése. Az is előfordult, hogy a gyanúsítottat tanúra minősítették át, s ezáltal felszabadult a vád alól. A jelzett okok miatt aztán ugyan több büntetőeljárás elkezdődött, folyamatban volt és le is zárult, igaz, a gyanúsítottak és elítéltek „leszűkített" körével. Nem csupán a ma már ismert Babinsky és társainak ügyéről van szó, hanem másokról is. Például a Rasocha-, Zelík vagy Kováő-ügyröl, a Zlatokovban, a Mladá Boleslav-i Autógyárban, az Intercoopban, a Ftadosin- kában és egész sor másutt történt esetről. És hány büntetési felelősséggel járó eset a már említett okok miatt soha semmilyen bíróság elé nem került? A helyzetre rátapint az igazságszolgáltatás dolgozóinak ama elterjedt nézete, miszerint, ha következetesen érvényesült volna a szocialista törvényesség elve, akkor gyakorlatilag a köztársaság minden járásában lett volna Babinsky-ügy. DRÁGA VILLÁK - OLCSÓN A személyi hatalomnál való visszaélésből adódó jogtalan meggazdagodás és a nem becsületes munkával alátámasztott vagyonhalmozás nem mindig törvénysértés vagy kihágás, amelyet büntetőjogi felelősségnek kellene követnie. Főként az elmúlt két évtizedben a formák és módszerek átgondolt skáláját alakították ki annak érdekében, hogy a büntetőjogi normák megsértése nélkül hatékonyan lehessen meggazdagodni. Egész sor, a társadalom kárára történő jogellenes meggazdagodási esetről van szó, mikor „csupán“ az állam- polgári, munka-, esetleg pénzügyi jog normáit sértik meg. Elég nagy és gyakran a gyakorlatban előforduló csoportot képeznek (építéssel vagy vásárlással) az ingatlanszerzési esetek. Legtöbbször feltűnően előnyös feltételek és különféle engedmények mellett jutnak így családi házakhoz, pontosabban mondva villákhoz. Miközben e feltételeket valószínűleg az ingatlan megszerzője vagy rokona által elfoglalt beosztás függvényében állapították meg. A jogvédelmi szervek is számos olyan esetet ismernek, amikor a magas beosztású funkcionárius olyan villát vett az államtól, amelyet a vásárlás előtt sok százezer koronáért állami eszközökből újítottak fel, és a vásárló a ráfordított pénz felét sem elérő összeget fizetett érte. Közben azonban a vásárlás érvényes szerződéssel, az építkezés hivatalos felbecsülésével van alátámasztva, és szabályszerűen nyilvántartott az állami közjegyzöségen. Tehát külsőleg minden rendben van. Természetesen csak külsőleg, mert az ilyen szerződés elejétől kezdve érvénytelen, ellentmond ugyanis a Polgári Törvénykönyv illetékes normájának, és a tulajdon értékét jogtalan tulajdonszerzés címén annak kell átadni, akinek a kárára jutottak hozzá, tehát az államnak. A vagyoni értékszerzés, tehát a meggazdagodás eseteinek sajátos csoportja a funkcionáriusok legkülönfélébb alkalmak, leggyakrabban kerek születésnapok idején történő megajándékozása. Ilyenkor az ajándékok között nem hiányoztak a színes tévék, mosógépek, hűtők, értékes képek, műtárgyak és mások. Érdekes módon az ajándékozók a tárgyi ajándékokat rendszerint nem egyéni, hanem vállalati, szövetkezeti, esetleg állami eszközökből finanszírozták. Ráadásul olyan esetek is előfordultak, hogy a megjutalmazott - mivel annyi ugyanolyan ajándékozott tárgyra nem volt szüksége - újra értékesítette a kereskedelmi hálózatban. MINISZTERI FELLEBBEZÉSEK UTÁN - ELÉGTELENNEL Nagyon feltűnően, de érzékeny területen, a művelődés jogának főként a főiskolákon történő érvényesítésében is megsértették az állampolgárok jogegyenlőségét. A főiskolai felvételik társadalmilag megkívánt eredményét az arra legalkalmasabb és legtehetségesebb diákok felvételével lehetne elérni. Nem volt ez mindig így. Ráadásul, ha ugyan a karokon többé-kevésbé sikerült a minőségi elvárásoknak eleget tenni (még ez sem volt mindig kivételek nélkül), a fellebbezés, főként pedig a miniszteri eljárás idején nemritkán olyan jelentkezőket vettek fel, akik sokkal felkészületlenebbek voltak az elutasítottaknál. Például csak ebben az iskolaévben a Komensky Egyetem jogi karára miniszteri fellebbezés után 74 hallgatót