Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
Vasárnap 15 1990. III. 9. Miroslav Zikmund hetvenéves. Egy ideig ő is az asztalfióknak írt, akárcsak Hanzelka barátja, de ezt nem sokáig bírta. Megakadályozták, Hogy világot lásson, de azt nem akadályozhatták meg, hogy a múltba tegyen utazást. 1629-ig visszamenően felkutatta az őseit, nyolcezer anyakönyvi bejegyzést tanulmányozott át. A múltat kutatva sikerült átvészelnie a fájdalmas jelent. 1987-ben végre - nyolcévi szünet után - nyugdíjat is kapott. Az idő nem áll meg. A két híres világutazóról az elmúlt húsz év alatt jóformán semmit sem lehetett hallani. Utolsó könyvük - a Világrész a Himalája alatt - a rugalmatlan nyomdai átfutási időnek köszönhetően, csehül 1970 elején jelent meg, de már terjesztésre nem kerülhetett, pult alól árusították... A hallgatás tavaly nyáron tört meg, amikor a szovjet Izvesztyija terjedelmes beszélgetést közölt Jirí Hanzelkával. Az interjúban többek között szó esett a titokzatosan hangzó 4-es számú különleges jelentésről is. A jelentés magyarázatra szorul. Hanzelka és Zikmund világ körüli utazásuk során a világ nyolcvan országa közül, 1963- ban utolsóként a Szovjetunióba jutottak el. A tapasztaltak és ismeretek birtokában feldolgozták a látottakat - elsősorban gazdasági vonatkozásban -, így keletkeztek a különleges jelentések - Indonéziáról, Nyugat-lrán- ról, Japánról és - a 4-es számú HÚSZ ÉVE HANZELKA ÉS ZIKMUND Miroslav Zikmund Zlínben él. A Kvéty riportere még Gottwal- dovban kereste fel. Éppen Tornáé Bat’a fogadására indult, az afrikai Limuriban vásárolt teniszcipőt készült átadni a Bat’a-mú- zeum számára. Elmondta, hogy Tomás Batával 1947-ben ismerkedett meg, az addisz-abebai repülőtéren, s ekkor még nem VILÁGJÁRÓK E két felvétel több mint negyven éve készült, valahol Afrikában... ménye. A műtétre ráment a megtakarított pénze. Munkát keresett, de sehol sem kellett, névtelen fordítóként sem alkalmazták. Értett valamelyest az útépítögépekhez - megpróbálkozott az útépítőknél -, de Hanzelka a lapát mellett! - provokációnak hatott volna. Jelentkezett a zeneművészetire - valaha tanult orgonálni, szívesen befejezte volna s elment volna templomba vagy a krematóriumba orgonálni. Nem vették fel. Végül is a prágai kertészeti vállalatnál kapott munkát.Tizenegy év után végre fizetést kapott - és legalább 2800 fát ültetett el. Jirí Hanzelka most 69 éves, beteges. Néhány éve - mindenét pénzzé téve - vidéken akart venni egy kis házat. Ez is nehezen ment, mert valahányszor tárgyalni kezdett az illetékes nemzeti bizottságon, valaki mindig figyelmeztette a hivatalt, hogy ő az a bizonyos Hanzelka. Végül mégiscsak sikerült egy régi házat megvennie Jindrichűv Hradec mellett. Sok meghívást kapott a Szovjetunióba, de tavaly is - mint oly sokszor - elveszítették az útlevélkérelmét. A szovjet nagykövetség intézte el, hogy 16 napig Moszkvában tartózkodhatott és nyilatkozhatott az Izvesztyijának és a televíziónak. Ez jelentette Hanzelka számára a nyitást. A BAÍA-CIPŐ ÉS EGY„NAGY“ PÉLDÁNYSZÁMÚ KÖNYV sejtette, hogy 42 év elteltével találkozik csak vele. A kétkötetes Ceyloni útikönyv minden idők legkisebb példány- számú könyve. Mindössze tizenegy példányszámban adta ki a szerzőpáros - azért éppen ennyiben, mert több papír nem fért be az írógépbe. A térképeket Llidvík Vaculík színezte ki egy üveg szilvapálinkáért. A sors külön fintora, hogy a könyv 1975-ben, mintegy fél évezreddel a könyvnyomtatás feltalálása után „jelent meg“. A szerzők