Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-16 / 11. szám
ilasärnap 3 19 90.111.16. ÚJ BORT NEM LEHET ÖREG TÖMLŐBE ÖNTENI“ Dr. Szabó Rezső csehszlovákiai nemzetiségi életünk ismert személyisége 1955-től a Csemadok Központi Bizottságának titkára, 1958-tól vezetőtitkára, majd a csehszlovák államszövetség létrejötte után (1968 október) a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke volt a magyar nemzetiség képviseletében. Nem sokáig. Ő is a kizártak listájára került, s a pártállam szabályainak megfelelően távoznia kellett a közéletből. Sőt, a Csemadokban betöltött tisztségétől is megfosztották. Előbb segédmunkás, majd hivatalnok volt, tíz éve vállalati jogász. Húsz keserű esztendőnek kellett eltelnie, hogy az annyi embertelenséget okozó hatalmi rendszer bukását követően az egykori száműzöttek is visszanyerjék jogaikat. ' Két évtizeden át rendületlenül hitte, hogy ennek a változásnak be kell következnie. Akkor is, amikor mi, sorstársai, keserűen megmosolyogtuk derűlátását. Neki lett igaza! Jelenleg a Csemadok Központi Bizottságának társelnöke. Most a huszonkét év előtti emlékezetes és akkor is annyi vihart kiváltó Csemadok-javaslat megjelenésének évfordulója alkalmából válaszol kérdéseinkre. A CSEMADOK 22 EV ELŐTTI JAVASLATA.A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSÁRA • MINDENKOR A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMISÁG SZELLEMÉBEN • A NEMZETISÉGEKRŐL SZÓLÓ ALKOTMÁNYTÖRVÉNY ELŐZMÉNYEI • AZ EGYSÉG ÚTJÁN I # A javaslat 1968. március 15-én jelent meg a sajtóban...- Igen. Egyes körök ebben is szándékosságot véltek felfedezni. Ám semmiféle időzítés nem történt. A Csemadok Központi Bizottsága március 12-én ülésezett. Tizenötödike volt a legkorábbi időpont, amikor a dokumentum a sajtóban, illetve az Új Szóban megjelenhetett. Ugyanis a napilap helyzeti előnyénél fogva elsőként, a többi magyar lapot megelőzve közölte a javaslatot. 1 0 Két évtized távlatából hogyan tekint erre a javaslatra? -Túlzás nélkül, egyértelműen fogalmazva: ma is az egész csehszlovákiai magyarság egyenjogúsítása érdekében kidolgozott történelmi jelentőségű dokumentumnak tartom, amely a Csehszlovákiában akkor megindult társadalmi megújhodást volt hivatott szolgálni. A dokumentum zárófejezeteiben rögzített fő feladatunknak „a csehszlovákiai magyar dolgozók köztársaság iránti hűségének és odaadásának elmélyítését“, „az egészséges nemzeti öntudat fejlesztését“, „népeink egységének szilárdítását“, „Csehszlovákia nemzeteihez való szilárd felzárkózást“ tekintettük. A dokumentum e célok elérésének kereteit határozta meg. ■ • A nemzetiségi kérdés megoldására kidolgozott javaslat nem született egyik óráról a másikra. Bizonyára voltak előzményei is?- Elsőként említeném az országos hátteret. A társadalmi válság elmélyülésének tünetei már az egyeduralmat kisajátító párt vezetésében is jelentkeztek. A feszültség 1967 szeptembere óta fokozódott és 1968 januárjában csúcsosodott ki, amikor Antonín Novotny a központi bizottság hosszúra nyúló vitája után főtitkári tisztségéből távozásra kényszerült (bár a hivatalos közlemény szerint önszántából távozott). Alexander Dubcek főtitkárrá történt megválasztásával a pártvezetésben a reformirányzat tört előre, ha nagyon csekély többséggel is. Érdekes megemlíteni, hogy a pártvezetésen belüli közvetlen válság kirobbanásának is nemzetiségi aláfestése volt. Ugyanis a társadalmi válság elmélyülését a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek gazdasági vonatkozásban is lecsapódó megoldatlansága csak felgyorsította. így hát a gazdaság reformjával párhuzamosan az ország nemzetiségi viszonyait államjogi szinten kellett — rendezni. Mi is ezt akartuk elősegíteni javaslatunkkal. • A Csemadok történetében első ízben ekkor emelt szót a nemzetiségi kérdés átfogó megoldása érdekében?