Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-30 / 13. szám
i/asárnap * 5 1990.111.30. Milyenek a tankönyveink, milyen tankönyvekből kénytelenek tanítani a pedagógusok? Milyeneknek kellene lenniük a jó tankönyveknek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Néhány pedagógus véleményét közreadjuk, és az illetékesek figyelmébe ajánljuk az észrevételeket, kifogásokat, javaslatokat. Meglehet, úgy tűnhet, sokat foglalkozunk ezzel a témával, de mindannyiunk érdeke, hogy gyerekeink - a 65 ezer magyar diák - a legjobbat kapják - tankönyvből is. VÉRCSE MIKLÓS, Párkányt Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Nehéz a kérdésre érdemben ily röviden válaszolni. A tankönyvek mindenképpen legyenek jobbak. A szövegek ne csak időszerűek, hanem időtál- lóak is legyenek. Jó alapul szolgáljanak a nyelvtani fogalmak magyarázatához, gyakorlásához és összefoglalásához, úgyszintén alkalmasak legyenek a beszélgetések fölépítésére. A fogalmak használatában, a rendszerezésben legyenek következetesek. Terjedelmükben legyenek rövi- debbek, ne a maximaliz- mus érvényesüljön, inkább csak a szükségeset tanítsuk meg, de azt jól. Az évfolyamok tananyaga egymásra épüljön. Ne a tananyag legyen sok, inkább a hozzá kapcsolódó gyakorlat és feladat, amiből aztán lehet válogatni aszerint, mit kell alaposabban begyakorolni. Áttekinthető, érthető legyen a tananyag magyarázata, hogy a diákok érezzék, amit netán nem értettek meg az iskolában, utánanézhetnek otthon, kérdéseikre megtalálják benne a választ. így szoknak rá egyúttal - szinte észrevétlenül - a kézikönyvek, a szakkönyvek, gyűjtemények, példatárak használatára. RLAKOVSZKY PÉTER, Párkányi Magyar Tanítási Nyelv« Alapiskola Az éneklést nem lehet hallás után tanítani, meg kell tanítanunk a gyerekeket kottából énekelni; véget kell vetni a zenei írástudatlanságnak! Az új tankönyveket tehát úgy kellene megírni, hogy gyermekeink az általános iskola befejeztével képzett énekesekké váljanak: azaz képesek legyenek kottából énekelni, leírni egy diktált dallamot, olvasni a ritmust, ismerjék a hangnemet és az összhangzattan alapjait, a zenei világirodalom nagyjainak alkotásait, üzeneteit. Évente mintegy negyvenkét zeneóra van. Ha minden zeneórán egy népdalt tanítanánk meg (ami szinte lehetetlen), akkor a nyolc tanév alatt cca. háromszázharminchat magyar népdalt ismertetnénk a tanulókkal, ez a 0,2 százaléka az összes magyar népdalunknak. Ugye milyen kevés? De nemcsak népdalokkal foglalkozunk az énekórákon! Az új tankönyveket konstruáló egyén, vagy csoport elsősorban pontosan dolgozza fel azt az elméleti részt, amit fontosnak tart a nyolc általános iskolai tanévben megvalósítani. Ezalatt a zenei írás-olvasást, zenetörténelmet, a zenei formatant és a zenei stílusokat értem. Ide sorolnám nem utolsósorban a magyar népdalokkal kapcsolatos tudnivalókat is. Nem tartom helyesnek, hogy a tanév végén a gyerekek a tankönyveket mindig leadják, szinte többet nem is látják. Azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy csak három tankönyvet nyomtatnának, éspedigleg az első három évfolyam részére, a 4., 5. és 6., valamint a 7. és 8. évfolyam részére. Ezek tartalmaznák az említett elméleti részt. A három tankönyv mellé, mintegy példatárt, három, a korosztálynak megfelelő daloskönyvet szerkesztenének a szerzők, melyekben népdalok, műdalok, szemelvények és természetesen a korosztálynak megfelelő kórusművek szerepelnének. Erre azért van szükség, hogy a gyerek is, no meg a tanár is válogathasson a dalok közül tetszése, ízlése szerint. Ha a tanuló is választhat dalt, akkor a tanár is kénytelen letérni a már megkövesedett utakról. Ötévenként lehetne ezeket a daloskönyveket újakkal felcserélni. Nem lenne teljesen felesleges az sem, ha a magyar alapiskolák részére egy tananyaghoz kötött lemezgyűjteményt is kaphatnánk. Végezetül, akármilyen jól szerkesztett és színesen illusztrált tankönyvek jelennek meg a jövőben, a gyerek énekes (karrierje) jövője a tanár kezében van. Fontos, hogy a zenei nevelés szakszerű tanítása már az 1. évfolyamban elkezdődjön. ( SZKLADÁNYI ENDRE, Pozsonyi Magyar Tanítási Nyetvii Gimnázium Tankönyvre mindig szükség volt, és bizonyára még sokáig lesz is. De az ismeretátadásnak ez csak egyik eszköze. A tanár a mehatározó egyéniség, aki tudásával, módszertani érzékével, intelligenciájával és megjelenésével motivál. Jó tankönyvet azért nehéz írni, mert ha a tankönyv minden igénynek eleget kiván tenni, eleve ezzel válik kisigényűvé. Mint irodalomtanár azt mondhatom, az irodalomtankönyvnek nem az az elsődleges feladata, hogy megismertesse, hanem hogy megszerettesse az irodalmat. Ezt pedig nem lehet csak racionális úton elérni, ebben az érzelmi nevelésnek is fontos szerep