Vasárnap - az Új Szó magazinja, 1990. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-09 / 10. szám
g Ilasárnap I 1990. II I. 9. Decemberben vitát indítottunk a fiatal családok helyzetéről. Olvasóink elmondták véleményüket a családalapításról, a gyermeknevelésről, sokan foglalkoztak az otthonteremtés gondjaival, a munkahelyi érvényesüléssel, a válások okaival. De hogyan vélekedik a családokról a szakember? Erre voltunk kíváncsiak, amikor felkerestük dr. Bordás Sándor pszichológust, a dunaszer- dahelyi házassági tanácsadó munkatársát. 0 A családalapítás körülményei meghatározzák a partnerkapcsolatok alakulását, s ezáltal a születendő gyermek személyiségének formálását is. Tudatosítják ezt napjainkban a fiatalok?- Egy felmérés tanúsága szerint, járásunkban a fiatalok hatvan százalék^ kényszerből, a lány terhessége miatt köt házasságot, ráadásul túl fiatalon, 18-21 évesen. Szerintem a lányok 21-22, a fiúk 25-26 évesen válnak éretté a házasságkötésre, a húszévesek több szempontból sem elég felkészültek a párválasztásra. Nem alakultak még ki bennük az önismeret fontos összetevői. Elsősorban az érzelmi hovatartozás kérdéseire gondolok. Nem tudják eldönteni, kihez tartoznak, szüleikhez, feleségükhöz, illetve férjükhöz, vagy netán nem is tulajdonítanak jelentőséget az érzelmi kötődésnek. Rengeteg konfliktus adódik a generációk együttéléséből, hiszen a fiatalok rendszerint valamelyikük szüleinél élnek. A gyermek megszületése olyan terhet ró rájuk, amellyel nehezen tudnak megbirkózni és emiatt a későbbiekben halmozottan jelentkeznek a problémák. Nem kevésbé fontos lenne, hogy tisztázzák magukban, mit jelent számukra a szexualitás, és csak ennek alapján, tudatosan válasszanak partnert, mert ha ez nem Így történik, rengeteg baj származhat ebből. A párválasztáskor az értelmi és a kulturális szint, az érdeklődési kör összeegyeztethetősége sem elhanyagolható szempont. Utolsóként említem az anyagi problémákat. Ezek sem volnának olyan nyomasztóak, ha a fiatalok később házasodnának, mert rendszerint a huszonöt éyeseknek, a szülök segítségének köszönhetően, már van lakásuk és bizonyos anyagi hátterük is, ami sok gondtól kíméli meg őket a házasság első éveiben. • Amint említette, a házasságok többsége kényszerházasság. Mit kellene tenni azért, hogy ez az arány megváltozzon?- Először is a fogamzásgátlás terén járásunkban, de országos viszonylatban is még csak gyermekcipőben járunk. Nagyon sok a tévhit a korszerű eszközök káros hatásával kapcsolatban. Az egészségügynek óriási szerepet kellene felvállalnia a fiatalok felvilágosításában, eddigi ilyen irányú munkájuk nem volt elég hatásos. Mi is végzünk felvilágosító munkát, főleg az iskolában, de azt tapasztaljuk, hogy a 18-20 éves fiataloknak fogalmuk sincs, mit jelent apának, anyának lenni, nem tudják hogyan kell viszonyulni partnerükhöz, gyerekükhöz, szüleikhez. • Ez azt jelenti, hogy a család nem teljesíti egyik fontos funkcióját, nem készíti fel az utódokat a családalapításra. Hiányzik a szülők példamutatása, az a minta, amit követni érdemes.- Pontosan erről van szó. Kevés az olyan család, amely a gyerekeket belső motiváció által tudja irányítani. Milyen a mai családmodell? Agyonhajszolt anya és apa, elhanyagolt gyerekek. Ez nem jó modell, sőt kérdéses, hogy egyáltalán beszélhetünk-e családmodellről. A nők munkavállalásával megbomlott a családok egyensúlya. Sok anya szívesebben jár munkába, mint neveli gyermekeit. Igaz, sokan kénytelenek dolgozni, mert a férfiak nem keresnek annyit, hogy eltartsák családjukat. Külön kell szólni a férjek ■ szerepéről. Itt, a Csallóközben az emberek nem két, hanem háromnégy műszakban dolgoznak. A gyerek reggel nem találkozik apjával, de este sem, mert mire hazajön már alszik, sőt a hétvége sem jelent zavartalan együttlétet, ilyenkor kertészkednek, fusiznak, barkácsolnak. • Igazuk van tehát az olvasóknak, amikor úgy vélekednek, hogy az anyagi javak hajszolása negatívan befolyásolja a házastársak viszonyát, a gyerekek nevelését?