- Korántsem. Az ötvenes évek végétől a Csemadok-alapszervezetektől egyre gyakrabban érkeztek a nemzetiségi jogok megoldatlanságát jelző figyelmeztetések. A tömegekben fokozatosan oldódott a kollektív bűnösség vádjából eredő félelem. A magyar nemzetiség tagjai is alapvető jogaikon alapuló emberibb módon akartak élni, és kezdték e jogaikat követelni. Tudatosították a társadalomban betöltött szerepüket, többek között azt, hogy az építkezéseken, a gyárakbán ők is e köztársaság anyagi javait gyarapítják és a dél-szlovákiai szövetkezetekben, állami gazdaságokban kitermelt kenyeret az egész ország népe eszi. Lassan megszűnt a mesterségesen kialakított alacsonyabbrendű- ségi érzetük. A Csemadokba időről időre érkező észrevételeket, követeléseket az ötvenes évek legvégén kezdtük feldolgozni. A panaszok összegezéseként 1963 szeptemberében javaslatot terjesztettünk be a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a csehszlovákiai magyar dolgozók között végzett munka, valamint iskolán kívüli művelődésünk javítására. Ezt követte egy év múlva, 1964 augusztusában a Csemadok Központi Bizottságának beadványa a magyar nemzetiség életének általános fejlődéséről. Ezek a javaslatok voltak az 1968-as dokumentum csírái. • Antonin Novotny távozása után, 1968 januárjától tehát szabad - vagy inkább szabadabb utat kapott a megújhodási folyamat.- Igen. De ez a csehszlovákiai sajtóban még heteken át nem érezhető. Különösen nem nemzetiségi vonatkozásban. A hallgatást az Új Ifjúság törte meg. A február 27-én megjelenő számában a februári események 20. évfordulójának ürügyén Februárról és önmagunkról címmel kerekasztal-beszélgetést közölt, amelyen Szőke József, a lap főszerkesztője, dr. Strasser György, a lap helyettes főszerkesztője, Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője és én vettünk részt. A lap egy héttel később újabb kerekasztal-beszélgetés anyagát közli a választásokról és a nemzetiségi kérdésről Hogyan tovább? címmel. (Ez utóbbin Strasser György már nem vett' részt.) Itt már a nemzetiségi kérdés megoldásával kapcsolatos kérdéseket boncolgattuk. • A következő héten pedig már a Csemadok Központi Bizottsága ülésezett, amelyen Lő- ríncz Gyula, a szervezet elnöke a később Csemadok-javaslatként ismert anyagot saját beadványként terjesztette a közgyűlés elé.- Lőrincz Gyula Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja volt. Ekkor már készült a párt akcióprogramja és ezzel összefüggésben a párt ideológiai bizottsága őt* kérte fel a magyar nemzetiséget érintő problémák feldolgozására. A javaslatot korábbi beadványaink alapján egy csoport dolgozta ki. Ezt terjesztette a Csemadok elnöke a közgyűlés elé megvitatásra. Bevezető beszédében utalt arra, hogy ebben a kérdésben eddig mindig egyedül, magára hagyatva állt ki, amiért elég sok kellemetlensége is volt. Ezt a javaslatot is a saját nevében terjeszti a pártszervek elé, s ezt ismerteti a központi bizottsággal. A vitában elsőként szólalt fel Pathó Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője, aki javasolta, hogy a dokumentum az itt elhangzó észrevételekkel kiegészítve szerepeljen a Csemadok Központi Bizottságának álláspontjaként. Hát így lett Lőrincz javaslatából Csemadok-javaslat is. Ennek alapján azután már az egész tagság és lényegében a magyar nemzetiség nevében beszélhettünk. • Mit is tartalmazott ez a javaslat?