Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-30 / 13. szám
KÖZELMÚLTUNK TÖRTÉNETÉNEK FEHÉR LAPJAI Miért zárt ajtók mögött folytatták te a bírósági tárgyalást? • G. Husák visszavonta beismerő vallomását • A szovjet tanácsadók most se hiányozták Koholmány a burzsoá nacionalista elhajlásról A Tájékoztató Iroda 1948 júniusi határozata zavart okozott azon kommunisták körében, akik elképzelhetőnek tartották a szocialista társadalom építésének sajátos útjait. A második, az 1949. évi novemberi határozatban azonban már egyöntetűen kifejezésre jutott, hogy az új (szocialista) társadalom építésében bárminemű sajátosság kihirdetése burzsoá nacionalista megnyilvánulás. A határozat szerint egyetlen szocialista, vagyis szovjet modell létezik, ami minden párt számára kötelező, beleértve külső megnyilvánulási formáit is. A határozat többek között leszögezi: ,,A kommunista és munkáspártok egyik legfontosabb feladata a burzsoá nacionalizmus elemeinek és az imperializmus ügynökeinek leleplezése és felszámolása, bármilyen zászló alatt is igyekeznének megbújni". Csehszlovákia a pártban megbújó ellenség leleplezését illetően kissé elmaradt a szomszédos népi demokratikus országok mögött. Az ellenséget már nemcsak a Szovjetunióban, hanem Lengyelországban, Magyarországon, Bulgáriában, Romániában, sőt Albániában is rég „leleplezték“. Nálunk elsőként Vi- lém Novyt, a Rudé právo főszerkesztőjét tartóztatták le, de ö például Rajkhoz képest túlságosan „kis hal“ volt. A jobb „megoldást" bizonyára csak az 1949 októberében érkezett szovjet tanácsadók javasolták. B. Doubek, a ruzynéi főnyomozó 1955-ben történt letartóztatása után tett vallomásában kifejtette, hogy a burzsoá nacionalizmus elmélete K. Svábnak (a CSKP KB mellett az ellenség felderítésére alakult osztálya vezetője) a szovjet tanácsadókkal folytatott megbeszélése után született. A szovjet tanácsadók a már letartóztatottak (E. Lobi és V. Novy) ki- kényszeritett vallomása alapján K. Svábbal együtt dolgoztak ki jelentést a burzsoá nacionalista elhajlásról Szlovákia Kommunista Pártjában. V. Sirokynak az SZLKP 1950 májusában lezajlott kongresszusán elhangzott beszámolójában K. Sváb jelentéséből egész fejezeteket- átvett. Bírálat és „önbírálat“ Ez idő tájt a burzsoá nacionalizmus konkrét fogalmát még nem határozták meg. Az SZLKP IX. kongresszusi beszámolójának első vázlatában is csak általános értelmezésben „nacionalista elhajlásként" szerepel. Ez alatt általában a Szovjetunió iránti negatív viszonyt értették (a Tájékoztató Iroda megállapításának megfelelően). Néhány nappal később robbant az első bomba. A CSKP KB Elnökségének ülésén (március 13.) Vladimír Clementist vádolták meg burzsoá nacionalizmussal a Szovjetunióval szemben múltban tanúsított ellenséges viszonya miatt. Ürügyül azt a tényt használták fel, hogy V. dementis annak idején tiltakozott az 1939 augusztusában megkötött szovjet-német barátsági szerződés miatt. További bűne a párthoz való „értelmiségi viszonya" volt. V. Clementis előbb érvelni próbált. Nem segített. Később az elnökség kívánságára önbírálatot gyakorolt, amelyben lényegében elismerte az ellene felhozott vádakat. Természetesen ezt se fogadták el, hisz akkor már kiszemelt áldozat volt, és Csehszlovákiában a magyar Rajk tragikus szerepét szánták neki... Az események tovább gyűrűztek. V. Őiroky az SZLKP KB Elnökségének április 3-án megtartott ülésén meglepetésszerűen már G. Husákot és Ladislav Novomeskyt is a burzsoá nacionalizmus megtestesítőiként bélyegezte meg. Három nappal később Clementis, Husák, Novomesky burzsoá nacionalista elhajlását az SZLKP Központi Bizottságának ülése is megvitatta és ebben a szellemben indult meg a kongresszus előtti kampány is. Április végén a szlovákiai központi bizottsági ülés káderintézkedések- röl is döntött: G. Husákot, K. Smidgozták az SZLKP IX. kongresszusának föbeszámolóját is, amely szerint a burzsoá nacionalizmust már a párt legfőbb problémájaként tüntették fel. G. Husák felszólalásában a bírálatot teljes terjedelemben elfogadta, „helytelen nézeteit és politikai hibáit beismerte“, és kötelezettséget vállalt, hogy „a nacionalista előítéletek maradványaitól megszabadul", s áldozatos munkával helyrehozza az általa okozott károkat. G. Husák és L. Novomesky hasonló hangnemben ostorozta el nem követett saját hibáit a Nová mysl (1950. évfolyam, 5.