-Teljes mértékben. Egy időben a Dunaszerdahelyi járás első helyen állt az országban a fiatalkorúak bűnözésében. Ez is azzal magyarázható, hogy a gyerekek nagyon keveset vannak együtt szüleikkel, s ezért sokan antiszociális csoportokba sodródnak. A bandavezér példáját követik, lopnak, csavarognak, szipóznak és nagyon korán kötnek szexuális kapcsolatot. Emögött a családok szétesése áll, amit már nem lehet csak felvilágosítással megakadályozni. Nem elég, hogy eljárjunk a fiatalok közé, esetleg a szülői értekezletekre. Ez csak tüneti kezelés, a problémát gyökeré- sen kell megoldani, ami csakis a jobb anyagi helyzet megteremtésével érhető el. • De nem olyan megfeszített munka árán, amelybe az ember fizikailag és lelkileg is belerokkan. Még egy olyan probléma van, amelynek megoldása sok fiatal számára túl kemény diónak bizonyul. A nők munkavállalási és anyai hivatásának egyeztetésére gondolok. Olvasóink szerint azok, akik otthon maradnak, sokszor áldozatoknak tartják magukat, azok viszont, akik dolgoznak, úgy érzik, megrövidítik gyermekeiket.- Ez komoly gondot jelent. A gyerekek között számos pszichogén tünettel találkozunk, amelyek a családi konfliktusokat tükrözik. Ilyen az ágyba vizeié»; a körömrágás, a dadogás és más beszédhiba, a tanulmányi előmenetel hirtelen romlása. Ezekben az esetekben nem elég a gyereket kezelni, családterápiára van szükség. Olyan együttélési formát kell a családon belül kialakítani, amely a gyermeknek és a szülőknek is megfelel. Szerintem az lenne az ideális, ha az anya maga dönthetne, mit akar csinálni. Mindenesetre addig, míg a gyermek iskolába nem megy, az anyának kellene vele foglalkozni. 0 Akik vállalják, hogy otthon maradnak, sokszor panaszolják, társadalmunk nem becsüli eléggé az anyákat, nálunk az anyaságnak nincs rangja.- Sajnos, ez így van. Nézzük, hogyan nevezték régen azt a nőt, aki gyereket várt. Azt mondták róla, hogy áldott állapotban van, később másállapotról beszéltek, ebből mára terhesség lett, vagyis azt mondjuk, hogy az anya terhet vállal. Ez tükrözi szemléletünket. A gyermekvállalás és nevelés nemcsak nálunk, hanem általában a kelet-európai országokban értékét vesztette. 0 Gyakran hallhatjuk, hogy a család világszerte válságba került.- A nyugati országokban nem annyira, ezekben az egyházaknak fontos szerepük van a családok összetartásában. Nálunk az emberektől elvették ezt és nem adtak helyette mást. Hiányzik a példamutatás is. Ki tudja nálunk, hogy az ország vezetőinek van-e feleségük-, gyerekük, még családi fényképet sem láthatunk róluk. Gondoljunk csak arra, milyen követendő minta az angol királynő és családja. A helyi vezetőket sem lehetett eddig követni, esetleg csak annyit tudtunk róluk, hogy szeretőjük van. Ebbe Nyugaton a politikusok belebuknak, nálunk erre nincs példa. A régi családmodell felbomlott és ez szerepet játszik abban, hogy egyre több a neurotikus (Frantisek Dostál és Lőrinc János felvétele) gyerek, a pszichiátriai probléma, a depresszió, az öngyilkosság és más hasonló tünet. Megoldásként el- sős’orban lehetővé kell tenni, hogy az ember azt csinálja, amit szeretne. Rendszerint mindenkiben kialakul az igazságérzet, az emberek tudják, mikor járnak el helyesen. Az viszont igaz, hogy a család, mint modell válságba került. Egyes országokban új formákkal is próbálkoztak, például kommunákkal, házastárscserével, de ezek közül egyik sem vált be. Továbbra is a hagyományos, mono- gám család modellje a legjobb. • Ennek keretében kell tehát a megoldást megtalálnunk. Szidjuk a házasságot, de jobbat senki sem talált ki.