- A teljes nemzetiségi egyenjogúság érdekében indokolja a magyarság jogi helyzete törvénybe iktatásának szükségét. Javasoltuk nemzetiségi szervek és intézmények létrehozását, a nemzetiségileg vegyesen lakott járások új területi átszervezését (főképp a nemzetiségi súrlódások elkerülésére), a nemzetiségek közügyek intézésében való aktívabb részvétele feltételeinek intézményes megteremtését, nemzetiségi statútum kidolgozását. Nem tartom szükségesnek a részletes ismertetést, csupán annak megállapítását, hogy mindez a nemzetiségek létének, helyzetének biztosítását, kultúrájuk, iskolaügyük önigazgatáson alapuló fejlesztését és öntudatuk elmélyítését tartotta szem előtt. • A dokumentum szövegéből kitűnik, hogy nem kizárólag a magyar, hanem a többi nemzetiség problémáját is felölelte. Mi lett a javaslat sorfa?- A javaslat egyes kitételei bekerültek a párt akcióprogramjába, amely az ország államszövetségi elrendezését rögzítő alkotmánytörvény elvi alapjául is szolgált. Ennek is külön története van, de ez már más fejezet. Az államszövetségről szóló alkotmánytörvény kidolgozására nagy csoport alakult, amely Kolodéje- ben, a külvilágtól szinte elzártan végezte munkáját. Ebben a csoportban dolgoztam én is. S valóban, a mi javaslatunkhoz a többi nemzetiség képviselői is csatlakoztak, mivel ők addig hasonló anyaggal nem rendelkeztek. • így született meg tehát a Csehszlovákiában élő nemzetiségek helyzetét szabályozó 144/1968-as számú alkotmánytörvény.- Igen. S tegyük mindjárt hozzá, hogy a nemzetiségek helyzetének alkotmány- jogi rendezését illetően akkor európai viszonylatban is korát megelőző dokumentumnak tekinthető. Bár egy alapelvet: az önrendelkezés jogát ez sem rögzítette. A törvényben az az alapgondolat jutott kifejezésre, hogy saját ügyeik intézésére a nemzetiségek saját szervekkel rendelkezhessenek. így alakult a Szlovák Nemzeti Tanács mellett nemzetiségi bizottság és minisztérium is. • És a folytatás?- A folytatás... Megkezdődött a „konszolidálás“ időszaka. Bennünket kizártak a pártból és menesztettek a közéleti tisztségekből. A Csemadok élére is új emberek kerültek, akik a megkezdett úton nem léptek tovább, félve attól, hogy ők is elődeik sorsára juthatnak. Igaz, azt se mondhatták, hogy amit- azok tettek, az eleve rossz volt, mert az egész magyar nemzetiség érdekében cselekedtek. így a közel? múltát inkább agyonhallgatták. Ez a Hu- sák-Bilak struktúrának is felettébb megfelelt. Úgy vélem, egy tető alatt is mindig kétféle Csemadok létezett. Az egyik rész elválaszthatatlanul összeforrott a pártállam céljaival és annak érdekeit képviselte. A másik részbe sorolnám azokat a becsületes embereket, akik negyven évvel ezelőtt is azért léptek a szervezetbe, hogy megőrizzék emberségüket és magyarságukat. 1968-ban ez a másik kerekedett felül, belőlük kerültek be a vezetőségbe is. De ott maradt a másik rész képviselete is. Ekkor nem tudatosítottuk eléggé azt a mélységes bibliai bölcsességet, hogy „új bort nem lehet öreg tömlőbe önteni“. • Azóta két évtized telt el. A múlt héten a szervezet rendkívüli közgyűlésén ismét megvitatta a mindannyiunkat foglalkoztató időszerű kérdéseket.- Ezt a rendkívüli közgyűlésünket ismét történelmi jelentőségűnek nevezném. Először nyílt reális lehetőség arra, hogy a „kétféle“ Csemadok végre határozottabban kiléphessen az egység útján. Amilyennek negyven év előtti megalakulásakor komáromi, gútai, leleszi, rima- szombati, pozsonyi, füleki, lévai, ipoly- sági, érsekújvári, somorjai stb. tagjainak többsége elképzelte. Zsilka László Gyökeres György felvétele Beszélgetés dr. Szabó Rezsővel, a Csemadok Központi Bizottságának társelnökével * 10