-6. szám) hasábjain is. Ennek alapján a párt és a közvélemény egy része már valóban ellenségnek bélyegezhette őket, mert érvényes volt az az elv, hogy mindennemű elhajlás mögött a megbújt ellenség szándékai keresendők, akiket „a dolgozó nép előbb vagy utóbb úgyis leleplez". Ezzel sorsuk lassan be is teljesedett. A további események nem sokáig várattak magukra. Hisz a szovjet bolsevik párt történetében az 1954. április 21-én kezdődött el Pozsonyban a Legfelsőbb Bíróság szenátusa előtt az ún. szlovák burzsoá nacionalisták négy napig tartó szigorúan titkos tárgyalása. Az előkészületeket és magát a tárgyalást széles körű propagandahadjárat kísérte. Folyamatosan jelentek'meg a vádat „tudományosan alátámasztó“ kiadványok is. A hamis tájékoztatás és érvelés a nyilvánosság jelentős részét megtévesztette. A burzsoá nacionalisták ellen 1950-ben indult kampány különféle intenzitással az ítélet meghozatala után, sőt a bírósági perek 1955-1957-ben történt első felülvizsgálásának időszakában is folytatódott. Az ún. szlovák burzsoá nacionalizmus kérdése így az egész csehszlovák állami, főképp pedig a szlovák nemzeti életre kihatott. két és L. Novomeskyt visszahívták tisztségeikből. V. Siroky ezen az ülésen Husákot és Novomeskyt azzal vádolta, hogy a csehek és szlovákok közös államáról csak szónokoltak, a valóságban azonban a cseh haladó erőktől való elszigetelődést szorgalmazták. Továbbá a szlovák nemzeti felkelés burzsoá nacionalista koncepciójának megvalósítására törekedtek és 1945 után szem elől tévesztették a szocialista távlatokat. Miért ismerték be nem létező bűneiket? A szlovákiai központi bizottság ülésén G. Husák és L. Novomesky a bírálattal lényegében egyetértett. Ezt követően gyors ütemben átdolilyen esetekre félreérthetetlen utalást találhatunk: „Nem véletlen, hogy... a leninizmus és a párt ellen harcoló nacionalista elhajlás hordozóiból a fasiszta kényszervezetek ügynökei, kémek, kártevők, gyilkosok, szabotőrök és hazaárulók lettek". Ezt G. Husák önbírálatában még azzal is kiegészítette, hogy „aki bármilyen kérdésben is eltávolodik az alapvető forradalmi ideológiától, szükségszerűen a burzsoá ideológiát vallja, mert harmadik ideológia nem létezik..." Itt vetődik fel az a kérdés: vajon mi késztette a későbbi áldozatokat arra, hogy el nem követett hibákat is magukra vállaljanak? G. Husák 1962 decemberében hosszú levelet írt a CSKP Központi Bizottságának, amelyben többek közt LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG LADISLAV NOVOMESKYT 10 ÉVI SZABADSÁGVESZTÉSRE ÍTÉLTE A vádirat előkészítése hosszabb időt vett igénybe. Közben nemzetközi viszonylatban is jelentős eseményekre került sor. Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halálát követően a Szovjetunióból is megérkeztek az első hírek a személyi kultusz időszakában történt túlkapásokról. Talán ennél is fontosabb eseménynek tekinthető, hogy G. Husák - a vádlottak közül egyedül - megtagadta az előre elkészített forgatókönyv szerint összeállított beismerő vallomást. 1951 novemberében nyomozóinak (vallatóinak) bejelentette, hogy visszavonja az eddigi jegyzőkönyvekben szereplő „beismerő vallomását". Ezzel áthúzta a kirakatperek rendezőinek a számítását. így a nyilvános bírósági tárgyalás lehetetlenné vált. Fennállt a veszély, hogy a vádlott - az eddigi gyakorlattól eltérően - beismerő vallomás helyett a vád visszautasításával sok mindenre fényt deríthet. Ezért rendelték el a zárt tárgyalást, amelyre 1954. április 21-én került sor. A biztonsági szervek a bűnügyi feljelentést egy évvel korábban -1953 áprilisában kidolgozták. Nem tartalmazott semmiféle bűncselekményre valló bizonyítékokat, ezzel szemben hemzsegett az alaptalan politikai vádaktól. Még egy teljes évig tartott, amíg a különféle pártfórumok a vádirat javaslatát sok-sok kiegészítéssel jóváhagyták. Ebben is különös szerep jutott V. Sirokynak, K. Bacíleknek és R. Baráknak. A vádirat javaslatának végső változatát R. Barák belügyminiszter terjesztette elő a CSKP KB Titkárságának. A zárt tárgyalás lefolyását hangszalagra vették és egyes részeit csak hosszas fontolgatás után hozták nyilvánosságra. A sajtó a tárgyalás befejezése után két nappal közölt rövid hírt róla felettébb szerény tálalásban. A Legfelsőbb Bíróság G. Husákot életfogytiglani, L. Novomeskyt 10, évi, D. Okálit 18 évi, L. Holdost 13 évi és I. Horváthot 22 évi szabadságvesztésre ítélte. zott leszögezte: ,,Mint mindenkor, ez esetben is alávetettem magam a párt tekintélyének. Bár nem ismertem a kulisszák mögötti cselszövéseket, a bírálatot fegyelmezetten elfogadtam, önbírálatommal a pártot segítettem a nacionalista veszély elleni kampányában. „Elhajlók“ a vádlottak padján A többször kipróbált és bevált gépezet most is pontosan működött: bírálat, önbírálat, tisztségtől, mandátumtól való megfosztás, kizárás a pártból, letartóztatás (L. Holdoá 1951. február 2-án, D. Okáli február 4-én, G. Husák és L. Novomesky február 6-án), majd bírósági tárgyalás. 1990.111.30. PiillII P |p II I «\ : ' ■'■'•' :' ■■ BURZSOA NACIONALISTÁK