- Valahogy úgy alakult, hogy se vele, se nélküle nem boldogulunk. Ezt el kell fogadnunk. Ahhoz, hogy a gyerek harmonikusan fejlődjön, két szülőre van szüksége. Ha bármelyikük kiesik az életéből, lelkileg sérült lesz. Legalább 16-17 éves koráig a gyereket egy anyának, egy apának kell nevelnie. 0 Ha így nőne fel egy nemzedék, akkor az ő gyermekeiknek már volna követendő példájuk. Kevesebb lenne ebben az esetben a válás, a sérült lelkű gyermek?- Bizonyára, de ez nem jelenti, hogy a szülőknek mindenáron együtt kell maradniuk. Vannak olyan esetek, amikor az egyik szülő elvesztése jelenti a gyermek számára a kisebbik rosszat. Általában sokkal nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani az ember életében a házasságkötésnek, a családalapításnak. Ezek sorsdöntő események, amelyekre fel kell készülni. Nem szabadna megengedni, hogy bárki is egy rövid szexuális kapcsolat után csak azért kössön házasságot, mert a partner teherbe esett. 0 Lát esélyt arra, hogy megváltozzon a helyzet?- Nem vagyok pesszimista, de komoly intézkedéseket kell hozni a változásért. Ilyen lesz például az új családpolitikai koncepció és szerintem a bölcsődéket is mielőbb meg kell szüntetni. Ha minden lépést a szakemberek bevonásával jól előkészítenek, bizonyára sikerül egy egészségesebb társadalmat teremteni. Napjainkban még sok a figyelmeztető negatív jelenség, de várható, hogy az elindított demokratikus folyamat ezen a téren is meghozza eredményeit. Az oldalt készítette: Csizmár Eszter A fiatalok és az életszínvonal A Szövetségi Statisztikai Hivatal közvéleménykutatása szerint a fiatalok (15-29 évesek) és a középkorúak (30-44 éve- ' sek) legfontosabbnak a család anyagi ellátását, a- lakás megszerzését és berendezését, valamint a szabadidő hasznos eltöltését tartják. A fiatalok több pénzt akarnának, és jobban szeretnének érvényesülni a munkahelyeken. A gyermek megszületése új gondok elé állítja a fiatal családokat. Arra a kérdésre, hogy meddig kellene az anyasági segélyt folyósítani, a megkérdezettek 38 százaléka azt válaszolta, hogy a gyermek hároméves •koráig, 9 százaléka a négyéves kort, 17 százaléka az ötéves kort, 20 százaléka pedig a hatéves kort jelölte meg felső határnak. A megkérdezettek fele úgy vélekedett, hogy az eddiginél hosz- szabb ideig kellene a családokat anyagilag támogatni. Az anyasági segély összegét illetően a megkérdezettek 28 százaléka ezer koronát, 23 százaléka 600-999 koronát, 19 százaléka 600 koronát, 10 százaléka több mint 1200 koronát, 6 százaléka pedig 1000-2000 koronát javasolt. Mennyit keresnek a családok? A Szövetségi Statisztikai Hivatal tavalyi felmérése szerint a háztartások egy tagjára eső átlagos havi bevétel 1988-ban 1806 korona volt, ami 8,7 százalékkal több, mint 1985-ben. 1980-tól növekednek az egyes társadalmi rétegek bevétele közti különbségek. Ez főleg a gyermekes családokra vonatkozik, a háztartások 45,8 százalékában él gyermek. Míg a gyermektelen háztartásokban az egy főre eső tiszta havi bevétel 2196 korona volt, egy gyermek esetében 1883 korona, kettő esetében 1548 korona, három gyermeknél 1332 korona, több gyermek esetében pedig 1071 korona volt. A leggyakoribb a kétgyermekes család, 1988-ban 1193 ezer volt a számuk. Tovább csökkent a legalacsonyabb keresetű háztartások csoportjába tartozó háztartások száma. Ennek ellenére 1988-ban 320 ezer háztartásban (ezekben csaknem 890 ezer ember él) az egy főre eső havi bevétel alacsonyabb volt mint ezer korona. Ebbe a csoportba elsősorban a többgyermekesek és a nyugdíjasok tartoznak. Az ún. csonka családok száma eléri a 180 ezret, ezekben az egy főre eső bevétel 1399 korona, de egyötödükben ez az összeg ezer koronánál kevesebb. / ■ w r ® V 1 ^ * I ® fl I i ■ B «©? ’!<§> araj I 1 W 1 B | V V Beszélgetés dr. Bordás Sándor pszichológussal
