Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám
t- húsz kilométeres - távon Pribilinec és Blazek indult a csehszlovák színekben. Mindketten remek formában voltak, különösen a későbbi olimpiai bajnok Pribilinec, aki tetemes előnnyel haladt a cél felé. A rendezők azonban - technikai hibákra hivatkozva - kizárták ót a versenyből. Pribilinec után Blazek jött fel az első helyre, de ö is ugyanilyen sorsra jutott! Nagyon ritka eset, én nem is tudok hasonlóról - amikor egy ország mindkét képviselőjét kizárják „futás“ miatt! Nem hinném, hogy Pribilinec vagy Blazek szabálytala- nabbul versenyzett volna, mint bárki más a mezőnyből! Az aranyérmet, természetesen a hazai atléta nyerte. Ilyen előzmények után jött az én számom, az ötven kilométeres. Tudtam, hogy én is pórul járhatok, eléggé zaklatottan vágtam neki a távnak. Az én stílusommal még soha nem volt baj, el sem tudnám képzelni, hogy csaljak. Egyszer zártak ki ilyen hiba miatt egy versenyből, de amikor megnéztük a videó-felvételt, kiderült, hogy indokolatlanul. Szóval, ezen a bizonyos moszkvai versenyen el voltam készülve a legrosszabbra. Sokáig én voltam az élen, velem már nem merték megtenni, amit a társaimmal, ezért engem úgy próbáltak meg kizökkenteni, hogy az öt kilométerenként elhelyezett frissítőéi lomásokon beleittak a gyümölcslevembe, A közelmúltban élménybeszámolókon jártam a gyalogló Szikora Pállal Füleken, Losoncon és Persén. A válogatott atléta is szerepel Gólok és érmek c. sportriportkönyvemben - együtt válaszolgattunk az olvasók kérdéseire. Egykori riportalanyom délelőttönként szorgalmasan gyalogolt a Fülekről Ráska felé tartó, gyér forgalmú közúton, hogy aztán délután az érdeklődők kérdéseire válaszol- gasson. Most is meggyőződhettem róla: ez a tisztességes sportember^céltudatosság és becsületesség mintaképe.TLehet, hogy már az idén kiderül, folytatom-e még a versenyzést, vagy huszonegy év után visszavonulok. Minden azon múlik, hogy érzem majd magam, lesz-e még hangulatom a gyakorláshoz. Ez az idény keservesen indul. Csaknem negyed évig sérült voltam, a térdem mögötti nyirokmirigyek és erek okozták a gondot, ezért jóval kevesebbet edzettem. Az ón sportágamhoz nem kell rendkívüli gyorsaság, így azt harmincnyolc évesen sem veszthetem el. A leglényegesebb a kitartás, az állóképesség megszerzése; nem érzem, hogy megcsappant volna az erőm. Az igazi, fegyvertényt a szöuli olimpián várták tőlem a szakvezetők, s talán a szurkolók is. A tizedik helyen végeztem, ami nem rossz eredmény, hiszen a világ élvonalát jelzi, de a nagy „kiugrás" nem sikerült. Igaz, az egyik külföldi edzőtáborozáson felszedtem egy vírust, amely megzavarta a felkészülésemet és legyengített, de az ilyesmivel számolni kell. Ha befejezném,mindenképpen a sport közelében szeretnék munkálkodni, talán Losoncon, ahol vannak hagyományai az atlétikának, de ez majd kialakul." Szikora György Tardoskeddröl származik, de évtizedek óta Pozsonyban él; Szikora Pál ösfüleki, s ha a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Elektrotechnikai és Gépipari Szakközépiskolában eltöltött diák-, a prágai Duklában leszolgált katonaéveit leszámoljuk, tulajdonképpen csak az edzőtáborozások és versenyek idejére hagyta el szülővárosát. és kézzel-lábbal mutogatták, biztosan valami ajzószer van benne, mert túl édes. Ez volt azon a barátságversenyen a „dopping-vízs- gálat". A végén a második helyen végeztem, megelőzött egy szovjet versenyző. Tárgyilagosan hozzá kell tennem, most az idő távolából is, hogy jobb volt nálam és megérdemelten nyerte az aranyérmet." A — egyik Szikora a napokban töltötte be MZ. negyvenharmadik évét, már nagyapa, az ország egyik legtehetségesebb edzőjének számít - jelenleg a ÓH Bratislavát irányítja - és egykori szerepléseit az Interben meg a válogatottban máig emlegetik az elegáns, ötletekkel teli játékstílust kedvező labdarúgó-szurkolók. A másik Szikora harmincnyolcadik esztendejébe lépett, két kisgyermeke van, ma is az ország legjobb gyaloglója az ötven kilométeres távon; ezekben a napokban fejezte be a Magas-Tátrában idei első edzőtáborozását - a spliti Európa-bajnokság- ra