sajtótájékoztatót is tartottak Prágában, de arra egyetlenegy hazai újságíró sem ment el - annál több külföldi tudósító. A Hanzelka-Zikmund szerzőpáros könyveit-1975-ig - a világ 12 nyelvére lefordították, közel 7 millió példányszámban jelentek meg. Ugyanakkor a Ceyloni útikönyvet a Svoboda könyvkiadó besorolta a tervébe, sőt a szerződést is megkötötték. Aztán felbontották, pedig már 100 ezer megrendelés érkezett rá. A könyv végül mégiscsak megjelenik, a szerzők már aláírták az új - minden bizonnyal végleges - szerződést. A KONGRESSZUSI KÜLDÖTT Miroslav Zikmund küldöttként részt vett a CSKP vysocanyi kongresszusán, (1968), s a rádión keresztül felhívást intézett szovjet barátaihoz, ismerőseihez - a megszálló egységekhez- orosz nyelven -, hogy vonuljanak vissza. Különös - ám tipikus körülmények között lépett be a két utazó a pártba. Őröm akadémikus egy alkalommal így szólt hozzájuk (elsősorban a 4-es számú különleges jelentésre célozva): „Tudják, fiúk, a maguk jelentései egyes funkcionáriusok számára a priori elfogadhatatlanok. Azt mondják, hogyan merészelték maguk - pártonkí- vüli létükre - bírálni a szocialista rendszert? Nem akarnának inkább párttagokként írni?“ Eleinte nem nagy hajlandóságot mutattak, de Japánban - mivel újabb tanács érkezett- a nagykövetségen kitöltötték a belépési nyilatkozatot. 1968- ban azután igen elkötelezetten bekapcsolódtak a megújulási folyamatba, gondolván, ha a világ nyolcvan országáról megírhatják az igazat, miért ne írhatnák meg hazájukról - még ha kellemetlen is az. KINEK A PÉNZÉN? Annak idején mintegy 1100 alkalommal találkozott a szerzőpáros az’olvasókkal - itthon és külföldön. Szinte minden esetben feltették nekik a kérdést: ki fizeti az utazásaikat? Jobb esetben nem kérdezték, hanem irigykedve állapították meg: no persze, könnyű a munkások pénzén utazni! Az igazság pedig az, hogy Hanzelka és Zikmund minden egyes útjukat a saját zsebükből fizették. Az első útra állami ösztöndíjat kaptak - amit a könyv honoráriumából kamatostul visszafizettek. Nem a munkások pénzén utaztak - hacsak nem átvitt értelemben nem, ugyanis a könyveiket a munkások is megvették. A POLGÁRI FÓRUM KÉPVISELŐJE Miroslav Zikmund szívesen kapcsolódott be a zlíni Polgári Fórum tevékenységébe, de mihelyt lezajlanak a választások, visszatér a munkájához. Negyedik éve rendezi az utazások alatt készített fényképeket, feljegyzéseket. (Hiszen csak fényképből van 100 ezer!) A hírek szerint még az idén - bár negyed százados késéssel - végre a Szovjetunióban is publikálásra kerül a 4-es számú különleges jelentés. Érdemes eltűnődni, az elmúlt két évtizedben milyen könnyelműen pazarolták a szellemi kapacitást. S a „Hanzelka-Zikmund-eset“ a jéghegynek csak a csúcsa... (A Kvéty nyomán K. Cs.) FELREALLÍTVA- a Szovjetunióról. Ez utóbbi- orosz változatban - 117 oldalas lett. A felmérések és az adatszerzés nem volt kockázatmentes... A jelentést - amely a Szovjetunió akkori gazdasági helyzetéről és a jövő lehetőségeiről festett objektív képet - a CSKP XIII. kongresszusán Hanzelka és Zikmund személyesen Brezsnyevnek adta át, korábban pedig a CSKP KB PB-tag- jainak. Az akkori vezetés felkérte őket, hogy Csehszlovákiáról is dolgozzanak ki hasonlót de 1968 augusztusa után erre már természetesen nem kerülhetett sor. MIT CSINÁLT HANZELKA HATVANNYOLC UTÁN? Néhány évig még írt - az asztalfióknak. Szumátrai útikönyve teljesen kész. Később szürke hályog támadta meg a szemét - az utazások során szerzett 11 sárgaság követkéz-