jut. Véleményem szerint az irodalmi portrék segítségével előbbre juthatnánk, az alkotók és műveik közelebb kerülnének a diákokhoz. Az irodalomtankönyvnek pedagógiailag, esztétikailag, tartalmában és stílusában egyaránt minőségi munkának kell lennie, tehát állandó értékeket kell közvetítenie. Nem szabad, hogy ideológiák árnyékot vessenek rá. (Gondoljunk csak Babits, Szabó Lőrinc, Szabó Dezső stb. munkásságának egykori megítélésére.) o A müközpontú irodalom- tanítás igényeinek kell megfelelnie, tehát kétségtelen értékeket közvetítenie. fgy kerülhetjük el az értékek devalválódását, csak ekként válhat a tankönyv motiváló erejűvé és vezetheti a diákokat a kreatív gondolkodáshoz. A tankönyv semmi esetre se legyen maximalista. Végül, formai kérdés ugyan, de az irodalomtankönyvet a vonzó illusztrációkon kívül az ideális grafikai elrendezés tegye még kedveltebbé. Magyar pedagógusok nyilatkozatai Dr. VAS KÁROLY, Érsekújvári Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Nekem néhány javaslatom volna a testnevelés oktatásának javítására: 1. Csökkenteni a tanulók létszámát az osztályokban (a testnevelési órán), 2. A lehetőségek szerint fokozatosan növelni a tornaórák számát, 3. Az iskolák körletében levő sportlétesítmények iskolák általi használatát biztosítani (engedélyeztetni). 4. Javítani az iskolák sport- felszereléssel való ellátását. Az oktatómunka vonalán: 1. A tantervben olyan módosításokat végrehajtani, hogy a legmodernebb módszerek, mint a jógagyakorlatok, sztrecsing stb. is belekerüljön. 2. A testnevelési eredményesség osztályzási skáláját egyszerűsíteni, módosítani. 3. A különböző tesztfelméréseket, statisztikai kimutatásokat a minimálisra csökkenteni. 4. A rátermettségi jelvényszerző versenyt nem százalékos eredményességgel, hanem a jelvény megszerzésével értékelni csupán. 5. Az iskolai testnevelést egyértelműen el kell választani a sportegyesületi tevékenységtől, a testnevelés oktatásának színvonalát ne a sportversenyeken elért eredmények alapján ítéljük meg. 6. Az iskolai testnevelés szolgálja az általános képességfejlesztést. SZITÁS MÁRK, Steiner Gábor Alapiskola, Komárom A történelmet a cseh, illetve a szlovák történelemkönyvek pontos fordítása alapján tanítjuk. Ha a pedagógus csak ezekre a tankönyvekre támaszkodik, a magyar iskolába járó gyermek fejében zűrzavar keletkezik. Ennek alapján nem tudhatja teljes értékű magyarnak magát, mert nem ismeri a magyar történelmet. A felelősséget érző pedagógusnak többletmunkával kell időt és helyet szorítania legalább a legfontosabb magyar nemzeti történelmi események számára. Az 5. és 6. osztályok számára használatban levő átdolgozott tankönyvek színvonala jónak mondható, habár nyelvezetük lehetne egyszerűbb is. Az 5. oszt. tankönyve már tartalmaz néhány szemelvényt, ám ez korántsem elég az összefüggő, hú történelmi kép kialakítására, nagyon sok kiegészítő irodalomra van szükség. A 6. osztályos tankönyvvel hasonlók a problémák. Javaslataim: 1. A megjelenő új történelemkönyvekben vagy a tantervben a magyar pedagógus kapjon időt és helyet az egyetemes, a cseh és szlovák nemzeti történelem mellett a magyar nemzeti történelemmel való foglalkozásra. 2. Az egyetemes és a nemzeti történelem tárgyalása legyen folyamatos, hogy kialakulhasson egy összefüggő kép térben és időben. 3. Nagyobb figyelmet szentelni a regionális (helytörténeti) történelemnek. Nincs mindenütt kellő színvonalon és megfelelő szemszögből feldolgozva. HEGEDŰS LÁSZLÓ, Érsekújvár! Középfokú Építészeti Szakintézet A régi és mostani matematika könyveink túlteore- tizáltak. Mindhárom tankönyvben sok a szöveg és kevesebb a kidolgozott mintapélda és a megoldásra szánt példa. Hiányoznak az egyes szakmák szakterületeiről vett példák és .nincsenek matematikai táblázataink. Az új könyvektől elvárom az említett hiányosságok kiküszöbölését. Olyan kollektívák írják könyveinket, melyek a mi iskolatípusunkon működnek vagy működtek. Olyan példatárakra volna szükségünk, amelyek rokon szakmák szakterületeit ölelnék fel. Égető szükségünk lenne M-F-K táblázatokra. Könyveinket le kell rövidíteni, megtisztítani a felesleges sallangtól. A részletes tantervvel, egyes órák vázlatos előkészületével stb. Az általunk használt fizi- kakönyvekból a szöveg fele kihagyható. Viszont alig van bennük példa. Az összefoglaló feladatok 90 %-a teória. A könyvek minimális' laboratóriumi munkát tartalmaznak. Az új könyvektől elvárom, hogy sok példát tartalmazzanak, melyek az egyes szakmákból indulnak ki, ideológiamentesek legyenek, magasabb legyen áz esztétikai színvonaluk. A tankönyvekhez adjanak ki komplett módszertani kézikönyvet. Várjuk az M-F-K + szaktáblázatokat, a szakmáknak megfelelő példatárakat. Az oldalt összeállította: Kopasz Csilla