készül. Kellemesen teltek a Szikora Pállal töltött órák az élménybeszámolókon és köztük magánbeszélgetéseinken is. Az ország legjobb távgyaloglója családi házban lakik, kedvelt időtöltése a kertészkedés. Az egyik szomszéddal egyetemben pompás kolbászokat készít, az edzések közötti órákat a családja körében és a tévé előtt tölti. (Van egy parabolaantennája, s ennek segítségével tizenhatféle műsort képes fogni Fülek egyik csendes utcájában!) Az élsportoló szívesen emlékszik vissza Kassán töltött éveire. A Lokomotíva akkor az ország egyik legjobb klubcsapata volt, Józsa László pedig a liga gólkirálya, „dézsával jó barátságban voltam, gyakran élcelődtünk. Egyszer - miután kissé lekicsinylőén nyilatkozott a gyaloglásról - fogadást ajánlottam neki. Három kilométeren mértük volna össze az erőnket és én fél kilométer előnyt adtam volna neki! A fogadásból aztán nem lett semmi, pedig érdekelt volna, mennyi az erő és a kitartás egy élvonalbeli csehszlovák labdarúgóban?" Batta György (NAGY LÁSZLÓ FELVÉTELE) a megszerzett formán kívül a megfelelő hőmérséklet is szükséges. Egyikünk sem szereti a rekkenö hőséget, viszont a mexikóiak, olaszok vagy a spanyolok talán éppen ezért tartoznak a világ élvonalába. Gyügyön minden együtt volt, jól ment a versenyzés, megszületett a jó idő is. Nem tudom, hogyan álltam volna helyt, ha 1984-ben részt vettem volna a Los Angeles-i olimpián? Tény, hogy akkor jó formában voltam, amit az „ellenolimpián“, a Moszkvában rendezett barátságversenyen sikerült igazolni - ezüstérmes lettem. Ehhez a nagy versenyhez kellemetlen emlékeim is fűződnek. Akkoriban - ez még a Brezsnyev-korszakban volt - a szovjet sportolókat igyekeztek a hazai rendezők a lehető legelőnyösebb helyzetbe hozni, hogy minél több dicsőséget szerezzenek a hazájuknak. A barátságverseny nyitó napján került sorra a két gyalogló-szám. A rövidebbik Szikora Pál - és ennek megjóslásához nem kell különösebb tehetség - minden bizonnyal kitűnő edző lesz. Egyrészt a kisújjá- ban van már a gyaloglás csínja-bínja, másrészt az ö céltudatosságát, alaposságát, lelkiismeretességét ismerve a sikeresség szinte eleve adott. A füleki gyalogló a római világbajnokságon érte el a legnagyobb sikerét - hetedik lett. Az örökranglistán minden idők nyolcadik legjobb eredményével szerepelt: „Ezt az időt Gyügyön gyalogoltam, s azóta sem tudtam túlszárnyalni. Minthogy a mi sportágunk szinte végig a stadionon kívül, az országutakon zajlik, mindegyik pálya más és más; számít persze, lejt-e egyik-másik pályaszakaszon stb. Ahhoz, hogy jó időt érjen el az ember, biztosítsa vagy ahhoz legalább jelentősen hozzájáruljon. Az alapvető gond tehát éppen ott jelentkezik, ahol ki kellene alakítani a rendszeres mozgásnak életre szóló igényét, a sportolás megszerettetését. Sok összetevője van az iskolai testnevelés és sport gyengeségének. Ezek közül az első helyre talán a tanulók túlzott leterheltsége, kevés szabadideje kívánkozik. Szinte bűvészkedniük kell a testnevelő tanároknak, ha ki akarják elégíteni a fiatalok minimális mozgásigényét. Épültek és épülnek ugyan itt-ott tornacsarnokok, de ezekben alig jut hely a diákoknak. A sokat hangoztatott elv, az iskolai sport prioritása eleddig csak szólam maradt, nem vált gyakorlattá. Tetézi a problémákat, hogy az iskolák zömében a testneFelőrlődünk? (A ŐSTK FELTÉTELE) téntek jelentős erőfeszítések, még ma is a mozgásszegény életmód a jellemző. Mindezt elszomorító statisztikai adatok is bizonyítják. A felnőtt lakosság egészségi állapota évról- évre romlik, megnőtt a szív- és érrendszeri megbetegedések száma, a fiatalok fizikai felkészültsége elképesztően alacsony szinten áll. A negatív tények kiindulópontja az iskola, a korszerűtlen köz- és felsőoktatás ezen a területen sem képes eleget tenni a társadalmi követelményeknek. Távol van attól, hogy a tanulók, a hallgatók fizikai, biológiai „karbantartását" Az iskolai tanórák magas száma, a tananyag otthoni elsajátítása rengeteg időt vesz igénybe, emellett sok gyerek tanul nyelveket, vesz részt különböző tanfolyamokon. Alig marad tehát ideje - mégha akarná is - a sportolásra! Nem. kevésbé