vettek fel. Több mint a felük a felvételin egy, néhány kettő, sőt három elégtelent kapott. S közben egész sor kiváló diákot nem vettek fel. Tudjuk, hogy az ilyen eljárást nem lehet csak az oktatási minisztérium számlájára írni. A ázálak valószínűleg az SZLKP KB oktatási és tudományos osztályára vezetnek, amely közvetlenül irányítja a minisztériumot, és e téren is visszaélt hatalmi helyzetével. IGAZSÁGÉRT MELLÉKVÁGÁNYON Nem utolsósorban szólni kell a javadalmazásban tapasztalható kiváltságokról, vagy pontosabban az úgynevezett személyi jövedelemről. A szocialista társadalomnak becsülnie és nyugdíj formájában érdemei szerint jutalmaznia kell a dolgozókat. összhangban van azonban ezzel az alapelvvel - amely a társadalmi igazságosság magva - az a tény, amikor például a CSKP KB volt magas beosztású funkcionáriusa nyugdíjként havonta 10 ezer koronát túllépő összeget kap? Végül is ezek a dolgok és még sok más általában ismertek. Tudtak róluk a kommunisták, tudtak róluk az állampolgárok. A sorkommunisták százezrei ugyanúgy, mint a párton kívüli állampolgárok milliói a hatalom egyes hordozóinak ilyen magatartásával szemben jogosan felháborodnak, mert ehhez a gyakorlathoz semmi közük nincs. Éslta néhányan bátorkodtak nyilvánosan rámutatni ezekre a hibákra, s azokra a saját pártjukban található, ahogy Lenin mondta ,.gazemberekre“, üldözték, bántalmazták és félreállították őket, hogy bárminemű, akár csak potenciális befolyásuk se lehessen a politikára. Ezért éles választóvonal vezet az erkölcsileg feddhetetlen kommunisták százezrei (akik valóban a tudományos szocializmus ideáljaival összefonódva magas fokú erkölcsi és emberi értékek hordozói) és azok között, akik erkölcsileg lezülöttek, hatalmi és „mohósági“ ámításba estek, durván visszaéltek hatalmi helyzetükkel. Ezekbe a beosztásokba a létező „nómenklatúrás" lefoglalás szerint önjelölt módon kerültek, illetékesség, megfelelő képességek és alapvető erkölcsi értékek nélkül. A felháborodottak és becsapottak oldalán található a jogászok nagy többsége. Még annak ellenére is, hogy ezek a társadalomellenes jelenségek a jog területén, tevékenységük során nyilvánultak meg. Igaz az is, hogy e jelenségek mély gyökerei, elsődleges okai a jogon kívül eső területen találhatók. Valamennyi tisztességes és becsületes jogász, a társadalmi élet bármely területén is tevékenykedett, nagyon nehezen viselte el a szocialista jogrend alapvető elveinek csürését-csavarását. Jogászaink túlnyomó többsége helyesen értelmezi a mai történések társadalmi összefüggéseit, kész minden igyekezetét valamennyi állampolgár törvény előtti egyenlősége elvének érvényesítésére fordítani, a hatalmi helyzettől vagy beosztásától függetlenül. Dr. JÁN LAZAR professzor, a Szlovákiai Jogászegyesület elnöke Az ellenőrizhetetlen hatalom megvesztegetése E zzel a címmel jelent meg a varsói Polityika 49. számában a PAP prágai tudósítójának, Leszek Mazannak az interjúja Václav Dvorák tábornokkal, aki 1968-ban nemzetbiztonsági miniszterhelyettes, Óerník kormányában pedig államminiszter volt, később külügyi szolgálatot teljesített. 1980 óta nyugállományban van. Augusztus 20-án késő éjszakáig ülésezett a KB elnöksége. Éjfél előtt Oldrich Cerníket telefonhoz kérték. Miután visszatért, szót kért, és bejelentette, hogy a nemzetvédelmi miniszer, Martin Dzúr telefonált: a szovjet csapatok és a Varsói Szerződés további négy tagállamának csapatai átlépték Csehszlovákia határát.- A vezérkar számára az információ nem jelentett sokkot, csupán az aggályok szomorú beigazolódását - emlékezett vissza a huszonegy évvel korábbi eseményekre Václav Dvorák. - Egyébként is katonák lévén, az érzelmeket mellőzni kellett. Hírszerzőink már huszonnégy órával korábban észleltek mozgásokat az NDK-határának közelében. Meglepetést váltott ki azonban a bolgárok megjelenése, igaz a számuk elenyésző volt. Emlékszem a tisztjeikre - díszegyenruhában jöttek az akcióra. Václav Dvorák elmondta: Dzúr - Cerník és a CSKP KB Elnöksége megbízásából - parancsba adta: tilos mindennemű fegyveres ellenállás. A parancsot senki sem szegte meg, bár többen szívesen megszegték volna. - Egyik tábornokunk már készülődött az ellenség ellen. - Nem szovjet, nem is lengyel katonák ellen, jelentette ki Václav Dvorák, s_csupán annyit árult el: - A másik oldalon a tábornok személyes barátja volt a parancsnok. A katonaság meg.. . nos, a katonák harcolni akartak. Ludvík Svoboda összehívta a vezérkart: „Megértem felháborodásukat, de ne felejtsék el, mit jelent számunkra a Szovjetinternacionalista segítségéről beszéltek, de a katonák 90 százaléka a szovjet hadsereg egyenruháját viselte.- Egyetlen lövés sem dördült?-A mi részünkről - nem. Tudomásom van róla, hogy a Szovjetunióban vannak sírtáblák, amelyeken ez áll: ,,a csehszlovák népnek nyújtott segítségnyújtáskor halt hősi halált", de kezeskedem érié, hogy azok közül a katonák közül egy sem a mi katonáink kezétől esett el. Úgy vélem, a csehszlovák-szovjet barátság érdeke megkívánja ennek a hazugságnak a nyílt tisztázását. Mi - a CSKP KB akkori vezetésének határozaMár hogy lőhettünk volna rájuk! unió. A történelem majd átértékeli, mi történt.“ Svoboda nem volt hajlandó tárgyalni a szovjet tábornokokkal, sem a prágai szovjet nagykövettel, Cservonyenkóval, követelte, hogy magával Brezsnyewel tárgyalhasson. A Csehszlovák Néphadsereg tehát nem bocsátkozott fegyveres harcba, s ehhez bizonyos politikai, pszichológiai tényezők is közrejátszottak: Csehszlovákiát szovjet csapatok szállták meg, és ók a felszabadítóink és legszorosabb szövetségeseink. Hogyan lőhetnénk hát rájuk?! Igaz, nemcsak szovjet katonák vonultak be Prágába, pl. a Hradzsint kizárólag szovjet tankok vették körül, a KB épületéből szovjet tisztek vezették ki az elnökség tagjait és kísértek be a Moszkvába induló repülőgépbe... A Varsói Szerződés tagállamainak ta értelmében - nem lőttünk. Még ma is - és talán ma még inkább, mivel az idő tompítja az érzelmeket - nehéz elképzelni, mi lett volna, ha vérontásra kerül sor.-Térjünk vissza az augusztus húszadikai esethez. Hol volt ön akkor?- A vezérkarban. A katonaság behatolásáról huszonkét óra körül kaptam hírt, mindjárt ezután érkezett a jelentés a Ruzynéi repülőtérről, kikapcsolták a világítást, hogy lehetetlenné tegyék a szovjet repülőgépek landolását. Éjfél után szállt le Kiril Mazurov Moszkvából (az ö repülőgépe valószínűleg a megvilágítás hiányában sokáig körözött a repülőtér felett), s amikor a prágai utcákon a szovjet nagykövetségre ment, a városban már ott álltak a tankjai.- Mazurov ez év augusztusában, az Izvesztyijának adott nyilatkozatában azt tudjuk, hogy a „munkás-paraszt kormány“ teljes jóváhagyásával - Nagy Imre sorsa fenyegette őket... Mazurov, mint a szovjet Politbüro akkori tagja, szerintem személy szerint is felelős az intervencióért - ami a brezsnyevi neosztálinista korszak klasszikus példája.- Hogyan viselkedtek a szovjet tisztek a csehszlovák néphadsereg vezetőivel szemben?- Nem került sor köztük konfliktusra. Ők igyekeztek nem demonstrálni jelenlétüket, sem az okot, miért vannak Prágában és a vezérkarban, mi pedig igyekeztünk megérteni, hogy végül is ók katonák - akik parancsot teljesítenek. Bár a parancsot mindnyájan mélységesen helytelennek és mindenképpen megalapozatlannak tartottuk. (Feldolgozta: kiedr) ^ ~ ----------------------------- ^ '$ rsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss>%. mondta, akkor az ö kezében összpontosult az egész csehszlovák hatalom. Mint Trifonov tábornok lépett fel.- Igen, sőt azt írta, hogy Prága és Kladno utcáit járva dzsippel, ,,parancsokat osztogatott a tiszteknek és civileknek". Csak a szovjet,, razvjedka ‘' tisztségviselői voltak-e a civilek, akikből rengeteg volt? Miért nem fedte fel Mazurov, ki adott parancsot a törvényesen megválasztott elnökség és a miniszterelnök internálására? A meglehetősen idillikus visszaemlékezéseiben miért nem beszél arról, milyen sors vári volna azokra, akiket Moszkvába vittek? Ma már