gátja a tanintézeti testedzésnek a létésítményhiány. Kevés a tornaterem - az általános és középiskolák negyven százalékában egyáltalán nincs, a felsőoktatásban pedig még rosszabb a helyzet - nincs elegendő kispálya, testedzésre alkalmas szabad tér az iskolákban és környékükön, az uszodákról és a medencékről nem is beszélve., Hol mozogjanak hát a gyerekek, ha beáll a rossz idő, hol lehet megtartani a testnevelési órákat? velés nem egyenrangú a többi tantárggyal, a tantestület - jó esetben - csupán csendes szemlélője a testnevelő erőfeszítéseinek. A sportfoglalkozások szervezéséért, levezetéséért, a szakosztályok viteléért kifizetett összegek se vonzóak. S ma már alig van sportegyesület, amely súlyos gondjai közepette hathatósan segíteni tudna. Nem javított sokat a helyzeten az iskolai testnevelési egyesületek létrehozása sem. A meghirdetett „alulról épitezés" nagyon lassan megy, hiányzik a diákok kezdeményezőkészsége a pedagógusok jó része pedig közömbös. A szülök bekapcsolódása az iskolai sportba nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Bár az iskolák többségében már működik diáksport- kör vagy -egyesület, tevékenységüknek még igencsak kezdeti eredményei mutatkoznak. Távol állnak attól a célkitűzéstől is, hogy a tanulók öntevékenyen, igényeik szerint alakítsák helyileg a sport- programokat. Ha az iskolában ez a helyzet, cseppet sem lehet csodálkozni azon, hogy a felnőttek szabadidősportja sem mutat biztatóbb képet. Az életkörülmények ismert alakulása alapvető akadályát jelenti annak, hogy az emberek többen és többször sportoljanak. Manapság a felnőttek nem azon törik a fejüket, hogyan töltsék el minél kellemesebben szabadidejüket. Anyagi helyzetük arra kényszeríti őket, a „második" vagy a „harmadik" gazdaságban tovább dolgozzanak, újabb jövedelemhez jussanak, s így próbálják fékezni a család életszínvonalának zuhanását. A kényszerkörülmények által diktált növekvő élettempóba nehéz beilleszteni a testedzést. Mindez együttjár egészségi állapotuk folyamatos romlásával, míg ugyanakkor a fejlettebb országokban az utóbbi időben javuló irányzatról számolnak be a megbetegedési és halálozási mutatók. Ide tartozik többek között az is, hogy jelentősen csökkent nálunk az egykor oly népszerű önkéntes tanfolyamok látogatottsága szintén pénzügyi okok miatt... (ie) K ezdetben tömegsportról beszéltünk, újabban szabadidősport a hivatalos elnevezés. A névcserével azonban a lényeg mitsem változott. Évtizedek alatt sem sikerült elérni, hogy az emberek saját érdekükben sportoljanak, edzzék a testüket. Időközönként napvilágot látott számos különböző elemzés, tanulmány, s valamennyi igyekezett értékelni a helyzetet és feltárni az okokat is. E töb- bé-kevésbé elfogadható, bár nemegyszer a valóságot nem hűen tükröző dokumentumok azonban általában süket fülekre találtak. Jóllehet születtek határozatok, tör- • Kiadja a Pravda Kiadóvállalat. Megbízott főszerkesztő: Szilvássy József: % 210/4453 Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Megbízott főszerkesztő-helyettesek: Pákozdi Gertrud: S 210/4460 és Zsilka László: ® 4454. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla: ® 210/4454. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Martanoviőova 25„ 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: ® 550-18, vasárnapi kiadás: ® 673-70, sportrovat: ® 505-29 és 506-39, gazdasági ügyek: ® 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat 819 02 Bratislava, Martanoviéova 25, @ 586-07. Fényszedéssel készül a Pravda 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Martanoviőova 21. Hirdetési iroda HÉTVÉGI MAGAZIN magánszemélyeknek: 819 18 Bratislava, Jiráskova 5. S? 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 819 18 Bratislava, Martanoviőova 25, 17. emelet, ’S 210/3659 és 551-83. Index 48097 Havl előfizetési díj - a vasárnapi kiadással együtt - 34,20 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévre 26,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfógad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedtcia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. f
